Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-21 / 11. szám

' í [ » r i i ► [ [ I I \ i I f I ! > I 1 kor a sort legjobb a fő széliránynak megfelelően vezetni. 4. Vegyük figyelembe a terep­adottságokat is. Ha a kertünket lej­tőn kell kialakítanunk, akkor a meleg- igényesebb, szárazságtűrőbb fajo­kat a felső részen, a vízigényeseb- beket pedig az alsóbb részeken he­lyezzük el. 5. Sokak számára okoz fejtörést az is, hogy csináljanak-e, s ha igen, milyen kerítést a vegyes- vagy a háztáji kert körül. Ez nagyon ak­tuális kérdés, ha figyelembe vesz- szük, hogy a kerítés elkészítése egyre drágább lesz, s rendszeres karbantartást is igényel. Sok helyütt - főleg Nyugat-Európában - ma már nem keritést építenek, hanem sö­vénysort ültetnek és ezzel jelzik a tu­lajdon határát. Nálunk azonban még mostanság is a kerités dívik. Éssze­rű megoldás lehet, ha a kerités pl. csupán térdmagasságig ér, s a kapu sem magasabb. Ez a megoldás praktikus, esztétikus és az ára is elfogadhatóbb. Ha mindenáron kerítést készí­tünk, akkor a célnak legjobban az általánosan használt drótháló felel meg. A kerítést mindig a saját telken kell felállítani. Tehát pl. az oszlopos kerítés támasztóoszlopának mindig a saját telek felé kell fordulnia. Miklós Dénes kertészmérnök Soron következő - kora tavaszi - feladat a talajok szikkadás utáni elmunkálá- sa, a nitrogén-műtrágya ta­vasszal esedékes részének kijuttatása, a magágykészí­tés, a sörárpa előkészítése és a vetés. Az egyik helyen túl korai magágykészítés és vetés, másutt pedig késlekedés ta­pasztalható. Megengedhe­tetlen, hogy a téli fagyok ha­tására kialakult kedvező talajállapotot, „talajszerkeze­tet“ egy elsietett talajmunká­val tönkretegyük, ugyanak­kor az is, hogy száraz talajba vessünk. A szerkezetes talajokon a nitrogén-műtrágya kijutta­tása előtt - ha a talaj kellően „pirkadt“ - elegendő lehet egy simítózás, a szétiszapo- lódásra hajlamos táblákon pedig szöges simító, esetleg nehéz korona járatása alkal­mas. Ezt követően juttassuk ki az esedékes nitrogén-mű­trágya mennyiségét, amit a talajállapottól, kötöttségtől függően magágykészítő kombinátorozással, vagy ásóboronálással munkáljunk a talajba. A tárcsa használa­tát magágykészítésre, illetve tavaszi talajelőkészítésre mellőzzük, mert az állomány kétkelésű lesz, annak min­den negatív következményé­vel. Fordítsunk gondot a ve­tőmag csírázóképességé­re, egészségi állapotára és tisztaságára. A csírázóké­pességet és a csírázási erélyt célszerű a felhasználó gazdaságban is megvizsgál­ni, hogy az esetleges kelle­metlen meglepetéseket elke­rüljük. Alapvető jelentőségű teen­dő a vetőmag szakszerű csávázása. A főbb kóroko­zók, mint az árpa fedett- (Us- tilago hordei) és repülő- üszögje (Ustilago nuda f. sp. hordei), a gabonalisztharmat (Erysiphe graminis), a Fusa­rium spp., továbbá a csírát károsító kórokozók elleni vé­dekezésre több csávázószer áll rendelkezésére. Elsőren­dű érdeke azonban minden üzemnek, gazdának az árpa levélcsíkosság (Helmitho- sporium gramineum) és az árpa levélfoltossága (Helmin- thosporium teres) elleni ered­ményes csávázás is. A vetést a magágykészí­tés után azonnal végezzük el. Itt is az a követelmény, hogy a talaj annyira szikkadt legyen, hogy azt a vetőgép csoroszlyái ne kenjék. A ve­tés koraiságának előnyét a kísérletek, gyakorlati ta­pasztalatok és megfigyelé­sek igazolják. A korai vetés meghatáro­zása azonban nagyon tág ér­telmű, mert az éghajlati vi­szonyok az országon belül eltérőek és az időjárás éven­ként is igen változó. Az optimális korai 2-3 C° talajhőmérséklet mellett vég­zett vetés több előnnyel is jár, egyrészt lehetővé válik a télen lehullott és a talajban tározódott csapadék jobb hasznosítása, másrészt a fej­lődés vegetatív szakaszát le­het meghosszabbítani. A csíraszámnak a termés mennyiségére és minőségé­re gyakorolt hatása eléggé ismert. Mégis az utóbbi évek­ben egyes termelők a túlzott „bebiztosítás“ érdekében a szükségesnél több vetőma­got vetnek. Bizonyított tény, hogy a szükségesnél több vetőmag nem növeli a ter­mést, az optimális tőszám fölött minőségromlás követ­kezik be. A vetési sűrűséget a természeti feltételek és az egyes fajták bokrosodási ér­téke határozza meg. Viszo­nyaink között a négyzetméte­renkénti 800-900 kalász a kí­vánatos, amelynek elérésé­hez korai vetés esetén négy­zetméterenként 400-500 csí­ra szükséges. Csak késői ve­tés esetén indokolt 10 száza­lékkal több vetőmagot fel­használni. A kedvezőbb ta­lajadottságok mellett keve­sebb, gyengébb termé­kenységű talajokon, amelye­ken produktív bokrosodásra alig számíthatunk, több csíra elvetése indokolt. Kötöttebb talajokon sekélyebb, 3-4 centiméter, lazább és szára­zabb talajon pedig 4-6 centi­méter legyen a vetés mélysége. A sörárpa vetését köve­tően fel kell készülni a nö­vényápolásra, a vegyszeres gyomirtásra, a lisztharmat és a vetésfehérítő bogarak elle­ni védekezésre. gétől függő beámyékolás határozza meg. A beámyékolás fontos ténye­zője viszont a koronamagasság is. Dél-Szlovákiában a kővetkező táblá­zatot érdemes figyelembe vennünk, amely közli a koronamagasság ese­tén szükséges sorközszélességet: A háztáji vegyeskertünkben (ahol többnyire megtalálható a gyümölcs, a szőlő, a zöldség és a virág, sőt a gyógynövény is), vagy a kisebb- nagyobb gyümölcsösünkben a lát­szólag kevésbé fontos dolgokra is érdemes odafigyelni, mert jelentő­sen befolyásolják a termés mennyi­ségét és minőségét is. Ilyenek pél­dául a következők: 1. A vegyeskertünk legmagasabb növényei a gyümölcsfák, még akkor is, ha ezeket sövény formájában neveljük, tehát árnyékvetésüket ér­demes számításba venni. Kertünk akkor kapja a legtöbb fényt, ha a gyümölcsfákat a déli, illetve az északi széleken helyezzük el. Ennek értelme egyszerű, mert délben a leg­meredekebb a napállás, és így a legrövidebb az árnyék is; a keleti, illetve a nyugati szélen ültetett fák már nagy felületeket árnyékolnának be, s mindezt viszonylag hosszú időn keresztül. 2. Nagyon fontos a megfelelő sor- közszélesség megválasztása is. A minimálisan szükséges sorköz­szélességet a napfény beesési sző­3. Érdemes odafigyelni a sorok irányára is. Legideálisabb az észak -déli sorvezetés. Ha azonban tel­künk mérete és alakja ezt nem teszi lehetővé, akkor a telek hosszabb oldalával párhuzamosan alakítsuk ki a sorirányt. A lejtőn pedig - az eróziót megakadályozandó - legjob­ban annak irányára merőlegesen vezetni a sorokat. Ha az elsődleges széljárást vesszük figyelembe, ak­ÉSZAKI SZOBÁK NÖVÉNYÉI Manapság tán leggyakoribb szo­bai növényünk a buzogányvirág (Dieffenbachia picta). Nagy levelei viszonylag kevés fénnyel is beérik; nedvességigénye viszont magas. Óvjuk a huzattól, ellenkező esetben ugyanis leveleit fokozatosan eldob­ja. A levéllemez szélén, az erek mentén nem ritkán vándortetvek (gyapjastetvek) támadják meg. Eze­ket nikotinlébe, alkoholba mártott vattával, törülgetéssel elpusztít­hatjuk. A hűvös, árnyékos északi helyisé­gek növénye a Fatsia japonica (társ­neve Aralia sieboldi), amely idősebb korban tetszetős fácskává fejlődik. A sötét helyiségekben jól nevelhe­tők az árnyas, nedves erdők aljnö­vényzeteként jól ismert páfrányok is. Erre a célra elsősorban a Nephrole- pis, a Pteris és a Aspidium fajok ajánlhatók. Északi, árnyékos szobákba való a Campanula isophylla nevű ha­rangvirág, az Asparagus sprengeri, a száraz szobalevegőt jól tűrő Bryophillum-fajok, a borostyán (He- dera helix) és különféle alfajai, a nyáron sok vizet igénylő golgotavi­rág (Passiflora coerulea), az illatos virágú, díszítő lombú, örökzöld Pit- tosporum lobira, a legmostohább vi­szonyokat is jól tűrő Fatschedera litzei, a különféle begóniák stb. - r ­Az utóbbi években nagyon meg­drágultak a szobai dísznövények is. A megbízható kereskedőnél vásárolt cserepes növényeket legalább egy évig nem kell átültetni, s általában (néhány igényes fajtól eltekintve) nem is kell őket tápanyagutánpótlás­ban részesíteni. Sokkal fontosabb azonban az, hol, milyen fény- és páraviszonyok mellett tartjuk őket, s persze, azt sem árt tudni, hogy kedvenceinket milyen kártervök, be­tegségek veszélyeztetik. Kevés olyan lakás, otthon van, amelyet szinte körbe süt a nap, s így különböző fényviszonyok közül az adott fajnak a legmegfelelőbbet vá­laszthatjuk ki. Az északi és a déli fekvésű ablakokban más-más nö­vényfajok érzik jól magukat - a fény­igényes, illetve az árnyékkedvelő fa­jok az ellentétes oldalon általában csak sínylődnek, majd elpusztulnak. Az északi fekvésű szobákba, abla­kokhoz a kisebb hő- és fényigényű fajokat ajánljuk. Északi fekvésű helyiségekben szépen díszük a kelet-indiai szárma­zású Aglaonema oblingofolium. Ilyen helyen nem támadják meg a le­véltetvek sem, melyek a melegebb helyiségekben nem ritkán ellepik. A közismert flamingóvirág (Anthu- rium) is beéri az északi oldal biztosí­totta fénymennyiséggel. Sajnos, ezt a szép növényt kedvelik a rovarok, a fonálférgek, s gyökereit még az ászka (pincebogár) is szívesen megrágja. Ha minden más igénye biztosított, akkor a szobafenyők (Araucaria) is jól érzik magukat a gyengébb fényvi­szonyok között. Emellett azonban nagyon kényesek, árt nekik, ha sok, árt nekik, ha kevés a víz, s a léghu­zatra szintén nagyon érzékenyek. A lakás legsötétebb zugában is tartható a kukoricalevél (Aspidistra elatiorjA direkt napfényt amúgy sem bírja, levelén ennek hatására égési foltok keletkeznek. Ha a kelleténél gyakrabban több vízzel öntözzük, akkor levelei megsárgulnak. Óvjuk a pajzstetvektől és az apró, szem­mel szinte alig látható tripszektöl. Közkedvelt és nagyon hálás dísz­növényünk a vízipálma (Cyperus). Fényigénye nem nagy, annál több vizet igényel; nagyon érzékeny vi­szont a léghuzatra. (Magyar mezőgazdaság) JÓ TANÁCSAI magukat, ha a rekeszben lévő fek­vőterület legalább 20-25 százaléka üresen marad. A kannibalizmus és a farágás oka a helytelen istállóklíma, a takarmá­nyozási hiányosságok (ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek hiánya), a rendszertelen etetés, zsú­foltság, alomhiány lehet. Az ellés általában 2-3 óra hosszat tart. Az egyes malacok születése között átlagosan 15 perc telik el. Az 1... ellések 70 százaléka éjszaka törté- nik. A koca saját malacait szagukról felismeri. Dajkaságba adni a mala- **25 cot az első napon a legcélszerűbb. A szopási rangsor kialakulása fcgftj 7-10 napig tart. Az elől elhelyezke- «$3 dő csecseket a legnagyobb élősúllyal született malacok foglalják el. A szó- *** pások száma kezdetben a 25-öt is * eléri. Alacsony hőmérséklet esetén kevesebbet esznek a malacok, de a szopási szám nem csökken ekkor sem. Kistermelők Lapja 1993. II A sertés nem lát jól, a hallása sokkal finomabb, ízérzéke kiváló. A malacok kedvelik az édes ízt, ezért takarmányukat édesítik. A pi­henésnek nagy a szerepe a hizlalás eredményességében. Nappal az idő 75-80 százalékában fekszenek. A hízósertések a betelepítéstől kezdve a hizlalás befejezéséig a re­kesznek mindig azonos részén pi­hennek. A sertések élősúlyának nö­vekedésével a fekvéssel eltöltött idő növekszik. Akkor várhatunk jó ered­ményt, ha a hízóknál a mozgással eltöltött idő nem több, mint 4-6 szá­zalék. Evéssel a napnak 6-12 százalé­kát töltik el. Az önetetőből 5-11 alkalommal esznek. Hőszabályozá­suk fejletlen. Pihenésük és takar­mányfogyasztásuk 16-24 C-fokon a legkedvezőbb. A hízósertések ét­vágya 12 C-fok alatt kifejezetten csökken. A rangsor általában az élő­súlytól függ. A rangsorban elöl állók az utánuk lévőket elűzik a vályútól. GAZDASÁGI ÁLLATAINK Aligha akad olyan kertészkedő, aki ne tudná, hogy a tápanyag­utánpótlás legjobb módja az érett isktállótrágya őszi kijuttatása. Ke­vesebben vannak azonban tisztá­ban azzal, hogy a néhány hónap­pal korábban megtrágyázott, azaz a magas szervesanyag-tartalmú talajt nem minden növény kedveli. Azt ajánljuk ezért, hogy az ősz­szel megtrágyázott ágyásokba ta­vasszal kelt, karfiolt, karalábét, ká­posztát, paprikát, uborkát, padli­zsánt, dinnyét, tököt, patizont, zel­lert, póréhagymát, fejes salátát, parajt vagy retket termeljünk. Ezek a zöldségfélék ugyanis magas szervesanyag-tartalmú talajt igé­nyelnek, s nem zavarja őket a „friss“ trágyázás. A trágyázást követő második évben a felsorolt fajok, fajták he­lyére pasztinák, répa, karotta vagy petrezselyem kerülhet. Igaz, ezek­nek is magas a szervesanyag­igényük, de az organikus anyagok­kal „frissen“ trágyázott talajokat nem kedvelik. A trágyázási ciklust bezáró har­madik évben kerüljön az ágyások­ba bab, borsó, lencse, szója. Ezek a növények ugyanis magas nitro­génigényüket maguk is biztosítani tudják. A gyökereiken lévő gümők- ben - a növénnyel szimbiózisban - olyan baktériumfajok élnek, amelyek képesek a levegő nitro­génjét megkötni, s így a talajt eb­ben a fontos, ún. makroelemben gazdagítani, tehát ezek a bab és növények rendelkezésére állnak. Az ilyen talajokon jól termelhető a kevesebb organikus anyaggal beérő vörös- és fokhagyma, vala­mint a metélőhagyma is. Falkásításkor, ha valamennyi egyed új helyre kerül, a szociális rangsor hamar kialakul. Ha azonban a csoport egy része a helyén marad, akkor marakodás, kimarás lesz a kö­vetkezménye. Akkor helyes a falká- sítás, ha minden állat elkerül a régi helyről. A sertéseknél gyakori a ve­rekedés, a vérző állatot a többi is megtámadja. A nagycsoportos helyett a kis cso­portban való tartás terjed el, itt ked­vezőbb tömeggyarapodás és jobb takarmányértékesítés érhető el. A férőhelynagyságnak is jelentősé­ge van. A sertések akkor érzik jól Szerkeszti: Pomichal Richard Koronamagasság cm-ben Sorközszélesség cm-ben 200 168 250 210 300 252 350 294 400 336 500 420 H/mMH mm Trágyázás és vetésforgó VISELKEDÉSE KEVÉS FÉNY, ALACSONY HŐMÉRSÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents