Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-21 / 11. szám

»• * Ha valamiben megközelítettük a világszínvonalat, az a bűnözés -olvastam minap egy kritikus hangvételű kommentárban és sajnos, igazat kellett adnom a cikk írójának. A bűnözés napjainkban már valóban minden képzeletet felülmúló méreteket ölt, s ha belátható időn belül nem vetünk neki határozottabban gátat, ki tudja, holnap nem lesz-e késő. Természetesen e nem kis feladat nagy anyagi befektetést igényel. Jozef Tuchyna belügyminiszter hangoztatja is eleget, hogy reszortja az idén 15 milliárd koronát igényelt az állami költségvetésből, de csak nem egész 11 milliárdot kapott. Pénz nélkül pedig nehéz felvenni a küzdelmet a legkorszerűbb módszerekkel és eszközökkel dolgozó alvilággal szemben. A kilőtt golyók alapján a rendőrsé­gi szakértők már korábban azonosí­tották a fegyvertípust. Hamarosan tulajdonosát, Sanko Andrást, azt az elvetemült és minden hájjal megkent bűnözőt is megismerhették, aki 10 ezer koronás zsákmányért (melyet egyébként már el sem vihetett), megölt egy rendőrt. A tettesek mielőbbi kézrekerítése végett több mint 200 rendőr állt BYERMEKKERESKEDELEM VA6Y ÖRÖKBEFOGADÁS? Sebes Tibor tudósítása ♦ főül ÜáPH Üfj-PM 15 1993. III. 21. „Már csak a temetésre mehettem" FEGYVERHEZ JUTNI CSUPÁN PÉNZ KÉRDÉSE • LEVONJUK-E A TANULSÁGOT VIRÁGH LÁSZLÓ HADNAGY TRAGÉDIÁJÁBÓL? Káin óta mindig voltak, s vannak gyilkosságok. Csakhogy míg nagy­apáink idejében egy-egy bűncselek­mény szenzációszámba ment, és évekig beszéltek róla, ma már ott tartunk, hogy a gyilkosság felett is fejcsóválással napirendre térünk. Nem csoda, mert szinte naponta hallunk, olvasunk élet elleni bűnté­nyekről, legfeljebb akkor kapjuk fel a fejünket, ha a környezetünkben történik az emberölés vagy onnan kerül ki az áldozat, netán éppenség­gel rendőr. A rendőrgyilkosságot ma már minden országban sokkal szigorúbb mércével mérik. Valamikor pardon nélkül, kötél általi halálbüntetésre ítélték azt, ki a törvény képviselőjét juttatta a másvilágra. A halálbünte­tés eltörlése azonban nem ismer kivételeket. Lehet, némileg ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyre nő azoknak a száma, akik habozás nél­kül szúrnak vagy lőnek. Említsük csak meg a Pozsony-dúbravkai, li- pótvári, kassai, liptószentmiklósi vagy a legutóbbi nagykeszi esetet. A tettesek hidegvérrel gyilkoltak, s áldozataik valamennyi esetben egyenruhát viseltek. A Nagykeszin hősi halált halt Vi- rágh László hadnagyot nemrég te­mették. E szomorú eset kapcsán beszélgettünk hajdani parancsnoká­val, volt bajtársaival. Vissza tud emlékezni, mikor volt önöknél a legutóbbi rendőr- gyilkosság? - kérdeztük Király Gyula őrnagyot, a Komáromi járás rendőrparancsnokát.- Szerencsére elég régen, így a pontos dátumra sem emlékszem. Úgy tizennégy év körüli siheder le­hettem. Családunkban volt egy rendőr, ő mesélte az annak idején történteket. Ha nem csal az emléke­zetem, az említett gyilkosságot 1965-ben követték el. Dunamocson konyhakéssel agyonszúrtak egy Da- no nevű hadnagyot. A tettest ter­mészetesen elfogták, s kötél általi halálra ítélték. A bűnözők, és nemcsak a profik- ezt számos példa bizonyítja- olykor pár koronáért is képesek fegyvert rántani. Még akkor is, ha a törvény képviselőjével találják magukat szemben. Lehet ez ellen valamit tenni, és ha igen, milyen intézkedésekre lenne szükség?