Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-21 / 11. szám
Kacagó beavatottak SM mss&rn Hajdanán, amikor még a komédia volt a király, ha az ötletgyárosoknak végképp nem jutott semmi az eszébe, akkor a főhőst női ruhába bújtatták (vagy fordítva), s máris kacagtató szituációk egész sora kerekedett ki belőle. A régiek gyorsan fölfedezték a ruha-, ill. nemcserében rejlő lehetőségeket, s elmondhatjuk, hogy az eltelt évtizedek alatt előszeretettel éltek is ezzel az eszközzel, elég legyen csak a Chaplin, Buster Keaton és Jack Lemmon nevével fémjelzett produkciókra utalni. Sok kritikus szerint azonban e „műfaj” Sydney Pollack Aranyoskáméival (Tootsie, 1982) bizonyos értelemben elérkezett a végső határaihoz, a klasszikus tréfák „halálához”, amelyek abból a pofonegyszerű tényből adódtak, hogy a nők egyszerűen mások, mint a férfiak. Sydney Pollack nem elégedett meg azzal, hogy a szőrös férfilábakat tűsarkú cipőbe bújtassa, s egyenesben tarsa a műmelleket. Ahhoz már túl jól kiismeri magát Hollywood sikerreceptjei között. Már a háttér kiválasztása is nagyszerű érzékre vall. Elvégre melyik nézőt ne érdekelné egy vígjáték, amely a színészvilág kulisszái mögé enged bepillantást. A tévé-szappanoperák készítésének rejtelmeibe. Az öltözők titkaiba. A helyszín után nézzük a főszereplőt. Hősünk természetesen férfi és állástalan. Nehézfejű és magányos, tele problémákkal. Ő az áldozat, akit Pollack egy végletes szituációba cseppent. Michael Dorsey állástalan szülész nőnek öltözve próbál szerencsét, s pechjére rögtön alkalmazzák is. Bár színészként nagyszerű lehetőség nyílik előtte, hogy bemutassa, mire képes, ám hamarosan rá kell döbbennie arra, hogy női mivolta eleve hátrányos szerepre kárhoztatja e férfiuralomra épült világban. Dorothy John Willard soft-horrorja, melyben félelem fogja marokra a szereplők szívét és folyton süvít a szél meg tombol a vihar, hogy megfelelő hátteret varázsoljon a rejtélyes történet köré, többször megelevenedett már a moziban. Minden kornak megvan a maga .olvasata* róla. A húszas években Paul Leni vitte vászonra - elsősorban a játékosság lehetőségeit kiaknázva. Bob Hope, Paulette Goddard és más kiváló szerepjátszók keltették életre az 1939-es változatot. Ebben még a morbid humor dominált. Ez a két változat Hollywoodban született (mellettük még két további átültetésről tudunk), az 1979-ben forgatott verzió viszont angliai stúdióban. Radley Metzger A macska és a kanári történetében egyszerre szolgál az örökzöld história színével és fonákjával. Már az indítás hátborzongató. Rokonok gyűlnek össze egy sötét házban, hogy megismerjenek egy titokzatos végrendeletet. Minden motívumot ki lehet aknázni - s a rendező él is a lehetőséggel. Figyeljünk csak az építőkockákra; rokonok, homály, gyülekezet, érdekharc, ismeretlenség. Mit rejt a múlt, hogyan alakítható a jelen? - ez a séma adja a puzzle-show lényegét. A bonyodalmat fokozza, hogy egy fiatal hölgy játssza azesemé nyék alakulásában a főszerepet: ő örökli a nagybácsi birtokát, amennyiben megfelel a feltételeknek. Most már csak az a kérdés, milyen erők és ellenerők vonulnak fel. Továbbá: melyek a hadviselés eszközei? A macska és a kanári azért vált klasszikussá, mert csavaros az elbeszélés logikája, szellemesek a fordulatok s az is részesül a fogva- cogtató félelem .örömében", aki azonosul a figurákkal (hiszen, ahogy mondani szokás, folyton veszélyben forog az életük). mindig véresen komoly kérdések húzódnak. „A nevetésen keresztül - mondja a rendező - sokkal inkább lehet hatni a nézők tudatára, jobban le lehet kötni a figyelmüket. A lehető legkomolyabb filmeket lehet így készíteni az emberi jogokról, a faji előítéletekről, a ho- moszexualitásról és így tovább.” A közönségsikerhez azért olyan nagyszerű szülészek játéka is szükségeltetett, mint Dustin Hoffman és Jessica Lange. (PRO 7, vasárnap 20.15) Szibor Az 1979-ben született remake főszerepeit olyan remek színészek alakítják, mint Edward Fox, Wendy Hiller, Olivia Hussey, Peter McEnery, Michael Callan, Honor Blackman, Daniel Massey. Mindannyian értik és érzik a sajátos stílust- egyszerre kedveltetík meg a nézővel az ijesztő világot s ugyanakkor mindjárt el is idegení- tenek tőle. Nem az ő számlájukra írható a film néhány hibája: kissé túlbonyolított a cselekmény, néhány szituáció hatásvadászó, s bizonyos mozzanatok fölöslegesen ismétlődnek. Kommentár és jóslat: nem sok idő elteltével számíthatunk újabb macska és kanári variációra. Talán még azt is megérjük, hogy a jövő rendezője paródiát csihol ki a gördülékenyen megírt kellemes és hangulatos darabból. (3 SAT, szerda 2225) (s.f.) 4 * 1993. március 20.-március 26. Amerikai | „tsehes" film I A $8-as Inváziót kővetően I távozott Csehszlovákiából I Amerikába Ivan Passer Is, i aki több Formán-film (Egy i szősz! szerelme; Tűz van, babám!) forgatókönyvét írta. i A Győzelemre született címűt i viszont ő Is rendezte, i s útravalójából az iróniát, i az oldott ábrázolást sikerűit i belementenie, j (Osztrák 1, csütörtök 23.35) Dennis Quaid mikroszkopikus méretűre zsugorítva küzd a kémkedő banda ellen a Vérbeli hajsza című scl-flben. (PRO 7, szombat 20.15) A kócos hangszáló Rod Stewarttói, a nem éppen kanáritrillájú, futballrajongó énekesről viszonylag friss, februári koncertfelvétellel szolgál az MTV Europe. Rod a Le a hangerővel I sorozatban a leghanghflbben szólaltatja meg smirglizetten, kissé kócos hangszálait. (MTV Europa, hétfő 20.00) r ^ Brooke Shields Az alvilág dzsungelében című film főszereplője (SAT 1, péntek 20.15) ARANYOSKÁM Remake remek színészekkel , A macska és a kanári legváratlanabb húzásokkal lepi meg kollégáit. így válik a nézők kedvencévé, szinte mitikus alakká. Ennek ellenére nagyon is földi módon lesz szerelmes, na kibe? - a partnemő- jébe. Sydney Pollack egy ragyogó, elegáns mozit készített, fölöttébb ironikus és mulattató paródiáját az amerikai tévésorozatok közhelyekkel zsúfolt világának. A komikus dolgok legmélyén azonban Michaelst azonban nem olyan fából faragták, hogy föladná a harcot; amúgy férfimódra, a
