Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-10 / 1. szám
Egy prágai bölcsészhallgató az indiánok között mánasszony azt állította Pavelnek, ezért veszítette el a gomba a varázserejét. Más vidékeken az indiánok a szertartások alatt kaktuszgyökeret rágnak. Mexikóban nyolcmillió indián - ez az ország népességének tíz százaléka - él. A lakosság legalacsonyabb rétegét alkotják, primitív körülmények között tengődnek, a nyugati normákat elvetik, a helybeli félmüveit meszticek lenézik őket, mindenki beléjük rúg. Abban az országban, ahol a maya hagyományokkal és az azték kultúrával büszkélkednek, a mayák utódai semmilyen védelmet nem kapnak. Pavel Hroch egy jezsuita misszionáriussal az indiánok között élt, ott készítette felvételeit. Veszélyes így utazgatni -vallott az élményeiről -, mert ha Európában vándorol az ember, bizonyos megszokott sémák szerint gondolkozik. Egyes igazságok univerzálisak. Európa nem elkeserítő. Nekünk nincsenek tapasztalataink a szegénységgel, mi nem tapasztaltuk meg a nyomort. Mexikóban viszont iszonyú a szegénység, és nagyfokú a társadalmi igazságtalanság. Az indiánokat beolvadásra ítélték, megvetik őket, nincs pártfogójuk. Ráadásul eléggé iszákosak. Utazása előtt Pavel kapott néhány oltást - s bár azt tartják, a kolera a mosatlan kéz betegsége, de ha idejében orvoshoz viszik a beteget, könnyen gyógyítható mégis, minden elővigyázatosság ellenére erős hasmenést kapott. Semmilyen gyógyszer nem használt; az indiánok kúrálták ki növényekkel. Egyik napról a másikra. A jezsuitákat jól ismerik Mexikóban, az sem túlzás, ha kijelentjük: politikai erőt képviselnek. A Guatemalával szomszédos állam helytartója azonban gyűlöli őket, mert a helyi oligarchia és a nagybirtokosok megszokták, hogy kényük-kedvükre bánjanak az indiánokkal. A kontinens őslakosai védelmet találnak a jezsuitáknál. A misszionáriusok pártjukat fogják, felvilágosítják őket, hogyan érvényesíthetik jogaikat. Az említett helytartó egyszer bírósági végzés nélkül börtönbe csukatott egy papot. A jezsuiták az emberi jogok védelmét szolgáló szervezeteknél tettek panaszt, s lényegében politikai hullát csináltak a helytartóból. Guadalajarában jezsuita egyetem is működik. A 20 év körüli noví- ciusok az egy évi próbaidő alatt eldönthetik, belépnek-e a rendbe. A jezsuiták 12 évig tanulnak, túl vannak a harmincon, amikor pappá szentelik őket. Jellemző vonásuk, hogy haladnak a korral. Egyes vidékeken az indiánok rítusaik alkalmával olyan gombát fogyasztanak, amely hallucináció- kát okoz. Egy antropológus tudomást szerzett róla, kipróbálta a gombát, megtudták ezt a hippik is, s a hatvanas években narkópar- tikra kezdtek oda járni. Az indiánok kétségbeestek, ugyanis a hippik nem vették tudomásul, hogy az a gombafajta szent gomba. A sáAz alig 20 éves Pavel Hroch spanyol szakos bölcsészhallgató Prágában. Nyelvtudását tökelesí- tendő — gyakorolni szerette volna a spanyolt. Valaki azt tanácsolta neki keresse fel a jezsuita rendfőnököt, akitől aztán ajánlólevelet kapott. Latin-Amerika hegyei között valaha 200 cseh jezsuita misszionárius működött: Mexikó államban ma két misszió van. Az egyikbe a fővároson keresztül vezetett az út. A fiú három hetet töltött a fővárosban, ismerősök ismerőseinél hált, majd eljutott a hegyekbe, közel a guatemalai határhoz, a missziós központokhoz. A pap — olyan településeket keres fel, ahová utak sem vezetnek — azzal fogadta: holnap elindulunk. A bölcsészhallgató első útja a pap társaságában egy indián faluba vezetett, ahol hetven család él. Fél napig autóztak, mindaddig, amíg véget nem ért a poros út. Településről településre vándoroltak, a pap keresztelt, misézett - az indiánok pedig tyúklevessel vendégelték meg, mivel húst csak nagy ünnepeken szoktak enni. Nem tesznek különbséget