-Természetesen lehet, sőt szük­séges olyan intézkedések mielőbbi foganatosítása, melyek nagyobb vé­delmet, biztonságot jelentenek a szolgálatban lévő rendőröknek. Többek között korszerűbb felszere­lésre, tehát hatékonyabb fegyverek­re van szükség. Megboldogult kollé­gánk előírásosan felszólította a raj­takapott betörőket, ám azok nem rea­gáltak a „törvény nevóben“-re, ha­nem egyből lőttek. Sérülten is viszo­nozta a tüzet, kilőtte teljes tárát, sőt újat tett pisztolyába. Tíz lövést adott le gyilkosára és háromszor eltalálta. Az a kéz-, láb- és hátsérülése elle­nére a szántóföldeken keresztül a nyolc kilométerre lévő Kolozsné- mára menekült. Közben arra is ma­radt ereje, hogy megszabaduljon a gyilkos fegyvertől. Ha kollégánk­nak olyan fegyvere lett volna, mint ellenfelének, biztos, hogy azt már a helyszínen elfogjuk. Úgy tudom, belátható időn belül hatásosabb ké­zifegyvereket kapunk, jobb hidrodi­namikai tulajdonságú lőszerekkel. Nemcsak modernebb fegyve­rekre van szükségük, de go­lyóálló mellényekre, gépkocsikra és adó-vevő készülékekre is, hiszen ha jól tudom, Virágh Lász­ló társának rádióadója is csődöt mondott. Noha minden perc szá­mított, telefont volt kénytelen ke­resni, hogy erősítést és mentőket hívjon.- Egyetértek, bár megjegyzem, hogy Forgács Péter adója nem mon­dott csődöt, csak rövid volt a hatótá­volsága, így nem sikerült összeköt­tetést teremtenie. Valóban olyan ké­szülékekre lenne szükségünk, me­lyekkel az itteni terepviszonyok közt és a kedvezőtlen időjárás esetében is kapcsolatba lehet lépni a köz­ponttal. A bűntényt követően - a közvé­lemény nagy megelégedésére - pár órán belül elfogták a három tettest, akik eredetileg „csak“ egy üzletet akartak kirabolni. Ezt a bravúrt még tetőzte az a tény, hogy a gyilkos fegyvert is sikerült előkeríteniük, s nem is akárhon­nan, hanem a Dunából.-A pozsonyi vízirendőrség ha­lászta ki. Természetesen, előbb kéz­re kellett keríteni a három bűnözőt. A fegyver viselője aztán megjelölte a helyet, ahol a gyilkos szerszámot mindörökre el akarta tüntetni. „csatasorba“. Természetesen a szomszédos járások is hatéko­nyan segítséget nyújtottak. Az ösz- szes számbajöhető útvonalat elfog­lalták, megszigorították az ellenőr­zést a határátkelőhelyeken. A bűnö­zők kilétének megállapításakor a helyszínen hagyott rendszámtábla nélküli Lada gépkocsi is segített. A nyomozáskor ezúttal is számba- vették a gyanúsított rokonait, bará­tait, ismerőseit. Az egyik feltételez­hető rejtekhely egy kolozsnémai ház volt. A helyzetet nehezítette, hogy mivel tulajdonosa vadász, azzal is számolni kellett, hogy amennyiben a gyilkos ott keresett menedéket, védekezni fog. A hermetikusan kö­rülzárt házban valóban megtalálták és letartóztatták a sérült Őankot. A 31 éves, sokszorosan büntetett férfitől, aki csak januárban szabadult a börtönből, a rendőrök megtudták a másik két jómadár nevét is. A 26 esztendős Robert Barackát az ér­sekújvári bűnügyi rendőrség Pár­kányban egy buszmegállón, míg a triumvirátus legidősebb tagját, a 36 éves Mészáros Alfrédot Muzs- lán, élettársa szüleinél tartóztatta le. Ján Jezo őrnagy, az érsekújvári járás rendőrparancsnoka az esettel kapcsolatban elmondta, hogy a gyil­kossággal gyanúsított Sanko nem rendelkezett fegyverviselési enge­déllyel, viszont, és ez érthetetlen, mivel sokszorosan büntetett előéletű polgárról volt szó, kapott iparenge­délyt. „Sajnos, jelenlegi törvényeink szigorúan megszabják a rendőr ha­táskörét, viszont nagyon benevolen- sek a bűnelkövetőkkel szemben - mondotta a rendőrfőnök. „Ameri­kai tanulmányutunkon láttuk, miként vannak felszerelve tengerentúli kol­légáink, milyenek a lehetőségeik és a hatáskörük. Csak így védhetik ön­maguk életét, és garantálhatják a la­kosok biztonságát.