Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-28 / 12. szám
ÚBUJBSEfl 4 93 .111.28. Farsang utolsó napján igazi ítéletidő tombolt a Bódva völgyében. A premontreiek jászói kolostora rendíthetetlenül állta a viharos szél meg-megújuló támadásait. így állta nyolcszáz éven keresztül a történelem viharait is. Minden csapás után újraéledt. A kommunista hatalom negyven évig tartó üldözése után is. Három éve, hogy a premontrei rend néhány tagja ismét elfoglalhatta az ősi kolostor egy részét, így a rendnek negyven év szétszóratás után újra lett otthona és BARTAL KÁROLY TAMÁS apát személyében elöljárója. De kik is valójában a premontreiek és miként kerültek Jászóra? A rendet szent Norbert gnep- pi gróf, későbbi magdeburgi érsek alapította. Magyarországon az első kolostoruk Nagyváradon létesült. Onnan érkeztek a szerzetesek Leleszre és Jászóra, ahof a 12. század végén felépítették az első monostort, amelyet a tatárok elpusztítottak. IV. Béla királytól kapták a második alapító levelet. Új kolostorukat a husziták szállták meg, a szerzeteseket elűzték, és csak két év múlva térhettek vissza. A mohácsi vész után a kolostor elnéptelenedett. 1710-től a jászói prépostság a morvaországi loukai premontrei apátság fennhatósága alá került. Az új prépost, Sauberer András építteti fel a ma is látható későbarokk stílusú kolostort és templomot. Az apátság egészen 1787-ig zavartalanul működik, amikor II. József dektéru- mával ezt a rendet is feloszlatja. I. Ferenc császár 1802-ben újra engedélyezi működésüket, de szab egy feltételt: vállalniuk kell a lőcsei, rozsnyói, ungvári és nagyváradi gimnáziumok fenntartását. A rend a feltételt elfogadta, hiszen már korábban is foglalkoztak tanítással a lelkipásztorkodás mellett. Később az ungvári gimnázium helyett a kasssait vették át. Ettől kezdve a premontreiek tanítói rendként tevékenykedtek egészen 1950- ig, amikor újból betiltották őket. A rendtagok földönfutók lettek. A fiatalabbak külföldre menekültek (köztük Mécs László, az ismert papköltő is), mások plébániákon húzódtak meg. A kolostorban 1950-ben népfőiskolát rendeztek be, majd 1962-től szociális otthonná alakították át. Az otthon mind a mai napig működik a kastély jobb szárnyában. A bal szárnyat azonban már a rend használja, mióta három éve visszakapták a kolostort és a templomot. Az egykori prelátus termeiben öten tartózkodnak: az apát, a perjel és három fiatal novícius. Újraéledne a szerzetesi élet Jászón?- Már 1989 előtt elkezdtünk szervezkedni — emlékszik vissza a karvai származású apát. - Titokban találkozgattunk az éj leple alatt. Nem a forma volt a fontos, hanem hogy létezünk és élünk. Ahogy a mag is él a hó alatt és csak arra vár, hogy jöjjön a tavasz. A mi tavaszunk is eljött. A régiek közül, sajnos már senki nem élte meg. 1989-ben költöztünk ide a perjellel együtt. Úgy éreztem, itt a helyem, ki kell építeni ezt a fészket, újra otthont kell teremteni a rendnek. Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz. Nehezebb, mint elődeinknek volt 1802-ben, akik tizenöt év után kezdték újraszervezni a rendet. Mi negyven év teljes szellemi és anyagi leépítése után. Az apát körbevezet a kolostoron, hogy megmutassa, milyen kárt okozott az elmúlt negyven év. A gyönyörű barokk templom 1970-ben leégett, azóta is restaurálják. A képtár a kassai múzeumban, a prelátus berendezéVarga Attila György: A cél érdekében áldozatot is kell hozni se a nagymihályi pravoszláv püspökség tulajdonában. Gazdag ásványgyűjteményük eltűnt. Értékes kegytárgyaknak, műkincseknek veszett nyoma. A rendnek hatalmas irattára volt, mivel Jászó IV. Béla korától hiteleshely volt; 16 vármegye okleveleit hitelesítették itt, melyek másolatait a rend archívumában őrizték. Az archívum nagy része Pozsonyba került, a központi levéltárba, csupán töredéke maradt Jászón, az is rendezetlen állapotban. Igen értékes könyvtárukat (több, mint 80 ezer kötet) a Matica slovenská Bartal Károly Tamás apát: Sokkal nehezebb a dolgunk, mint az elődeinknek volt Méry Gábor felvételei vette át és tartja lakat alatt a mai napig. Ott megy tönkre a padlástérben állványok között, fóliával letakarva a tengernyi könyv.