Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-09 / 18. szám
A A MHiilí WED \W/ ■ i^V/ I IMIji [«■ii If/\i I VaHr W \r \r\r Szerkeszti: Tallósi Béla N emhiába szerette a nép Mátyás királyt: nem volt több hozzá hasonlatos királya a magyarnak. Amint neszét vette, hogy itt vagy ott erősen sanyargatják a szegény földnépét, nem volt nyugodalma Buda várában, álruhába öltözőt, s úgy ment színről színre látni a valóságot. Egyszer hírül adták, hogy a kolozsvári bíró ugyancsak sanyargatja a szegény népet. Nem kellett több Mátyás királynak. Indult Kolozsvárra. Kíséretét Bán- fihunyadon hagyta, s paraszti ruhába öltözve egyedül ment bé a városba. (MAGYAR MONDA) Ott, szembe a bíró házával, leült egy mészárszék elé. Éppen jókor ült le. Nagy sereg nép hordta a fát a bíró udvarára, egy csomó ember meg vágta az udvaron. A hajdúk pálcával biztatták őket: - Hordjad, vágjad, paraszt! Egyszerre csak egy hajdú megpillantotta Mátyás királyt:- Ne te, ne! - mordult rá a hajdú -, hát te mit lopod isten áldott napját? Kelj föl, ne lógasd a hosszú orrodat, hitvány paraszt! S hogy szavának nagyobb foganatja legyen, pálcával jót húzott a „hosszú orrú paraszt“ hátára. Mátyás attól tartva, hogy még többet is kap, elindult. A bíró éppen a tornácon könyökölt.- Kigyelmed a bíró? - szólította meg Mátyás.- Én hát, mi közöd hozzá?- Ahhoz nekem semmi közöm, de szeretném tudni, mit fizet a favágásért.- Ejnye-ejnye, szedtevette parasztja! - káromkodik a bíró. - Mindjárt fizetek én neked. Húzz rá! - parancsolta a hajdúnak. A hajdú másodszor is ráhúzott, hogy csak úgy porzott Mátyás zekéje. Ezt látva a király, egy szót se szólt többet, vágta a fát, és hordta a többi szegény emberrel. De közben, mikor senki sem látta, háromra ráírta krétával a nevét. Este csöndesen távozott. Másnap aztán mint király vonult be nagy pompával. Hívatta a bírót s az egész tanácsot. Kérdezősködött mindenről és a többi között — mintha semmiről sem tudna — arról is, hogy nem sanyargatják-e az elöljárók a szegény népet.- Nem sanyargatja senki, felséges uram - felelte a bíró. - Soha ilyen jó dolga nem volt a föld népének.- Na, én mintha másként hallottam volna. Hé, legények - fordult a király a szolgáihoz -, hányjátok szét azt a kazal fát! A legények serényen munkához láttak, Mátyás meg csak nézte erősen, mikor kerül elő az ő három fája. Előkerültek azok is.- Nézzen ide, bíró uram! Tud-e olvasni?- Tudok, felséges uram - hebegett a bíró, akinek már akkor égett a föld a talpa alatt.- Olvassa, mi áll ezen a három hasábon?- Mátyás... Mátyás... Mátyás... - dadogott a bíró.- Bizony az, Mátyás. Úgy tudja meg kend, hogy azt én tettem oda, én voltam az a hosszú orrú paraszt, akire kétszer vágott a hajdú, mert fizetés nélkül nem akartam hordani a fát!- Ó, felséges uram! Kegyelem árva fejemnek! Térdre borult a bíró, térdre a hajdú is. Mondja Mátyás a hajdúnak:- Te állj föl! Te csak hitvány szolga vagy. Hanem kendet, bíró uram, példásan megbüntetem. A körülöttük összegyűlt emberek lelkesen kiáltották:- Éljen Mátyás király! Ez az igazság! Benedek Elek nyomán Többől a történetből megtudHj hatjátok, hogyan szerezte meg a nagy Nanabozo, azaz Emberbarát az indiánoknak a tüzet, és hogyan készítette el az első csónakot. Amikor Nanabozo még fiatal volt, nagyanyjával, egy öreg indián asszonnyal messze északon élt, ahol sohasem sütött a nap, az égboltot mindig felhők borították. Hideg volt a nagyanyó wigwamjában, mert nem volt tüzük. Am nagyanyó gyakran beszélt arról, hogy kislány korában a hidegben mindig a tűz mellett melegedett.- Es miért nincs már tűz a földön? - kérdezte Nanabozo.- Hallottam, hogy a Nagy öreg Embernek, aki messze keleten él, van tüze, de ő olyan messze lakik innen, egészen a világ végén.- Márpedig, ha neki van tüze, akkor én azt el is hozom! - mondta Nanabozo, és készülődni kezdett a hosszú útra. Aztán kora hajnalban elindult, és meg sem állott a Nagy Víz partjáig. Ott körülnézett, majd lefejtette egy nyírfa kérgét, ebből egy kis csónakot formált, amely nem volt nagyobb a karjánál. Lement vele a víz partjára, ott a csónakot húzni, gyúrni, formálni kezdte, míg csak el nem érte a kellő nagyságot, akkor aztán a vízre bocsátotta, és beleült. Ez volt az első csónak. Sok napon át evezett, míg végül elérkezett az öreg Ember szigetére. Kiszállt a csónakból, majd gondosan elrejtette a bozótban, maga pedig kis nyúllá változott, így indult az öreg Ember sátrához. Az két lányával élt együtt, és amikor meghallották a kis nyúl neszezését, kimentek a sátor elé, és a kimerült, megdermedt nyulat bevitték magukhoz, letették a tűz mellé, maguk pedig újra dolguk után mentek. Csak öreg Ember maradt a sátorban, nyugodtan szunyókált. Mikor a nyúl már megpihent, a bundája is megszáradt, kikapott a fűzből egy égő ágat, és kiszaladt vele a sátorból. Futott a csónakjához, ahogy csak bírt, majd beugrott, és sebesen evezett, hogy minél előbb elkerüljön a szigetről. Nanabozo szerencsésen partot ért, és már újra emberi alakban a csónakot kicsire gyúrta, hogy az befért a ruhája alá. Nagy volt (INDIÁN MESE) nagyanyó öröme a tűz láttán, s az első dolga az volt, hogy meleg ételt készítsen a fáradt vándornak. Nanabozo megtanította az indiánokat, hogyan bánjanak a tűzzel, hogy éjjel se aludjon ki, és megtanította őket a csónak készítésére is. Teltek-múltak az évek, és az indián törzs tagjait Nanabozo megtanította mindenre, amire az életükben szükségük lehet. Mivel azonban látta, hogy társai elké- nyelmesedtek, mindenben őrá bízták magukat, elhatározta, hogy magányba vonul. Úgy tartotta, hogy az csak hasznukra válik, ha maguknak kell határozni létükről és gondoskodni életükről. Mikor azután érezte, hogy elérte azt az időt, amikor rá kell lépnie arra az útra, mely elviszi öt az Örök Vadászmezőkre, elhatározta, hogy búcsút vesz barátaitól. Búcsúzóul megígérte, hogy mindenkinek teljesíti egy-egy kívánságát. A törzs apraja-nagyja egyenBATTA GYÖRGY Megy az erdőn Ádám, hópihe a hátán, halad vele egyik Dénes, lépdel vele másik Dénes, szökken három nyanya, még egyik sem banya, ösvényt tapos Ádám, napsugár a hátán, vele liheg egyik Dénes, fújtat vele másik Dénes, sípol három nyanya, bár egyik sem banya. Hegyre pillant Ádám: ott áll a királylány, ott a hegyen a palota, abban lakik király koma.