Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-17 / 2. szám

i/asárnap r 19 19 93. I. 17. Nagy bosszúságot okoz a szőnyegen egy eltávolít­hatatlan makacs folt. A kár okozója bármi lehetett: a közelmúltban egy elejtett cslllagszóró, vagy éppen féktelen szilveszteri buli. Nem kell felforgatni a la­kást, hogy elrejtsük szem elől a szőnyeg hibáját Az alábbi leírás és rajzos út­mutató szerint bárki házi­lag megjavíthatja sző­nyegét. 3) Éles késsel kivágjuk a kijelölt részt. 4) Ugyanilyen nagyságú (színű, mintájú) szőnyegdarabot szabunk pótlásnak. 5) , 6) Egy vagy két sáv vékony ragasztós anyaggal foltozzuk a szőnyeget, de e célra kiválóan alkalmas a széles sebtapasz is. 7) A segédfolt néhány centiméterrel legyen nagyobb a kivágásnál. 8) A szőnyeget a színére fordítjuk és beragasztjuk a pótló szőnyegdarabot. HÁZIMUNKA FELSŐFOKON Sokan viszolyognak a porszívó­zástól, egyesek a zajra érzékenyek, mások a porszívó összeállítását, a zsák tisztítását utálják. Egy angol berendezés forradalmasította ezt a háztartási munkát is, melynek se­gítségével a porszívózás láthatatlan, de élvezhető kényelmet nyújt a tulaj­donosnak. A hajlékony szívótömlőt a falba épített speciális csatlakozó­hoz kell rögzíteni. Mivel a motorikus rész a lakás, ill. az épület félreeső részében van, a zúgás nem hallat­szik. A porzsákot is elegendő évente kicserélni, hiszen a huszonötszörö­se a hagyományosnak. A rendszer már kész lakásokba, épületekbe is beszerelhető, de ajánlatos már ter­vezéskor számításba venni. Szállo­dák, közintézmények számára ideá­lis megoldás. JÁTÉKOSAN NEVELHETJÜK RENDSZERETETRE GYERMEKEINKET, HA HOLMIJAIKAT ILYEN SZÍNES, VIDÁM FOGASRA, VÁLLFÁRA AKASZTHATJÁK. Ablakkeretből bizsuszekrény Kis méretű, régi ablakkeret felújítva és beüve­gezve érdekes dísze lehet a lakásnak. Lányszobá­ban szolgálhat bizsuszekrénynek, de bizonyára a fiúknak is fáj a foguk egy ilyen ötletes ablakra, ahol jól mutatna a lepke- illetve címkegyűjtemé­nyük. Az ablak hátsó fala rétegelt lemezből készülhet, melyet elég lelakkozni, de az egész belső teret tapétázhatjuk is (bársonnyal, selyemmel, stb.). A hátsó falba apró szögeket verünk, erre kerülnek majd a csecsebecsék. Ha keskeny polcokat helye­zünk a keretbe, akkor kisebb dísztárgyakat is tárol­hatunk benne. Minden háztartásban időnként felgyülemlik a rongy: divatjamúlt, kopott, elnyűtt holmik. A jó gazdasszony nem dobja ki ezeket, hanem meg­próbálja hasznosítani őket. Például ha tönkre­megy egy ingnek a gallérja, kézelője, akkor a fennmaradó anyagból egyszerű átalakítással varrhatunk párnahuzatot (rajz mellékelve). Hozzávalók: Egyszerű, fából készült vállfák, finom dörzspapír, festékek, ecsetek, ragasztó, apró csecsebecsék. Munkamenet: A vállfákat dörzspapírral simára dolgozzuk. Tetszés szerint választunk egy alapszínt, amivel befestjük. Ezután a díszítés következik: ráfesthetjük a gyerek nevét, kedvenc állatkáit, óvodai jelét, virágokat, állatkákat, ábrákat. A kampót is fessük be, mellé ragaszthatunk jelvényt, kitűzőt vagy pici plüssfigurát. Régi, megsérült vagy fel­újításra, átalakításra szoru­ló bútordarabot úgy tu­dunk a legtetszetősebben hasznosítani, ha letapétáz­zuk. így kiselejtezett asztal­ból, éjjeliszekrényből akár gyerekszobába való bútort is készíthetünk. Fordítva is lehetséges: a mesefigurá­kat kinőtt gyerek bútorából tapétázással író- vagy szá- mítógép-asztalt barkácsol­hatunk. Először mérjük fel az anyagszükségletet és kb. 10% ráhagyással vásárol­juk meg a tapétát. A szak­üzletekben többféle kiké­szítésű és szélességű ön­tapadós, lemosható tapéta kapható. Ezek a legprakti­kusabbak, mivel jól kezel­hetők, tisztíthatok. Munkakezdés előtt sze­reljük le a bútorról a zára­kat, vasalásokat, csukló­pántokat. A felület előké­szítése attól függ, hogy mi­lyen állapotú a bútor. Ha erősen sérült, repedezett, karcolt a felület, akkor elö­Ügyes kezű barkácsolók vasa­lóval is ragaszthatják a tapétát BÚTOROK TAPÉTÁZÁSA szőr dörzspapírral, majd speciális bútorjavító ta­passzal tüntetjük el a hiá­nyosságokat. Száradás után portalanítsuk a felüle­tet, ha szükséges zsírtala­nítsuk is. A tapéta hátoldalára raj­zoljuk ki a szabásmintát, majd a védőborítóval együtt szabjuk ki. A felra­gasztást célszerű valame­lyik él mentén kezdeni. Az öntapadós tapétáról sose húzzuk le egyszerre az egész hátlapot, csupán fo­kozatosan, a haladás üte­mében. Arra nagyon ügyel­jünk, hogy ne kerüljön le­vegő a tapéta alá. Ha a kö­rültekintő munka ellenére mégis levegőbuborékra bukkannánk a tapétázott felületen, akkor azt tűvel szúrjuk ki, és ezen nyom­kodjuk ki a beszorult leve­gőt. Nem érdemes próbál­kozni a tapéta felhúzásá­val, mivel az anyag meg­nyúlhat és a további része­ken eltolódna a szabásmin­ta. A tapétát tenyérrel si­mítsuk, gyakorlott barká­csolók langyos vasalóval is ragaszthatják a bútorra a tapétát. A munka végeztével sze­reljük vissza a zárakat, va­salásokat. Máris birtokba vehetjük az újjászületett bútordarabot. f

Next

/
Thumbnails
Contents