Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-04-25 / 16. szám

Földi utunk végén építészet „remeke“, de a ravatalo­zóban kevés az ülőhely. A kiállítóte­remben 1908 és 2758 koronás ko­porsók, műkoszorúk sorakoznak. Egy-egy temetés általában 3500 és 3700 koronába kerül; a hivatal 600 koronát számol fel a sírásásért, 45 koronába kerül a terembér, százba a hűtő, negyvenbe a virágdísz, har­mincba a sír formálása, 50 korona a zene, a koporsó leengedése külön 30 korona. Nem szeretnék kegyelet­sértő lenni, de Ábrahám úr fejtegeté­sét hallgatva, az jutott eszembe, mi volna, ha a gyászoló hozzátartozó megtagadná a 30 korona kifizetését, vagy elutasítaná a szertartást veze­tők 25 koronás ruhapénz-hozzájáru­lásának megtérítését. De hát a hoz­zátartozók szó nélkül fizetnek. Te­hetnek mást? A halottat el kell te­metni. Az élövirág-koszorút nem rendelhetik meg helyben. Fel kell keresniük a városban a koszorúkö­tőt. Hogy ezt a szolgáltatást nyújt­Galántán a drágább fakoporsó, illetve az érckoporsó iránt nincs igény. A nyugdíjasotthonokban el­hunyt magányos öregek számára 1500 koronás koporsókat tartanak, ezeket veszik akkor is, ha netán a falu fedezi a temetés költségeit. Az utóbbi időben egyre több idős ember érdeklődik az árak iránt. So­kan kétségbe esnek és bevallják, nem lesz elegendő pénzük a teme­tésre. Dusán Irsák szeredi vállalkozó Diószegen nyitotta meg temetkezési fióküzemét. Bár nem foglalkozik szállítással, sőt, hivatalos ügyinté­zéssel sem, koporsói, fejfái kelendő­ek A koporsók közül a legkereset­tebb a 2130 koronás, de sokan vi­szik a 2600 koronáról 3400 koronára emelt díszesebbet. A müvirágkoszo- rúkat 202, illetve 301 koronáért áru­sítja (szalaggal), de az üzletben, amely szombat-vasárnap is nyitva tart, vallásos tematikájú képek, Má­Az egészséges életösztönnel megáldott emberek többnyire nem gondolnak a halálra. Az évek múlá­sával egyre gyakrabban jut eszünk­be, hogy az élet véges. Az időseb­bek már eltervezik az utolsó útjukat. Az öregek félnek, félretett pénzük nem lesz elég arra, hogy tisztesség­ben eltemessék őket.- Az alacsony nyugdíjból, nagy lemondások árán tudtam félretenni a két és fél ezer koronát. Egyedül élek, a fiam hat évvel ezelőtt meg­halt, a menyem azóta felém sem néz. Unokám nincs. Nem vágyódom cifra temetésre, csak hát koporsó is kell, meg szemfedö is. S kell pénz a papnak, a sírásóknak... Szlovákiában ä temetkezési vál­lalatok a rendszerváltást követően szinte mindenütt magánkézbe kerül­tek. A temetési szertartások ára jó­val magasabb lett. Igaz, többnyire a szolgáltatás minősége is javult. Ma - szinte minden - temetkezési vál­lalkozónál meg lehet rendelni a szertartást, a virágokat, a sírásást; a hivatali ügyintézést és a gyászjelen­tések nyomtatását. A vállalkozók kö­zül sokan egyes szolgáltatást ingyen végeznek. KRIPTÁBA ÉRCKOPORSÓBAN Az érsekújvári kórház szomszéd­ságában található Molnár János te­metkezési vállalata. 1990-ben dön­tött úgy. hogy felhagy pedagógusi állásával, s a koszorúkötés mellett - családi vállalkozásként - a többi szolgáltatással is foglalkozik. A koporsókból nagy a választék, a legolcsóbb 1980 koronába, a leg­drágább, az érckoporsó 6900 koro­nába kerül. Persze, külön kell meg­venni a koporsóba való matracot, párnát, bélésegyüttest, a szemfedöt (600-700 korona), a művirág-ko­szorút (490 korona) a fejfát (190 korona) is. Megértem az idős - főleg a magányos - embereket, akik ag­gódva gondolnak arra, ki fizeti majd temetésük költségeit.- Sajnos, nemcsak az élet egyre drágább, hanem a halál is. Bár­mennyire igyekszem leszorítani az árakat, egy átlagos temetés költsé­gei elérik a 3-4 ezer koronát. Az állami hozzájárulás továbbra is 1000 korona. A koporsógyártó üzemek is emelték áraikat. Egy közepes minő­ségű tölgykoporsót 2480 koronáért adnak. Tudom, hogy ez sok, de hát nincs választásom. Ezért döntöttem, úgy, hogy a hivatalos okmányok be­szerzéséért nem kérünk pénzt, s an­nak, aki nálunk rendeli a koszorút (a cég figyelmességeként) ingyen ké­szítünk egy csokrot a fejfára. Meg­kapja az is, aki a legdrágább szer­tartást választja, de az is, akinek csak a legolcsóbbra telik. Előfordult, hogy a hozzátartozók a költségeket részletekben térítették meg. Én átér- zem az emberek fájdalmát, s a lehe­tőségeimhez mérten megpróbálok segíteni mindenkin - mondta őszin­tén. Beszélt arról, hogy a gyorsabb ügyintézés érdekében az Érsekújvá­ri járásban hét fióküzemet nyitott azért, hogy főleg az idősebbeknek ne kelljen Érsekújvárba utazniuk.- A szertartás lebonyolításánál ügyelni kell a legapróbb részletekre. A ravatalozó díszítésére, a koporsó- vivők öltözékére, a szállítóautóra. Bár ezen a vidéken többnyire a hoz­zátartozók ássák a sírt, előfordul, hogy ezt is mi végezzük el. Az éjszakai halottszállítás sem ritka, s a háznál elhunytakat, ha kell, mi borotváljuk, öltöztetjük. Nem könnyű feladat, de úgy tartjuk, nemcsak az élőket kell tisztelni, hanem a halotta­kat is. Újvárban valaha divat volt a krip- taépités, sokan kénytelenek a leg­drágábbat, az érckoporsót vásárolni. Ilyen esetben a temetés (virágdísz nélkül) több mint 10 ezer korona. - Soha nem hittem volna, hogy lesz, aki előre megrendeli és kifizeti a sa­ját temetését. Pedig már vannak néhányan. Azt mondják, nem akar­nak idegeneket terhelni... Persze, gyakoribb az, hogy valaki nem tud fizetni. Előfordult, hogy a néhány száz koronás tartozást el is enged­tem. A múltkor egy idős bácsi a fele­ségét temette, s fogalma sem volt az árakról. Láttam rajta, hogy tényleg nincs pénze... Nem kerültük el a konkurencia kérdését sem. Molnár úr nem tagad­ta, egyre nehezebb az érvényesü­lés, egyre többen jó üzletet látnak a temetkezési vállalkozásban. Ezért igyekszik a legjobbat nyújtani. VÁLASZTANI NEM LEHET Vágsellyén a temetkezési vállalat a városi hivatalhoz tartozik. A túlmé­retezett halottasház a szocialista Molnár János vállalkozó (Prikler László felvételei) hatná a városi vállalat is? Ez, úgy látszik, eszükbe sem jut a felelő­söknek. NEHÉZ A MEGÉLHETÉS Galántán más a helyzet; a teme­téseket három magánvállalkozó in­tézi. A galántaiaknak módjukban áll választani, de mielőtt döntenének, végigjárják a temetkezési vállalko­zókat, s ott rendelik meg a szertar­tást, ahol a legolcsóbb. A volt városi temetkezési vállalatot Stefan Ra- pand vette bérbe. Nála a legolcsóbb koporsó 1700, a legdrágább 4600 korona. A gyászszertartást rendelő hozzátartozók, akiket éppen ügyin­tézés közben zavartuk meg, nem titkolták, nincs pénzük a nagy pom­pára. ria-szobrok, gyertyák, kész gyászru­hák is vásárolhatók. Diószegen azért vásárolnak a környékbeliek, mert a bélelt koporsókat kedvezőbb áron árusítják. HAMVASZTÁS POZSONYBAN Pozsony büszke lehet temetke­zési „iparára“, az ismert városi vál­lalat mellett jól működő maszekok intézik a temetéseket. Az árak per­sze magasabbak, mint a kisvárosok­ban, átlagban 5500 koronától 7500 koronáig terjednek. A sír ásása csak­is intézményesen történhet, s meg­kérik az árát. Egy hely 974 korona, a dupla sírhely 1090 korona. A fővá­ros területén levő 26 temetőben je­lenleg (tizennyolcban temetnek) 65 ezer sírhely található. Amióta (1969) üzemel a kremató­rium, sokan választják a hamvasz- tást. A félórás szertartás 1400, az egyórás 1600 korona. Itt is meg kell venni a koporsót, pénzbe kerül a vi­rág, a zene és a pap. A krematóri­umban viszont bérelni lehet koszorút éppúgy, mint az úgynevezett kiállító koporsót, s ezzel a költségek csök­kenthetők. Az olcsóbb szertartás 3500 korona, a drágább 6-7 ezer. Persze, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy további kiadást je­lent az urna elhelyezése. Akinek nincsenek hozzátartozói, azokat többnyire szertartás nélkül ham­vasztják (865 koronáért), s hamvait szétszórják az urnaliget arra kijelölt helyén. Péterfi Szonya Úgy tűnik, a sírás a szervezet védekező rendszeréhez tartozik, amely segít megszaba­dulni a mérgező, káros anyagoktól. A tudósok megállapították, hogy a mély érzések által kivál­tott könnyeknek egészen más a vegyi összetéte­le, mint azoknak, amelyek a szem dörzsölése következtében keletkeznek. Ugyanis olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket stresszhely­zetekben produkál szervezetünk. Ha az ember bánatában jól kisírja magát, nyomban jobb a köz­érzete. Az orvosok megállapították, hogy azok, akik gyakrabban sírnak, kevésbé hajlamosak a stressz kiváltotta betegségekre, így a gyomor­fekélyre és különféle bélbántalmakra. A nők gyakrabban sírnak, mint a férfiak. Ezt bizonyára nemcsak a női szervezetben lejátszó­dó vegyi folyamatok okozzák, hanem az az elter­jedt nézet, hogy egy férfi nem sírhat. Hihetetlen, de a tudomány csupán nemrég kezdett foglalkozni a sírás problematikájával. A múltban csak amatőrök és a költők foglalkoz­tak vele. Hozzávetőlegesen húsz éve fedezték fel az „új“ problémát, a sírást. Az emberi szemet három réteg finom film borítja. A legbelső bizto­sítja a könny egyenletes megoszlását a szaru­hártyán. A középső réteg feladata a szem ned­vességének és fényének biztosítása, a külső pedig megakadályozza a kipárolgást. Érdekes a szempilla működése. Hasonló feladatot tölt be, mint a gépkocsi ablaktörlője. Percenként tizen- hatszor pislant. Ezzel megóvja a szemet a külső tisztátalanságoktól, ami a jelenlegi fertőzött kör­nyezetben igen fontos. Úgy tűnik, hogy az ember az egyetlen élőlény, amely lelki fájdalmak hatására sír. Ez talán azt jelenti, hogy csupán az embernek van lelke? William Frey amerikai vegyész 1972-ben kezdett a kérdéssel foglalkozni. Felfedezte az összefüg­géseket az emberi szervezetben lejátszódó vegyi folyamatok és az érzésváltozások között. Frey a szerzője annak az elméletnek is, hogy az ember azért sír, mert szervezete képtelen man­gánt produkálni. Ő jött rá arra is, hogy az érzések kiváltotta könnyek vegyi összetétele egészen más, mint amikor szemdörzsölés következtében könnyezünk. Frey a kutatásai során arra a meg­állapításra jutott, hogy a könnyek feloldják a stressz által kiváltott feszültségeket. Hipotézise felkeltette a pittsburgi egyetemen tanuló nővér, Margareth Krepo érdeklődését is, aki diploma- munkájában a következőket írta: „Az eszem azt súgja, hogy a sírás egészséges dolog. Sajnos, úgy neveltek, hogy a könnyekért szégyenkezni kell. Ugyanis a könnyes szemű embert gyenge akaraténak tartják, aki képtelen uralkodni érzé­sein. Azonban a páciensek, akiket gondoztam, egészen mást mondottak. Egyikük bebizonyítot­ta, hogy a sírás levezeti a kilátástalanságot, a bánatot és a haragot.“ Ezért ne tartsák vissza a könnyeiket, nyugod­tan, gátlástalanul sírjanak. Lehet, hogy utána szebben tudnak majd nevetni. (Az Expres nyomán: sz) <* 10 1993. IV. 2E ÜEUJESE/Í UE&iJ cac/i Mery Gábor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents