Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-11 / 14. szám
u A ♦ A gereblyénél is jelentkezik hasonló avar-, trágyafeltorlódás, mint a villánál. A fogai közé szorult fű vagy avar eltávolítására is készíthető megfelelő szerszám vagy szerkezet (E). Kézi- szerszám készítéséhez elegendő az F ábrán lévő 14-es lap elkészítése. A kényelmet növeli a gereblyére erősített tisztítószerkezet (E). Elkészítése csak akkor indokolt, ha a gereblye fogai (10) elegendő hosszúak, mert a lehúzó nagyságukat némileg csökkenti. A lehúzólap hosszát (14 b), réseinek számát és osztási távolságukat a gereblye fogai határozzák meg. A lehúzólap anyaga 1,5-2 mm vastag vaslemez. A gereblye nyakrészére helyezett tartóra (12) csavarral felerősített vékony falú U vasra (redőnyvasra) (13) erősítsük. Ennek hosszát, törését és forgáspontjának helyét úgy kell megválasztani, hogy a nyél felőli részének lenyomásakor a lehúzó fogak teljes hosszáról tolja le a felrakódott anyagot. A szerkezetet az U tartó (13) belsejében elhelyezett rugó (15) téríti vissza. Elcsúszását egy beforrasztott vagy behegesztett szegecs (16) akadályozza meg. A rugó másik végét a gereblye nyelébe hajtott facsavarral rögzítjük. A nyelet egy ráhúzott csővel szélesíthetjük, ill. emelhetjük meg. A metszőollók használatát nagyon megkönnyíti, ha vékonyabb ívelt részük élét recézéssel látjuk el. Ezt egy háromszögletű reszelővei könnyen elvégezhetjük. Az él felületébe reszelt süllyesztékek által kialakított fogazás megakadályozza az ágak kicsúszását. A fák alsó ágainak levágására alkalmas szerszám a kereskedelemben is kapható, de mert elég drága és általában lemezből készül, ezért nem mindig eléggé szilárd, érdemes házilag előállítani (G). Egy régi metszőolló (19) keskenyebb részének szárát megrövidítjük és azt egy, a nyél (17) beerősítésére alkalmas, felső végén belapított csőhöz (18) hegesztjük. Az eredeti hosszúságú fogantyú végére egy szemet (20) kell erősíteni. Erre egy erős zsinórt (21) kötünk, melyet a rúdra (17) történő csavarodást megakadályozandó szemescsavaron (22) bújtatunk át. Ennél a megoldásnál különösen indokolt a metszőolló recézése, mert a könnyen elhajló ágak kicsúszása ilyen hosszú nyéllel ellátott szerszámoknál gyakran előfordul. A szövőlepke hernyói még a leggondosabb vegyi védekezés után is megjelenhetnek. Ilyen esetekben igen hasznos szerszám egy ún. hernyóégető (H). Ez egy csőre hegesztett dróthurok (24, 25), melyet egy hosszú nyélre (23) erősítünk. A hurokra rongyot csavarunk és huzallal rögzítjük, majd petróleummal, olajjal átitatjuk és meggyújtjuk, s vele a hernyókat leperzselhetjük. Ezután a hernyó- égetót szabad helyen kell elhelyezni mindaddig, míg a textilanyag le nem ég és a hurok ki nem hül. Az elszenesedett maradványokat ne felejtsük el leszedni, mert megtörténhet, hogy tüzet okoznak. Végül a szerszámnyelek karbantartására hívjuk fel a figyelmet. A szálkás berepedt nyél nemcsak sérüléseket, hanem fertőzést is okozhat. Ez leggyakrabban házilag készített, szálkás (akácfa) nyéltől fordul elő. A szerszámnyeleket ajánlatos ezért lecsiszolni és lenolaj kenőével beitatni. A berepedt nyeleket feltétlenül ki kell cserélni, azokat átkötözéssel nem lehet megmenteni. Ezermester A háztáji állatállományban a meg» betegedések jelentős részét a takarmány és a takarmányozás hiányosságai okozzák. Ezek emésztőszervi megbetegedésekben, anyagcsere- zavarokban, mérgezésekben nyilvánulhatnak meg. Nemegyszer elhullással, vetéléssel, halvaszületéssel