világi és egyházi között. Számos katolikus szentjük van, de ez nem akadályozza őket, hogy a Kolumbusz előtti ősi istenségeket lássák bennük. Katolikusok ugyan, de alapjában véve többistenhívők. Isten számukra távoli, absztrakt hatalom, nemigen törődnek vele. A falvak közvetlen patrónusai érdeklik őket. Szent Antalhoz imádkoznak, társalognak vele, ő a falu „lelki főnöke“, aki védelmezi őket, akivel ajánlatos jó viszonyban lenni. Az a misszionárius, akit a prágai diák elkísért, 30 éve él az indiánok között. Azt a feladatot kapta: szabadítsa meg a babonától az embereket. Fokozatosan rájött, hogy az indiánok szokásai őszinték. Letérdelnek például, fejüket a földre hajtják. Európában ez a megalázkodás jelképe, ők viszont így teremtenek kapcsolatot a földdel. Szemükben a föld élő lény, mert ha nem az volna, nem- adna életet a növényeknek. Megkérik a misz- szionáriusokat, hogy évente egyszer a hegyekben misézzenek. Hisznek benne, hogy ott trónolnak a hegyek urai... A misszionárius megtanulta megérteni őket, megtanulta, hogyan kell velük együtt élni. Tökéletesen ismeri a nyelvüket, fordítja nekik a Bibliát. A toltékok a mayák népcsoportjához tartoznak. Chiapas állam területén élnek, számukat mintegy 300 ezerre becsülik. Amikor a 16. században betörtek a spanyol hódítók, a mayák leszármazottai a hegyekben szétszórtan éltek. A betolakodók a könnyebb felügyelet végett falvakba terelték őket. A domonkosok térítették az őslakosokat, azok meg 300 éven át tűrték, hogy csupán munkaerőként tartsák őket számon. egyén. A 19. század társadalmi megrázkódtatásai, Mexikó függetlenné nyilvánítása nagyobb nyomást gyakorolt rájuk, mint az előző rendszerek. Az állami felügyeleti iskolákból eltűnik az indián nyelv, nem veszik őket emberszámba, még az olyan mexikói is letetvesindiánozza őket, akinek az ereiben 90 százalékban indián vér csörgedez. Erős közöttük az összetartás. Ha valakinek el kell mennie a városba, természetes, hogy a többiek megművelik a földjét. Ha valakiről bebizonyosodik, hogy árt a falunak, az öregek tanácsa elhatározza, hogy megölik. Az ítélet-végrehajtó eltűnik, a rendőrségnek azt mondják, nem tudnak semmit, s a hóhér fél év múlva visszatér a faluba. Teljesítette a közösség akaratát. A jezsuita pap mindezt tudomásul veszi, nem helyesli, de respektálja. A toltékok igen szegények. Egy ingük, egy nadrágjuk van, néhány tyúkot tartanak. Az élelmük kukorica meg bab; húst ritkán esznek. Egyetlen pénzforrásuk a kávé. Jövedelmük húszszor kisebb, mint a mexikói középréteg jövedelme. Az indián törzsek jövője sötéten fest. Fennforog annak veszélye, hogy a toltékok lakta terület a gazdag lelőhelyeknek köszönhetőét! olajkitermeléssé változik. A föld- tulajdont szabályozó új törvények megfosztják az indiánokat a védekezés lehetőségétől. A kormány nem tartja tiszteletben az emberi jogokat, feszültség és bizonytalanság uralkodik. De az indiánok már póbálnak szervezkedni, ellenszegülnek és védekeznek ... (A Reflex nyomán K. CS.) A közösségi élet jellemző rájuk: a közösség fontosabb, mint az .4 17. SZÁZADIJÁN IPtTEII I K EZT A TEMPLOMOT A EERINCESEK. AZ INDIÁNOK SZÁMÁRA ÉPPOLYAN MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ ELMENNI 4 TEMPLOMRA, MIN I ENNI ÉS LÉLEGZETET VENNI MARCIÉ SPAN KIÚSZIK SZI NT JÁNOSI 4 TELEPÜLÉSRE. JÓ TERMESÉRE IMAOKOZNAK HOZZA. MÁSNAP OOP- ES SÍPSZÓVAL KÍSÉRIK VISSZA A TEMPLOMRA. AZ EURÓPAIAK - PÁRMILYEN II) KONDICIÖPAN LEGYENEK IS - NEM \ I III TIK I LI A \ ER- SI NA I GYALOGLÁSBAN EGY NYOLCIA I S 1X1)1 t V LIL A AI \Z INDIAN Ol I \ROK JA TEKPOI LILA EMI I KI Z TI I NI K ML \NYAGJI ZLSk \. GIPSZ SZEM EK. KREPP-PAPÍR. RIKIIO SZÍNI K MINŐI N < SAI \ON AK \ t V Ol I HON KIS.II ZI S t. / PP Ol t \ V MINI EGY I t IIKII All \ 1993. I. 10. dBUJgSEfl Az utolsó mayák