Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-24 / 3. szám
Magyar gimnáziumok Szlovákiában: Rimaszombat K ettős évfordulóra készülnek az idén az egyik legpatinásabb dél-szlovákiai gimnáziumban. Ez évben lesz 140 éve, hogy Rimaszombatban megalakult az Egyesült Protestáns Gimnázium, a Felvidék egyik leghíresebb középiskolája és ugyanebben az évben lesz 90 éve annak, hogy lerakták a gimnázium új épületének alapkövét. A rimaszombati gimnázium ma is ebben az épületben található, a vegyes igazgatású iskola részeként szerényen húzódik meg benne négy magyar tanítási nyelvű osztály - az egykori Egyesült Protestáns gimnázium kései utódjaként. Múltidéző Rimaszombatban a középfokú oktatás fejlődésére nagy hatással volt a protestantizmus. Már 1560-ban a helvét (református)* egyház gond- Miért ilyen későn? - tettük fel a kérdést Danis Tamásnénak, az iskola egykori tanárának és igazgatójának. — Gondolom, ennek az lehetett az oka, hogy a háború után Rimaszombatban a magyar értelmiség száma erősen megfogyott. Az alapiskola akkori igazgatójának, a szülők, a pedagógusok és a Csemadok kezdeményezésére a magyar alapiskola mellett 1957-től megnyílhatott a három gimnáziumi osztály is. A magyar gimnáziumot 1962-ben egyesítették a szlovákkal, akkor költözött vissza az eredeti épületbe, az ott működő szlovák alapiskola és gimnázium mellé. Noha az igazgatás közös volt, kezdetben a két iskola között nem volt szoros az együttműködés. 1962- ben még egy magyar és egy szlovák osztály volt minden évfolyamban, később két szlovák osztályt nyitottak, 1968-tól viszont sikerült két Jelenfaggató A rimaszombati gimnázium magyar osztályaiba jelenleg 119 diák jár. Nyolcvan százalékuk az egyetlen helybeli magyar alapiskolából kerül ki, a fennmaradó hányad a környező falvakból: Feledről, Mátkáról, Gesztetéről, Várgedéről érkezik. Minden évfolyamban van egy magyar és két szjovák tanítási nyelvű osztály, az utóbbiakban a tanulók egyharmada szintén magyar nemzetiségű ... Lehet-e ma magyar gimnáziumról beszélni Rimaszombatban - kérdeztük Szőke Sándortól, a gimnázium igazgatóhelyettesétől.- Nem is tudom - kezdte válaszát zavart mosoly kíséretében. - Nem mondhatom, hogy valami fényes a helyzetünk. Az iskolán belül az emberi kapcsolatok jók, a pedagógusok, a diákok között nincsenek nemAz Egyesült Protestáns Gimnázium épülete áll, de hova tűnt a szelleme? A hagyomány folytatókra vár noksága alatt állt a középiskola, mely a későbbi Egyesült Protestáns Gimnázium egyik elődjének tekinthető. Az intézmény másik elődje, az eredetileg Füleken működött ágostai (azaz evangélikus) középiskola volt, mely Osgyánba költözött, miután 1645-ben I. Rákóczi György seregei elfoglalták Füleket. 1851-ben a bécsi kamarilla szigorú rendelete értelmében állandó jellegű egyházi iskola csak ott működhetett, ahol hat tanárt tudtak alkalmazni. Ilyen anyagi helyzetben a rimaszombati és az osgyáni iskola sem volt. Ezért a két iskolát 1853-ban összevonták, így alakult meg az Egyesült Protestáns Gimnázium. Hozzá hasonló intézmény nem is működött a korabeli Magyarországon. A rimaszombati polgárok, a környékbeli protestáns földesurak adományaiból az egyházi és az állami támogatásból összegyűlt pénzből később pályázatot írhattak ki egy új épület megtervezésére. A pályázatot Tóth Béla rimaszombati műépítész nyerte meg, ő vezette az építkezést is, melyen nagyrészt helybeli mesteremberek dolgoztak. Az alapkövet 1903-ban Bodon István igazgatósága alatt tették le, és egy év múltán, 1904 szeptemberében átadták az új iskolát. Az Egyesült Protestáns Gimnázium 1904-től 1923-ig működött az új épületben. Azt követően Csehszlovák Állami Reálgimnázium lett és már szlovák párhuzamos osztályai is voltak. 