Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-30 / 21. szám
V. 30 MENEKÜLŐ ÉRTELMISÉGIEK ÉS JÁRATLAN POLITIKUSOK KÖZÉP- KELET-EURÓPÁBAN - KÉT POZSONYI BESZÉLGETÉS Sonja Licht- Licht asszony, azt hiszem fontos, hogy megtudjuk, a fiatal szlovák állam hogyan látszik önöknél, Bel- grádban? S a róla kialakult képben vajon hogyan látszik a szlovákiai magyarság?-Nem veheti zokon tőlünk senki, de a volt Jugoszláviában, Kis-Jugoszláviában és Belgrádban is a médiák csakúgy, mint az emberek elsősorban azzal vannak elfoglalva, ami ott történik. Ez a történés oly drámai és nehéz, hogy a világ felé mutatott nyitottság mára visszaszorult, Szlovákia és Csehország elválását viszont az értelmiség egy része úgy fogadta, íme - a több etnikumú országok a kommunista rendszer megszűnte után széthullanak. Szerencsére az önök elválása másként zajlott, mint a miénk folyik. Akik ellenzik a háborút, azok ennek örülnek. Ebben a kontextusban az itteni magyarság helyzete nem igazán váltott ki - legalábbis Belgrádban - különös érdeklődést. A Vajdaságban, persze, igen. Mindent az határoz meg, mit hoz a holnap. A háború kimenetele. A szerb vezetőségnek volt egy-két olyan gesztusa, amely- lyel megpróbált a szlovák politikai elit képviselőiben barátra találni, de ez láthatóan nem nagyon sikerült.-Szétválásunk tehát sokuk elképzelését igazolta?- Ezt másképpen fogadta a nemzeti és másképpen a nacionalista értelmiség. Mert nálunk különbséget kell tenni a nemzeti és a keményen nacionalista körök között. Utóbbiak kárörvendve nézték a szétválást. A nemzeti vagy inkább polgári értelmiség, és ide sorolom magamat is, mi úgy éreztük, az integrációs folyamatok helyett mégis a dezintegrá- ciós átrendeződés előtt állunk, s a kis államok elsődleges politikai programja a nemzeti államok megalakítása. Attól félünk, hogy ez elmélyíti a szakadékot Európa és a volt szocialista, közép-kelet-euró- pai régiók között.- Őn bizonyára figyelemmel kíséri a vajdasági magyarok sorsát.-Hogyne. Nemcsak azért, mert Szabadkáról származom és magyarul beszélek, hanem mert az ő gondjuk az enyém is. A kisebbségek minden nacionalista politikai közegben komoly problémák elé néznek. A magyar kisebbség Vajdaságban, akárcsak a többi, nemzeti pártba szervezkedett. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége azonban sikeresen védi ki a nacionalista politizálást, és ez jó. Vannak benne liberális hangok is, de a centrum a legerősebb, s noha némely politikai elgondolásukkal nem egészen értek egyet - ismerve a régió politikai helyzetét, állítom, jól csinálják. A támadásokra nem viszonttáma- dással, hanem okos érveléssel válaszolnak.-Sok magyar hagyja el szülőföldjét.-Ez még a politikainál is komolyabb problémája a kisebbségnek. Különösen a fiatal értelmiségiek vándorolnak el, főleg Magyarországra. Különböző okok miatt, de lényegében ugyanazért, amiért a szerb értelmiség. Bizonyos felmérések négyszázezer emberről beszélnek. Az elszivárgók egy része, nem csupán az értelmiségiek, a katonai szolgálat elől menekül, sokan továbbmennek nyugat-európai országokba. Az értelmiség úgy érzi, nincs többé mit tennie otthon. S a fiatalok nem csupán a háborútól félnek. Mástól is. Attól, hogy nincs perspektíva. Nem látják a jövőjüket. Ez veszélyes az egész szerbiai társadalomra nézve.- Visszatérve a magyar kisebbséghez. ..-Még az is megtörténhet, hogy majdnem az egész értelmiségi réteg kivándorol, s otthon maradnak azok, akik a maguk magyar identitását nem is tudják artikulálni. Egy bármilyen bekövetkező demagóg politika a kelet-közép-európai régió és a Nyugat kapcsolatának várható alakulásáról. A posztkommunista országok identitáskríziséról beszélt, a demokrácia hiányzó nagyvonalúságáról, s arról, hogy a nemzeti állam létrehozása rossz álom. Ezek után azt szeretném tudni, hogyan mutatkozik Szlovákia képe, imidzse például Londonban, ahol ön él, s ebben a képben miként van jelen a szlovákiai magyarság.