Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-21 / 11. szám

It *> Sakknovella égés-régen, sok-sok év­vel ezelőtt, élt egyszer egy nagyon szegény legény az édesanyjával. Munka helyett koldulni járt, és amit kapott, haza vitte, és megosztotta édes­anyjával. így tengődtek nap­ról napra a mások könyörüle- tességéből. Egy balszerencsés napon azonban hiába járt ajtóról ajtó­ra alamizsnáért, még egy ma­réknyi rizst sem kapott. Ekkor nagyot gondolt: „Nem megyek haza üres lá­bassal! Kiballagok a Kristály-tó partjára, és nézelődöm egy ki­csit.“ így is tett. A csillogó vizű tó partján letelepedett egy szürke kőre, maga alá húzta lábát, és gyönyörködött a szép tájban. Amint így üldögélt, egyre job­ban mardosta az éhség. Vizet merített hát a tenyerébe, jót ivott, és így szólt:- Most ez a falat finom rizs lesz, ez párolgó kecskehús, ez meg jó kis karimártás hozzá! A tavi tündér meghallotta a szánalmas szavakat, és meg­esett a szíve az éhezőn. Finom csemegéket varázsolt elő, cse­répfazékba töltötte, és a széles levelű lótuszokra rakosgatta. A széles levelű lótuszvirágok a lusta legény lába elé kúsztak, csak le kellett venni a levelek­ről a cserépfazekakat. A le­gény ámult-bámult, hiába né­zett, kutatott, senkit sem lá­tott, akinek megköszönhette volna a váratlan ajándékot. Mivel senkit nem látott, az edények után kapott, a kőre rakta, és sorra felemelte a fe­dőket. ínycsiklandozóan párol­góit a rizs, mellette a mustáros hal, a fokhagymás kecskehús. Egy kicsiny edényke telistele volt édes süteménnyel. A le­gény nem sokat töprengett, mohón falni kezdett, és annyit evett, amennyi csak belefért. Mikor jóllakott, újra a fazekak­ra pillantott, és örömmel látta, hogy maradt még bőségesen ennivaló. Mind összeszedte, és hazavitte édesanyjának. Az anya nagyon megörült a szo­katlanul finom falatoknak. Széles banánlevelet hozott be az udvarról, rátette a sok cse­megét, és jóízűen enni kezdett. A fiú pedig a sok evéstől elne­hezedett gyomorral lefeküdt aludni. Amikor felébredt, el­mesélte anyjának, hogyan ju­tót a finom falatokhoz. Mind­ketten nagyon boldogok vol­tak, és úgy vélekedtek, hogy a fiúnak ismét a tónál kéne szerencsét próbálnia. El is ment újra, elmondotta ugyana­zokat a szavakat, és - csodák csodája! - újra egy teli lábas érkezett. így ment ez sok-sok napon keresztül. A legény na­gyon meghízott, és lustább lett, mint valaha volt. Eszébe se jutott munkát keresni. De a tavi tündér most már megharagudott, látva a potya- 1 esést, és elhatározta, hogy le­szoktatja a fiút a naplopásról. Mikor másnap délben a le­gény kiment a Kristály-tó part­jára, ott várta a megszokott edény. Felkapta és haza vitte. Amikor az asztalhoz ülve a fe­dőt felemelte, pofonok és rúgá­sok özöne zúdult rá. Végre sikerült a fedőt a helyére ten­nie, mire a verés abbamaradt. A lusta legény morogva hóna alá kapta a lábast, és az udvar hátsó sarkába lökte. Azon töp­rengett, hogyan szerezzen en­nivalót. A sok finom falat ínyencet csinált belőle, és nem fűlt a foga a koldulásból való nyomorúságos ételmaradékok­hoz. Aznap este éhesen tért nyugovóra, édesanyjával együtt. A lusta le­gény házától nem messze la­kott egy gazdag kereskedő. Az éj leple alatt tol­vajok osontak be hozzá, és rengeteg ara­nyat és ezüstöt raboltak el a kincseskamrájából. A drága­ságokat zsákokba tömték, és sietve odébbáltak. Véletlenül a lusta legény udvarán osontak tovább. Az egyik tolvaj észre­vette az udvar zugában a lá­bast, és mivel éhes volt, fele­melte a fedőt. Pofonok és rúgá­sok esője zúdult rá, de a többi tolvajra is. Úgy megijedtek er­re, hogy csapot-papot, kincset otthagyva, ész nélkül elmene­kültek. Mivel a lábos nyitva maradt, a verészuhatag követ­te a tolvajokat. M ásnap reggel a lusta fiú és édesanyja ámultán látta a sok-sok szétszórt kin­cset. Boldogan szedték össze, és attól fogva gondtalanul él­tek. De a tavi tündér intelme nem volt hiábavaló. A lusta legény felhagyott a naplopás­sal, és rendes napi munkát ke­resett magának. Fazekasmes­ter lett, és becsületesen megélt munkájából élete végéig. Schafemé Földvári Ilona fordítása Egy társaságban egy fiú egyszer azt a kijelentést tette, hogy olyan lány nincs, aki sakkban bárki legényt legyőzhetne. Meg­hallotta ezt Anikó, és elvörösödött mérgében.- Mérkőzzék meg velem két fiú, aki jó sakkozónak tartja magát! - vágta oda. — Szimultánt játszom velük, és fogadok, hogy egyet még így is megverek közülük. A jelenlevők nagyon elcsodál­koztak. Már csak azért is, mert valamennyiük közül Anikó volt a leggyengébb játékos. A lány azonban ragaszkodott az ötleté­hez. Végül két legény kötélnek állt. Elismerten kiváló sakkozó volt mind a kettő. Anikó a szoba két sarkába he­lyezte el őket, egy-egy kis asztalka mellé, majd a többieket áttessékel­te a hallba, hogy ne zavarjanak. Előkerült a két sakktábla is.- Nem ragaszkodom az előnyhöz, hogy én kezdjek - mondta Anikó. Melyiktek akar világossal játszani?- Én - felelte az egyik fiú. A lány bólindott.- Jó, akkor te kezdesz. A másik partiban viszont én játszom fe­hérrel. Ebben senki sem talált kivetni­valót. így a játék kezdetét vette. Anikó ide-oda futkosott a két asztal között, szinte megtáltoso­dott, és aránylag rövid idő alatt ő, a gyenge játékos valóban legyőzte a helyi sakk-kör egyik büszke­ségét. Hogyan sikerülhetett ez neki? (KUN) x X X ( uoso/py ynyaA /p/ő/a/wz uejais tauijo tauapgt y) uaya sewÁöa uiauep 'uozsieí a/a/i wau uojos gs6a/\ ny /ay e ‘auaAoy pazspoui e izaueÁön Biban /aAipi Baw apa} tsadpi uoigi /eu/e;zse p/ia/ uaquiazs a yeso lujBaw ioqe ‘zomeizse ps/a ze paiezssiA ‘BAJBAßauj lasada/ ny ozsib! layaios b ple^j isadaigpzay b izauBÁBn aua}Baw sa ‘(ibssoBbha uozsfBÍg loqe) zop/B/zse yiseuj e iuaui)B 'uadgi zb joytuuy ualpzay A6oq íny ozsib! lessoße/iA e euomgzsiaj ya /ayaso gyuy Gondolkodom, tehát... írj az üres négyzetekbe olyan műveleti je­leket, hogy a nyíl irányában meg­kezdett számolást folyamatosan el­végezve, kialakul­jon az előre beírt végeredmény. Megfejtésként természetesen a műveleti jeleket kell beküldeni. Készítette: B. A. MEGFEJTÉS A március 7-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Dunakanyar. Nyertesek: Kelemen Róbert és Gábor, Kisölved; Kulcsár József és Gabriella, Lelesz; Simon Levente, Töhöl; Mészáros Tibor, Dercsika; Sándor Attila, Nádszeg. 32 4 73 5 — 59 1 7 9 4 Százhatvanöt év­vel ezelőtt született HENRIK IBSEN nor­vég drámaíró, költő. A polgári dráma és a realista színjátszás szintézisével hatott a századforduló drá­mairodalmára. Rejt­vényünk fő soraiban hét ismert művének címe olvasható. Meg­fejtésként ezt kell be­küldeni szerkesztősé­günk címére (Redak- cia ÚJ SZÓ, Pribino- va 25., 819 15 Brati­slava) legkésőbb március 28-ig. A leve­lezőlapra feltétlenül írják rá a KERESZT- REJTVÉNY jeligét. A helyes megfejtők közül hárman - sor­solással - 300-300 korona pénzjutalom­ban részesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A március 7-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: ..Mily őrültség azt hin­ni, az erős bor, erős ital, egészségünk alapja." 300 koronát nyer­tek Szombathelyi Szilvia, Egyházkar- csa: Urbán Margit, Fülek; Köteles Já­nos, Kassa. 18 1993. III. 21 i/asárnap (Ind iai mese)

Next

/
Thumbnails
Contents