Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-23 / 20. szám

1993 V. 23. Magyar gimnáziumok Szlovákiában: Szepsi Csuda dolgok a Bódvavölgyben Sokatmondó Szlovákia legkisebb önálló magyar gimnáziumának Berzsenyi Dánieltől kölcsönzött jelszava: „Nem sokaság, hanem lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat!“ A mondás tartalommal telí­tődött, megtörténtek a csuda dolgok. A szepsi magyar alapiskola és középiskola kezdettől fogva közös igazgatás alatt áll. A hatvanas években az alapiskolában 570-en tanultak, s százhúszon felül volt a középiskolások száma. A gyászos hetvenes, konszolidációs években a Bódvavölgyet sem ke­rülte el a magyar iskolák megszüntetése, s így egyre mélyebb hullámvölgybe került a két szepsi iskola. Az alapiskolának 1983-ban már csak 369 tanulója volt, s a gimnázium négy osztályába — 1986-ban — mindössze 55 diák járt! A szomorú szepsi jelenség éles fényt vet arra, hogy a külső beavatkozások mennyire befolyásolták a tanulók létszámát. A létfenntartás ösztöne azonban nem hagyta cserben őket. Kikerültek a hullámvölgyből, s ma már ott tartanak, hogy a szepsi alapiskolába év közben is átíratják a gyerekeket a szlovák iskolákból, olyan községekből, ahol nincs magyar iskola, pl. Jászóról, Makrancról, Janókról, Somodé­ból. S még egy „csuda dolog“! Az utóbbi években Szepsi körzetében jelentősen megnövekedett a magyarok számaránya is. A legutóbbi népszám­lálási adatok szerint húsz százalékkal többen mer­ték vállalni a magyarságukat, s így a Kassa-vidék járásban 13-ról 16 százalékra nőtt a magyar nem­zetiségűek száma. — A gimnáziumban nem csupán a főiskolákra készítjük fel tanulóin­kat, szakképesítést is adunk nekik. Most végez a mezőgazdasági szako­sítást nyújtó utolsó évfolyam, az osz­tály fele a mezőgazdasági termelés alapjait sajátítja el. A jövőben átté­rünk a közgazdasági ismeretek gya­rapítására, hogy diákjainknak egy újabb szakma legyen a kezében, vál­lalkozóként is érvényesülhessenek. A legkisebbnek tartott szepsi gim­názium diákjai jó nevet szereznek iskolájuknak. A magyar középisko­lák kerületi matematikai versenyé­ben kiérdemelték az első és második díjat. A szavalóverseny kerületi Mihályi Molnár László: Iskoláinkban növekszik a beíratottak száma Sem engedték tanítani A szepsi magyar alapiskola és gimnázium jelenlegi igazgatóját, a Rimaszombatból származó, negy­venéves Mihályi Molnár Lászlót sem kerülte ki a nemzetiségünket érintő hullámvölgy, amelybe az előző rendszer kényszerítette. Az érettségi után a hetvenes évek elején Po­zsonyban a Komensky Egyetem ma­gyar és pszichológia szakán tanult. Nyitott szemmel járó egyetemista­ként bekapcsolódott a magyar fiata­lok mozgalmába, szervezte, majd vezette a József Attila Klubot, a nyá­ri táborokat, kerékpártúrákat. Szer­vező munkája és magatartása miatt is nehéz éveket kellett megélnie. 1978-ban fejezte be egyetemi ta­nulmányait, s ekkor meg is nősült. A felesége perbenyiki, s a bodrogkö­zi faluba költöztek, majd Nagykapo- son jutottak lakáshoz. A másképpen gondolkodó fiatal pedagógus híre el­jutott a Terebesi járásba. Kérvénye­it, hogy taníthasson, sorra elutasítot­ták. A járási művelődési központ alkalmazta végül is népnevelőként. Csaknem egy évtizedes eltiltás után, 1987-ben taníthatott, de csak egy másik járásban, ahol a tanügyi hatóság előtt nem volt annyira is­mert ellenzéki ténykedése. A szepsi szülők, az egykori klubmozgalmi is­merősei hívták, jöjjön a Bódva völ­gyébe. A mezőgazdasági szakiskolá­ban végre a katedrára állhatott, s egy év után már a helyi magyar gimná­ziumban tanított magyart és törté­nelmet. Három gyerme­ke van. Piroska az idén fejezi be az alapiskolai tanul­mányait, Ákos he­tedikes, Bence négy és fél éves. A névadással problémái voltak. Hetekig tartott, míg az anya- könyvvezető be­jegyezte a gyere­kek keresztnevét.- Küzdenem kellett gyermeke­im nevéért, hogy mások is merjék ezt vállalni — mondja Mihályi Molnár László. — Ha hagyjuk el­venni a neveinket, elveszik a nyel­vünket, történel­münket is, s ezzel asszimilálják a magyarokat. A hetvenes években megfogalmazó­dott a magyar nyelvű iskolák felszá­molása. A szlovák nyelv elsajátításá­ra irányuló törekvés nem arra irá­nyult, hogy jobban érvényesüljünk, hanem azt célozta, hogy anyanyel­vűnket elfelejtsük... A változások kezdeményezői A rendszerváltást követően 1990 elején a Bódva menti kisvárosban is iskolaigazgató-választásra került sor. Az előző igazgatótól, Máthé Róberttól tizenöt év után nem von­ták meg a bizalmat, de nyugdíjazta­tás előtt állt, igazgatót pedig több évre választanak. E tisztségre Mihá­lyi Molnár Lászlót javasolták.- Jómagam nem vagyok híve a ta­névközi változásoknak. Máthé Ró­bert nyugdíjba vonulásáig vezette az iskolát. Én csak júniusban vettem át, hogy előkészíthessük az új tan­évet. A szülőkön kívül Máthé Róbert érdeme is volt, hogy a nyolcvanas években nem engedték meg a hul­lámvölgybe került iskola szlovák igazgatás alá helyezését. Évről évre növekedett diákjaink létszáma. Ta­valy lábaltunk ki a hullámvölgyből, amikor elértük a hetvenes évek vé­gén kimutatott létszámot Gimnáziu­munkban jelenleg kilencvenen tanul­nak, az alapiskolánkban 450-en. Ez a szám nem tükrözi városunk nem­zetiségi összetételét. A 9100 lakosú Szepsiben 49,1 százalékban élnek magyarok, a szlovákok arányszáma 47,7 százalék. — A város lakosságának felét sem kitevő szlovákoknak két alapiskolá­juk van, létszámuk kétszerese a mi­énknek, habár egyes osztályokban csak tíz százalék a szlovák nemzeti­ségűek száma. A szlovák gimnázi­umba is sokan járnak, mind a négy évfolyamban két-két párhuzamos osztályban tanítanak. Első lépés volt az odacsábítás, és most az oktatás­ügyi minisztériumban azon munkál­kodnak, miként is tilthatnák meg, hogy a magyar gyerekek az óraközi szünetben se beszélhessenek magya­rul, a magyar iskolákban emelni kí­vánják a szlovák órák számát, s ugyanakkor a magyar anyanyelvi órák növelését elutasítják. Azzal kapcsolatban, hogy a ma­gyar gyerekeknek több mint a fele szlovák iskolába jár, Mihályi Molnár László a szülők óhajának tisztelet­ben tartását hangsúlyozza. Sokan közülük maguk is szlovák iskolába jártak, s mint tapasztalják, nem be­csülik többre őket, mint azokat, akik magyar tanítási nyelvű iskolában vé­geztek. Már vannak olyan szülők is, akik annak idején mindketten szlo­vák iskolába jártak, most azonban gyermeküket már a magyarba íratják.- Annak ellenére, hogy a demok­rácia hullámvölgyben van, iskoláink­ban növekszik a beíratottak száma — mondja az alapiskola és gimnázi­um igazgatója. — Ehhez a város ön- kormányzatában beállt változások is hozzájárultak. Hosszú éveken ke­resztül Szepsiben nem voltak ma­gyar feliratok, nem voltak magyar gyűlések, legfeljebb a Csemadok adott erre lehetőséget. Sokan ezt úgy értelmezték, hogy a magyarság­nak itt nincs jövője, s ezért alkalmaz­kodtak az ország többségi arculatá­hoz. A politikai fordulat után, a helyhatósági választások eredmé­nyeként a város önkormányzata Za- chariás István polgármester, számí­tástechnikai mérnök vezetésével, aki prágai főiskolásként klubmozgal­munk tevékeny tagja volt, megbe­csülést nyert a magyar nyelv, megje­lentek a magyar utcanévtáblák is. A gimnazistáknak szakképesítést is adnak A szepsi gimnáziumnak kicsi a vonzáskörzete, csak három (Szep­si, Torna, Buzita) alapiskola növen­dékeire építhet. Legújabban a Bódva völgyi régióhoz vonzódó, a rozsnyói járáshoz tartozó szádalmási alapis­kolából többen már ide iratkoznak be. Az idén huszonheten érettségiz­nek, közülük 15-en jelentkeztek fő­iskolai, egyetemi felvételre. Az új tanévben 22-25 elsőssel számolnak. győztese a most érettségiző Öllé Erik volt, aki az országos döntőben el­nyerte a második helyezést és a kö­zönség díját is. A magyarországi nem­zetközi szavalóversenynek is ő lett a győztese. Amióta Mihályi Molnár László a gimnázium igazgatója, felú­jította tevékenységét a színjátszó csoport is, amely most Zeman Lenke tanárnő vezetésével a Jókai Napok­ra készülődik, Czakó Gábor Disznó­játék című ma is időszerű szatíráját adják elő. Az igazgató fontosnak tartja, hogy a történelem és irodalom oktatása is a helytörténetből indul­jon ki, ezért szorgalmazták és valósí­tották meg a Tájház létesítését. Itt ünnepük meg rendszeresen márciu 15-ét is.- Iskolánkban a magyar nemzeti ünnepek méltó helyet kapnak. Ezt nem veheti el tőlünk senki, s ezzel nem csorbítjuk senkinek a jogait. Csak egyenrangú és egyenjogú em­berek között lehetséges a párbeszéd. Amíg ez nincs meg, csak megalázot- tak és megalázók vannak - állapítja meg Mihályi Molnár László, s megfo­gyatkozott magyarságunkra gondol­va így folytatja: - Kevesen marad­tunk, de a szabadság lehetőség is, hogy minőségileg magasabb értéke­ket teremtsünk. Most azt akarjuk elérni, hogy az alapiskolának és gim­náziumnak ne csak közös igazgatója legyen, hanem a két intézményt jogi személyként is egyesítsék. így lehe­tőség nyüna a nyolcéves magyar gimnázium megnyitására. De ezzel egy ideig még vámunk kell, mert a tornai és buzitai alapiskolából nem szippanthatjuk el a legjobb képessé­gű gyerekeket, ami a két iskola meg­szűnésének veszélyét is eredmé­nyezhetné. Majd ha megerősödnek, lesz nyolcéves gimnáziumunk is! A legnagyobb gond Kérdésemre, hogy az igazgató mit tart a legnagyobb gondjának, Mihá­lyi Molnár László kitér a szlovák iskolákba járó magyar gyerekek helyzetére. Emiatt már panaszkod­nak a szlovák szülök is. Ott, ahol több magyar gyerek jár szlovák isko­lába, ez hátráltatja a tanítást, mert a magyar gyerekek nyelvi nehézsé­geik miatt lemaradnak a tananyag­gal.- Érzik ezt a nehézséget a magyar szülők is — folytatja tájékoztatását Mihályi Molnár László -, mégis ön­igazolást keresnek rossz választá­sukra. Kimutatható tény, hogy azo­kon a helyeken, ahol nem anyanyel­vükön tanulnak a gyerekek, maga­sabb a bűnözés. Ezt mint pszichológus kutattam Nagykaposon, s adatok alapján ki is mutattam: aki nem beszéli a család, a közösség, a falu nyelvét, kevésbé becsüli az emberi és közösségi értékeket, s ennek kö­vetkezményei a társadalomellenes cselekmények. Azok, akik feladják a közösség érdekeit, anyanyelvűket, kultúrájukat, vallásukat, azok elide­genednek, nem találják helyüket, s ezáltal felbomlik értékrendjük. Lé­nyegében az anyanyelvi oktatás egyik alapvető feladata, hogy az er­kölcsi értékeket közvetítse, s ennek alappillére a család, a szülőföld meg­becsülése ... Most is akadnak olyan szülők, akik a régi előítéletek szerint nem a helyi magyar iskolába, hanem más iskolákba küldik gyermekeiket. Ez­zel kapcsolatban mondja az igaz­gató:- A legutóbbi évek kimutatása szerint a főiskolákra jelentkezett di­ákjaink hetvennégy százalékát fel­vették. Ez jó arányszám! Városunk­nak, amely önálló regionális köz­pont, szüksége van szellemi bázisra. Éppen ezért joggal várhatjuk el a szülőktől és a pedagógusoktól, akiknek nem közömbös a város to­vábbi fejlődése, hogy felelősségtelje­sen álljanak e kérdéshez. A pedagó­gusnak a maximálisát kell nyújtania, nem csupán a tanórán, hanem azon kívül is, a magatartásában, a közélet­ben. A szülők ennek alapján is véle­ményt alkothatnak. S ha érzik azt, hogy a pedagógus hivatásnak tekinti a szakmáját, akkor bizalommal vá­lasztják az iskolánkat.- Beállt ez a változás?- Pedagógusaink többsége a sza­bad idő rovására is vállal olyan fela­datokat, amelyek nem tartoznak pe­dagógusi kötelezettségei közé — vá­laszolja Mihályi Molnár László. — A gyerekeket nemcsak a tudással vértezzük fel, hanem arra is megta­nítjuk őket, hogy az életben hogyan és miként kamatoztassák. A jelenlegi körülmények között már reális lehe­tőségünk van arra, hogy gimnáziu­munkban százhúszra-száznegyvenre növelhessük a diáklétszámot... Petrőci Bálint A szepsi magyar alapiskola és gimnázium épülete 4 gimnázium második osztályában Fiala Ilona matematikus magyarázatát hallgatják a diákok Koncz Árpád felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents