Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-04 / 13. szám
► » % VIRÁGOK FÉNYÖZÖNBEN Az ásó több kivitelben készül - hegyes végű „klasszikus“, szögletes... Előnyük, hogy pl. az árkok, alapok kiásásához jobban használhatók. Ezeket legtöbbször nem kovácsolással, hanem hajlítással állítják elő. Emiatt a kötött vagy száraz talajok ásásakor könnyebben deformálódnak, sőt repednek. Ez persze bosszúságot okoz, ezért érdemes házilag is végrehajtható megerősítésükkel foglalkozni. Az ásók (A) legkritikusabb pontja a működő felületek és a nyél befogására alkalmas hüvely átmeneti része. Ezt a hátlapra felhegesztett „betéttel“ (2) erősíthetjük meg. Anyaga kb. 2,5 mm vastag vaslemez. Körvonalait ajánlatos egy papírból kivágott sablonnal meghatározni. Az ásónak (B) sokszor nincs „ta- posója", a beszúrásnál az éles felületre kell lépni. Ez a lábbeli talpát hamar tönkreteszi. Az ilyen szerszámokat lássuk el egy utólag felerősített taposóval. Ezt L (4) vagy T (5) szelvényű anyagból tudjuk elkészíteni. Csavarral, szegeccsel vagy hegesztéssel erősítsük fel. Sok bosszúságot okoz az ásóra tapadó nedves föld. Főleg a rozsdás szerszámnál gyakori. Ezért tárolás előtt az ásót, kapát, lapátot alaposan tisztogassuk meg, és zsírral, olajjal vékonyan kenjük be. Ha ezt tavaly elmulasztottuk, akkor használatba vétel előtt először drótkefével, majd csiszolópapírral (fúrógépbe erősített), hajlékony tárcsához fogott csiszolópapírral) tisztogassuk le szerszámainkat. De még a legsimább felületre is felragadhat a nedves föld. Eltávolítására hulladék lemezből készült lehúzó (6) a legalkalmasabb (C). A ház körüli munkáknál a villa sem nélkülözhető, de annak ágaira is könnyen feltorlódik az avar vagy a kerti trágya. Nem kell ezt puszta kézzel eltávolítani, ha egy, a villa méreteinek megfelelő hosszúságú (a) lemezből (7) lehúzót is készítünk (D). Ezt kéziszerszámként is használhatjuk, de mert az ilyen munkához általában taliga is kell, érdemesebb azt arra rászerelni. A taliga hátsó oldalára csavarokkal (8) és szárnyas anyákkal (9) felerősített lemez segítségével egyetlen mozdulattal tudjuk a villára feltorlódott anyagot eltávolítani. (folytatjuk) Ezermester A házi keltetés, kotlóssal való nevelés kényelmesebb, de nem gazdaságos. A tyúk rendszerint későn kotlik, késeiek lesznek a csibék. Sokan manapaság már gépet vesznek, s maguk keltetnek. A keltetőben állandósítani kell a 37,8 C-fokos hőmérsékletet, s gondoskodni kell a megfelelő páratartalomról. A keltetés első 18 napján 50-60 százalék közötti, később 70 százalékos pára- tartalom a kívánatos. Kelés után a csirkéket egy-két nap után kell megetetni. Az első 5 napon zúzott vagy durvára darált búzával, árpával, kukoricával, esetleg ezek keverékével. A hatodik naptól finomra reszelt murok vagy sárgarépa, gabonadarából készült, morzsalékos lágyeleség és túró, vagy tojás adható. Mindig csak any- nyit adjunk belőlük, amennyit a kis- csibék 10 perc alatt felcsipegetnek. Ha hozzájutunk, akkor csibetápot is etethetünk. Végül pedig meg kell említeni, hogy a csibenevelésben ugyanolyan jelentősége van a kifutónak, mint a takarmányozásnak, ezért azt ne becsüljük le. Molnár Ferenc A délre néző ablakokba olyan növényeket tegyünk, amelyek fény- és hőigényesek, s bírják a közvetlen napfényt. Egyéb lehetőségek hiányában, persze, nemritkán olyan növények is ide kerülnek, amelyek fényigényük mellett a közvetlen napsütést nem bírják. Ilyenkor mindig szereljünk fel ablakunkra fényszúrő redőnyt, vagy ereszre emlékeztető árnyékolót. Jobb azonban, ha az ilyen dísznövényeket délkeleti, ill. nyugati ablakhoz állítjuk. Déli fekvésű szobák növényei A selyem mályva vagy szépasz- szony tenyere (Abutilon) kedveli a világosságot; télen át is rendszeresen öntözni kell. Nyáron - bőven öntözzük - tartsuk inkább a kertben. Nagyon mutatós, közkedvelt fényigényes növény az Asparagus sprengeri. Jól tűri a szárazságot - gyökerein ugyanis víztároló gu- mócskák vannak. Az Asparagus plu- mosus öntözését ne hanyagoljuk el, mivel víztárolószervei nincsenek. Több meleget igényel, mint az A. sprengeri. Mindkét faj fiatal leveleit a levéltetvek, az idősebbeket a pajzstetvek károsítják. A napos, meleg helyiséget, fekvést kedvelik a broméliák is. Ügyeljünk rá, hogy jellegzetes levéltölcsérükben mindig legyen némi víz. Abban az esetben, ha hűvös helyiségben állnak, ne tűrjünk meg vizet levéltölcsérükben, mert ez rothadást Sóska Nagyon hasznos évelő, sokszor vágható zöldet ad. A savanyúsága gyógyszer a baromfifélék számára (bélgyulladás, kokcidiózis stb.). Pici kortól etethető, minden állat szereti. Termesztése nagyon ajánlható, mert kis helyről sokszor szedhető. Főleg az apró baromfinak adjuk, mert nem rostos, sok vitamint tartalmaz. A sóskát szárítani nem jó, mert nagy a víztartalma, s a szárítás alatt szinte eltűnik. Spenót A sóskához hasonló, lehet egynyári és évelő. Sok zöldet ad. Rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Minden szárnyas szereti. Érdemes vetni néhány sort ebből is. okoz. Szép, keresztben csíkos leveleiket a pajzstetvek szívogatják. Déli fekvésű szobákban, ablakokban jól nevelhető a citrom (Citrus limonum), a narancs (C. sinensis) és a mandarin (C. nobilis). Nyáron azonban vigyük őket inkább a szabadba. Ha azt tapasztaljuk, hogy levél- vagy pajzstetvek telepedtek meg rajtuk, azonnal avatkozzunk közbe, ugyanis e rovarkártevők cukortartalmú ürüléke megfelelő táptalajt biztosít a korompenésznek, s így együttesen tönkretehetik féltett fács- káinkat. Ha Cliviat (C. miniata, C. nobilis) nevelünk, akkor ügyeljünk rá, hogy közvetlen napsütés ne érje. Kevés kártevője van — általában csak a gyapjastetű károsítja. Fényigényes növény a színes, tarka levelű (zöld, sárga, piros, bordó foltokkal, sávokkal díszített) kro- ton (codiaeum). Csak párás levegőjű helyiségben fejlődik szépen. Ha a levegő páratartalma alacsony, akkor - gyakori kártevője a gyapjastetű mellett - a tripsz is megtámadja. Déli, napos ablakok hálás növénye a viaszvirág (Hoya). Ha úgy tapasztaljuk, hogy az adott helyen jól érzi magát, ne háborgassuk. Nem kedveli ugyanis a helyváltoztatást! Különösen érzékeny erre, mikor bimbót hoz vagy virágzik. Jó tudni azt is, hogy az elvirágzott részeket nem szabad levágni, mert azt erősen megsínyli! Várjunk inkább addig, míg elszáradt „csokrai“ maguktól lehullanak. Ha a nyár folyamán nem kap elegendő vizet, akkor levél- és gyapjastetvek támadják meg. A déli, meleg, napos helyiségek közismert és kedvelt növényei a pozsgások, köztük a különféle ce- reuszok, echinokaktuszok, epifillu- mok, opuntiák, fillokaktuszok és más szukkulensek is. - rHagyma A hagymaszár nagyon jó takarmányféle, amelyet elsősorban a pulyka kedvel. Erre nagyon alkalmas az áttelelő téli sarjadék, vagy köznyelven „örök“ hagyma. A zöld hagymaszár nagyon értékes gyógyító eledele a kispuskáknak, kisgyöngyösöknek, kiscsibék- nek. Sokan még a kiskacsákkal és libákkal is etetik. A kispulyka szinte visit örömében, ha csak felmutatjuk a hagymaszárat; jó azonban, ha más zöldünk is van, s azzal vegyesen etetjük. A hagyma húsa is igen jó csemege, ha hozzászoktatjuk az állatokat! Pulykával, gyöngyössel, csirkékkel etethető. Tyúkoknak és vágnivalóknak ne adjunk hagymát, mert rontja a tojás és a hús ízét! Kistermelők Lapja Ez a dél-amerikai eredetű, a jól ismert pekingi kacsától eltérő szárnyas az utóbbi másfél-két évtizedben nálunk is eléggé elterjedt. Gyorsan nő, jól hizlalható, a többi kacsánál csendesebb; a libához hasonlóan legel. Mája nagyra, 60-80 dekagrammosra is megnő. Nálunk több néven is ismerik: némakacsa, szemölcsös kacsa, pézsmakacsa. Nem ritka az a hiedelem, hogy a fehér kacsa és a pulyka kereszteződéséből jött létre, ezért bibircsókos csőrének környéke. Egyetlen kifogás merülhet fel tenyésztése ellen, mégpedig, hogy sötét vagy tarka tollú, s kopasztása után ennek nyoma marad. Á pézsmakacsát könnyű szaporítani. A tojó kitartóan ül a tojásokon, s ha kikeltek a sárgásbarna kiskacsák, nagy gonddal vezeti, óvja őket. Búza- és kukoricadarával megszórt apróra vágott csalántól, zöld lucernától, csibehúrtól, répalevéltől gyorsan nőnek; néhány hetes koruktól kezdve pedig darálat- lanul „lapátolják“ befelé a búzát, árpát, csipdesik a füvet. Akik idegenkednek a sötét tollú példányoktól, azok szert tehetnek kávébarna vagy éppenséggel fehér tollúra is. Ezeket maguk is kitenyószthetik. Öt-hat pekingi tojóval kell együtt tartani egy pézsma gácsért - a tojásokból kikelő kicsik már fehérek vagy enyhén tarkák lesznek. Jó tudni, hogy a pézsma gácsér csak akkor fogadja el a fehér tollú pekingi tojókat, ha nincsenek környezetében pézsma tojók. A pézsmakacsa gyorsan nő, 48-50 napos korában már vágható, ekkor még nem is tokos. Kár azonban pecsenyekacsának levágni, hiszen két- háromhetes hizlalással a súlya majdnem megduplázódik, mája pedig többszörösére nő. A libákéhoz viszonyítva tömése szinte gyerekjáték, mivel nagy, lapát alakú csőre könnyen szétnyitható, az áztatott kukorica a jobb kéz mutató vagy középső ujjával nyomható a nyelőcsőbe. Tömhető persze spirális tölcsérrel is. Csiba László SZÍNES BAROMFIUDVAR Kerti zöldtakarmányok * A burgonya Európában először Írországban lett fontos tápláléknövény. Nálunk nagyobb arányú termesztése II. József idejében kezdődött. Ma már a kenyérgabonák után a legfontosabb élelmiszemővényünk. A zöldségfélék közül a legfontosabb, legolcsóbb energiaforrás is. Jelentős mennyiségű C- és B-vitamint tartalmaz. Ezen tulajdonságai miatt ajánlatos ezért több-kevesebb korai burgonyát termelni minden háztáji kertben. A korai burgonya legjobban a könnyű, homokos vályogtalajt kedveli, amely korán felmelegszik. Szereti az őszi istállótrágyázás után felszántott vagy megásott, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajt. Fényigénye jelentős, árnyékban a lombozata megnyúlik és jelentősen csökkenhet a termése. A korai burgonyánál nagyon fontos az időbeni ültetés. Túl korán, mivel fagyérzékeny, ne ültessük. A kései ültetésnél pedig késik a virágzás és a gumóképzódés is. Általában akkor fogjunk hozzá, ha a talaj hőmérséklete 10-12 cm mélyen eléri a 7-8 Cfokot. (Dél-Szlovákiában ez általában - az időjárástól függően - április eleje, közepe.) Fontos a megfelelő vetőgumó, ennek átmérője 4-7 cm, súlya 6-8 dkg. Fontos a gumók előcsíráztatása is. Erre a célra a 10-12 C-fokos, világos helyiségek alkalmasak, ahol vékony rétegben folyhat a csíráztatás, ami kb. 6 hétig tart. A műveletet üvegezett verandákon, fóliasátorban is elvégezhetjük. A cél az, hogy a kiültetendő gumókon 2 cm-nél hosz- szabb, vastag csírák legyenek. Kiültetés előtt az ősszel előkészített talajt csak sekélyen lazítsuk fel. Maga az ültetés történhet fészekbe vagy barázdába is. A sortávolság 70 cm legyen, a gumókat egymástól 35 cm-re helyezzük el, csírájukkal felfelé. A gyors kelés érdekében inkább csekélyre kerüljenek. Homoktalajon 11-13, középkötött talajon 9-10, a kötöttebben pedig 7-8 cm-re ültessünk. A növény 2-3 hét múlva kel ki. A burgonyát 2-3 alkalommal töltögessük úgy, hogy a hajtások mellé friss; nyirkos föld kerüljön. A töltö- getést a virágzásig be kell fejezni. Ha lehetőségünk van rá, öntözzük - először bimbóképződés idején, a kötődés előkészítésére, másodszor közvetlenül a virágzás befejeződése után. A legfőbb ápolási munka a burgonya sorainak és a sorközöknek a gyommentesítése. A korai burgonya már akkor szedhető, mikor a gumók elérik a diónagyságot. Legveszedelmesebb ellensége a burgonyabogár. Az első nemzedék példányai május elején, közepén jelennek meg. A leveleken sok petét raknak le; az ezekből 8-10 nap múlva kikelő fekete fejű húspiros lárvák teljes kifejlődésükig a növényt csonkig rághatják. Legjobb ellenük már az első példányok megjelenésekor megkezdeni a védekezést. A háztájiban a legkömyezetkímélőbb (s a korai burgonya esetében egészségügyileg is a legjobb) módszer a bogarak összeszedése, s persze, megsemmisítése. A burgonyafajták a tenyészidő hossza - a kiültetéstől a gumók beéréséig szükséges napok száma - szerint lehetnek: Igen korai érésűek - pl. a hazai Eta, Krasa, Koruna, a holland Ausonia, Ostara, Rersy és a német Gloria; Korai érésűek - ide tartozik a hazai neme- sítésű Albina, Karin, Karla, a német Adretta és Tempora; Közepesen korai érésűek - a hazai Lada, Krista, Dita, Radka, Iva, Svatava; Közepesen késői érésűek - ilyen a hazai Borka, Boubín, Lukava, Nora, Oreb, Zlata és a holland Desirée; Késői érésűek - a hazai Blaník, Kamyk és a Zvíkov. Miklós Dénes kertészmérnök 20 1993. IV. 4. Vasárnap
