Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-02 / 17. szám

KISKERTI KOMPOSZTÁLÁSHOZ Rözsedaráló A gép fő részeit A rajzunkon láthatják. Az alaplapot (1) 5 min­es acéllemezből készítjük, ezt 3 db láb tartja. Alul helyezkedik el a meghajtó motor, felül az aprítást végző késszerkezet, melyet acéllemezből készült burkolat (2) véd. Az alaplap elkészítésével kezdjük a munkát, alakja és a méretek a rajz szerintiek, A 2-2 db 6,5 mm-es furat a lá­bak rögzítésére szolgál. Két láb az alaplaphoz, a harmadik a le­mez belsejébe középre hegesz­tett fülhőz csatlakozik. A két be­vágásnak 9 mm-esnek (széles­ség) és 30 mm hosszúnak kell lennie, ebből 15 mm az alaplap tetején legyen. Megfelelő mére­tű furatok készítése után resze­léssel alakítsuk ki a végső mé­retet. Az aprítást végző kések ten­gelyét az elektromos motor köz­vetlenül hajtja meg. A Viliért által gyártott és forgalmazott motorok közül két típust választottunk ki (ezek felerősítési mérete meg­egyezik, persze, aki más típusú motort használ, a felfüggesztést ennek megfelelően modifikálnia kell), a motortartó (3) lemezt ehhez terveztük. Az OZF 80b- 2KD típusú motor teljesítménye 750 W, az OZF 80C-2KD típusú 1100W, fordulatszámuk másod­percenként 2840. Az üzemi kon­denzátor biztosítja, hogy kis áramfelvétellel indul, ezért ház­tartási hálózatról is üzemeltethe­tő. Fontos, hogy a motor csak terheletlen állapotban indítható. A motortartó 4 mm-es acélle­mezből készüljön. Szükséges mérete 200 x 400 mm. Az ugyanilyen vastagságú támasz­tólapok (4) biztosítják a kellő szilárdságot. Az összekötteté­sük hegesztéssel történjen. A 4 db 0 8,5 mm-es furatot. A furatok helyét előre feljelölhet­jük a tartó belsejébe, a csigafú­rónak üssünk pontot. A felerősí­téshez 4-4 db M8 x 25 mm-es hatlapfejú csavar, M8-as anya, M8-as alátét és rugós alátét szükséges. (Befejezés a következő számban) Ezermester JÓ TANÁCSAI A permetezésnek megvannak a maga fogásai - ha ezeket ismer­jük, sokkal gazdaságosabban és hatásosabban dolgozhatunk.- Legjobb, ha a permetező szert reggel, a harmat felszáradása után juttatjuk ki. A növény felü­letén lévő harmat, esővíz hí­gítja a vegyszert, így csökken annak hatásfoka.- A 26-28 Celsius-foknál maga­sabb hőmérséklet szintén rontja egyes rovar- és gom­baölő szerek hatását, mert ezek a nagy melegben hama­rabb lebomlanak.-A szőlő permetezésekor elő­ször mindig a levelek fonákjá­ra juttassuk ki a szert, ugyanis több kórokozó - pl. a pero- noszpóra - innen támad.- A gyümölcsfákat mindig a ko­rona csúcsától lefelé haladva permetezzük, illetve belülről kifelé haladva juttassuk ki a hatóanyagot.-Mindig csak annyi vegyszert keverjünk be, amennyit el tu­dunk használni. Ha még nincs kellő tapasztalatunk, akkor próbáljuk ki a szakirodalom tanácsát (megfelel-e ez a mi gyümölcsösünk fáinál), mely szerint 20 cm-es törzskörmé­retnél általában 3, a 40 cm­esnél 10, 60 cm-esnél 20, 80 cm-es törzskörméretnél pedig 30 liter permetlére van szük­ség a lombozat tökéletes le- permetezéséhez. A háziállatok nagyon fontos ki­egészítő tápláléka a szálastakar­mány. A