Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-02 / 17. szám
Rövidnadrágos „édesanyaszemefénye“, amikor vattacsomóval a fülében vonatra rakják, maga a megtestesült ártatlanság, de a történet végén, amikor nagybácsikája mellett liheg a lovaspálya falánál, már kész férfi, aki bárgyú mosolyával egy férjes asszony szerelmét is képes volt megszerezni. Tordai Imre színésznek készül Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjében. Duhaj legénnyé tüzesedve Adyt szaval unott képű hivatalnokoknak, éjszaka meg, hogy táncolni is tudjon, keríngőre csámpázik Deutschék házában. Az újhelyi vásár még nagyobb élmény számára. Megy felpakolva, mint a málhás ló, húzat Gyuszi bácsi oldalán, s vállfákat, csíptetőket kínálhat boldognak-boldogtalannak. Alkudozó asszonyok rikácsolását hallgatja kétségbeesett arcot vágva, csődöt mond a csókra éhes fodrászlánynál, térden állva sózza rá a sok fogast egy jól megtermett mészárosra. Tordai Imre a beígért csodát keresi, és a megbabonázott férjes asszony ölében pár percre meg is találja. Szabados Mihály - egy világcsavargó helyváltoztatásai Szabados Mihály, a gátlásaival és vágyaival küszködő, serkenő bajszú „kisapám“ megformá- lója díjat kapott alakításáért az idei budapesti filmszemlén. Az elismerés magáért beszél. „Azért tehetséges, mert rendkívül érzékeny - mondja róla partnere és rendezője: Koltai Róbert. - Két héttel a forgatás előtt még nem is ismertem őt. Már minden szerepet kiosztottam akkor, csak erre az egyre nem találtam megfelelő fiút. Ascher Tamás fedezte fel Kazincbarcikán, az amatőr színházak nemzetközi fesztiválján, és Lukáts Andor is őt ajánlotta, de azért azt is hozzátette: vándortípus a gyerek. Világcsavargó. A legtöbbször ott alszik, ahol ráesteledik. De ha nekem rokonszenves valaki, az már fél győzelem, és ahogy ő rám vigyorgott, azonnal megláttam benne a figurát. Csak az első nap volt nagyon nehéz, akkor irtózatos összecsapásaink voltak. Azzal a jelenettel kezdtünk, amikor a vonatban meg kellett masszíroznia a vérmes Nusi lábát. Ügyetlenkedett, nem úgy csinálta, ahogy szerettem volna. Én rákiabáltam, ő meg könnyezve elrohant. Megrémült egy kicsit, de jót is tett neki a megrázkódtatás. Attól fogva soha, egyetlenegy hangos szót sem hallott tőlem. Szupertehetség a fiú, nekem is jó volt vele játszani.“ • Hol vészelted át a telet, meddig kergetett a hideg?-Kaposvárig. Ascher hívott, és ott játszom most egy porosz katonát a Woyzeckben. • Kopasz a katona?- Rég szerettem volna ilyen hajat, úgy látszik, most jött el az ideje. Nyáron hosszú, nagy lobonc, télen rövid, majdhogynem semmi. A hosszú sörényben „direkt“ is volt, a tar koponya a figurához kellett. Harmadik hónapomat töltöm Kaposváron, ez a második szerepem. Páris apródja volt az első a Rómeó és Júliában. Én futok az őrökért a kriptából, tőlem kérdezi meg a Herceg, hogy mi volt és akkor mondok vagy négy sort. Dicsérnek érte, de még most sem úgy megy, ahogy szeretném. Andresz a Woyzeckben három mondat apró villanásokkal. Iszonyúan nehéz feladat. • Nem zavar, hogy egy filmfőszerep után három mondatból kell figurát gyúrnod?- Egyáltalán. Csehov Leánykérésében Debren- cenben csak annyi dolgom volt, hogy bevigyem * a pezsgőt és nézzem, hogy dorbézolt az uraság. De fapofával, magam elé meredve. Szöveg semmi, és időből sem kaptam túl sokat. Négy-öt másodperc és már le is oltották a villanyt. Úgy kellett bejönnöm a színpadra, hogy dőljenek a röhögéstől az emberek. Dőltek is, de megdolgoztam érte. • Mi volt még a Koltai-film előtt?- Negyven-ötven előadás Debrecenben, érettségi ugyanott, nyolcvanhétben A komáromi fiú és Tamási Áron Ábele a tévében, négy-ötórás napi gyakorlás egy mozgásszínháznál, aztán sem ágy, se vágy, csak a mászkálás. • Ebből nem lehet megélni.- Vagy ha igen, nehezen. De csináltam azért mást is! Voltam bádogos, takarító, közvéleménykutató, pontosabban kérdezőbiztos... Ötvenol- dalas kérdőívekkel mentem megadott címekre, hogy tessék mondani, aztán milyen szappant szeretne? Szóval, változatos életet éltem, lógtam mindenfelé. • Otthon meg izgultak, igaz?