Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-04-18 / 15. szám

% * t. 4 Mi történt egyszer a kisegér­rel? Nagymamája ráparancsolt, hogy fogja a kancsót, induljon a kútra, hozzon vizet. Indult is egérke azon nyomban a kútra, hogy is ne indult volna, meg is töltötte a kancsót vízzel, csak­hogy hazafelé ugrándozott, szalad­gált, megbotlott, és eltörte a kan­csót, kiömlött mind a víz. Nagyma­mája összeszidta, azt mondta, hogy haszontalan meg ügyetlen jó­szág. No, ha már így van - gondol­ta egérke -, akkor bizony ő világgá megy. Nagymamája tartóztatta, de hiába, egérke nem tágított, széles a világ, ő bizony nekivág! Útra va­lónak egy egész pogácsát vitt a ta­risznyájában. Egérke ment, mendegélt, míg egy nagy-nagy parttalan tengerhez nem ért. Kis ideig álldogált a part­talan tenger partján, aztán nagyot gondolt: a hullámok közé vetette magát. Mikor már a parttalan ten­ger túlsó partján rázogatta lábáról a vizet, nagy büszkén gondolta: „Hej, micsoda bátor egérke va­gyok én!“ Csakhogy amint vissza­nézett, látta ám, hogy a nagy-nagy tenger nem volt más, mint a nagy­mamája lábnyoma, amiben össze- gyülemlett az esővíz. Ment tovább a bátor egérke, ment mendegélt, míg egy széles­széles, sebes vizű folyóhoz nem ért. Megállt a partján, de nem gon­dolkozott sokáig, a hullámok közé vetette magát, átúszta a széles­széles folyót, és még csak ki sem fáradt. Maga is csodálkozott, hogy milyen erős is ő! Mikor aztán nagy büszkén visszanézett, látta ám, hogy a széles-széles folyó nem egyéb, mint keréknyom, abba öm­lött a víz, mikor minap eltörte a korsót. Ment tovább a bátor, erős egér­ke, ment, mendegélt, míg egy égig érő hegyhez nem ért. Megkerülje? Ne kerülje? Nem gondolkozott so­káig az egérke, fogta magát, s átug­rotta az égig érő hegyet. Maga is csodálkozott, hogy milyen ügyes ő! Mikor aztán nagy büszkén visz- szanézett, látta ám, hogy az égig érő hegy nem más, mint egy kupac széna. Ment tovább a bátor, erős, ügyes egérke, ment, mendegélt, s egyszer csak látja ám, hogy az úton, annak is a kellős közepén verekszik egy óriási jegesmedve meg egy óriási barnamedve. Elfus­son? Ne fusson? Elbújjon a haragos medvék elől? Nem gondolkozott sokáig az egérke, szép nyugodtan elsétált a'haragos medvék mellett. Maga sem hitte volna, hogy ő ilyen nagy hős! Hát amint nagy büszkén visszanéz, látja ám, hogy a jeges­medve nem más, mint egy fehér hangya, a bamamedve meg nem más, mint egy vörös hangya. Ment tovább a hős egérke, ment, mendegélt, míg a házuk ka­pujába nem ért. Nem gondolkozott sokáig, besurrant a kapun, a nagy­mamája elé állt, s elmesélte neki, milyen bátor, milyen erős, ügyes és hős egérke ő. A nagymamája meg csak intett, hogy pszt! Aztán azt mondta:- Ne meséljük el senkinek, de senkinek a világon, hogy milyen bátor, milyen erős, ügyes és hős egérke vagy! Még akadhatna, aki el sem hiszi. Bartócz Ilona átdolgozása MEGFEJTÉS Az április 4-ei számunkban kö­zölt feladat megfejtése: kor. Nyer­tesek: Horváth Virág, Guta; Ba- ráth Attila, Nagymegyer; Tóth Adrián, Múlyad; Farkas Erika és István Serke; Beke Ágnes, Ka- mocsa. ir ide, csűr oda. Kuckó városában élt egyszer egy gyönyörűséges baba. Mindene ép volt, mindene szép volt, mégis szomorú volt. Ha fe­küdt, lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. Éppen csak nevetni nem nevetett soha. Kuckó városának ő volt a ki­rálykisasszonya. Mészöly Miklós Csir ide, csűr oda Három szolga leste a parancsát a szépséges babának. Egyik volt az üvegszemú Óz, másik a gesztenyefejű Bohóc, s a harmadik egy félkarú Ólomhu­szár. Mind nagyon szerették a király­kisasszonyukat. Vele búsultak, ve­le virrasztottak. Már-már leragadt a szemük az álmosságtól, de aludni mégse mertek. Egyre csak azt vár­ták, mikor kacag fel végre az úr­nőjük. De sehogy se tudták megnevet­tetni. Pedig mi mindent megpró­báltak! Az Őz úgy kacsintott, mintha gyémántszeme volna. A bohóc úgy emelte fejét, mintha aranyalma volna. Az Ólomhuszár úgy fogta a kardot, mintha két karja volna. De a király kisasszony még csak el sem mosolyodott. Ha ,feküdt. lehunyta a szemét, ha felült, kinyi­totta. Ennyi volt az egész. A nagy szomorúságtól még be­szélni is elfelejtett a három hűséges szolga. Egy nap azután történt valami. Nagy zörgést hallottak. Valaki megzörgette Kuckó város kapuját. S mire felocsúdtak, már nyílt is a kapu, és belépett rajta egy kis­lány. Hajszálra olyan volt, mint a királykisasszony, csak sokkal- sokkal nagyobb. Éppen hogy csak befért a kicsike kuckóba. Aztán ásított egy hatalmasat- és oda feküdt közéjük. A királykisasszonyt maga mellé vette, az Őzet, a Bohócot, az Ólomhuszárt a párnájára tette — és így szólt:- Csir ide, csűr oda, eljöttem aludni Kuckó városába! Azzal fogott egy nagy dunyhát, és mindannyiukat betakarta. S ahányan csak voltak Kuckó városában, mind elaludtak. S mind álmodtak valami szépet. Őz azt álmondta, hogy a szeme gyémánt. Bohóc azt álmondta, hogy a feje aranyalma. A kicsi Ólomhuszár meg- a karját visszakapja. S a királykisasszony — úgy mo­solygott álmában, mint egy igazi, élő baba. Mint kotlós alá csibe-nyáj egymást tiporja fény, homály, s az éj, mint ében papagáj föléjük tárja szárnyait. Rikácsoló városi éj, piros a szeme, zöld a csőre, elcsípne, ha futnék előle, jobb, ha bevárom s bámulom. Egy egész nappalt rejt a tolla. Mi lenne, ha kilopnám alóla, sötétebb lenne így az éj? Gondolkodom, tehát... MOST LÉGY OKOS! Hová teszed a számtani jele­ket, hogy kijöj­jön a megadott végeredmény? ■í Nyakprem Gyalogos katona Kiskorú Antimon Edmond ROSTAND müve Kopasz Gallium Bizmut Sós-tó Numero Névelő Névelő Moréna része Magyaron tó ____ Na gyzolás Kérdószó Határozói Azonos betűk Edmond Rostand müve politikus Körösi Sulfur, oxigén Sándor remete (Fábry Z.) Európai (óváros Ozmium Azonban - szlovákul ... Ridge, város az USA-ban Ausztriai Ennivaló Római 500 Róbert Százhuszonöt év­vel ezelőtt született EDMOND ROSTAND francia költő, drá­maíró, az újromanti­kus drámaköltészet kiemelkedő' képvi­selője. Rejtvényünk fő soraiban öt müvé­nek címét olvashat­ják. Megfejtésként ezt kell beküldeni szer­kesztőségünk címére (Redakcia ÚJ SZÓ, Pribinova 25., 81915 Bratislava) legkésőbb április 21- ig A levelezőlapra feltétlenül írják rá a KERESZTREJT­VÉNY jeligét. A he­lyes megfejtők közül - sorsolással - hár­man 300-300 korona pénzjutalomban ré­szesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ Az április 4-én kö­zölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Aki a demokráciától fél, az a jövőtől fél.“ 300 koronát nyer­tek: Vida József, Mu- csiny; Nagy Éva Hár­máé; Hlavácik Edit, Vámosladány. 18 1993. IV. 18. ilasárnap I ÉH K' Ilii JiPlt JÍIIpIf JMP1I (Eszkimó mese)

Next

/
Thumbnails
Contents