széna mellett, az aratás után kazlazzuk fel a tavaszi kalá­szosok szalmáját is. A szarvas- marhák számára árpa-, a lovak részére zabszalmát tartalékoljunk. A búzaszalma azonban csak al- mozásra használható. Nehéz előre megjósolni, hogy szamócaérés Idején csapadékos vagy száraz lesz-e az idő. Vízre azonban mindenképpen szüksége van a növényeknek, így az öntö­zésnél is felcsapódhatnak azok a talajszemcsék, amelyek a szür­kepenészes rothadást okozó gom­bák spóráit, fonalait tartalmazzák. Jobb erre előre felkészülni és a sorközt fekete fóliával takarni. Amennyiben erre már nincs lehe­tőségünk, használhatunk lekaszált füvet is. Ügyeljünk azonban, hogy ez ne érintkezzen az érő gyümölcs­csel. Fáradságos, de hasznos munka, ha a gyümölcsöket egy-egy sza­mócalevélre helyezzük. A vegyszeres védekezés ugyan nem „biomódszer“, de hatásos, főleg akkor, ha a virágzás alatt történik. így a rothadás általában megelőzhető. Szerezzünk be ezért Sumilex, Ronilan, Fundazol 50 Wp-t, vagy Topsin 70 WP-t. E négyféle szer mindegyikéből 0,1 százalékos oldatot alkalmazha­tunk a szürkerothadás ellen. A múlt század végén monarchia- szerte ültették az eperiákat. A se­lyemhernyó-tenyésztést, úgy lát­szik, nem sikerül feltámasztani, de az eperfa ma is hasznos - és nemcsak a gyümölcse. Lombját, nyesedékét a háziállatok is kedve­lik. Magas fehérjetartalma kap­csán a nyulak és a szarvasmarháik is szívesen fogyasztják. A fával azonban bánjunk kíméletesen. Tiszta és éles metszószerszám- mal csak azokat a vesszőket, ága­kat vágjuk le, amelyeket az ápolátsi munkák amúgy is indokolttá tesznek. Általában úgy gondoljuk, hogy az állatok almozására bármilyen széna, szalma - így a penészes is - megfelel. Jó tudni, hogy az ilyen gombás megbetegedések forrása lehet. A gombafonalak, spórák be­kerülhetnek az állatok szervezeté­be - az emlősök és madarak tüde­jébe, légzsákjába - s itt elszapo­rodnak, ha erre kedvezőek a felté­telek. A tüdő, légzsák nyálkahár­tyájának károsodása, a gombák termelte toxinok következtében a kisrécék, kislibák stb. elpusztul­hatnak. — r— AMIT TUDNI KELL... Takarmányozásra elsősorban az olajsajtolás után visszamaradt extra­hált napraforgódarát használják, de a természetes napraforgómag is etethető. A mag 15-20 százalék nyersfehérjét, 25-34 % zsírt tartal­maz, tehát fehérjében és energiá­ban gazdag takarmány, s ezek jól emészthetek. Nyers-rosttartalma nagy (25-30 %) és igen rosszul emésztődik. A napraforgómag sem­miféle mérgező anyagot nem tartal­maz, így mindenféle előzetes keze­lés nélkül etethető. Az extrahált napraforgódara fe­hérjében igen gazdag (40-42 %). A létfontosságú aminosavak közül lizinben viszonylag szegény, de me- tioninben igen gazdag. Az I. oszt. termék rosttartalma 10-12 %, s ez már a baromfi és a sertés számára is elfogadható mennyiség, A naprafor­gódara táplálóanyagait a sertés, ba­romfi és a nyúl egyaránt igen jól emészti és értékesíti. A szemes napraforgót tojótyúkok takarmányába keverhetjük, elesé- gük Vb-át képezheti. A tyúk zúzó­gyomrában jól felaprítja, szétmor­zsolja a kemény héjat. A napraforgó kedvező aminosav-összetétele nö­veli a tojástermelést. Különösen té­len kiváló fehérje- és energiahordo­zó takarmány a tojótyúkok számára. Jó eredménnyel felhasználható ved- lés idején is, mert kéntartalmú ami- nosav- (metionin-) tartalma a toll fejlődését elősegíti. A szemes napraforgót a sertés takarmányozásában csak igen fi­nomra őrölve hasznosíthatjuk. A durvára aprított, szálkás kemény héj ugyanis a bélnyálkahártyába fúródhat és bélgyulladást okozhat. A napraforgót abraktakarmánnyal vegyesen daráljuk, mert önmagában nehezen aprítható fel. Ugyanilyen formában a nyúl abrakkeverékében is felhasználható, 5-20 százalék­részben. Az extrahált (zsírtalanított), igen finomra őrölt napraforgódara még a broilercsirkék takarmánykeveréké­ben is alkalmazható 5-15 százalék­ban. Szintetikus lizinkiegészítéssel kiváló fehérjetakarmány, az import szójadara részleges kiváltására al­kalmas. Természtesen az extrahált napra­forgódara a sertés-, a tojótyúk-, a ví- ziszárnyas- és a nyúltápokban is eredményesen hasznosítható, és a fehérjekeverékek tó fehérjehordo­zója lehet. A napraforgódara fő egységára a szójánál jóval alacso­nyabb, így etetése a termelés gaz­daságosságát javítja. Kistermelők Lapja SZÍNES baromfiudvar KERTI ZÖLDTAKARMÁNYOK Káposztafélék A lúd nagyon szereti a káposzta- féléket, még a karalábét is. A téli, sivár napokra gondolva, ha van rá módunk, ültessünk karalábét, a lu- dak nagy élvezettel csipegetik. A káposztafélék nagyon sokáig kinn tarthatók, jól bírják a hideget, sőt vannak olyanok is, melyeket nyugodtan kinn hagyhatunk télen is. Ilyenek a bimbóskel és a takarmány­káposztafélék. Már néhány tő is na­gyon jó szolgálatot tesz a téli vitamin és ásványi anyag pótlásában. A káposztaféléket tojótyúkoknak és vágnivalóknak ne adjuk, mert rontja a hús és tojás ízét és a bőr színét is fehéríti. Főleg a lúdtartók gondoskodjanak minél több káposztáról, nagyon jó az állatoknak, sőt nagy szerepe van az olcsó kiteleltetésben! Érdemes hulladék káposztát is vásárolni a termelőktől, arra azon­ban ügyeljünk, hogy ne legyen per­metezett! Árpa A libanevelők nélkülözhetetlen zöldtakarmánya a vetett árpa zöldje. Akár szórt, akár sorba vetéssel ter­meszthetjük. Mindig sok zöldet ad, csak nem szabad sűrűre vetni, mert akkor hamar tönkremegy, befülled, erősen megsárgul. Az árpát nagyon korán vessük el, hogy mikorra az első kislibák felerő­södnek, legyen számukra zöld. Többször is vághatjuk, rendkívül jó szolgálatot tesz a libanevelésben, a libák nagyon szeretik, rengeteget elfogyasztanak belőle. A még egészen zsenge árpát bár­melyik baromfiféle szívesen fo­gyasztja, de a libák kivételével in­kább csak összevágva adjuk és ne túl sokat, az árpa elsősorban a libák­nak való. Kukorica, csa lámádé Szintén a liba zöldtakarmánya. Igen nagy mennyiségű zöldet ad a csalamádé. Sokáig lehetne sorolni mindazo­kat a zöldféléket, amelyek alkalma­sak zöldtakarmánynak. Szinte vala­mennyi emberi fogyasztásra termelt zöldségféle levele, szára alkalmas valamilyen baromfi etetésére. Kistermelők Lapja

Next

/
Thumbnails
Contents