- Nem is mondanám. Öten vagyunk testvérek, a szüleim csak dolgoztak és dolgoztak, nem nagyon figyeltek rám. Két és fél éve, hogy eljöttem otthonról, azóta ritkán látnak, de úgy veszem észre, jól bírjuk egymás nélkül. Tizenöt éves koromban már csak enni és aludni jártam haza, suli után próbákra jártam, moziba meg... nők után rohangáltam, na! • A színművészeti főiskolát meg sem próbálta?- Nem kellek én oda, úgy érzem, és boldogulok anélkül is. Egyébként felvételiztem, de a Zsámbéki kirúgott. Igaza volt. Azt a vörös fejű betonfiút, aki én voltam akkor, ki kellett, hogy rúgja. Ne legyen gátlásos, görcsökkel teli, aki színész akar lenni, és főleg ne ordibáljon. Szörnyű emlékeim vannak magamról. Tényleg rossz voltam. Az öcsém sokkal ügyesebben kezdte. Elment egy újsághirdetésre, és másnap már filmezett. Feküdtünk egymás mellett az ágyban, és egész este erről mesélt. Alig vártam, hogy én is mehessek, de én négy évig csak „a tömeg“ voltam. Az Ezüstkort és az Intermezzót szeretem, azokban már érdekesebb szerepeket kaptam. Nekem az a jó, ha taposnak, facsarnak, akkor tudok dolgozni. • Koltai Róbert mennyire préselt?- Nem beszéltünk meg minden egyes jelenetet. Néha vitáztunk, mert mindketten mást akartunk, aztán úgy felpörögtünk, hogy már magától is működött a dolog. Különben elég közel éreztem magamhoz a fiút. A szorongásait, a gátlásait ismerem jól, és ami nagyon tetszett benne: állandóan jön-megy, keres, egy pillanatra sem nyugszik meg, mert hajtja valami. Volt egy jelenet, amelytől pokolian féltem. Sírnom kellett a papiakban, mert izgulok, hogy mi lesz Gyuszi bácsival. Ültem a sötétben elalvás előtt, és fel akartam készülni a jelenetre. Három óra görcsölés és kínlódás után azt mondtam, elég volt, nem megy, erre alighogy ledőltem, elkezdett ömleni a köny- nyem. És a kamera előtt is ez volt. Befeküdtem az ágyba és azonnal sírni tudtam volna. • Kaposváron meddig maradsz?- Fogalmam sincs. Ameddig jól érzem magam. Aztán fogom a hátizsákom és odébbállok. Azt mondják, a Koltai-film után nagyon sok ajtó nyílt meg előttem. Én egyet sem látok, ami tárva lenne. Lovagolni szeretek, beszélgetni, erdőbe járni, stoppolni, szabad ég alatt éjszakázni. Koltai Robi azt mondta, szeretne még velem dolgozni. Én is vele. Amúgy nem tudom, hol fogok kikötni. Ha pénzem lenne, külföldre mennék tanulni. A mozgásszínházak irtóra érdekelnek, de a filmmel is így vagyok. Hogy játszom, a kamerát fogom, vagy nekem kell lezárnom az utat a forgatás miatt, teljesen mindegy. Csak benne lehessek... Szabó G. László Egy-egy filmjére éveket kell várni, és a sajtó is szerencséjének tekinti, ha legalább tíz évenként egyszer szóra tudja bírni őt, a különös, kicsit mindig rejtélyes A1 Pacinot, aki hol maffiózó, hol elesett csavargó, hol lírai, szerelmes hős. Az asszony illatában nyújtott alakításért Golden Globe díjat és Oscart kapott nemrég. A szerelem tengere és a Dick Tracy után második sikerkorszakát élte A1 Pacino, mégis elkapta a jellemző amerikai-olasz betegség, a depresszió. Parádés szerepében, Michael Corleoneként a Keresztapa-filmekben olaszul beszélt ugyan, persze a valóságban csak angolul tud. „Én már harmadik generációs olasz vagyok, s a családom is csak angolul beszél, már vagy hatvan éve. Őseim Szicíliából, Palermo közeléből származnak.“ Al Bronxban, New York egyik A1 Pacino EGY SZICÍLIAI BRONXBÓL legsötétebb negyedében látta meg a napvilágot. Itt egy fiúgyermek hamar megtanulja, melyik bandához érdemes csatlakozni. Salvatore és Rose egyetlen gyermeke végül is apa nélkül nőtt fel. Salvatore faképnél hagyta a családot, amikor A1 még csak kétéves volt. A szerelem tengerét megelőzően négy évig egyetlen filmet sem forgatott, s egy sor kudarc állt mögötte: a Bobby Deerfield című autósfilm, a Portyán című homoszexuális-dráma, a balvégzetű Author, Author című komédia és a tizenkilencmilliós bukás Nastassja Kinski oldalán, a Revolution. Ekkora bukásokat egy nála kisebb formátumú művésznek soha nem bocsátottak volna meg. Pacino a maga módján reagált, visszahúzódott a színpad deszkáira. Csupán Martin Bergman producernek, Pacino barátjának sikerült visz- szaédesgetnie őt az önkéntes száműzetésből A szerelem tengere számára. A Keresztapa és a Serpico után Hollywood a keményfiúk skatulyájába zárta volna. Ám túl az ötvenedik évén esélyt kapott arra, hogy megszabaduljon ettől az imázstól. Egy szentimentális szerelmi drámában, a Frankie és Johnnyban olyan típust formálhatott meg, amilyet még soha. „Egyáltalán nem vagyok a szerelem professzora, csupán egy színész vagyok, aki szerelmesfilmben játszik“ - nyilatkozta. A1 Pacino Strasberg színiiskolájában tanulta meg, hogy a figurákat mindig belülről ábrázolja. „A tökéletes azonosulás a szereppel különösen a filmvásznon fontos, hiszen a közeli képeken a legkisebb rezdülést is észreveszi a közönség.“ Száz éve született HONTHY HANNA Mint afféle serdületlen gyermek, előre rühelltem a Három tavasz című operettet, amelynek egyik vasárnapi előadására valamilyen feledhető okból elcipeltek. Nyitány, függöny és a lépcső tetején megjelent „Ö“. Hatalmas kalapban, hosszú, sleppes és testhez simuló ruhában és fénylő tekintettel elkezdte bűvölni a nézőket, az ő „édes közönségét“. Pedig a színfalak mögött már rég szemüveget hordott és néha megkapaszkodott a kulisszában. Azóta se sok valódi sztárt láttam - se külföldit, se hazait -, aki úgy tudott volná levonulni egy lépcsőn, mint Honthy Hanna. Hügel Hajnalka száz évvel ezelőtt született, három évvel a Millennium előtt. Pesten, abban a városban, amely vasúti A lépcső asszonya vonalak, élelmiszeripari üzemek, gépgyárak révén tisztes jövedelemre tett szert. Ahol körúti és földalatti vasút, több színház is épült, jeléül annak, hogy a polgár nemcsak kenyérrel, nemcsak igével, hanem világi örömökkel is él. Ha teheti, költ arra is, ami látszólag fölösleges, de mégis olyan fontos. Már állt a párizsi mintájú Andrássy úton az Ybl-pa- lota, itt lépett Hajnalka, az Operaház tízesztendős baletnövendé- ke először a „világot jelentő deszkákra“. Vajon csináltatott-e horoszkópot, mielőtt beiratkozott Rákosi Szidi színiiskolájába, illetve elment a híres Wagner-énekeshez, Anthes Györgyhöz éneket tanulni? Vagy csak a belső elhivatottság űzte? Mindegy. Hajnal Hajnalka néven hamarosan föltűnt a Népoperában, meg a Vígszínházban, s Pozsonyban, Szombathelyen, Fiúméban, Debrecenben. 1920-ban ismét Pestre jön, a két háború között a Király Színház tagja, s egyáltalán nem másodhegedűs a közönség kedvence, Fedák Zsuzsa mellett. A Mézeskalácsban, a Luxemburg grófjában, a Nebántsvirágban a Bajadérban, az Egy csók és más semmiben jut számára egy-egy, hamvas szőkeségéhez, karcsú hajlékony hangjához illő szerep. Játszik a Városi (Erkel) Színházban, olykor prózát Bárdos Artur Belvárosi Színházában. A harmincas években bemutatták Lajtai Lajos Nápolyi kaland című daljatékát, a korabeli krónikás ezt írta: „Honthy csupa parfőm és grácia, nemcsak finoman és kifejezően játszik, szépen énekel és táncol, hanem csiklan- dó humora is van. “ A háború után abszolút sztár, volt Gerolsteini nagyhercegnő és a Csárdáskirálynő hercegnéje, még a tévében is föllépett. Noha már nyolcvan felé járt, rövid koktélruhát vett, hadd lássák gyönyörű, izmos lábát. Nyolcvanöt éves korában ment el. Azt hitték, pazar vagyont hagy maga után, de a kézzel fogható örökség kisebb volt a vártnál, hja, Magyarországon művésznek lenni sosem volt a legnagyobb üzlet... Viszont becses hagyatéka a szakmai tökéletesség igénye és egy nevét őrző alapítvány, amely évenként' váltva művészeket, illetve orvosokat jutalmaz. (vm) 1993. V. 2. M «5 .—s Ej a> a) I Cr- w I! 2 ■ '« ^ Is s 1*3 u |f,. ■ or ^2 I S C B ”* I I j ■ '«5 I HS |§ II ■ «J ■ -C5 ■ F IQ i I, lő | I N ^ ■ «* a I 1^0 | s t ■ g. 5 II >