végződnek. A látható következményeknél nemritkán jóval nagyobb kárt okoznak a látszólag egészséges állatok tünetmentes megbetegedései - az ún. klinikai, szubklinikai betegségek -, melyeknél a csökkent termelés vagy a meddőség okaként a hiányosságok szerepét csak tüzetes laboratóriumi vizsgálattal lehet igazolni. A takarmányban az úgynevezett szervalkotó elemek (energiahordozók, fehérjék, amino- és zsírsavak, vitaminok, makro- és mikroelemek) hiánya vagy többlete, a fizikai minőség romlása (nem megfelelő hőmérséklet, részecskeátmérő, inhomogenitás), különféle toxinok (mérgező anyagok) és a mikrobiológiai minőA pulykák rendszerint március második felében vagy áprilisban kezdenek tojni. Ha a tojót nem ültetjük meg, kis pihenő után ismét termelni kezd. így akár 60-100 tojást is rakhat egy-egy pulyka - ebből nyilvánvaló, hogy a gépi keltetése előnyösebb. A pulykatojásokat a kelte- tési tyúktojásokhoz hasonlóan kezeljük. Ha egyszerre több pulykát megültetünk, úgy kell őket elhelyezni, hogy ne lássák egymást, ne nyugtalankodjanak, mert könnyen kárt tehetnek a tojásokban. A gyöngytyúk március végétől augusztusig 60-120 tojást rak. Jól tojik, de ritkán és rosszul kotlik, ezért tojásait tyúkkal vagy pulykával kell keltetni. Tojásának héja vastag; kel- tetési ideje a pulyka tojásával azonos - 27-28 nap. Amikor a lúd ülve marad és a tollát tépdesi, fészket készítünk neki, s 13-16 tojást teszünk alá. A költő ludat szemesekkel és reszelt répáségromlás válthat ki betegségeket. Toxikus a takarmány, ha benne növényvédő szerek, gyógyszerek, ho- zamfokozók, tartósítószerek, vegyi bomlástermékek, mikrobiológiai bomlástermékek (erjedési, rothadási termékek), mérgező növények részei találhatók. Veszélyesek a túlzott nitrogéntrágyázás hatására képződő nitrátok és nitritek, ha a megengedettnél nagyobb mennyiségben fordulnak elő. Az is problémákat okozhat, ha a nélkülözhetetlen méregellenes anyagok a szükségesnél kisebb mértékben vannak jelen a takarmányban. Fertőződhet a takarmánygöngyöleg kórokozó baktériumokkal (lépfe- ne (Anthrax / spórákkal), kórokozó gombákkal (pl. a csibék tüdőbetegségét okozzák), sőt vírusokkal is (száj- és körmöfájás vírusa). Az állatok egészségét károsíthatják a takarmányba keveredő hernyószőrök, amelyek allergiát válthatnak ki. (folytatjuk) Csiba László val etetjük, közben le kell vennünk a fészekről. Két hét elteltével a költő ludat naponta vízre engedjük vagy langyos vízzel megpermetezzük a tojásokat. A lúd akár néhány órára is elhagyhatja a fészkét, mivel a tojásokat befedő pehelytoll jól tartja a meleget. A 7. és a 14. napon a tojásokat lámpázzuk. A terméketlennek bizonyult példányokat tegyük el; ezeket megfőzve a kislibák etetésére használhatjuk fel. A keltetés ideje 29-31 nap. Ha mesterséges nevelés mellett döntünk, akkor fűtött helyiségről kell gondoskodnunk. Először 12-24 órával a kelés után kell etetni. Első eleségük árpa- és kukoricadara keveréke legyen, ehhez adjunk apróra vágott tojást, zsenge csalánt, parajt, salátát és egészítsük ki takarmány- mésszel vagy iszapolt krétával. Három-négy hét múlva a libák már legelnek, ilyenkor póttakarmányként zúzott szemest vagy árpát adjunk nekik. Molnár Ferenc KELTETÉSI TANÁCSOK Hogy jövőre is szépek legyenek Kora tavaszi, tavaszi növényeinkre - a sáfrányokra, nárciszokra, téltemetöre stb. - általában csak addig figyelünk oda, mig virágoznak, később már alig törődünk velük. Pedig nemcsak virágzás idején, hanem azt követően is igénylik gondoskodásunkat, figyelmünket. Ha hagymáikat, gumóikat át akarjuk ültetni vagy éppen szaporítani szeretnénk őket, tudnunk kell, mikor szedjük fel, mikor ültessük ki azokat. A jácint levelei az elvirágzás után elszáradnak, visszahúzódnak. Hagymáikat ilyenkor szedjük fel, s őszi kiültetésükig száraz, szellős helyen tároljuk. Kiemelésükkor ügyeljünk rá, hogy a növény több mint 60 cm mélyre is lehúzódó gyökerei minél kevésbé sérüljenek meg. A tárolás alatt kerüljön sor az elszáradt levelek eltávolítására és a fiókhagymák leválasztására. A nárcisz hagymáinak felszedésével nem kell sietnünk. Csak a lombozat teljes elszáradása után, június végén, júliusban kerítsünk rá sort. Utóérlelésüket száraz, szellős helyen végezzük, s közben róluk is válasszuk le a fiókhagymákat. A válogatott példányok szeptemberben, kedvező időjárás esetén akár október elején kerüljenek ki a szabadföldbe. A keresztes hadjáratok idején Kis-Ázsiából Európába hozott, majd itt teljesen elvadult kék virágú fürtös gyöngyike ismét feltűnik kertjeinkben. Hagymáit, ha azokat át akarjuk ültetni, júliusban szedjük ki. Ritka szövésű zsákocskában, szitán stb. szárítsuk, tároljuk. A fürtös gyöngyike a jácinthoz hasonlóan, cserépben, hajtatható is. Ilyenkor azonban hagymáit legkésőbb július első hetében fel kell szedni és 34 C-fokon 6 napig kell szárítani. Raktározása a cserépbe történő kiültetésig először 20, majd az ősz folyamán 9 C- fokon történjék. A sárga virágú, nálunk még ritkán látható téltemető levelei a tavasz végére teljesen visszahúzódnak. Hagymáit - melyek kicsik és „földszínüek“ - júniusban szedjük ki, s augusztus végéig 20 C-fokon, homokba takarva tároljuk. Ha nem így járunk el, könnyen megpenészednek és tönkremennek. A sáfrányok gumóit júniusban szedjük fel (a fiókgumók már akkor leszedhetök). Tisztogassuk meg őket és száraz, szellős helyen dobozokban, kisebb zsákban, szitán tároljuk. (Aki eladási célokra kívánna gumókat termeszteni, az okvetlenül gondoskodjon a tárolóhelyiség mesterséges szellőztetéséről.) A tavasszal virágzó fajokat szeptemberben, a különféle, színes kerti hibrideket október 1 -je után (míg a meleg őszi napok tartanak), az őszieket pedig augusztusban ültessük ki. Amennyiben azonban különböző okokból úgy döntünk, hogy a hagymák, gumók a talajban maradnak, hiszen ez a természetes, akkor még mielőtt a növények levelei visszahúzódnak, jelöljük meg azok helyét. Pálcikákkal határoljuk be a téltemető, sáfrány stb. csoportjait, hogy a talajban maradt részekre gyomtalanításkor, növénytelepítéskor ügyelni tudjunk. A hagymáknak, gumóknak a pihenés időszakában alig van szükségük nedvességre, sőt az öntözővíz, a pangóvízzel elárasztott talaj egyenesen káros, s rothadásukat idézi elő. Tartós szárazságnál viszont a téltemető és a hóvirág talaját a nyár elején, a többiekét később, egy-két alkalommal öntözzük meg. Azokat a hagymákat, gumókat, amelyek közvetlenül a talaj felszíne alatt vagy a felszínen vannak, ajánlatos takarni. Erre a célra jól megfelel az apróra rostált, érett trágya, a komposzt vagy tőzeg. így megvédhetjük őket a túlzott felmelegedéstől, az erős kiszáradástól és részben a gyomoktól is. -rA képünkön látható Flowerdrift két színű (fehér-sárga), teljes virágú fajta A NÁRCISZOK EGYETLEN KERTBŐL SEM HIÁNYOZHATNAK. 1993. IV. 11. \Jf • .• • f a ' a- m. ~-r'- r /■ r [ Alí VlAMA0VtVAHII Pí sSfF^Säf yr-lS^. ÄIF S^ ■ m fPHllSMOPill■ *Pí-wHtf- .v 'í'w*'# jy | •*• '•'•"o 2* vVrtl «jgy ^pl% tev?*1i^y*oy*?
