Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-30 / 21. szám

Vasárnap 1993. május 30. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.42, nyugszik 20.31; Kö- zép-Szlovákia: 04.49, nyugszik 20.38; Nyugat- Szlovákia: 04.55, nyugszik 20.44 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 14,35, nyugszik 01,29; Közép-Szlovákia: 14.42, nyugszik 01.36; Nyugat- Szlovákia: 14,48 nyugszik 01.42 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JANKA, ZSANETT - FERDINAND valamint Félix, Fernanda, Nanda, Vázsony nevű ked­ves olvasóinkat • JANKA - eredetileg a Já­nos rövidített és egyben -ka kicsinyítőképzövel ellátott be- cézője volt. A XIX. században férfi becézőként már elavult, így a nemzeti romantikus utó- névmagyaritó mozgalomnak lehetősége volt arra, hogy a Johanna magyarítására női névvé változtassa. • ZSANETT - a francia Jeannette névből származik. Ez a Johanna francia alakja • 1593-ban halt meg Christopher MARLOWE, angol költő, író és dráma­író (szül. 1564) • 1943-ban született MEZEY Katalin írónő. Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASARNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: Ha a gyermek- áldás elmarad... Deák Teréz beszélgetése dr. Jozef Válkyval a meddőségről és gyógyításának lehetőségeiről Az út vége Üzenet a túlvilágra Zsilka László írása Boldog szigetek Kakasviadal Martinique-on Sebes Tibor riportja Örökség Szabó G. László beszélgetése Csákányi Eszterrel Tanító- és tanárképzésünk helyzete változatlan Révész Bertalan írása Házi patika Családi popklub A Somorján tartott 7. Csallóközi Borkiállításon bebizonyosodott, hogy a Duna mentén is lehet jó bort készíteni (Méry Gábor felvétele) Volt kisebbségi érzésünk Tóth János május 9-én megje­lent levele bizony felháborított, amikor azt írta, hogy az első köztársaság idején nem volt ki­sebbségi érzésünk. A levélíró ta­lán a napos oldalon élt, hogy nem szerzett tudomást a kisebb­ségi sérelmekről? íme a tények. Városunkban megszüntették a magyar gimnáziumot. Nemzetünk nagyjainak szob­rait az országban ledöntötték. Állami állásba kevés magyar nemzetiségű kerülhetett, ezt a saját bőrömön tapasztaltam. Koholt vádak alapján testvér­bátyámat 1934-ben magyarsága miatt letartóztatták és a rima- szombati fogházból csak kilenc hónapi vizsgálat után engedték szabadon. A harmincas években már kezdtek elnéptelenedni a ma­gyar iskolák. Kossutiban a cseh csendőrök a magyar tüntetők közé lőttek. Hát röviden ilyen volt az a bi­zonyos masaryki és benesi de­mokrácia. A magyar nyelvterüle­ten élő idősebb nemzedék tagjai erről még sokkal többet is tudná­nak mondani. Jó lenne, ha törté­nészeink e sérelmeinket felje­gyeznék, mielőtt elfelednénk, nehogy később hazug módon tüntessék fel. Vass József, Rozsnyó Néha megcsúszik a toll A Vasárnap május 2-án meg­jelent számába több hiba csú­szott be. Käfer István „A kezde­tektől Pázmány Péterig“ cimű Írásában ezek olvashatók: Ocs- kay László pedig megbosszulta a morvák bűneit, amiket Magyar­hon ellen elkövettek. Ezért pusz­tította a kuruc vezér, Rákóczi „nyila“ a Morvaföldet.'' Ocskay László a dicső fejedelemnek nem nyila, hanem „villáma“ volt. Ugyanebben az írásban, a harmadik bekezdésben olvas­hatjuk: „S ez annál csodálato­sabb, mivel két különböző nép­fajról és nyelvről van szó." Nép­faj nincsen. Ez tudománytalan szóhasználat. A lap gyakran ír a fajgyűlöletről is. Ilyen sincs, mert csak egy emberfaj van. Nemzet- vagy fajtagyúlölet lehet. Ugyanebben a számban akad még egy „gyöngyszem". „Ha Diószegen valaki a Jamajka felől érdeklődik, egész biztosan nem a csendes-óceáni szigetre gon­dolnak a helybéliek..." Jamaica nem csendes-óceáni sziget, ha­nem a Karib- vagy másképpen az Antillák tengerben fekszik, Kuba legnyugatibb részétől dél­re, Santiagótól 300 km-re. Szintén a Vasárnapban jelent meg írás a Grimaldi monacói hercegi családról. Ez a család Genovából származik. A lap azt írja, hogy őseik az afrikai Gui­neában voltak kalózok már a XIV. században. Ez kizárt do­log. A portugálok Guineát csak a XV. század közepén fedezték fel. Úgyszintén a lapban jelent meg egy fénykép, amelyen négy erős ember óriáskígyót tart. A képaláírás szerint az óriáskí­gyó Ausztráliában megtámadott egy kisgyereket... Ausztráliában óriáskígyók nincsenek, csak mérges siklók vannak. Molnár Ferenc, tanár, Dunaszerdahely Tiszta vizet a pohárba! A Vasárnap május 16-án megjelent számában olvastam Rozsnyó József hozzászólását Zsilka László „Ipolyság újra ma­gyar!" című írásához. A levélíró szerint Ipolyság nem a bécsi döntés alapján került vissza Ma­gyarországhoz, hanem erről a magyarok a csehszlovákokkal Dévénynél egy hajón egyeztek meg. Lássuk a tényeket. 1938. ok­tóber 9-én Budapestről a Zsófia és a Szt. Imre hajón indult a ma­gyar delegáció a külföldi újság­írókkal Komáromba. Itt egyeztek meg Ipolyság és Sátoraljaújhely visszaadásában. Az utóbbinál csehszlovák részről csak az volt a kikötés, hogy a vasúti forgalom- a nehéz hadianyag kivételével- továbbra is fennmaradjon. Egészen természetes, hogy ezt az előlegezést és jóindulatot Bécsben a november 2-iki (és nem a 3-iki) döntéssel jóvá­hagyták. A levélíró Hornyák Odiló tor­natanáromat is tévesen említi, hogy a húszas évek végén Po­zsonyból került Ipolyságra. A hi­telt érdemlő gimnáziumi éwégi értesítők szerint 1926. február 1-jétől 1927. november 30-ig Ér- sekújvárott működött. Addig, amíg Czárán Dániel erdélyi szár­mazású tornatanárt állampolgár­sága hiányában a tanítástól fel­függesztették. Czárán reaktivá- lása után helyezték át Ipolyság­ra. Hornyákot tehát Pozsonyból Érsekújvárba helyezték át és in­nen került Ipolyságra. Az ipolysági származású Gémesi Károlytól csak annyit tudtam meg, hogy a front alatt eltűnt“. Szabó Iván, Érsekújvár Mottó: „Őrizzük emlékeinket, Gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek". (Ipolyi Arnold) A losonci Scherer Lajos Alapítvány, a Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány, valamint a losonci Kármán József Színkör pályázatot hirdet 1. Földrajzi és egyéb nevek gyűjtésére, az alábbi ajánlott témakörökkel:-földrajzi nevek, dűlőnevek- általános (táplálkozással, szokásokkal, gazdál­kodással kapcsolatos megnevezések)- növénynevek- állatnevek- csillagnevek- személynevek (családnevek, ragadványnevek, kereszt- és becenevek) 2. Nyelvjárásgyűjtésre- a téma iránt érdeklődőknek kérdőívet adunk- szükségesnek tartjuk, ajánljuk a helyi, tájnyel­vet megörökítő magnófelvétel elkészítését, vala­mint ennek az anyagnak a lejegyzését (ehhez szintén megadjuk a szükséges utasításokat) diák és felnőtt kategóriákban a történelmi Nógrád-megye Szlovákiához tarto­zó területeire (a jelenlegi Losonci és Nagykürtösi járás, valamint a Rimaszombati járás déli része - Medvesalja). Jelentkezési határidő: 1993. június 15. A jelentkezésnek tartalmaznia kell a személyi adatokat (név, életkor, diák esetében az iskola címe, lakcím, témamegjelölés). A jelentkezők részére szakmai tájékoztatót tar­tunk. Ennek tervezett első időpontja 1993. június 18-20.az Abroncsosi Művelődési Táborban. Igény esetén korábban, későbben is sor kerülhet rá. A résztvevők kiválasztott témájuknak megfelelő szakmai tájékoztatót kapnak. A pályázatok leadási határideje: 1993. szep­tember 15. kiértékelése: 1993. októbere Jutalmazás - mindkét kategóriában: Földrajzi nevek gyűjtése: Nyelvjárásgyűjtés: 1. díj 2500 Sk 1. díj 2500 Sk 2. díj 2000 Sk 2. díj 2000 Sk 3. díj 1000 Sk 3. díj 1000 Sk valamint tárgyi és könyvjutalmak. A szakmai tanácsadást és a kiértékelést a dr. Cs. Nagy Lajos főiskolai docens (nyelvjárás) és N. Császi Ildikó (névtan) által vezetett szakmai bizottság végzi az alapítványok kuratóriumának közreműködésével. A pályázaton csak eddig nem publikált, s más pályázatokon nem szerepelt munkákkal lehet részt venni. Az értékelésnél figyelembe vesszük az anyag terjedelmét, a feldolgozás minőségét. A nyelvjárásgyújtésnél kiemelten kezeljük a hang- felvételt - magnókazettát és lejegyzését tartalmazó anyagot. Jelentkezés, információk: levélben és szemé­lyesen Böszörményi Puntigán „Pályázat" István József Herz u. 24 Gimnázium, Halicská 37 984 01 Fülek 986 01 984 01 Lucenec Firakovo Lucenec valamint a Herz u.-i székházunk telefonszámán: (0863) 28 254- Puntigán József a mindennapi megélhetésről Épp azon elmélkedtem az újságok fe­lett, hogy a tizenhárom milliárdos költség- vetési hiányt be lehet-e foltozni a Nemzet­közi Valutaalapba Meciar miniszterelnök­nek ígért 90 millió dolláros hitellel, útját lehet-e állni az inflációnak. Ugyanis az idei év bebizonyította, hogy a zseniális nyugati szaktanácsadók, ilyen és olyan tanfolya­mok, a felsőfokú menedzserképzés nem tudja pótolni a gazdasági átalakításhoz szükséges pénz, tőke hiányát. Sem Szlová­kiában, sem Magyarországon, sem Len­gyelországban, se máshol. Agyamban egymást kergették az ijesztő gondolatok devalvációról, szuperinfláció­ról, munkanélküliségről, a középrétegek további elszegényedéséről, amikor csen­gett a telefon. Megkönnyebbülten ugrot­tam a készülékhez. Egy idősebb komáromi hölgy hívott fel és a 100 sor rendszeres olvasójaként olyan tanácsot kért tőlem, hogy őszintén bevallom, nem tudtam szó­hoz jutni. Röviden: Bízik bennem, hogy nem csapom be, adjak valami jó tippet, mit tegyen megtakarított néhány ezer koroná­jával. Amikor megpróbáltam Id térni a vá­lasz elől, hogy nem vagyok gazdasági szakember, nekem szegezte -a kérdést:- Maga hol helyezte el vastartalékát? Ez a kérdés már túllépi az olvasó—újság­író kapcsolat kereteit, azonban naiv bizal­ma arra késztetett, hogy megmondjam az igazat: a takarékban. Mire a hölgy beval­lotta, hogy ő is, de mindketten rosszul tettük. Ugyanis a kutyaszorítóba került kormány meg akarja adóztatni még a ka­matokat is, pedig azok még az évi húsz- százalékos inflációt sem fedezik. így az állam még a betétből is vámot akar szedni, nemhogy örülne a lakosság bizalmának, hogy kölcsönadja pénzét. — Legjobb, ha valutába fekteti a pénzét!- búcsúzott tőlem csalódottan a hölgy, aki tanácsot kért tőlem, de végül is ő okosított ki engem. Valóban, hogyan is áll Szlovákia lakos­sága május végén? Bizonytalanul, tele ellentmondásokkal. A Statisztikai Hivatal szerint március­ban átlag alig 1,1 százalékkal emelkedtek az árak (ezen belül a közlekedés 16,6, a telefon 12,3 százalékkal.) Az emberek azonban egyre idegesebben panaszkod­nak, hogy napról napra kevesebb a pén­zük. Hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy 1993 első negyedévében egy család­tagra az átlag bevétel 2570 koronát tett ki, ami 11,1 százalékkal kevesebb, mint az előző negyedévben. A legtöbb pénz élel­miszerre kell. A munkavállalók havi kere­setük 89, a nyugdíjasok pedig járandósá­guk 82 százalékát költik rá. Ha elgondolkozunk ezeken a statiszti­kai adatokon, akkor válik igazán ijesztővé a 13 milliárdos költségvetési hiány. Ugyanis a kormánynak ezt a pénzt vala­honnan elő kell teremteni, ha el akarja kerülni a teljes káoszt. Az a tény, hogy márciusban az árak csupán 1,1 százalékkal emelkedtek, csak akkor érne valamit, ha a megélhetésre nem menne rá a bérből és fizetésből élők keresetének közel kilenc­ven százaléka. A további nadrágszíjhúzás már csak a maradék tíz százaléknak a ro­vására mehet, amiből ki kell fizetni még a lakbért, a villanyt, a gázt és az elkövet­kező hónapokban ezek is minden bizony­nyal tovább drágulnak. Kedves telefonáló olvasónk, nem tu­dom, érdemes-e kevéske megtakarított pénzét valutára váltani. Egyelőre úgy tű­nik, hogy az elkövetkező hónapokban egyre többen nyúlnak majd tartalékaik­hoz, mivel jövedelmükből képtelenek lesznek megélni. Sajnos, a gazdasági stabi­lizálás közben a lakosság egyre szélesebb rétegeinek elszegényedése tovább tart. Egyelőre senki sem tudja, hogy meddig. Azoknak a politikusoknak pedig, akik azt állítják, hogy látják az alagút végét, hallu- cinációi vannak. CB 'CB CB CB Szűcs Béla 1993. v. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents