Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-21 / 11. szám

Kacagó beavatottak SM mss&rn Hajdanán, amikor még a komédia volt a király, ha az ötletgyárosoknak végképp nem jutott semmi az eszébe, akkor a főhőst női ruhába búj­tatták (vagy fordítva), s máris kacagtató szituá­ciók egész sora kereke­dett ki belőle. A régiek gyorsan fölfedezték a ruha-, ill. nemcserében rejlő lehetőségeket, s el­mondhatjuk, hogy az el­telt évtizedek alatt előszeretet­tel éltek is ezzel az eszközzel, elég legyen csak a Chaplin, Buster Keaton és Jack Lem­mon nevével fémjelzett pro­dukciókra utalni. Sok kritikus szerint azonban e „műfaj” Sydney Pollack Aranyoskám­éival (Tootsie, 1982) bizonyos értelemben elérkezett a végső határaihoz, a klasszikus tréfák „halálához”, amelyek abból a pofonegyszerű tényből adód­tak, hogy a nők egyszerűen mások, mint a férfiak. Sydney Pollack nem elége­dett meg azzal, hogy a szőrös férfilábakat tűsarkú cipőbe bújtassa, s egyenesben tarsa a műmelleket. Ahhoz már túl jól kiismeri magát Hollywood si­kerreceptjei között. Már a hát­tér kiválasztása is nagyszerű érzékre vall. Elvégre melyik nézőt ne érdekelné egy vígjá­ték, amely a színészvilág ku­lisszái mögé enged bepillan­tást. A tévé-szappanoperák ké­szítésének rejtelmeibe. Az öl­tözők titkaiba. A helyszín után nézzük a főszereplőt. Hősünk természetesen férfi és állásta­lan. Nehézfejű és magányos, tele problémákkal. Ő az áldo­zat, akit Pollack egy végletes szituációba cseppent. Michael Dorsey állástalan szülész nőnek öltözve próbál szerencsét, s pechjére rögtön alkalmazzák is. Bár színész­ként nagyszerű lehetőség nyí­lik előtte, hogy bemutassa, mi­re képes, ám hamarosan rá kell döbbennie arra, hogy női mi­volta eleve hátrányos szerepre kárhoztatja e férfiuralomra épült világban. Dorothy John Willard soft-horrorja, mely­ben félelem fogja marokra a sze­replők szívét és folyton süvít a szél meg tombol a vihar, hogy megfele­lő hátteret varázsoljon a rejtélyes történet köré, többször megeleve­nedett már a moziban. Minden kornak megvan a maga .olvasata* róla. A húszas években Paul Leni vitte vászonra - elsősorban a játé­kosság lehetőségeit kiaknázva. Bob Hope, Paulette Goddard és más kiváló szerepjátszók keltették életre az 1939-es változatot. Eb­ben még a morbid humor domi­nált. Ez a két változat Hollywood­ban született (mellettük még két további átültetésről tudunk), az 1979-ben forgatott verzió viszont angliai stúdióban. Radley Metzger A macska és a kanári történetében egyszerre szolgál az örökzöld história színé­vel és fonákjával. Már az indítás hátborzongató. Rokonok gyűlnek össze egy sötét házban, hogy megismerjenek egy titokzatos végrendeletet. Minden motívumot ki lehet aknázni - s a rendező él is a lehetőséggel. Fi­gyeljünk csak az épí­tőkockákra; rokonok, homály, gyülekezet, érdekharc, ismeret­lenség. Mit rejt a múlt, hogyan alakítható a jelen? - ez a séma adja a puzzle-show lényegét. A bonyo­dalmat fokozza, hogy egy fiatal hölgy játssza azesemé nyék alakulásában a fő­szerepet: ő örökli a nagybácsi birtokát, amennyiben megfelel a feltételeknek. Most már csak az a kérdés, milyen erők és ellenerők vonulnak fel. Továb­bá: melyek a hadviselés eszközei? A macska és a kanári azért vált klasszikussá, mert csavaros az el­beszélés logikája, szellemesek a fordulatok s az is részesül a fogva- cogtató félelem .örömében", aki azonosul a figurákkal (hiszen, ahogy mondani szokás, folyton ve­szélyben forog az életük). mindig véresen komoly kérdé­sek húzódnak. „A nevetésen keresztül - mondja a rendező - sokkal inkább lehet hatni a né­zők tudatára, jobban le lehet kötni a figyelmüket. A lehető legkomolyabb filmeket lehet így készíteni az emberi jogok­ról, a faji előítéletekről, a ho- moszexualitásról és így to­vább.” A közönségsikerhez azért olyan nagyszerű szülé­szek játéka is szükségeltetett, mint Dustin Hoffman és Jessi­ca Lange. (PRO 7, vasárnap 20.15) Szibor Az 1979-ben született remake főszerepeit olyan remek színészek alakítják, mint Edward Fox, Wen­dy Hiller, Olivia Hussey, Peter McEnery, Michael Callan, Honor Blackman, Daniel Massey. Mind­annyian értik és érzik a sajátos stílust- egyszerre kedveltetík meg a nézővel az ijesztő világot s ugyanakkor mindjárt el is idegení- tenek tőle. Nem az ő számlájukra írható a film néhány hibája: kissé túlbonyolított a cselekmény, né­hány szituáció hatásvadászó, s bi­zonyos mozzanatok fölöslegesen ismétlődnek. Kommentár és jóslat: nem sok idő elteltével számíthatunk újabb macska és kanári variációra. Ta­lán még azt is megérjük, hogy a jövő rendezője paródiát csihol ki a gördülékenyen megírt kellemes és hangulatos darabból. (3 SAT, szerda 2225) (s.f.) 4 * 1993. március 20.-március 26. Amerikai | „tsehes" film I A $8-as Inváziót kővetően I távozott Csehszlovákiából I Amerikába Ivan Passer Is, i aki több Formán-film (Egy i szősz! szerelme; Tűz van, babám!) forgatókönyvét írta. i A Győzelemre született címűt i viszont ő Is rendezte, i s útravalójából az iróniát, i az oldott ábrázolást sikerűit i belementenie, j (Osztrák 1, csütörtök 23.35) Dennis Quaid mikroszkopikus méretűre zsugorítva küzd a kémkedő banda ellen a Vérbeli hajsza című scl-flben. (PRO 7, szombat 20.15) A kócos hangszáló Rod Stewarttói, a nem éppen kanáritrillájú, futballrajongó énekesről viszonylag friss, februári koncertfelvétellel szolgál az MTV Europe. Rod a Le a hangerővel I sorozatban a leghanghflbben szólaltatja meg smirglizetten, kissé kócos hangszálait. (MTV Europa, hétfő 20.00) r ^ Brooke Shields Az alvilág dzsungelében című film főszereplője (SAT 1, péntek 20.15) ARANYOSKÁM Remake remek színészekkel , A macska és a kanári legváratlanabb húzá­sokkal lepi meg kollé­gáit. így válik a nézők kedvencévé, szinte mitikus alakká. Ennek ellenére nagyon is földi módon lesz szerelmes, na kibe? - a partnemő- jébe. Sydney Pollack egy ragyogó, elegáns mozit készített, fölöttébb iro­nikus és mulattató pa­ródiáját az amerikai té­vésorozatok közhelyekkel zsúfolt világának. A komikus dolgok legmélyén azonban Michaelst azonban nem olyan fából faragták, hogy föladná a harcot; amúgy férfimódra, a

Next

/
Thumbnails
Contents