Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-04-18 / 15. szám

Jánosom Kadarom • ' ; .• . / • ;• . ; " ' ' • • '■ _ _ • ■ •; ■_ :: :: 21 millió forintot ért Kádár Jánosné férje hagyatékából alapította a Kádár János Díjat és Ösztöndíjat Férje halála után Kádár Jánosné alapítványt hozott létre. Ebből eddig a kuratórium két alkalommal ítélte oda az állami gondozottak nevelőszüleinek, illetve állami gondozottakat oktató pedagógusoknak a Kádár János Díjat, illetve öt egye­temre, főiskolára felvett állami gondozott fiatal kap havi ötezer forintos Kádár János Ösztöndíjat. Végrendeletében Tamáska Mária úgy rendelkezett, hogy a tel­jes hagyatékot árverezzék el, bevételéből 60 százalékban az alapítvány, 40-ben rokonai részesedjenek. Az állami tulajdonú villa értéke nélkül az Iparművészeti Múzeumban lezajlott árve­rés után elmondhatjuk: Jánosom Kadarom (így szólította őt Brezsnyev) 21 millió forintot ért. VISSZAGURULÓ DOLLÁROK Az árverés 863 tárgyát muzeoló­gusok katalogizálták. A legtöbbre, 1,4 millió forintra azt a sörétes pus­kát értékelték, melyet Hruscsov Ká­damé születésnapjára küldött 1958- ban. Azonban sem ezt, sem a három másik fegyvert nem vették meg. Az első árcsata a sétapálcájáért folyt: 100 forintra tartották, 10 eze­Szönyi István Falusi udvar beszélgető parasztokkal című festménye 790 000 forintért kelt el (kikiáltási ára 250 000). (Felvételek: árverési katalógus) A RÓZSADOMBI VILLA A város tetején, a Cserje utcában tujákkal sűrűn körülültetett nagy tel­ken áll a 30-as években emelt sárga ház: a Kádár-villa. Előtte üres tér. Úgy mondják, Zilahy Lajos író háza állt ott, amit a háborúban lebombáz­tak. A Duna felőli szomszédos villa lakója ma is az az Apró Antal, akivel Kádár 1956 novemberében elsőként ment be Nagy Imre után a parla­mentbe. Az északi oldalon, a terasz­ról látótávolságban Illyés Gyula la­kott.- Nem jártak össze. Ha Gyula bácsi a jellegzetes tengerészsapká­jában éppen akkor sétált erre, ami­kor megérkeztünk, köszöntötték egymást, pár percig beszélgettek a kapuban - mondja villabeli kísé­rőm, Máté László nyugállományú rendőr alezredes, a főtitkár egykori testőre. - Egyszer Illyés megemlítet­te: Kádár kakasa - merthogy 8-10 baromfit mindg tartottak a kertben- felkukorékolja álmából. Engem meg a kutyád nem hagy aludni!- vágott vissza a későn fekvő fő­titkár. A ház teraszáról jó időben Duna­kesziig ellátni. A villa belülről mentes volt a fényűzéstől. Az egyik falon négyzet alakú világosabb folt: a tévé helye.- Az csak akkor volt bekapcsolva, amikor az antennaszerelők jöttek el­lenőrizni. Nem nézték - magyarázta kísérőm -, mint ahogy a rádióból is csak a sportközvetítések; különösen a labdarúgás, a röplabda és az úszás érdekelte. Minden héten- majdnem egészen haláláig - szer­dán délután eljárt úszni a pártfőisko­la uszodájába. A konyhában egy gázrezsó és egy villanytűzhely maradt. Kádárné ritkán főzött. A férje hide­get ebédelt, este hat körül mentek el a Munkácsy utcába, a külügyi szálló­ba vacsorázni. Idősebb korukban már inkább felhozatták vacsorájukat egy szakáccsal. Korábban persze előfordult, hogy az elvtársnő a ház­vezetőnővel, Csepcsényinével ki­ment szombatonként a piacra. Utóbb a sofőrjét kérte meg bevásá­rolni, akivel naponta elszámolt. Nem sok vendég fordult meg náluk, aki miatt sütni-főzni kellett volna.- A külföldi államférfiak közül csak Hruscsovot hívta meg a lakására, még 1963-ban. Ahogy én láttam, a többi szovjet vezető közül talán még Andropowal szimpatizált. A bejárattal szembeni falon kam­pók sorakoznak. Itt voltak a trófeák. Jó lövész volt. Akkor érezte magát kipihentnek, ha kegyelemlövés nél­kül, az elsőre talált. Az persze mese, hogy a vadászatokon osztogatták volna az állásokat. Egyszer az orvo­sának elmondta: akivel vadászni megy, azzal nem politizál. Akivel pedig politizál, azzal nem vadászik. Mindig úgy vittük haza, hogy nem éreztette velünk, milyen hatások ér­ték. Azaz egyszer mégis... 1968 augusztusában, szokásával ellentét­ben nem kezdeményezett beszélge­tést velünk a kocsiban. Szóltam, komor volt... Az üres villát a Kincstári Vagyon­kezelő Szervezet őrzi. Kádár életé­ben lent, a házmesterlakásban volt az egymást négyóránként váltó két- két lakásbiztosító és parancsnoka, továbbá a személyi testőr és a gép­kocsivezető pihenője. Itt már nyirko­sak a falak, a házat a nyolcvanas évektől a statikusok gyakorta ellen­őrizték. Alig kétszáz méterre van ide a József-hegyi barlang bejárata.- Mivel járt Önnek 89 után a kádá­ri szolgálat?- Úgy érti, mennyi hátránnyal? Nekem semmivel, elmentem nyug­díjba. Radics Szilárd alezredes kol­légámnak talán visszaköszönt az, amit 1970-ben nem maga választott. Ó még a főtitkár halála előtt diploma­ta lett. 1990 nyaráig Belgrádban volt konzul. Akkor valaki szóvá tette, hogy ő rendőrként lett külügyes. Visszakerült a Köztársasági Őrez­redhez, ahol viszont az átszervezés­kor megszűnt a beosztása... rért kelt el. Rendszerint a 10 ezernél kevesebbről induló, átlagos tárgyak kétszeres, a főtitkár személyéhez köthető holmik 3-5-szörös áron ta­láltak új gazdára. S hogy kik voltak a vevők? Kekkonen finn köztársasá­gi elnök ezüst tálja 1300 forintról indult, 17 ezerért lett Vígh Józsefné budapesti nyugdíjasé.- Nézze, ez egy formailag szép tárgy. Az anyagi értéke persze ki­sebb, de az eszmei, hogy egy állam­férfi hagyatékából való, megért eny- nyit. A rávésett szöveg szerint Helmut Schmidt ajándék ezüsttálja 80 ezer­ről indult és 260 ezerért lett a nyilat­kozattól elzárkózó tulajdonosoké. TAPS AZ ÁRVERÉSEN Taczkay Ágnes torontói üzletasz- szony megvette a spanyol uralkodó­párt ajándékát, a Brezsnyevtől ka­pott aranyozott ezüst cigarettatárcát, és 1,1 milliót ajánlott a fedeles, 86,1 gramm súlyú zsebóráért, melyben orosz nyelvű felirat tudatja: Kádár János barátomnak tisztelettel Brezs­nyev, 1975 március. Egy dunántúli vállalkozó egymilliót még megadott volna az óráért, de 1,2-t már nem.- Azt hittem, a feléért megkapom. Nem bánom az 1,1 milliót, hiszen ebből az órából több nem lesz. Le­járt az ideje - mondta érdeklődé­semre a megtapsolt vevő, aki révén visszagurult valami azokból a dollár- milliókból, amelyek Kádár tudtával 1987-ig Moszkvába, a szolidaritási számlára vándoroltak.- Kanadából jött haza. Miért ment ki?- Húsz éve nem tudtam elviselni a határok korlátáit. Ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy Torontót na­gyon szeretem. Mindig mozgásra, változatosságra vágytam, amiben akadályozott a rendszer. Azt is írja meg: Hitlertől semmi pénzért sem vettem volna. Az árverésen a magyar múzeu­mok is licitáltak. A Legújabbkori Tör­téneti Múzeum 200 ezer forintos keretösszegébe az igazi történeti rit­kaságok nem fértek bele. Ötveneze­rért azért megvették a Magyar Új­ságírószövetség aranytollát, amit 1985-ben, látogatása alkalmából ajándékoztak a főtitkárnak... V. Paizs Gábor Václav Kutié: Az ablakból néztem. Szörnyű bűz és fényes tárgy... UFÓK ■■ ii CSEHORSZÁG FÖLÖTT? Két évvel ezelőtt alapították Prágában az Ösürkutatási Társu­latot, az ufójelenségek megfigyelésére és elemzésére. A társu­lat szorosan együttműködik a honvédelmi minisztériummal és az ondrejovi csillagvizsgálóval. Alaposan tanulmányoznak min­den észlelt jelenséget. A minisztérium segítségével visszame­nőleg is megállapítható, hogy a jelzett időben az észlelés helyén nem repült-e át repülőgép. Ugyanis a minisztérium szervei minden repülőgép mozgásáról pontos kimutatást vezetnek. A csillagvizsgáló munkatársai pedig megállapítják, hogy az ufónak vélt ismeretlen tárgyak (fények) nem magyarázhatók-e rendkívüli légköri jelenségekkel. Titokzatos robbanás és leégett pajta Múlt év augusztus tizennyolcadi- kán, este tíz óra tájban történt a Karlsbad melletti Kryry községben. Václav Kutié feleségével a tévét nézte, amikor furcsa bűzt érzett, és tompa zúgást hallott.- Kinéztem az ablakon, ahonnan jól látszik a néhány száz méterre lakó szomszéd földszintes háza és nem messze tőle a pajta. Az udva­ron valami ismeretlen tárgyból su­gárzó éles fényt láttam. Pontosan a ház és a pajta között. Hívom az asszonyt, nézze meg ő is. Átrohan­tunk a nappaliba, onnan jobb kilátás nyílik a szomszéd udvarára. Akkorra a fényesség eltűnt, de láttuk, hogy a pajtában valami felrobbant és ab­ban a pillanatban lángba borult az egész építmény. Táskák, különféle tárgyak repültek a levegőbe és a lángok között valami vörös fény villogott. Jöttek a tűzoltók. A víz hatására a lángok még magasabbra csaptak. A tüzet csak reggelre sike­rült eloltaniuk. A lángok között a vö- ,rös fény több tíz percen át villogott. De a tűzoltók nem észlelték, talán túl közel voltak hozzá. Én pedig felülről, a dombon álló házunk ablakából figyeltem. “ Eddig a szemtanú. A pajta tulajdo­nosa, Sása Vorba kijelentette, neki mindegy, hogy a pajtáját ufó vagy más gyújtotta fel, fontos, hogy a biz­tosító fizessen. Különben vallomása szerint a pajtában semmiféle robba­nékony anyag nem volt. A tulajdo­nos még elmondta, hogy a pajtát csak néhány perccel a robbanás előtt zárta be és füstszagot nem érzett. A szakemberek megállapítá­sa szerint, az üszkökből ítélve az egész építmény egyszerre kapott lángra, nem folyamatosan terjedt a tűz. Néhány nappal később - négy kilométerrel távolabb Alig pár nap múlva a négy kilomé­terrel távolabbi Vroutky községben ugyancsak leégett egy pajta. És úgyszintén furcsa körülmények kö­zött. A helyszínre megérkezett Vladi­mír Siska cseh ufológus, az Ősűrku­tatási Intézet munkatársa is. Mintá­kat gyűjtött a leégett pajta üszkös maradványaiból és hamujából, va­jon nem fedezhetők-e fel a radioakti­vitás nyomai.- Furcsa eset - mondja. - Hason­ló jelenséggel még nem találkoz­tunk. A fényes tárgyat egymástól függetlenül két személy látta s egyi­kük a robbanást is. De a pajtában robbanékony anyag nem volt. A rob­banás erőssége viszont rendkívül nagy, ami az üszkös maradványok­ból is megállapítható. További tanú­kat és bizonyítékokat kell gyűjte­nünk, csak ezután vonhatunk le bi­zonyos következtetéseket. Lehetsé­ges, hogy Kryry községben valóban ufó szállt le. (Kvéty) Vladimír Siáka mintát vesz a leégett pajta hamujából Petr Molt felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents