Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-17 / 2. szám
Uasárnap * 9 1993. I. 17. A SZLOVÁK NYELV TANULÁSÁT NE VEGYÜK FÉLVÁLLRÓL • ÚJ, MODERN TANKÖNYVEK, KORSZERŰ SEGÉDESZKÖZÖK SZÜKSÉGESEK t AZ ISKOLA CSUPÁN ALAPOKAT TEREMT A NYELVTANULÁSHOZ A Vasárnap tavalyi, 50. számában érdeklődéssel olvastam el Lanstyák István Kétnyelvűség és iskola című írását. Az alábbiakban az íráshoz szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot a középiskolai szlovák nyelvtanár szemszögéből. lőször a tantárgyak egy részének szlovák nyelven történő oktatásáról mondom el észrevételeimet. Annak ellenére, hogy idén már az önálló szlovák államban élünk, úgy gondolom, hogy ez nem lehet akadálya annak, hogy iskoláinkban, tehát nemzetrészünk iskoláiban is továbbra is Komensky pedagógiai elvei érvényesüljenek. Ezek közül az egyik leglényegesebb az anyanyelven történő oktatás szükségessége, hiszen amit Komensky oly jól tudott, azt mi, pedagógusok is lép- ten-nyomon tapasztaljuk az iskolában: a diákok - korra való tekintet nélkül - mindennemű ismeretet az anyanyelvükön képesek elsajátítani legkönnyebben és leginkább hatékony módon. (Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy ez még a szlovák nyelv oktatása esetén is így van: a tanulók sokkal könnyebben sajátítják el a legbonyolultabb nyelvi jelenségeket is akkor, ha a pedagógus azokat a hasonlóság vagy az eltérés alapján az anyanyelvükön összeveti a magyar nyelv hasonló jelenségeivel. Több más indokon kívül ezért is vetem el még csak a gondolatát is annak, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban - egyes megfontolatlan és minden szakszerűséget nélkülöző követelmények alapján szlovák anyanyelvű és nemzetiségű pedagógusok tanítsák a szlovák nyelvet.) Ezért nyilvánvaló, hogy egy szabad, demokratikus államban, mint amilyennek az önállóvá vált szlovák állam deklarálja magát, az természetes, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban - alap- és középfokon - minden egyes tantárgyat a tanítási nyelven, azaz magyarul kell oktatni. Szó van mostanában az alternatív iskolák között valamiféle olyan „öszvériskolákról“ is, melyekben egyes tantárgyakat magyar diákok részére szlovákul, egyeseket pedig magyarul tanítanának. Ez elfogadhatatlan, halva született (és talán spekulatív) ostobaság! Amennyire elfogadjuk alternativ iskolákként az egyházi és a magániskolákat, annyira elfogadhatatlan képtelenségnek tartjuk az ilyen „fele magyar, fele szlovák iskolákat. Akiknek ez eszükbe jutott, bizonyára nem gondolták át a problémakör társadalmi, gazdasági és egyéb kihatásait, melyek közül itt csak az egyik legfontosabbat említem meg: ha a szlovák nyelven oktatott tantárgyak magyar nemzetiségű és anyanyelvű pedagógusai iskolájukban feleslegesekké válnak, őket talán a szlovák tanítási nyelvű iskolákba helyezik át, hogy ott magyar nyelven oktassák tantárgyaikra a szlovák diákokat? Hogy ez képtelenség? Hát persze. De fordítva is! Az efféle „próbálkozások“ végsó célja nyilvánvaló. Lanstyák István fenntebb említett cikkét olvasva felmerül a kérdés: Tényleg, szükség van a kétnyelvűségre? Csak az egyéneknek megfelelő szinten? Különféle fokozatokban? A cikk e kérdésekre pozitív választ ad ugyan, ám egyben kétségeket is sugall. Valóban így gondolja-e mindezt a szerző? Zavarban vagyok. Jómagam „magas szinten“ vagyok kétnyelvű, sőt többnyelvű egyén, de elképzelni sem tudom, hogy ha már a több nyelv közül a domináns nyelvet kellene megjelölnöm, az más lenne, mint a számomra minden körülmények között legdrágább magyar anyanyelvem, sokat szenvedett elődeim gyönyörű nyelve. Nemigen értem azt a minősítést sem, mely szerint a magyarok zöme részére legyen a szlovák nyelv „összekötő segédnyelv". Miért sértsem meg szlovák barátaimat, s minden egyes jóakaratú szlovák polgártársamat azzal, hogy az anyanyelvűket, mely számukra bizonyára ugyanúgy a legdrágább, mint számomra az én magyar anyanyelvem, „segédnyelvvé" degradáljam? Valamikor, gimnazista koromban, amikor eszperantóul kezdtem el tanulni, az eszperantó tankönyv első mondata így szólt: „Esperanto estas unu internacia helplingvo". (Az eszperantó - nemzetközi segédnyelv.) Ebben az esetben semmi kifogásom sincs a „segédnyelv“ fogalma ellen, hiszen a lengyel Zamenhof doktor által létrehozott elmés mesterséges nyelv valóban segédnyelv, nem is akármilyen. Nem hiszem, hogy a nyelvek hierarchiájában - ameny- nyiben ilyesmi egyáltalán létezik - egyes nyelveket domináns, más nyelveket segédnyelveknek neveznének. Két vagy több nyelv ismerete esetén mindenkor az a domináns nyelv, amelyet - mint a nyelvi kommunikáció eszközét - éppen használunk. Mii gy gondolom, hogy a szlovákiai magyarok döntő többsége elmondhatja magáról, hogy számukra a domináns nyelv csakis az anyanyelvűk, a magyar nyelv. Amennyiben más országok ezzel kapcsolatos statisztikai adatai magas százalékú asszimilálódást, a nem anyanyelv dominánssá válásának magas százalékát mutatják, az legyen intő jel minden szlovákiai magyar szülő és pedagógus számára, hogy az egészséges, nem más népek ellen irányuló magyarságtudat kialakítása a gyermekekben, a serdülőkben és a felnőtté váló fiatalokban az ö szép és nemes feladatuk. Ebben lehetne mindannyiunk segítségére a tervezett magyarságismeret elnevezésű tantárgy bevezetése is, alapiskoláinkban és a középiskolák minden egyes fajtájában. Ami a szlovák nyelvtudást illeti, mindamellett, hogy Lanstyák István véleményét tiszteletben tartom, éppen mint középiskolai szlovák nyelvtanár, nem tudok egyetérteni azzal, hogy meg kellene elégednünk valamiféle alacsonyabb szintű szlovák nyelvtudással is. Ez nagyon negatív módon minősítene minket, szlovákiai magyarokat, sokan azok közül, akik egyébként sem kedvelnek bennünket, éppen alacsony szintű szlovák nyelvtudásunk alapján vonhatnának le olyan végső következtetést, hogy a magyarok igen alacsony szellemi kapacitással és képességekkel rendelkező emberek. Véleményem szerint arra lenne szükség, hogy a szlovák nyelv tanulását ne vegyük félvállról. Ne legyünk szálkák senki szemében éppen emiatt! Hiszen mi, magyarok - kevés kivételtől eltekintve - jó nyelvérzékkel megáldott emberek vagyunk, s igen sokan közülünk a szlovák nyelvnél jóval nehezebb nyelvek (arab, japán, kínai stb.) megtanulására is kimagasló módon képesek. A szlovák nyelv sikeres megtanulásában hatékony segítséget az iskolák nyújthatnak, de csakis akkor, ha az eddigi elavult, ún. klasszikus nyelvoktatási modellt felváltja a korszerű, a nyelv kommunikatív funkcióját előtérbe helyező új nyelvoktatási modell, mely ma már az egész müveit világ idegen nyelvoktatásában érvényesül. Amíg ugyanis nálunk a szlovák nyelvoktatás az iskolákban tele lesz a gyakorlati nyelvtudás és a kommunikációs készség szempontjából teljesen haszontalan elméleti ismeretekkel, hangtani, alaktani, mondattani, esetleg etimológiai elemzésekkel, s amíg a még jelenleg is használt - az elavult nyelvoktatási módszer alapelemeire épült, s ezért a gyakorlati nyelvoktatás szempontjából szinte teljesen hasznavehetetlen - szlovák nyelvi tankönyvekből kell a magyar diákoknak tanulniuk, addig aktív nyelvtudásuk, társalgási készségük szlovák nyelven aligha lesz a kívánt szinten. A művelt nyugat országaiban az idegen nyelvek tanulásához a legkorszerűbb segédeszközök (számító- gépes programok, a társalgási szövegek video- és akusztikai magnó- felvételei, szöveggel ellátott diafilmek, elmés felépítésű nyelvi munkafüzetek stb.) állnak a tanulók rendelkezésére. Figyelembe véve országunk pillanatnyi gazdasági helyzetét, nálunk az efféle valóban korszerű és hatékony segédeszközök mielőbbi bevezetésére még hosszú ideig remény sincs. Ami azonban elengedhetetlenül szükséges, az a korszerű szlovák nyelvi tankönyv, tele a nyelvi kommunikációt elősegítő tárgyalási gyakorlattal, a szókincset és a társalgási készséget fejlesztő szubsztitúciós és egyéb feladatokkal és a beszélgetés kiindulásául szolgáló olyan szövegekkel, melyek önmagukban demonstrálják azokat a nyelvtani jelenségeket, melyekkel a tanulóknak meg kell ismerkedniük. Amíg ilyen könyvek nem állnak a diákok és a pedagógusok rendelkezésére, addig nem lehet várni nagyobb előrelépést a szlovák nyelv iskolai oktatásában. A külföldi szakirodalom tanulmányozása folyamán (immár három évtizeden keresztül) gyakran találkoztam a „médiotéka“ fogalmával, ami számos nyugati ország jól felszerelt iskoláiban olyan külön helyiséget jelent, melyben a. fentebb felsorolt korszerű oktatási segédeszközök egy helyen a nap minden órájában a tanulók rendelkezésére állnak, s lehetővé teszik számukra, hogy egyéni módon a lyukas óráikon vagy máskor, a szabad idejükben e segédeszközök igénybevételével azokat a tananyagrészeket ismételgessék, melyekre egyénileg szükségük van. Nálunk ez, sajnos, csupán délibáb, ám a jó tankönyv is csodákat művelhet, ha megfelelő motiváció alapján a nyelvtanulás szükségességével a diákok tisztában vannak. égezetül: nem tudok egyetérteni azzal, hogy mindenki csak annyit sajátítson el a szlovák nyelvből, amennyire szüksége van. Nem szeretem azt sem, amikor alap-, közép- vagy felsőfokú nyelvtudást emlegetnek. Lehet, hogy én „leegyszerűsítem“ a dolgot, de szerintem csak nyelvtudás létezik. Vagy beszélek egy nyelvet elfogadható szinten, ami annyit jelent, hogy az összes fontos témakörben meg tudom értetni magam és én is megértem, amit nekem mondanak, vagy nem beszélem a nyelvet ilyen szinten, s akkor nem lehet szó nyelvtudásról. Véleményem szerint ugyanis egyetlen idegen nyelvet sem csupán tanulni kell, hanem meg is kell tanulni. A „félig" nyelvtudás - nem nyelvtudás. Senkinek sem szabad viszont bedőlnie az afféle ostoba reklám- szövegeknek, melyek valamely idegen nyelv megtanulását néhány hét, egy-két hónap, esetleg egyetlen félév alatt ígérik. A nyelvtanulás megkezdésekor tudatában kell lennünk annak, hogy sok türelmet, szorgalmat, akaraterőt, önfegyelmezést és kitartást igénylő kemény munkára vállalkoztunk. A munkának pedig csak akkor van értelme, ha nem csupán elkezdjük, hanem állhatatosan folytatjuk és be is fejezzük. Aki iskoláinkban tanulja a szlovák nyelvet, annak tisztában kell lennie azzal, hogy az iskola (még a középiskola is) csupán jó, szilárd alapokat ad ehhez a nyelvtanuláshoz. A célig: a nyelv megtanulásáig az életben, a munkahelyeken, az egyetemi tanulmányok során kell eljutni. Sági Tóth Tibor MÉRY GÁBOR felvétele MIROSLAV VODÉRA felvétele FERÓ SPÁÖIL felvétele