-Csakugyan borúlátó vagyok. Ellenben akik odafigyelnek Szlovákiára - ezek igazából kevesen vannak azok úgy érzik, hogy a szlovák -magyar kapcsolat Szlovákián belül nem menthetetlen. Szándékosan használom a kettős tagadást. Kezdjük azzal, hogy a Nyugatot sokkolta a jugoszláviai válság. Kiderültek ezek a kisebbségek, eddig mi oda se figyeltünk rájuk, most pedig valamit kell csinálnunk. A szlovák-magyar belvita szerencsére még nem mérgesedett el. Az Európai Közösség, az Európa Tanács, az EBEÉ kisebbségi főbiztosa odafigyel Szlovákiára, hiszen ott tárgyalásokkal még sok mindent el lehet érni. A kétnyelvű helységnévtáblák esetében például a szlovák fél esetleg engedhet. Mindkét félnek, a szlováknak és a magyarnak, egyfajta tanulási folyamaton kell keresztülmenniük. A kommunizmus nem adott rá módot, hogy elsajátítsák, hogyan kell együttélni egy olyan rendszerben, amely magát demokratikusnak szeretné tartani.-Szlovákia gondja nem csupán a nemzetiségek. Van egy új szomszédja akivel rendeznie kell a dolgait. Ezt hogyan látják Londonban?-Akik ezzel foglalkoznak, azok tudják, hogy azért ez a válás bársonyos volt. Mindezek ellenére a cseh -szlovák viszony kezd egy kissé elmérgesedni. Most rosszabb, mint a kezdet kezdetén. Az én véleményem szerint a szlovákok valameny- nyire felelősek, mivel teljesen tapasztalatlanok a dolgokban. Nem alakult ki az a gárda, amelyik magasabb szinten tárgyalhatott volna a csehekkel. Vagyis, pontosabban kialakult, de Prágába ment. A szlovák értelmiség jelentős része nem jött vissza onnan, mondván, ők nem akarnak Szlovákiában élni, ők csehszlovákok. Ezt az óriási vérveszteséget a Nyugat, szerintem, nem érzékeli, legalábbis Londonból nézve. Nem érti, hogy a szlovák külpolitika miért ennyire ingadozó. Az én véleményem az, hogy azért, mert abszolút járatlan. Ez a gárda még nem tanulta meg, hogyan kell külpolitikát csinálni. Aminek persze komoly következményei vannak. Kissé kegyetlen a minősítésem: az amatőrség esete forog fenn. De ez csak idő kérdése. Magyarországhoz mérve három év késéssel kezdenek. A magyar külpolitika kezdetlegessége három évvel ezelőtt sírva fakasztotta az embert. A szlovákoknak ezt még utol kell érniük. Fájdalmas folyamat lesz, de biztos vagyok, hogy sikerülni fog nekik. És mentői jobban sikerül nekik, annál jobb ez a kisebbségeknek. A tanácskozáson. Néhány név a hallgatóságból: Vásárhelyi Miklós, Dörnbach Alajos, Cs. Gyimesi Éva, Sonja Licht, Schöpflin György, Ludányi András, Rudolf Chmel, Bólék Severa, Gerhard Wolfgang, Tőzsér Árpád (Prikler László felvételei) ellen képtelenek védekezni. És ez nagyon veszélyes folyamat.- Nyilván születnek kísérletek a helyzet megmentésére.- Megpróbáljuk a Soros Alapítványon belül megtenni, amit lehet. A belgrádi központ mellett az alapítvány fiókokat nyitott Újvidéken, Pristinában és Podgoricéban. Úgyhogy megpróbáljuk a Vajdaságban is ott tartani az embereket, lehetőséget keresünk nekik, hogy dolgozhassanak, kutathassanak, megjelenhessenek. Sajnos olyan a gazdasági helyzet, hogy a folyóiratok sorra megszűnnek. Nincs pénz a fenntartásukhz, az új kezdeményezésekről már ne is beszéljünk. És itt vannak még a legfiatalabbak, akik nehezen tudják magukban feldolgozni a háborús traumákat. Nekik, a gyermekeknek is szerveznünk kell konfliktusoldó foglalkozásokat, mert végül is a jövő a tét, és nem mindegy, kinek a kezébe tesszük le azt. Schöpflin György- Schöpflin úr, ön eléggé pesszimista képet festett előadásában Nem egészen három évvel ezelőtt kezdte meg működését a Márai Sándor Alapítvány. Csehszlovákiai magyar liberális politikai erők hozták létre, s alapvető célja az volt, hogy erősítse a polgári értékrend kialakulását, megszilárdítását, valamint előmozdítsa az európai gondolkodásmód térnyerését az országban. Alakulásánál és tevékenységének folyamatosításánál jelen voltak hasonló szemléletű cseh, szlovák és magyarországi erők. Rendezvényein meg-megjelennek neves politikusok és filozófusok, szociológusok és történészek Kelettől Nyugatig, Londontól az Egyesült Államokig, Párizstól Belgrádig. Első rendezvényét a dunaszer- dahelyi zsidóság tragédiájáról tartotta, a következőt a liberalizmusról és a kollektív jogokról, a továbbit a közép-európai antiszemitizmusokról, majd idén tavasszal a polgár helyzetét vizsgálták Kőzép-Európában. Az alapítvány a továbbiakban célirányos tevékenységet is kíván folytatni, tehát a kisebbségi könyvkiadást, a nyelvoktatást, a sajtót, az élő hagyományokat szeretné anyagilag is támogatni. Azonkívül ösztöndíjakkal kívánja tágítani a hazai fiatal értelmiség szemléletét. Legutóbbi tisztújító közgyűlésén számos hazai és külföldi személyiség jelent meg, hogy személyesen tegyen hitet az alapítvány támogatásáról. A neves szakemberek a májusi közgyűlés alkalmával tanácskozást is tartottak a liberalizmus helyzetéről Közép-Kelet-Európában. A felszólalók között volt Sonja Licht szociológus, a belgrádi Soros Alapítvány vezetője, a Helsinki Polgárok Gyülekezetének társelnöke, valamint Schöpflin György politológus, egyetemi tanár Londonból. Mindketten az emberi jogok, a kisebbségek és etnikumok szakértői, ezért néhány kérdést tettünk fel nekik.- Nem lehetséges, hogy a Nyugatot mind kevésbé érdekli egy lepusztult, elszegényedett, amatőrködő Szlovákia és átengedi, mint destabilizáló tényezőt, a Keletnek?- Ez a veszély fönnáll, azt azonban a Nyugat sem akarja, hogy valamilyen légüres tér keletkezzen Szlovákiában. Igen, elképzelhető, hogy a szlovák állam annyira gyenge képződmény lesz, hogy olyan erők nyomulnak ide, amelyek a térség biztonságát veszélyeztetik. Nemcsak Szlovákiáét, hanem Magyarországét, Csehországét, Lengyelországét, esetleg Ukrajnáét. A kérdés az, milyen fajta vetélkedés jön létre. Persze az osztrákok is ide számítanak. A baj az, hogy Nyugat egyszerre csak egy válsággal tud foglalkozni. Ez lehet, hogy primitív, de így van. Tehát Jugoszláviával. A közvéleményt nem érdekli Szlovákia. Németország valamennyire kivétel, hiszen sokkal közelebb van. Amit én személy szerint elítélek, az a csehek felelőtlensége. Ők itt egy válságot készítenek saját maguknak azzal, hogy ezt a nagyon kemény szlovákellenes politikát folytatják, s ennek a levét ők fogják meginni. Ez Csehország keleti politikája, hogy létrehoz egy ellenséges Szlovákiát?- Merre orientálódhat akkor Szlovákia még?-Van két másik fontos szomszédja. Az egyik Lengyelország. Nagy ország, de mással van elfoglalva. Hagyománya van annak, hogy a lengyelek soha nem néztek dél felé. Furcsa, talán színvakság, de nekik dél felé nincs semmi. Ha földrajzilag nézzük, a legtermészetesebb az lenne, ha Szlovákia Budapest felé orientálódna. Ez azonban majdnem lehetetlen, mert a szlovák identitás úgy alakult ki, hogy elsősorban magyar- és csehellenes. Nincs tehát kapaszkodója egy egészséges budapesti viszony kialakításához. Tegyük hozzá, Budapesten is vannak elemek, amelyek a szlovákok ellen szítják a hangulatot. Őket én így hívom: az etnicitás- ban utazó vigécek. Tehát akik az etnicitásból próbálnak hatalmat kovácsolni. Csurka természetesen ide számít. Nekik kapóra jön a szlovák külpolitika kezdetlegessége, Bős -Nagymaros, melyért a felelősség Magyarországot is terheli. Erről nekem ez a véleményem: Mintha Budapesten csak tavaly karácsonykor kezdtek volna rájönni, hogy Szlovákiában szlovákok is élnek. Valamennyire tehát mindenki felelős. Kényszerhelyzetek alakultak ki, tapasztalatlanságok mutatkoznak, de nincs szó összeesküvésről, nem szükségszerűen paranoia van jelen.- Ön hogyan vélekedik arról, hogy Szlovákia az egyetlen ország, ahonnan a magyar kisebbség nem kíván elvándorolni?-Ez a csehszlovák hagyományok egyik hatása. Valamennyire ismerem az itteni kisebbség sorsát, hiszen családi szálak is fűznek az országrészhez. Már 1938-ban létrejött itt egyfajta csehszlovakizmus; igen, mi magyarok vagyunk, de elfogadjuk a csehszlovák államot. A határrevízió nem merül föl manapság. Ki lehet kényszeríteni, de minek. Ez a szlovákoktól is függ, hogy elfogadják. A magyar kisebbség Szlovákiában akar élni, olyan körülmények között, ahol neki jó. S mihez lojális? A szlovák államhoz? Ehhez a tájegységhez? Egy eszméhez, az őseihez? Bonyolult, de örüljünk neki. S noha ez a kisebbség nem vándorol ki, élénk érdeklődést mutat a Nyugat felé. Külön utakon tanulja meg, hogy mi történik Nyugaton, nem szükségszerűen Budapesten keresztül. Ez pedig mindenképpen előnyös.-Mi ön szerint a legfőbb hiba, amelyik valamiképpen korrigálható?-A nagy hiba szerintem földrajzilag adott. Az, hogy Szlovákia Közép- Európában fekszik és nem Franciaországban. Brogyányi Judit