1938-tól 1940-ig a Magyar Királyi Állami Reálgimnázium nevet viselte, majd 1940-től ismét Egyesült Protestáns Gimnáziumként működött 1945-ig. Közben 1938 után a szlovák osztályok Tiszolcra költöztek, ahonnan csak a háború után jöttek vissza. A magyar gimnázium viszont csupán 1957-ben nyílt meg újra. Szőke Sándor igazgatóhelyettes: „Eléggé össze vagyunk már keveredve...“ magyar osztályt is nyitni - de ez sajnos csak 1972-ig volt így. Mivel akkoriban vezették be a négyéves gimnáziumokat, a felettes szervek az osztályok számának emelkedésére hivatkozva a magyar osztályok számát a felére csökkentették.- Sajnos, mindez az én igazgatásom alatt történt - emlékszik vissza Danis Tamásné.- Hiába volt elég jelentkező, nem tehettünk semmit. Pedig mennyire örültünk, mikor nagy nehézségek után megnyílhatott a két párhuzamos magyar osztály. A gyerekek végre érdeklődésüknek megfelelően választhatták a társadalomtudományi vagy a reál tagozatú irányzatot, ami az eredményeken is megmutatkozott. Ennek ellenére leépítették az egyik évfolyamot. Ezek után lemondtam az igazgatói posztról, mert úgy éreztem, többé nem tudom biztosítani az iskola fejlődését úgy, ahogy szeretném. zetiségi ellentétek. Viszont eléggé össze vagyunk már keveredve, ami egyrészt lehet jó, másrészt viszont rossz. A magyar osztályokban is tanítanak szlovák kollégák, ahogy én is tanítok a szlovák osztályokban. Természetesen a magyar osztályokban magyar nyelven folyik az oktatás - néhány kivételtől eltekintve. A német nyelv tanítását például nem tudtuk megoldani: ezért ezt szlovák kolléga tanítja szlovákul. Hasonló a helyzet a testneveléssel is. A fakultatív tantárgyak többségét is szlovák nyelven oktatjuk, csupán matematikából, biológiából és földrajzból van külön magyar nyelvű szeminárium. E tantárgyak esetében volt kellő számú érdeklődő egy osztályból. Vajon nem okoz-e problémát a gyerekeknek a szlovák nyelvű tanítás? Az igazgatóhelyettes megnyugtat:- Bár jobb lenne, ha magyarul folyna a tanítás, viszont a diákjaink elég jól ismerik a szlovák nyelvet, úgy harmadik-negyedik osztályban már nem okoz nehézséget a szaknyelv. A hagyományok tisztelete megkopott Rimaszombatban bizony már egészen mások a körülmények, mint a századelőn voltak. Noha az épület ugyanaz, a magyar tagozatnak más feltételek közepette kell teljesítenie küldetését. De eleget tehet-e a magyar kulturális és szellemi örökség továbbadásában, megőrzésében ráháruló feladatoknak? A kérdés több mint aktuális - ismerte el Szőke Sándor igazgatóhelyettes. - Ezen a téren bizony adósok vagyunk. A magyar tanári kar összetétele sem felel meg az elvárásoknak. A gimnázium 23 pedagógusa közül hét a magyar nemzetiségű, közülük is négyen matematikusok, miáltal a humán tantárgyak viszonylag hátrányos helyzetben vannak. A humán tantárgyakra (magyar nyelvet kivéve) nehéz megfelelő szakembert találnunk. Ez is az oka talán, hogy a magyar szellemiség mintha háttérbe szorult volna. Bár az új értelmiség nevelésében nincs lemaradásunk, hiszen diákjaink nagy része bekerül a különböző felsőoktatási intézményekbe, s ott megállják a helyüket. Külön öröm számunkra, hogy tanulmányaik elvégzése után többségük visszatér városunkba, vidékünkre. Viszont Szóké Sándor is nehezményezi, hogy a