Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-25 / 16. szám
X VASÁRNAP 1993. április 25. A NAP két - Kelet-Szlovákia: 05.29, nyugszik 19.45; Kö- Zép-Szlovákta: 05.36, nyugszik 19 52; Nyugat- Szlovákia- 05 42, nyugszik 19.58 órakor A HOLD kel - Kelet-Sztová- kia: 07.20, nyugszik 23 32; Közép-Sztovákia: 07.27. nyugszik 23.39: Nyugat* Szlovákia: 07 33, nyugszik 23.45 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÁRK - MARÉK valamint Ajnácska, Ányos, Izmáéi, Márkus nevű kedves olvasóinkat • MÁRK - Márkus rövidüléséből keletkezett. De lehet a német Mark átvétele is, ez pedig a Marguand és a Markus német utónevek közös rövidülése. A Marguand jelentése: a határerdőnek, határvidéknek a védője. • A testvérvárosok világnapja • 1918-ban szűtetett Elia FITZGERALD amerikai néger dzsessz-énekesnő • 1943-ban halt meg Vlagyimir Ivanovics NYEMIROVICS- DANCSENKO szovjet-orosz rendező (szül, 1858). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! MAGYAR GIMNÁZIUMOK SZLOVÁKIÁBAN: NAGYKAP0S Gazdag József riportja Oil A HÁTIZSÁKBAN Szabó G. László beszélgetése Szabados Mihállyal, a Sose halunk meg című magyar film egyik főszereplőjével tANNÁRA GONDOLOK“ Juhász Gyula és Sárvári Anna szerelme Dénes György írása ÁRULKODÓ RÁNCAINK Kopasz-Kledrowska Csilla beszélgetése dr. Jin Sramóval, az első szlovákiai tipológiai intézet A LEGSZEBBEK Miss *93 fényben és árnyékban Ozorai Katalin irása következő, 32 oldalas számának tartalmából- Ugyan mennyit hoz a postás? (Méry Gábor felvétele) OLVASÓINK KÉRDÉSEIRE VÁLASZOLUNK A járulék emelése nem enyhíti a gondjaikat • A törvény igazságtalan • Az „elszámolás“ júniusban esedékes • 1993. március elsején Szlovákiában 1 159 000 nyugdíjas élt. • Mivel van, aki többféle nyugdíjra jogosult (pl. az özvegyek), összesen 1 356 000 nyugdíjat folyósítanak. • A rokkantnyugdíjasok száma 240 000, tehát a nyugdíjasok egyötödét ók alkotják. • Minimális nyugdíjból, amely a létfenntartásuk egyedüli forrása (ez az összeg 1993. március elsejétől 1980 korona) 100 380 nyugdíjas él. • A hasonló helyzetben lévő házastársak (ók 21 500- an vannak) havonta 3360 koronát kapnak. • A legmagasabb nyugdíj összege 4100 korona. Az elmúlt év végén 9064-en voltak jogosultak erre a maximális összegre. A lakosság nagy részének egyre rosszabbak az életkörülményei. A létfenntartási költségek sok esetben súrolják az elviselhetöség határát. Sajnos ezt az áldatlan helyzetet a nyugdíjasok viselik el a legnehezebben. Pedig mennyire reménykedtek, amikor a kormány, majd a parlament napirendre tűzte a nyugdíjak idei emelé-- séröl szóló törvénytervezetet! Bíztak benne, hogy méltányos összeggel toldják meg a szabadpiaci árakhoz nem alkalmazkodó nyugdíjukat. Nem így történt. Az elfogadott törvény nem felel meg az elvárásaiknak, ráadásul igazságtalanul csoportosítja az időseket. De nézzük konkrét adatokkal alátámasztva, miből élnek nyugdíjasaink. Az öregségi nyugdíjat még jelenleg is az 1988-ban a társadalombiztosításról hozott törvény alapján számítják ki. Csak hát hol vannak már az akkori feltételek! Az elmúlt években megváltozott a gazdasági helyzet, többszörösére emelkedtek az árak. Tény: a nyugdfj- megállapítás jelenlegi rendszere egyáltalán nincs összhangban a kialakult társadalmi valósággal. Igaz, a nyugdíjakat 1991- ben kiegészítették (valorizálták), 1992 júniusában pedig „rendezték“, de ez utóbbi is csupán enyhe vigaszt jelent a jogosultaknak. Az 1990 és 92 között négyszer módosított nyugdíjak még mindig a kívánt színvonal alatt maradtak. Pedig az 1991-ben elfogadott 46-os számú törvény értelmében a nyugdíjakat késedelem nélkül emelni kell, ha az utolsó módosítástól a létfenntartási költségek legalább 10, az átlagbérek pedig legalább 5 százalékkal növekedtek. A szóban forgó hatályos törvény ellenére, a kormány idén olyan tervezetet nyújtott be a parlamentnek, amely nem veszi figyelembe ezt a kiegészítési kötelezettséget. A javasolt nyugdíjemelés mértéke nem felelt meg az említett feltételeknek. A képviselők ugyan igyekeztek „csinosítani“ a törvényt, de a módosító javaslataikkal, illetve a kompromisszumos megoldásukkal sem tették igazságossá. Elsősorban az róható fel a törvénnyel kapcsolatban, hogy két csoportra osztja a nyugdíjasokat. Az elsőbe azok tartoznak, akik 1993 márciusa előtt mentek nyugdíjba. Ha a nyugdíjukat 1993 január elseje előtt állapították meg, akkor a havi járadék 3 százalékkal és havi 270 koronával emelkedik. Például az 1990-ben kiszámított 2700 korona öregségi nyugdíj 81 koronával (ez a három százalék) és 270 koronával emelkedik, tehát márciustól 3051 koronára jogosult a nyugdíjas. Ha viszont a nyugdíjat 1993. január 1. és 1993. február 28. között állapították meg, akkor az összeg havonta 290 koronával emelkedik, a márciustól esedékes kifizetésektől kezdve pedig további 3 százalékkal növekszik, és ehhez még további 270 korona járul. Például ha a január elsejétől megállapított nyugdíj 2700 korona, akkor ehhez plusz 290 koronát adnak, tehát ettől a dátumtól a nyugdíjas 2990 koronát kap. A márciusi folyósítástól kezdve további 90 koronával (ez a három százalék) és további 270 koronával emelik. Tehát a nyugdíj összege 3350 korona. A második csoportba azok tartoznak, akiknek 1993. február 28-a után állapították meg nyugdijukat. Az ö járulékukat a megállapítás napjától számítva 20 százalékkal emelik. Például az április elsején elismert 2700 korona öregségi nyugdíj ettől a naptól 3240 korona lesz. (2700 plusz ennek a 20 százaléka, azaz 540, ez összesen 3240 korona.) Mindebből kitűnik, hogy azok az idősek, akik február 28-a után vonultak nyugdíjba, a törvény értelmében hátrányos helyzetbe kerültek. Elsősorban a szakszervezetek képviselői bírálták jogosan ezt a logikátlanságot. Az özvegyi nyugdíj az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíj 60 százalékát teszi ki. Ennek ellenére nem százalékban kifejezett arányban emelték, hanem havont 270, illetve 290 összeggel. Az árvasági járadékhoz pedig egységesen 50 koronát tettek hozzá, nem különböztetve meg azt, hogy a gyerek fél-, vagy teljes árva. A törvény egyéb fogyatékosságai közül érdemes megemlíteni még egyet. Arról már szóltunk, hogy egy nyugdíjas akár kétféle címen is kaphat járulékot. Eddig a nyugdíjemelések minden nyugdíjra külön-külön vonatkoztak, az 1993-as nyugdíjemelésre vonatkozó törvény viszont kimondja: több nyugdíj folyósítása esetén az. emelés csak^eoyszer - a magasabb összeghez jár. Mjvel az idei nyugdíjemelés Valamennyi Nyugdíjjogosultát ériqt^azSdminisztráció műszaki igényessége miatt a megemelt összeget a nyugdíjintézet júniustól folyósítja majd. Addig a 220 korona állami kiegészítő hozzájárulást (amelyet megszüntettek) a nyugdíjemelés előlegeként kapják. A júniusi nyugdíjjal együtt hozza majd a postás az „elmaradást“ és az új nyugdíj emelésről szóló végzést is. D. T. a betelt pohárról Az elmúlt pénteken a piacon egy öregasszony botjával a nagy konténerből kidobált, rohadófélben lévő narancsokat kotorászott ki, ügyesen kihámozta az egészséges cikkeket és mohón habzsolta, mit sem törődve a járókelők szánakozó tekintetével. Nem volt holmi „lumpenproletár“, öltözetén látszott, törődik magával, azonban a pénztelenség megállította a szemétládából kikandikáló déligyümölcs előtt. Az elmúlt pénteken ugyanebben az időben gyülekeztek az ország szakszervezeteinek képviselői, hogy a kormány, a parlament tudomására hozzák: A szociális béke keresztúthoz érkezett, pontosabban csak egy hajszálon függ. A gyűlés egyik szónoka így összegezte a többszázezer munkavállaló és nyugdíjas mondanivalóját: Választások után a kormány szociális piacgazdaságot ígért, de ennek semmi nyoma. A gyerekek, a nyugdíjasok és a fiatal családok életkörülményei napról- napra romlanak, növekszik a munkanélküliség, a kormány pedig kapkod, rögtönöz, katasztrófába sodorja az országot. A gyűlés résztvevői kijelentették, hogy fellépésük politikamentes, nem fenyegetőznek sztrájkkal, nem kémek lehetetlen dolgokat, de az ország vezetői vegyék tudomásul, hogy betelt a pohár. Mindenki tudja, mit örököltünk a múlt rendszertől, hogy egy önállóvá vált ország megszervezése bonyolult, nehéz feladat, de a rendszerváltást ne a dolgozó tömegekkel fizettessék meg, ne kényszerítsenek százezreket nyomorba! A napokban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok szerint a megkérdezettek 78 százaléka a jelenlegi kormányt teszi felelőssé az egyre romló gazdasági helyzetért, százezrek elszegényedéséért. Elgondolkoztató, hogy a sajtó igen szőrmentén bánik a kormány dilettáns baklövéseivel. Azonban megbuktatása olyan káoszt idézhetne elő, hogy a politikai megfígyelők nem is mernek rágondolni. Ezért az elfuserált nyugdíjemelésről is csak magyarázgatások jelentek meg a lapokban, egy-két fricskával. Csupán az olvasó közölt levelei sejtetik azt, hogy az elfásultság, közömbösség hamuja alatt iz-, zik az elégedetlenség. Ennek bizonyítására egy szlovák hetilapból idézek néhány sort: „A statisztika 4960 koronás átlagfizetésről tud, de az én nehezen dolgozó ismerőseim többnyire 2500-2800-at keresnek. Képviselőink azonban amerikai szintű juttatást igényelnek. Az én rokkantsági nyugdíjam 1700 korona, ami évi 20 400 koronát tesz ki. A képviselők maguknak megszavazott havi fizetése 20 400. A mi képviselőnk évente 300 ezer koronát kap, ami a négy év alatt, amennyire megválasztottuk őket, egymilliót tesz ki. A nyugdíjasnak pedig annyi pénze sem lesz, amiért eltemetik.“ A pénteki nagygyűlésen ezért voltak ott a nyugdíjasok is. Ha a kormánypárt reálisan felméri a helyzetet, számolnia kell azzal, hogy a következő választásokon le kell mondania az egymillió kétszázezer nyugdíjas szavazatáról (közülük csupán kilencezren kaptak maximális juttatást.) De a háromszázezer munkanélküli sem fogja megválasztani a jelenlegi garnitúrát. Ha ehhez hozzászámítjuk a legnagyobb tömegszervezetet, a szakszervezeteket, akiket mellőz és ignorál a kormány, nem tudom, ki szavaz majd a jelenlegi győztes mozgalomra. Arra pedig gondolni sem merek, hogy egy felzaklatott, csalódott társadalomban, a csődtömeg kellős közepén kiket választhatnak meg az elkeseredett emberek. A szociális béke egy hajszálon függ. A lavina még nem indult el, de akármilyen szépen is fogalmazunk, valami a társadalomban már megmozdult. A sztrájkot még elvetik. Meddig? A nyugati demokráciákban is csatákat vívnak ma a sztrájkoló francia halászok, a német acélgyári munkások a rendfenntartó erőkkel. Pedig hozzánk képest ők urak. A józan ész még sok mindent megoldhat nálunk. De van-e elég bölcsesség és akarat? Szűcs Béla
