Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-18 / 15. szám
% * t. 4 Mi történt egyszer a kisegérrel? Nagymamája ráparancsolt, hogy fogja a kancsót, induljon a kútra, hozzon vizet. Indult is egérke azon nyomban a kútra, hogy is ne indult volna, meg is töltötte a kancsót vízzel, csakhogy hazafelé ugrándozott, szaladgált, megbotlott, és eltörte a kancsót, kiömlött mind a víz. Nagymamája összeszidta, azt mondta, hogy haszontalan meg ügyetlen jószág. No, ha már így van - gondolta egérke -, akkor bizony ő világgá megy. Nagymamája tartóztatta, de hiába, egérke nem tágított, széles a világ, ő bizony nekivág! Útra valónak egy egész pogácsát vitt a tarisznyájában. Egérke ment, mendegélt, míg egy nagy-nagy parttalan tengerhez nem ért. Kis ideig álldogált a parttalan tenger partján, aztán nagyot gondolt: a hullámok közé vetette magát. Mikor már a parttalan tenger túlsó partján rázogatta lábáról a vizet, nagy büszkén gondolta: „Hej, micsoda bátor egérke vagyok én!“ Csakhogy amint visszanézett, látta ám, hogy a nagy-nagy tenger nem volt más, mint a nagymamája lábnyoma, amiben össze- gyülemlett az esővíz. Ment tovább a bátor egérke, ment mendegélt, míg egy szélesszéles, sebes vizű folyóhoz nem ért. Megállt a partján, de nem gondolkozott sokáig, a hullámok közé vetette magát, átúszta a szélesszéles folyót, és még csak ki sem fáradt. Maga is csodálkozott, hogy milyen erős is ő! Mikor aztán nagy büszkén visszanézett, látta ám, hogy a széles-széles folyó nem egyéb, mint keréknyom, abba ömlött a víz, mikor minap eltörte a korsót. Ment tovább a bátor, erős egérke, ment, mendegélt, míg egy égig érő hegyhez nem ért. Megkerülje? Ne kerülje? Nem gondolkozott sokáig az egérke, fogta magát, s átugrotta az égig érő hegyet. Maga is csodálkozott, hogy milyen ügyes ő! Mikor aztán nagy büszkén visz- szanézett, látta ám, hogy az égig érő hegy nem más, mint egy kupac széna. Ment tovább a bátor, erős, ügyes egérke, ment, mendegélt, s egyszer csak látja ám, hogy az úton, annak is a kellős közepén verekszik egy óriási jegesmedve meg egy óriási barnamedve. Elfusson? Ne fusson? Elbújjon a haragos medvék elől? Nem gondolkozott sokáig az egérke, szép nyugodtan elsétált a'haragos medvék mellett. Maga sem hitte volna, hogy ő ilyen nagy hős! Hát amint nagy büszkén visszanéz, látja ám, hogy a jegesmedve nem más, mint egy fehér hangya, a bamamedve meg nem más, mint egy vörös hangya. Ment tovább a hős egérke, ment, mendegélt, míg a házuk kapujába nem ért. Nem gondolkozott sokáig, besurrant a kapun, a nagymamája elé állt, s elmesélte neki, milyen bátor, milyen erős, ügyes és hős egérke ő. A nagymamája meg csak intett, hogy pszt! Aztán azt mondta:- Ne meséljük el senkinek, de senkinek a világon, hogy milyen bátor, milyen erős, ügyes és hős egérke vagy! Még akadhatna, aki el sem hiszi. Bartócz Ilona átdolgozása MEGFEJTÉS Az április 4-ei számunkban közölt feladat megfejtése: kor. Nyertesek: Horváth Virág, Guta; Ba- ráth Attila, Nagymegyer; Tóth Adrián, Múlyad; Farkas Erika és István Serke; Beke Ágnes, Ka- mocsa. ir ide, csűr oda. Kuckó városában élt egyszer egy gyönyörűséges baba. Mindene ép volt, mindene szép volt, mégis szomorú volt. Ha feküdt, lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. Éppen csak nevetni nem nevetett soha. Kuckó városának ő volt a királykisasszonya. Mészöly Miklós Csir ide, csűr oda Három szolga leste a parancsát a szépséges babának. Egyik volt az üvegszemú Óz, másik a gesztenyefejű Bohóc, s a harmadik egy félkarú Ólomhuszár. Mind nagyon szerették a királykisasszonyukat. Vele búsultak, vele virrasztottak. Már-már leragadt a szemük az álmosságtól, de aludni mégse mertek. Egyre csak azt várták, mikor kacag fel végre az úrnőjük. De sehogy se tudták megnevettetni. Pedig mi mindent megpróbáltak! Az Őz úgy kacsintott, mintha gyémántszeme volna. A bohóc úgy emelte fejét, mintha aranyalma volna. Az Ólomhuszár úgy fogta a kardot, mintha két karja volna. De a király kisasszony még csak el sem mosolyodott. Ha ,feküdt. lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. Ennyi volt az egész. A nagy szomorúságtól még beszélni is elfelejtett a három hűséges szolga. Egy nap azután történt valami. Nagy zörgést hallottak. Valaki megzörgette Kuckó város kapuját. S mire felocsúdtak, már nyílt is a kapu, és belépett rajta egy kislány. Hajszálra olyan volt, mint a királykisasszony, csak sokkal- sokkal nagyobb. Éppen hogy csak befért a kicsike kuckóba. Aztán ásított egy hatalmasat- és oda feküdt közéjük. A királykisasszonyt maga mellé vette, az Őzet, a Bohócot, az Ólomhuszárt a párnájára tette — és így szólt:- Csir ide, csűr oda, eljöttem aludni Kuckó városába! Azzal fogott egy nagy dunyhát, és mindannyiukat betakarta. S ahányan csak voltak Kuckó városában, mind elaludtak. S mind álmodtak valami szépet. Őz azt álmondta, hogy a szeme gyémánt. Bohóc azt álmondta, hogy a feje aranyalma. A kicsi Ólomhuszár meg- a karját visszakapja. S a királykisasszony — úgy mosolygott álmában, mint egy igazi, élő baba. Mint kotlós alá csibe-nyáj egymást tiporja fény, homály, s az éj, mint ében papagáj föléjük tárja szárnyait. Rikácsoló városi éj, piros a szeme, zöld a csőre, elcsípne, ha futnék előle, jobb, ha bevárom s bámulom. Egy egész nappalt rejt a tolla. Mi lenne, ha kilopnám alóla, sötétebb lenne így az éj? Gondolkodom, tehát... MOST LÉGY OKOS! Hová teszed a számtani jeleket, hogy kijöjjön a megadott végeredmény? ■í Nyakprem Gyalogos katona Kiskorú Antimon Edmond ROSTAND müve Kopasz Gallium Bizmut Sós-tó Numero Névelő Névelő Moréna része Magyaron tó ____ Na gyzolás Kérdószó Határozói Azonos betűk Edmond Rostand müve politikus Körösi Sulfur, oxigén Sándor remete (Fábry Z.) Európai (óváros Ozmium Azonban - szlovákul ... Ridge, város az USA-ban Ausztriai Ennivaló Római 500 Róbert Százhuszonöt évvel ezelőtt született EDMOND ROSTAND francia költő, drámaíró, az újromantikus drámaköltészet kiemelkedő' képviselője. Rejtvényünk fő soraiban öt müvének címét olvashatják. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Redakcia ÚJ SZÓ, Pribinova 25., 81915 Bratislava) legkésőbb április 21- ig A levelezőlapra feltétlenül írják rá a KERESZTREJTVÉNY jeligét. A helyes megfejtők közül - sorsolással - hárman 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ Az április 4-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Aki a demokráciától fél, az a jövőtől fél.“ 300 koronát nyertek: Vida József, Mu- csiny; Nagy Éva Hármáé; Hlavácik Edit, Vámosladány. 18 1993. IV. 18. ilasárnap I ÉH K' Ilii JiPlt JÍIIpIf JMP1I (Eszkimó mese)