mai diákok nem kötődnek olyan erősen a gimnáziumhoz, mint korábban. Az iskola tanulói mintha nem tudatosítanák, nagy múltú intézmény diákjai, s az iskola hagyománya, szelleme őket is kötelezi. Ennek Szőke Sándor szerint több oka is van. Egyebek között például az, hogy az elmúlt negyvenöt év során az intézmény sem vállalta fel az egykori Egyesült Protestáns Gimnázium örökségét. De beismeri, hogy e téren a pedagógusoknak is van adósságuk. — Pedig a magyarságtudat erősítése nagymértékben múlik a tanáron- hangsúlyozza Danis Tamásné.- Akkor erősödik meg a gyerekekben a hovatartozás tudata, ha van, aki közvetíti a szellemet, a kultúrát, a történelmi örökséget. Ha a pedagógus nemcsak a tananyagot adja át. Jövő kérdőjelekkel A hagyományok felvállalása ma különösen időszerű, erre kötelez a közelgő kettős évforduló is. Szőke Sándor igazgatóhelyettes elmondta: szeretnék méltóképpen megünnepelni az ünnepet, de elsősorban magát az épületet kell rendbehozni. A munkálatokat sajnos csak a múlt év szeptemberében tudták elkezdeni, amikor az épületből kiköltözött a szlovák alapiskola. Azóta folyik a termek átalakítása, festése. Igazi ostromállapot uralkodik a folyosókon. Remélik, előbb-utóbb sikerül rendbehozni az épületet. Jövőre ugyanis szeretnének áttérni a nyolcéves gimnáziumi modellre. Egyelőre ugyan csak a szlovák tagozaton, de ha lesz elég pénz és hely, nem lesz akadálya, hogy a magyar tagozaton is megnyílhasson az új iskolatípus. Bár egyelőre úgy tűnik, a nyolcéves gimnázium javaslata nem talált egyértelmű fogadtatásra. A rima- szombati magyar értelmiség részéről ugyan felmerült az igény az egyesült protestáns gimnázium szellemének felújítására, csakhát kérdés, adot- tak-e ehhez a feltételek. Szőke Sándor igazgatóhelyettes maga is óvatosan fogalmazott a tervvel kapcsolatban.- Rimaszombatban egyetlen magyar alapiskola van, ha elvennénk tőlük a legjobb képességű gyermekeket, az ő helyzetüket nehezítenénk. Ha viszont megszűnik a négyéves gimnázium, a kilencedik osztály elvégzése után hová menjenek a továbbtanulni vágyó diákok? Egyelőre tehát várni kellene a nyolcéves gimnázium bevezetésével, ha mégis emellett döntenének, jó lenne, ha néhány évig megmaradna a négyéves gimnázium is. Van azonban még egy gond; vol- na-e igény az új típusú középiskolára? Erről egyelőre nem készült felmérés. A terv létezik, az érintettek fontolgatják, mi lenne a jobb a gyerekek, az anyanyelvi oktatás színvonalának emelése szempontjából. Mert nem mindegy. S. Forgon Szilvia A legtermészetesebb, hogy minden szolgáltatásért fizetni kell. Nem vehetjük át a kitisztított ruhát, nem kapjuk meg a megjavított autó kulcsát, amíg le nem számoltuk az asztalra az érte járó összeget. Készpénzben és ott helyben. Ha pedig nem telik rá - mert ilyesmi is előfordulhat hát nem visszük tisztítóba a ruhát, hanem kimossuk-kivasaljuk otthon. Az autót pedig félreállítjuk, rosszabb esetben eladjuk. A bérházban, állami vagy szövetkezeti lakásban lakó ember liften jár, radiátor fűti a szobáit, meleg víz folyik a csapból, a ház elől elhordják a hulladékát. Csupa SZOLGÁLTATÁS, amelyet ö lakbér formájában köteles téríteni. Ugyanúgy, mint a ruhatisztítást a számla kiegyenlítésével. Egy különbség azonban mégis van a kettő között. Nevezetesen: vannak olyanok, akik nem fizetik a lakbért. És egyre többen. Adósok maradnak, kiegyenlítetlen a számlájuk, amely egyre duzzad, mert közben természetesen továbbra is „laknak“, hiszen valahol lakniuk muszáj. Az isten tudja, hány ilyen család közül Érsekújvárban kerestünk fel kettőt, hogy megkérdezzük: miért? Illetve: miért nem? Nincs miből A Rakpart utca 2. szám alatti toronyház kilencedik emeletén lakik Sándor Magdolna egy háromszobás, 54 négyzetméteres lakásban. Negyedmagával: gyermekei 13, 15, 17 és 20 évesek. Lakbérhátraléka 7200 korona, vagy ha úgy tetszik, öt hónap. Nem sokat kéreti magát: a gyerekeket és a csaholó bozontos kutyát átzavarja a szomszéd szobába, lehalkítja kissé a Rock FM hullámhosszára hangolt olcsó táskarádiót, és máris ömlik belőle a szó:- Nem fizetek? Persze hogy nem, mert nem tudok. Tudja, mennyiből élünk, öten? Összeszámolhatja: én átlag kétezerötMIÉRT NEM FIZETIK A LAKBÉRT? százat hozok haza a konzervgyárból, két gyerek után kapok családi pótlékot, állami hozzájárulást, plusz ezer korona árvasági járadékot. Emellett van hatszázhatvan korona köl- csön-törlesztésem havonta, plusz hatszáz a multiszerviznek a televízióért! És tudja, mit megesznek ezek a gyerekek? Főleg, hogy a nagyobbik srác még kulturizál is? Min élünk? Krumplin, kérem tisztelettel, mert hús nálunk ritkán kerül az asztalra! Ja, azt nem is mondtam: három éve, hogy elváltam, de soha egy fillér gyermektartást nem kaptam, mert a férjem beteges volt, leszázalékolták, rokkantnyugdíjból élt, és tavaly áprilisban meg is halt! A legnagyobb fiam hét hónap katonai szolgálat után leszerelt, mert családfenntartónak minősítették, de nem talált munkát, így ő is itthon van. Tudja, meddig tart nálunk egy kenyér? Tíz percig, miután kivettem a sütőből, mert itthon sütöm. Azon melegében valósággal szétmarcangolják! Én meg próbálok a három műszak mellett segíteni magunkon, ahogy lehet. A konyha sarkában álló ruhanyiradé- kokkal borított varrógépre mutat: megvarrok nekik ezt-azt, hogy legalább az öltözködésre kevesebb kelljen. Ami pedig a lakbért illeti, én nagyon jól tudom, hogy azt fizetni kell. De egyszerűen nincs miből! Karácsony előtt összejött egy kis pénzem, rögtön el is küldtem ötszáz koronát a lakáshivatalnak. Ha egyenesbe jövök, ha a két fiam talál munkát (a másik tavaly végezte a tanonciskolát, de egyelőre neki sincs), remélem, hogy utolérjük magunkat. Már csak azért is, mert nem szeretnék az utcára kerülni. Egyelőre azonban - ez van, és hogy mást ne mondjak, nálunk még a kutya is csak kukoricát eszik... Első dolgunk lesz... Széchenyi tér 8, az atipikus „csillagtömbök“ egyike. A lépcsőházból barátságtalan, sötét folyosó vezet az egyetlen földszinti lakáshoz, amelyben a 42 éves O. K. asszony lakik, mint főbérlő, élettársával és 11 hónapos kislányával. K. asszony 2200 koronával tartozik a lakáshivatalnak, ami 3 hónap lakbérhátralékot jelent. Az ö esetében nyilván azért „csak“ ennyit, mert ö látja el a házmesteri teendőket is. Élettársa januárig munkanélküli volt, most talált állást egy magánvállalkozónál. A kétszobás lakás szerény, már-már szegényes életvitelről tanúskodik, és K. asszonynak sincs sok mondanivalója:- Nézze, kérem, van egy fontossági sorrend az ember életében. Ott pedig az első helyen az áll, hogy enni kell. Maga is tudja, mennyibe kerül ma minden. Ami jövedelmünk van - az anyasági segély, a nem egészen 800 korona házmesteri fizetés, az élettársam munkanélküli segélye -, abból egyszerűen csak a mindennapi betevő falatra futotta. Legalábbis a mai napig. Mert remélem, mostantól jobbra fordul a sorsunk, hogy az élettársam munkát talált. Akkor pedig az első dolgunk lesz kiegyenlíteni a tartozást. Vas Gyula 8 1993. 1.24.