- A nulláról kellett indulnunk — mutat körbe szomorúan az apát. - Visszakaptuk már a jászói kolostort és templomot a hozzá tartozó telekkel együtt, valamint a kassai rendházat és templomot. De kértük a kassai és a rozsnyói gimnáziumot, a többi épületet, a földeket, az erdőket, a jászói téglagyárat. Mégis félünk, mi lesz, ha visz- szaadják? A téglagyárnak például 23 millió korona adóssága van. Csak úgy tudnánk fenntartani, ha bérbe adjuk. Kétélű fegyver a restitúció. Nekem azonban kötelességem visszaszerezni azt, ami a rendé — erre kötelez a múlt és a jövő, mely Volent Tibor László: Hiszem, hogy még számos követőnk lesz számonkéri, ha nem így cselekszem. A premontreiek rendje köztudottan gazdag volt. Az egykori gazdagsága azonban mára jócskán megkopott. Az óriási épület- komplexum fenntartása, emellett a rend szükségleteinek kielégítése bizony nem kevés gondot jelent Tamás apátnak. — A fizetésből élünk, amit a püspökségtől kapok és a bérleti díjból, amit a szociális otthon fizet. Ebből fedezzük az összes kiadást: a fűtést, a villanyt, az élelmezést, a három novícius ellátását, három kispapunk taníttatását. Mindemellett fenn kell tartani a kassai rendházat, ahol már második éve diákotthon működik. Sajnos, úgy látszik, nem fogjuk bírni tovább működtetni, mert nincs rá pénzünk. Ráadásul itt a templom, amit már 1970 óta restaurálnak. Az idén már szeretnénk benne misézni. Kértük a kulturális minisztérium támogatását, Slobodník miniszter úr meg is ígérte, hogy a Pro Slovakia Alapból mi is kapunk bizonyos összeget. Szerencsénk, hogy számíthatunk a rend külföldi szervezeteinek támogatására. A templom javára Esterházy Alice grófnőtől is kaptunk támogatást, így talán már az idén megnyithatjuk a hívek előtt. Úgy tűnik, 40 év után újra lesznek fehér ruhás barátok a kastélyban és a környék plébániáin. De hogyan fogadják a „fehérek“ visszatérését a helybeliek? Tamás apátot szemmel láthatóan váratlanul éri a kérdés. — Őszintén szólva nemigen érzem, hogy örülnének neki. Még mindig félnek, főleg azok, akik eltulajdonítottak valamit a rendtől. A negyven év komoly rombolást vitt véghez az emberek lelkében is. Időbe telik, míg meggyőzzük őket, főleg a fiatalokat, hogy a papok nem a nép ellenségei, ahogy az iskolában tanulták, hogy a szerzetesek nem élősködők, s mi nem azért jöttünk vissza, hogy kizsákmányoljuk őket. Mi segíteni, szolgálni akarjuk ezt a népet, elsősorban mint lelkipásztorok. Tamás apát a lelkipásztori munka fontosságát hangsúlyozza, de vajon van-e, lesz-e igény a lelkipásztorok működésére ezen a vidéken?- A mi népünk nem rossz, csak elidegenítették tőlünk — vallja az apát. - Elidegenítették a kolostortól, a templomtól, mely évtizedekig zárva volt előttük. Én azonban hiszem, ha újra megnyílik a kolostor temploma, az emberek viszonya is megváltozik. Lehet, hogy hosszú évekig eltart, de az igény megvan rá. A népnek szüksége van pásztorra. S a premontrei papja lesz a népnek. A múltban nagy hiba volt, hogy a rend tagjai elsősorban tanítással foglalkoztak, s ennek következtében eltávolodtak a néptől. Szerintem a jövőben, ha lesznek iskoláink, ott világi tanárok fognak tanítani, a rend tagjai pedig elsősorban lelkipásztorokként szolgálnak. Tamás apát nagy hangsúlyt fektet a fiatal rendtagok nevelésére. Érdeklődők - ha nem is túl sokan — már vannak. A próbaidő három hónap, ez alatt kell a jelentkezőnek döntenie: vállalja-e a rendi életet. Három hónap után, ha a rendbelépés mellett dönt, beöltözik, s egy évig Jászon marad mint novícius. Ismerkedik a rend történetével, a lelki élettel, a vallási törvényekkel. Egy év után leteszi a szerzetei fogadalmat, s valamelyik belföldi vagy külföldi szemináriumban tanulhat tovább. A rend hat ifjú tagja már szeminarista: hárman Szepes- váralján, hárman Győrben tanulnak. Jászón jelenleg három fiatal novícius készül a fogadalom letételére.- Már a gimnáziumban elhatároztam, hogy szerzetes leszek — mondja a Tiszacsernyőről származó Kárász Marián János. — A rend szabályzata szigorú, de úgy érzem, sokat tanulhatok.- Vallásos családban nőttem fel, s mikor megtudtam, hogy a rend, amely a környékünkön a múltban működött, újraindul, jelentkeztem — veszi át társától a szót a dobóruszkai Varga Attila György. - Iskolatársaim a kassai gimnáziumban és szüleim kezdetben furcsállották döntésemet, de végül elfogadták. Tudom, hogy ez az életforma sok lemondással jár majd, de ha az ember kitűz egy célt maga elé, eléréséért áldozatot is kell hoznia.- Mi vagyunk az elsők, de hiszem, hogy még számos követőnk lesz — állítja az ipolysági születésű Volent Tibor László, s ebben bízik Tamás apát is, aki azt szeretné; ha idővel nemcsak Jászót, de az ősrégi leleszi kolostort is benépesítenék a rend tagjai, újra megtelepednének Ipolyságon, Bényben is.- Nyolcszáz éve létezünk, a történelmi helyzettől függetlenül és fogunk is létezni. Bármilyen nehezen is, de annál szebb, annál értékesebb lesz a munkánk ... S. Forgon Szilvia A jászói apátsági templom barokk angyalkái 23 éve várják a megújulást