“ A három bűnöző letartóztatása után rövid időre a komáromi rendőr­ség zárkájába került. Vajon szemé­be nézett-e Bielik Miklós rendőrtiszt annak az embernek, aki legjobb ba­rátját küldte a másvilágra?- Nem, pedig letartóztatásuk másnapján nekem is le kellett volna mennem a cellába. Én ezt megta­gadtam, mondván, ha lemegyek, nem felelek magamért. Rossz vége lett volna. Inkább fogtam magam és elmentem Nagykeszire, hogy lás­sam, hol végezte be életét Laci, akivel évek óta jóban-rosszban ösz- szetartottunk. Egy nappal korábban is együtt voltunk Zsolnán és megbe­széltük, ha letelik a szolgálata, leug- runk Tanyra. Vadászni is készül­tünk. Már csak a temetésére me­hettem ... xxx A múlt év végéig Szlovákiában 62 612 személynek volt fegyvervise­lési engedélye. Hogy mennyi illegá­lis pisztoly, puska, revolver és egyéb lőfegyver van a lakosság körében, azt senki sem tudja. Frantisek Kraj- co, Szlovákia rendőrfőnöke elmond­ta; (ő is ott volt Virágh László teme­tésén), a fegyverviselésre vonatko­zó törvénymódosítási javaslat már a parlamentben van és a közeljövő­ben kerül jóváhagyásra. Sajnos félő, hogy az engedélyek kiadásának szigorítása, illetve tulaj­donosainak gyakoribb ellenőrzése csak részeredmények elérésére lesz elegendő. Ugyanis manapság fegyverhez jutni, legyen az pisztoly, géppuska, vagy akár gránát, csak pénz kérdése... Ordódy Vilmos Az áldozatot Nagykeszin nagy tömeg búcsúztatta Nem mindennapi akcióra került sor Szegeden: március 2-án reggel rendőrök és gyámügyi emberek öt rendőrautóval rajtaütésszerűen ösz- szeszedték a városban és a közeli tanyákban gondozó családokhoz ki­helyezett romániai csecsemőket. Ekkor már az egész ország beszélt a csecsemőügyről. A sok sajtójelentésből, az olykor ködösítő és egymásnak ellentmon­dó nyilatkozatokból és cáfolatokból, s a hivatalos szervek által elrendelt hírzárlatok mögül nem könnyű feltár­ni a botrányos ügy hátterét. Mi is történt? Romániai - főként Csíksze­reda környéki - anyák (többségük­ben valószínűleg magyarok) szülés előtt Szegedre jöttek, ahol egy szál­lodában, vagy a Csongrádi sugárút 35. számú ház egyik lakásában vár­ták a szülés kezdetét. Ennek köze­ledtével, olykor csak a magzatvíz elfolyásakor mentek a SZOTE or­vosegyetem szülészeti klinikájára, vagy egy másik kórházba. Az anyák mindannyiszor azt mondták, hogy turistaként vagy csak vásárolni jöt­tek Magyarországra - és váratlanul kezdődött meg a szülés. Az első eset novemberben volt, de a harmadik szülés után a kliniká­nak feltűnt, hogy az anyák gyorsan távoztak a kórházból és mindany- nyian a Csongrádi sugárút 35-öt ad­ták meg lakcímüknek. Ám a védőnő­ket nem engedték be a házba, hogy a csecsemők gondozását, egészsé­gét ellenőrizzék. ROMÁNIAI CSECSEMŐK - AMERIKAI ÖRÖKBEFOGADÓK tői, mert azok gazdag amerikai csa­ládokhoz kerülnek. Az Erdélyi Gyü­lekezet szerint egy „destruktív szek­ta“ áll az alapítvány mögött. Mindenesetre Pördi úr osztotta szét a csecsemőket és azt a tizen­hét, korábban romániai árvaházak­ból kivett és onnan áthozott gyereket is, akiket ugyancsak Amerikának szántak. Amikor a rendőrök segítségével a gyámosok összegyűjtötték a cse­csemőket, szám szerint 27 került állami gondozásba (csecsemőott­honba), egy pedig kórházba. Egy kisgyerekről kiderült, hogy már meg­halt. A reggeli különleges akció dél­utánján előkerült Pördi úr is és átadta a nála tartott három csecsemőt. A védőnők közben azt is megtudták, hogy a gondozó családok állítólag gyerekenként havi ötvenezer forintot kaptak. AMERIKAI CÁFOLAT A történtekről a magyar kormány értesítette a román konzult, mert állampolgárairól csak Románia mondhat le. Megszólalt a budapesti amerikai nagykövetség is:- Az Egyesült Államok kormányát aggodalommal töltik el a magyar sajtóban a közelmúltban megjelent cikkek, melyek azt sugallják, hogy romániai gyerekek kerülnek Ameri­kába azzal a céllal, hogy rajtuk orvosi kísérleteket hajtsanak végre, illetve szervdonorként szerepelje­nek. Ezek a feltételezések hamisak. A Délvilág című szegedi lap sze­rint a megyei tisztifőorvos-asszony a bejelentésekkel az ügyészséghez fordult, de erre három hónap után sem érkezett érdemi válasz... Egy körzeti gyermekorvos szerint végül is eljutottak az amerikai Adam’s Children ala­pítványhoz. Ennek sze­gedi megbízottja, Pördi Zoltán nem tudta igazolni az alapítvány jogszerűsé­gét, sőt elkergette házá­ból a nyilatkozatot kérő újságírókat. Az ügy kipat­tanása után pedig az alapítvány Magyaror­szágra érkezett európai képviselője egy rövid ma­gyarázkodó nyilatkozat után eltűnt. Cáfolta, hogy csecsemőexportról, vagy a kisgyerekek donorként való felhasználásáról len­ne szó. A Kurír riportere köz­ben kiderítette, hogy je­lenleg 32 román állam­polgárságú csecsemő várja az USA-ba való szállítást. A picinyeket lá­tatlanban adoptáló ameri­kai szülők megtették az örökbefogadáshoz szük­séges nyilatkozatokat - és természetesen befi­zették a költségeket fede­ző legkevesebb tízezer dollárt. Ám az is kiderült, hogy az Adam’s Child­ren alapítvány nincs bejegyezve Ma­gyarországon, itteni működése ezért törvénytelen. A CSECSEMŐ ÁRA 10 000 DOLLÁR Egyébként kiderült, hogy - mint a HVG írta - a romániai gyermekott­honokról az amerikai tévékben vetí­tett riportok nyomán fellángolt örök- befogadási kedv kiszolgálására hoz­ták létre az alapítványt 1991-ben. Székhelye a Los Angeles környéki Palos Verdes Estatesben található. Magyarországon (Szegeden Pördi Zoltán), Romániában (Csíkszere­dán) és Oroszországban (Szentpé­terváron) van képviselője. Állításuk szerint nem nyereségre tevé­kenykednek, de költségeikre 10-11 ezer dollárt kérnek az örökbefoga­dóktól. A gyermekükről nyilatkozat­ban lemondó anyák állítólag ebből egy centet sem kapnak. Csupán azért válnak meg önként gyerekeik­Az elmúlt öt év során a világ több mint ötven országában jelent meg ennek a feltevésnek valamilyen, he­lyi adalékkal megtoldott verziója. De erre nem találtak bizonyítékot... Abban az esetben, ha egy ameri­kai család úgy dönt, hogy vízumké­relmet nyújt be olyan külföldi gyer­mek részére, akit akár még külföl­dön vagy az Egyesült Államokban örökbe kívánnak fogadni, akkor min­denekelőtt igen alapos vizsgálaton kell átesniük, melynek célja annak eldöntése, vajon alkalmasak-e a gyermeknevelésre. A vizsgálatot kizárólag amerikai, erre felhatalma­zott szociális intézmény végezheti el. A letelepedési vízum kiadását megelőzően a gyermekeket is ala­pos orvosi vizsgálatnak vetik alá, amelynek során kiszűrik az esetle­ges egészségügyi, illetve szellemi fogyatékosságokat. Amennyiben bármilyen problémára fény derül, ér­tesítik a jövendőbeli szülőket, akik­nek lehetőségük van arra, hogy visz- szavonják a gyermek számára be­nyújtott vízumkérelmüket. Az alapítvány igazi célja azonban még nem tisztázódott, mint ahogy az állami gondozásba vett romániai csecsemők jövője sem... A szegedi szülészeten még mindig tilos? I | I ! 1 <ft 8 '2 1 38» 1 £ hl 1 ie c I <0 u J m c | 3 5 log. Is? I * £

Next

/
Thumbnails
Contents