- Nagyon vigyázz, Ádám: szép az a királylány! Itt ér véget az én dalom - mindjárt jön a lakodalom, lakodalmon sokadalom: én is megyek, várj rám, s dobj egy csontot, Ádám! Utóirat:- Ez már így van, Ádám, a szerelem járvány; megpörköl a parazsa, szurkát anyós darazsa - dörmögi a nagyapa, bólint hozzá agara. MÓKÁS DIÁKHIRDETÉSEK SZOLGÁLTATÁS Matekórai puskázás leleplezését megelőző elektronikus riasztóberendezések felszerelését vállalom. Csengető Jakab, harangozó ÁLLÁS Felvennék tehetséges fejszámolóművészt kisegítő munkák elvégzésére, kizárólag matematikaórákra. Jelige: dr. Bukóvári RUHÁZAT Év végi bizonyítvány előtt mellvért, pálcaálló vasnadrág minden mennyiségben és mértékben kölcsönözhető: Cím: Dobó István, Törökverő butik, Szurok utca 7. SZÓMAGYARÁZÓ HELYESEN Rigó nagyságú, szürkésbarna tollazatú, rovarevő madár röHEJESEN 1. Lappangó betegség 2. Régi hangszer, mely a tyúk hangjához hasonló hangokat ad 3. A szivattyú speciális változata, mely lapokat szív magába. Iratok selejtezésére kiválóan alkalmas. Gondolkodom, tehát.. ként járult eléje, és elmondták kívánságaikat, amit Nanabozo teljesített is. Utolsóként négy vadász jött hozzá, és előadták kívánságaikat. Az elsőnek vad, kegyetlen szíve volt és elpanaszolta, hogy nem tud úrrá lenni haragján, és ezért, ha lehet, szelíd szívet kér. Nanabozo szívesen tett eleget a kérésének. A másik vadász csúnya és mindig rekedt volt, ezért nem is mert énekelni soha, mert félt, hogy kicsúfolják. Szép arcot és kellemes hangot kért, hogy végre megkereshesse magának élete párját. Az ő kívánsága is teljesült. A harmadik nagyon szegény volt, és gazdag akart lenni. Nem igazán szívesen, de ezt a kívánságot is teljesítette Nanabozo. Az utolsó vadász gazdag, ügyes ys szép férfiú volt, de annyira öntelt, hogy magán kívül senkit sem szeretett. Ez a vadász örök ifjúságot és örök életet kért, mert az volt a véleménye, hogy a világ szegény lenne nélküle.-Az emberek szívében akarsz örökké élni vagy a szemeik előtt, hogy mindig láthassanak téged.- Természetesen azt akarom, hogy mindig láthassanak engem, mit törődöm én az emberek szívével - felelt a vadász.-Jól van, legyen úgy, ahogy akarod! Itt maradsz az emberek szeme előtt, de nem lesz senki sem, akinek a szívében megüresedne egy kis hely az elmúlásoddal. Ezzel a gőgös vadászt hatalmas kősziklává változtatta, mely olyan kemény volt, mint annak a szíve. Az emberek, ha elmentek mellette, felnéztek rá, megcsodálták, de a következő percben már senki sem gondolt rá. Angolból fordította: Szabó Magdaléna A bal sarokban látható Q betűt összerakhatod a számmal jelölt fekete alakzatokból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motycík GYUFAEGYENLETEK Tegyél rendet az egyenletekben úgy, hogy három szál gyufánál többet egyikben sem mozdítasz el, és ahány szálat elmozdítasz, annyit fel is használsz! MEGFEJTÉS Az április 25-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 3-as számú árnyék- Búcsú a fegyverektől. Nyertesek: Horváth Virág és Máté, Gúta; Csonga Péter, Dunaszerdahely; Pásztor Anikó és Lívia, Szliacs; Országh Sarolta, Szentkirály: Pósa Gábor, Csákányháza. 16 1993. V. 9. Vasárnap
