Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-04 / 13. szám
RIlasárnap a Strauss múzsája volt első szerepében a kolozsvári főiskolán; császárkeringőre táncolt tüllben és csipkében. Operettből ennyi, musicalből szintén csak egy, a világirodalom legszebb darabjaiból azonban bőven jutott Tanai Bellának. Lizzie-t játszotta Nash Esőcsinálójában, a komisszámőt Visnyevszkij Optimista tragédiájában, Adélát a Bemarda Álba házában, Blanche-t A vágy villamosában, Polina Andrejevnát a Sirályban. Az erdélyi színpadokon töltött huszonhét év alatt prózai szerepek hosszú sorát tette emlékezetessé, énekhangját és tánctudását viszont nem is olyan rég, a vígszínházbeli Padlás csillaglelkű Mamókájaként mutathatta meg először. A Budapesti Tavasz alkalmából színre kerülő Csárdáskirálynőben az Arany János Színházban most ismét operettben játszik. Miskolc egykor [elkapott primadonnáját, a Hercegnét alakítja - német nyelvű előadásban. • Ez az első szerepe, amelyben német tudását kamatoztathatja. Kapóra jött a „von Haus aus“.-Igen, ez most tényleg izgalmas feladat. Eddig csak a tévé előtt ülve, az égi csatornák éjjeli baglyaként tehettem próbára magam, a műholdas adók szinkronizált filmjeit nézve. Más persze érteni a szöveget, és megint más beszélni vagy szerepet játszani. Természetesen a próbákon is németül társalogtunk, hiszen Robert Herzl, a darab színpadra állítója a bécsi Volksopern főrendezője. Derűs, jó kedélyű, közvetlen ember... furcsamód én első perctől fogva a nevelőapámat láttam benne. Fáti is ilyen volt. • Fáti? Tehát innen a német tudás...- Négyéves voltam, amikor Fáti feleségül vette édesanyámat, és még nem is jártam iskolába, de már németül tanított. Az is egyértelmű volt, hogy német osztályba írassanak; Kolozsváron a harmincas évek vége felé egy német nevelőapa ebben látta a jövőt. Hét évig tanultam ezen a nyelven és csak a háború után, amikor bezárták a német iskolát, akkor kezdtem magyarba járni. Otthon, Fátival persze továbbra is németül beszéltünk. Anyám magyarul szólt hozzám mindig, „Szívesen táncoltam volna...“ észre sem veszem, hogy németül gondolkozom. • Ezek szerint könnyen megbirkózott a Hercegné szövegével.- Nagyon hamar megtanultam, csak azt sajnálom, hogy az eredeti változatot játsszuk, nem azt, amelyet Honthy Hannára írtak. Itt, ebben a darabban prózai szerepem van, ott vagyok mindkét fináléban, de a mulatásbeli jelenetből kimaradtam. Pedig szívesen táncoltam volna. A Padlást azért is szeretem, mert énekelhetek és táncolhatok benne, ráadásul olyan fiatalok körében, akik nagyon közel állnak a szívemhez. • Zsadon Andrea Csárdáskirálynője és Szolnoki Tibor Bóni grófja mellett hogy érzi magát a színpadon?-Remekül. Nekem ez a darab az ifjúságomat hozza vissza, azokat az éveket, amikor édesanyám még arról álmodozott, hogy operettszubrett leszek. • És miért nem lett az? (Oláh Csaba felvétele) ő a férjével sem akart németül társalogni; nem kedvelte a németeket, talán épp a háború miatt. • Hogyan lett akkor mégis német félje?- Egy elvált, szegény asszony körül, aki az édesanyjával és a gyerekével lakott egy kicsi kis lakásban, nem nagyon ugrándoztak a kérők. Hiába volt szép, ha vagyonnal nem dicsekedhetett, így örült, hogy Fáti, aki kereskedőcsaládból származott, megkérte a kezét. • A németekre jellemző fegyelmet mennyire kellett elsajátítania?- Teljesen. Ez is magától értetődött. Fáti mindig arra nevelt, hogy az önfegyelem, a pontosság, a precizitás, az őszinteség nagyon nagy kincs az ember életében. Anyám, ellensúlyozván a német iskolát, Petőfi kötetét adta a kezembe. ő versekkel tanított. Édesapámmal, miután elváltak a szüleim, nem voltam semmilyen kapcsolatban. Átjött Magyarországra és tíz évvel később láttuk csak viszont egymást, majd egy újabb szünet következett, és már színésznő voltam, amikor másodszor találkoztunk. • A háború után hogyan alakult a család sorsa? Németnek lenni Kolozsváron sem lehetett könnyű.- Fáti semmiben sem érezte bűnösnek magát, és mint tiszta, ártatlan, becsületes ember vissza is jött a városba. Kemény, kegyetlen évek vártak rá. Elhurcolták. Kényszermunkára vitték a Duna-csatomához, mert német volt. Ott dolgozott a Békás-szorosnál, ahol emberek ezrei pusztultak el, véresre tört kezekkel. Amikor elengedték őt, ráparancsoltak: ha egyetlen szót is szól arról, amit látott, a családjával hozzák vissza. # Később, miután elkerült otthonról, kivel gyakorolta a németet?- Kolléganőmmel, a marosvásárhelyi színházban, aki szívesen vette, hogy az anyanyelvén szóltam hozzá. De nem az tartotta bennem a tudást, hanem az olvasás. Igyekeztem időnként egy-egy német könyvet elolvasni, vagy bármi mást, amihez hozzájutottam. Most pedig a tévé segít... naponta nézem a műholdas adókat, sokszor már- Nem lehettem, mert Kolozsváron nem volt operettszak. • Zenés darabban a Padlást megelőzően Pesten sem játszott. Hercegnő is csak egyszer volt, a Don Carlosban.- Pedig én soha nem éreztem olyat, hogy hat kezem és nyolc lábam van, nekem a tánc sohasem okozott gondot, hiszen gyerektáncosként indultam a pályán. A korombeli színésznők azonban ritkán kapnak zenés-táncos szerepet, köszönöm is nagyon Presser Gábornak, hogy rám gondolt. • Pár évvel ezelőtt, a Thália Színházban bemutatott Eltartási szerződésben olyan jól szteppelt, hogy nem győztem álmélkodni.-Öreg róka nem vén róka, csak engedjék színpadra... • Paróka, nagyestélyi, csillogás; holnaptól kezdve csárdáshercegné.- Vetítéssel kezdődik az- előadás, korhű képekkel. Filmből megy át élőbe, s azt én is nagyon élvezem. Főleg egy olyan nő szerepében, aki mindig tudta, merre kell lépnie. • Ellentétben önnel, aki csak kivételes esetekben?-Én nem tudtam soha. Érdekből szeretni nem voltam képes egyetlenegyszer sem. De miért vagyok olyan büszke erre? Ma már ostobaságnak is felfogható, ha a szíve után megy az ember. Vagy nem? Szabó G. László LATIN SZERETŐ AMERIKÁBAN Latin szerető kék szemmel. Ez volt Franco Nem image-e a hatvanas-hetvenes években. Akiknek van fogalma (netán élménye) arról, milyen hatást tesz olasz nőkre egy kék férfiszempár, az tudja, mit jelent ez. Franco Nero nagyon olasz és nagyon európai. Mintha Dél és Észak találkozna személyében. Nálunk sokáig maffiafilmek rettenthetetlen, ámde kisfiús főhőseként hódított. Aztán egyre jelentősebb rendezők keresték fel - egyre kevésbé sablonos ajánlatokkal. Játszott a'Mussolini végnapjaiban, szerepet kapott Bunuel Tristanájában, sőt Fassbinder Querelle-jében is elvállalt egy bátorságra valló, bizarr epi- zódzserepet. Igaz, nem volt egyedül, Jeanne Moreau is követte a kalandban. Aztán egyszerre csak amerikai sztár lett belőle. Még egy olasz Hollywood ege alatt... Ezzel a szlogennel futtatták a Drágán add az életed egyik szereplőjeként, majd Vanessa Redgrave oldalán tűnik fel, az Ifjú Catherine című filmben. Ez mindenképpen érdekes, hiszen talán a legtájékozottabbak sem értesültek erről a házasságról, mely idestova huszonnégy évvel ezelőttre datálódik. Még közös gyermek is származott a nászból, a most 22 esztendős Carlo Gabriel. Az egykori házaspár - milyen jól mutatnak együtt; a kőkemény Vanessa és a lírai Franco! — a Voroncov herceg életét felelevenítő filmben játszik egy házaspárt. Ha nem is ifjú párt, ugyanis mindketten elmúltak ötvenévesek. (rú) Amilyen szent és sérthetetlen szertartás az angolok számára az ötórai tea, éppen olyan bevett népszokás - azonos időpontban - Né- metország-szerte a Kafé und Kuchen, vagyis a hosszú lére eresztett kávé mellé fogyasztott sütemény. Az utóbbi időben viszont a germán famíliákat — legalábbis szombat délutánonként - fél órára eltéríti „menetrendjüktől“ egy tévésorozat, amely huszonhat részben sugározza a dzsungel uráról - Tarzanról - készült, vadonatúj kalandfilm-folyamát. Ez a variáns a tudós filmesztéták szerint immár a tizenkilencedik a film történetében és egészen modernizált változat. A vadon hőse legújabb divatú „bőrszerelést“ visel ágyékkötő és térd- csizma gyanánt, magatartása pedig „zöld“, vagyis öntudatos és militáns környezetvédelmet folytat, mind az őslakosság, mind pedig a növény- és állatvilág érdekében. (Az egyik részben vadállatok befogását akadályozza meg állatkertek számára, egy másik részben egy csinos, ámde butuska fotómodell esik lelki válságba miatta, és többé nem hajlandó prémekben pózolni a kamerák előtt, hogy ne öljenek le több nemes nagyvadat a civilizált világ dámáinak kénye-kedve, friss divathóbortja és vastag pénztárcája szerint.) A jelenlegi - a legendás Weismüller után most ismét német születésű - Tarzan az első főiskolai végzettségű, diplomás „vadember“ a celluloidszalagon. Becsületes neve egyébként: Wolfgang Viscekki, és 1960-ban, Berlinben látta meg a napvilágot, majd gyerekkorában kivándorolt szüleivel Kanadába, főiskolai tanulmányait is ott folytatta, és jelenleg az Egyesült Államokban él. Egyébként közgazda, szűkebb szakterülete az üzemgazdaság, és ismereteit egy videógyártó cég keretében kamatoztatja a szürke hétköznapokon. A Wolf Larson művésznevet a hollywoodi „szent keresztségben“ kapta Wolfgang Viscekki, miután mozifilmekben játszott kisebb- nagyobb epizódszerepeket, és a Denver Clan tévésorozatban is mellékszereplő volt. A Tarzan címszerepét úgy nyerte el, hogy ezerötszáz vetélytársa közül került ki győztesen! Saját bevallása szerint a gyártók pályázati felhívást tettek közzé Amerika- és Európa- szerte, így szerzett tudomást róla ő is, és így nevezett be a versenyre. Előnyös külseje juttatta az élre: egy méter nyolcvanhat centis magassága mellé nyolcvannyolc kiló a testsúlya, szeme szürkészöld és nem ijedős típus, mellesleg született állatbarát. így aztán egyáltalán nem használt dublőrt sem az ügyességi erőpróbákon, sem az állatfelvételeken. Állítólag az oroszlánnal vagy a kígyóval is egyedül küzdött meg, de azt maga sem tagadja, hogy külön állatszelídítővel készült fel, aki a filmes munkálatoknál is jelen volt. Filmbéli csimpánz-partnerével — Cheetah-val — sem akadt semmi különösebb problémája, elvégre vele volt együtt a legtöbbet és különben is nagyon összeszoktak. A Berliner Zeitung szemfüles riporternőjének kérdésére elmondotta, hogy legkellemetlenebb élménye az egész filmforgatásról az maradt, amikor először kellett nekilendülnie- úgy harmincméteres toronymagasságban- egy szál liánon kapaszkodva az őserdőnek, ráadásul a félősen nyakába csimpaszkodó Cheetah-val a hátán. Használati utasításul mindjárt elárulta azt is, hogy senkinek nem ajánlja kipróbálni az eredeti, őserdei liánt, mert ő is műszállal erősített, vastag kötélen függött a biztonság kedvéért, amelyet csak kívülről fontak át folyondárral, dekoráció gyanánt... Ami pedig a vadonatúj film forgatókönyvét illeti, a reklám már jó előre igyekezett megnyugtatni a nézőket, hogy a rendező - Brian Trenchard Smith — nem hamisítja meg az eredeti szüzsét, csupán korszerűsíti, vagy ha úgy tetszik: „leveri róla a port“. Lényeges persze, hogy a számtalan kalandos akció mellett azért ez a modem hős is következetesen elvárja filmbéli szereplőtársaitól a természet törvényeinek avagy a bennszülötteknek a respektálását. Hiszen egy germán Tarzan is csak humanista lehet. Wagner István 1993. IV. 4. jgíPRÍMA MonnaTANAI BELLA NÉMET NYELVŰ ELŐADÁSBAN
