Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-11 / 14. szám
TV" az a Móka? Móka J\1 egy négylábú, nagyfülű úr, aki azt sem szégyellj, ha szamárnak nevezik. A mi falunkban él. Balogh Ádám szolgálatában. Ismeri őt minden gyerek, minden madár. Móka úrnak hivatala van: talyigahúzó. Ezért kap teljes ellátást és szabad lakást. Pénzt nem kap, de nem is kell neki, mert nincs erszénye, ahova eltenné. Szerkeszti: Tallósi Béla volt szép tőle, hogy belefordította az árokba. Szóval sok baj van Mókával. Más ember el is küldte volna már régen a szolgálatból, de Balogh Ádám nem teszi ezt: hozzászokott.- Ha lassan jár is - szokta mondogatni -, mégis hasznos állat. Nyilvánvaló különben, hogy Móka miért nem szeret talyigát húzni. Azért, mert azt képzeli magáról, hogy ő énekesnek született. GÁRDONYI GÉZA Móka úr különben nem szereti a hivatalát. Ha befogják a talyigába, sokszor megáll az út közepén is, mintha azt akarná, hogy a talyiga húzza őt, ne ő a talyigát. Ilyenkor Balogh Adám botot emel rá, és csihi- puhi, bizony üti rajta a legyet. Móka úr bőre azonban elég vastag. Egy-két percig érzi, hogy kikapott, és szalad is a ta- lyigával, de csakhamar megint megáll, mintha semmi sem történt volna, és legeli az út szélén a papsajtot. Balogh Ádám egyszer elaludt útközben a talyigán. Képzelhető, milyen lassan vitte őt Móka. De még ha csak lassan vitte volna, az nem lett volna baj, hanem az már nem Néha fölemeli a fejét, és messze hallatszó, érces hangon valami különös szamáréneket fúj, de olyan erősen, hogy az ablakok is rezegnek tőle. Néha egyszerre énekel a fiával: egyik vékony hangon, a másik vastagon. Hogy mit énekelnek? Ki érti ezt? Csak az látható, hogy nagy kedvel fújják. Egyszer Móka el akart szökni a gazdájától. Bizonyosan Amerikába szándékozott utazni énekesnek. Az udvart éjjel hagyta el, és a külső kukoricásig meg sem állt. Ott elbújt a kukoricák között a fiával együtt. Csak éppen a nagy, hosszú fülei látszottak ki a kukoricásból. Azt hitték, senki sem látja meg ott őket. De bizony a csősz meglátta mind a kettőt:- Gyertek csak elő! - szólott. - Keres a gazdátok. Bezzeg nagy volt a szégyen, mikor végighajtotta őket a csősz a falun. Móka föl se mert pillantani. Csak a kis csacsifiú táncolt oly vidáman, mint szokott. A kis csacsi nem tudta még a rendet. A falun akkor utazott keresztül egy fényképezőmester. Előkapta a gépét és egymás után ráfogta mind a kettőre. Csitt-csati! — kattant a gép. pedig most bemutaLZ/Il tóm nektek a képet. Jól nézzétek meg, hátha találkoztok vele. Lehet, hogy énekes lesz belőlük valamelyik nagyvárosban. Réges-régen, a vízözön idején egy óriási bárkán lelt menedéket ember és állat. Egyszer azonban léket kapott a bárka, megrettentek mindahányan, hogy odavesznek, ha gyorsan nem segítenek a bajon. A kígyó felajánlotta, hogy tulajdon testével tömi el a rést, ha a vízözön elmúltával zsákmányul kapja a legédesebb vért. A bárka utasai ráálltak az alkura. Mikor aztán elmúlt a vízözön, a kígyó követelte a kialkudott fizetséget. Az emberek a szúnyogra bízták, induljon el, és tudja meg, melyik élőlény vére a legédesebb. Röpködött a szúnyog reggeltől estig, belekóstolt ebbe is, abba is, végül úgy találta, hogy az ember vére a legédesebb. Mikor visszafelé röpült, hogy elmondja a kígyónak, amit megtudott, összetalálkozott a fecskével, s az megkérdezte:- No, melyik vér ízlett legjobban, melyik a legédesebb?- Az emberé! - válaszolt a szú(Lett népmese) nyög. — Megyek is, és elmondom a kígyónak. A fecske azonban szerette az embereket, meg akarta őket menteni a kígyótól, azért lecsípte a szúnyog nyelvét, hogy az ne tudjon beszélni. Mikor aztán a szúnyog visszatért a kígyóhoz, egy árva kukkot sem tudott szólni, egyre csak zümmögött: — Mzzz... zzz... Az ember is, a kígyó is csak csodálkozott, ugyan, miféle beszéd ez. S ekkor megszólalt a fecske.- Én bizony értem, mit akar mondani a szúnyog! Azt mondogatja, hogy a béka vére a legédesebb! Nagyon megharagudott a kígyó, mert utálta a békahúst, mióta a világ világ. Mérgében a fecske felé sújtott, de elhibázta, s csak a fark- tollaiból szakított ki egyet-kettőt, de azt a közepéről. Azóta villás a fecske farka, s azóta van úgy, hogy az ember szereti a fecskét, szívesen látja, ha fészket rak háza eresze alatt, s azóta van örök haragban a kígyóval. Bartócz Hona átdolgozása BARS SARI Hím es tojás Ha feldobom, fehér; ha leesik, sárga, Nem dobom fel, nem esik le — készül a vásárba. Kihímezem előbb szivárvány festékkel. Szép sormintát pingálok rá, tavaszi ég-kékkel. S vonalat, virágot, pettyet, piros szívet. Annak adom, aki érte a legtöbbet fizet. Sarkantyús kiskakas félkrajcárért kérte, Tapsifüles Nyúlanyó barkát kínál érte. Csengőt hoz cserébe Aranyszőrű Bárány. Egyikük sem viheti el, semmi kincse árán. Locsolkodók jönnek Húsvét másodnapján; szagos vizet hintenek rám, nékik odaadnám. Hímestojást kapnak. Vigyék bátran, tessék! Vidám játék, jóbarátság — a legszebb fizetség. 1. Minden percben egy, minden pillanatban egy, ezer évben egy sem, mi az? 2. Vehetem a boltban, vehetem az utcán, vehetem vásárban, vehetem a pusztán, vehetem napközben és vehetem este, de nem fizetek érte soha egy vasat sem, mi az? Idz6dia~i z rgaq „d“ t. KERESD AZ ÁRNYÉKOT Nézd meg figyelmesen a számmal jelölt árnyékképeket, és állapítsd meg, melyik közülük a bal felső sarokban látható mogyoró árnyéka. Nos? Készítette: M. Motycik A FARKÁIG Indulj el a kígyó fejétől, és körbe-körbe- karikába haladva írd be a megfejtéseket az egyes mezőkbe, amíg a farkához nem érsz. A beírandó szavak egymással szóláncot alkotnak, azaz minden szó utolsó betűje közös a következő szó kezdőbetűjével. Ha jól sikerült a megoldásod, és a megszámozott részekbe került betűket átmásolod a kis ábra azonos számú mezőibe, akkor ott kialakul egyik nagy írónknak a neve. MEGHATÁROZÁSOK Ilyen gyümölcsöt kínált Hófehérkének a gonosz mostoha - szobabejárat - időmérő szerkezeteket javít - Tüskéshátú - ha süt, jó az idő- a vér színe - ebben lakik a táborozó - Ravaszdi - szarvas fejdísze- a holló biz’ kiejtette a csőréből - színházi előadás jutalma. MEGFEJTÉS A március 28-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4-es számú ábra, Kalligram. Nyertesek: Zborai Beáta és Andrea, Szepsi; Kádár Szilvia, Kisújfalu; Szilágyi Péter és András, Királyhelmec; Kartai Erika, Dunaszerdahely; László Melinda, Alistál. 1 2 3 4 5 6 7 8 50 C ca kis na 14 1993. IV. 11. DÉNES GYÖRGY \/í^ Húsvét van megint, kék az ég, Mert nincs nagyobb öröm, tudom jól, mosolyog a tavaszi nap, a lányos háznál most, mikor a fák, a karcsú drága fák elindulnak a legények félénk rügyeket bontanak. s dal csordul, és muzsika szól, Rügyek, virágok bújjatok ki, mikor az ajtón bekopognak, hozzatok új reményt, csodát, és buzgón kérdik, hol a lány? hadd érezzük a kikelet S mosdatják arcát kút vizével, szívet ringató mámorát. hogy ne legyen olyan halovány. Hús vét, vidor tavaszünnep, Ó, mennyi, mennyi kacagás száll, szagos víz, lánysivalkodás, mennyi vidám és hetyke dal, gazdára talál-e most is csak addig gyönyörű az élet. a sok hímes, piros tojás? amíg az ember fiatal Indulnak-e a kislegények Míg szagos vízzel járja végig büszke szívvel utcákon át a fölsöpört utcák sorát, meglocsolni a nyílni vágyó s a lányok gomblyukába tűzik friss liliomot, violát? a hamvas szirmú ibolyát.
