Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-21 / 11. szám
Öreg ember nem vén ember TÁNCOLÓ NAGYMAMÁK Rendhagyó anyós Rózsikét hosszú évek óta ismerem. Egy kisfaluban élte le életét. Hajnalban kelt, ellátta az állatokat, főzött, mosott, takarított, kapált, gyomlált a kertben. A munkát sosem érezte tehernek. A gyerekei felnőttek, családot alapítottak. Elköltöztek a faluból. Aztán elment a férje is. Rózsika egyedül maradt. Nagyon magányos lett. A gyerekei hívták az anyjukat, de két-három napnál tovább sosem maradt náluk. Arról meg hallani sem akart, hogy végleg odaköltözzön a fiáékhoz. Otthagyjon kertet, házat, baromfit, és bérházban éljen a városban? Aztán mégis ráállt. Rózsika városi asszony lett. Tíz éve már... Külön szoba nem jutott neki: az egyik szobában a fiatalok laktak, a másikban Rózsika a két kicsivel. Hiányzott a falu, különösen a kert. Nyaranta mindig kiköltözött a faluba, a régi házba - az unokákkal együtt. A házat nem adta el. Jó lesz az még valamelyik unokának! Néhány éve a fiáék is kis kertes házba költöztek. Most már úgy érzi magát a városban, mint otthon - falun. Itt is csak két szoba van, Rózsika a gyerekkel osztozik az egyiken. A lányok - tíz- és tizenkét évesek - pillanatnyilag az anyjukkal alszanak, mert a férj külföldön dolgozik. Talán sikerül annyit összehozni, hogy hozzáépítenek még egy helyiséget. Közben megnőttek a gyerekek, és mennyire eltérő a természetük! Szigorúan kell őket fogni! Beléjük neveli, hogy a holmijukat este rendben rakják le, hogy akár sötétben is megtalálják. A házban legyen mindig rend, hogy a váratlan látogató előtt ne kelljen pironkodni. Hatvankilenc éve ellenére egész nap sürgölődik. Reggel negyed hétkor kel, rendbe teszi a lakást, megágyaz, kiszellőztet. A gyerekek tízóraiját az anyjuk készíti el. Micsoda divatot vesznek fel azok a csitrik? Nem reggeliznek. Fogyókúráról beszélnek. De szerencsére mindig csak holnaptól kezdik. Megeteti a baromfit. Most csak tizenöt tyúkot tart, de tavaly ötven csibét felnevelt, nem is mehetett tőlük sehová, mert azokat nem lehet csak úgy otthagyni! Az este a politizálásé. Végigolvassa az újságot - kivéve a sportot. Kicsit túloz. Mindent azért nem. Ha Jelcinről írnak, nem olvassa el, mert az nem érdekli. De minden nap felmérgesíti, amit olvas. Ezek a politikusok! Nem látják, mi történik? Újra támad a tuberkulózis! A jó ég tudja, hány ezer tüdőbeteget jósolnak a rossz táplálkozás következtében. Ezzel aztán van mit dicsekedni! Meg a Bős- kérdés... Egyszer azt mondják, máskor azt. Ha valaki valamit mond, állja a szavát. A földvisszaadás is csak arra jó, hogy mérgelődjön. Mindenért fizetni kell. Azelőtt, ha az embernek elintéztek valamit, adott érte valamit, ha adott. De most? Száz-kétszáz koronát elkérnek minden kicsiségért. A fia azt mondja: hagyja az egészet. Hogy ejthet ki ilyet a száján. Csak nem hagyja veszni azt, amiért az öregek egész életükben gürcöltek!? És az a miniszternő! Elveszi a nyugdíjasoktól a kétszáztíz koronát és még nyíltan beszél róla a tévében. Mérges, amikor azt hallja, hogy a képviselők még több pénzt akarnak. Minek nekik a nagyobb fizetés, hiszen nem tudnak elintézni semmit. Könnyen dicsekszenek, hogy ilyen-olyan célra adtak tizenötezer koronát. Ha ő havi húszezret kapna, ő is adna. De jótékonykodjon valaki ezerki- lencszáznyolcvan koronából! A nyugdíját nem adja a közös kasszába, el se fogadnák tőle a menyéék. De nem gyűjti a pénzt. Csak annyi van, amennyi. Minek a pénz? Akkor boldog, ha látja, mekkora örömet szerez a gyerekeknek, amikor ezt-azt vesz nekik. Félévkor is eljöttek az unokák megmutatni a bizonyítványt. Mind a négyen kaptak egy-egy százast, meg édességet. Rózsika rendhagyó anyós. Nem szereti a susmust, ha valami nem tetszik neki, megmondja szembe. A fiának is, a menyének is. De ha a fiatalok összezördülnek, nem avatkozik bele. Egyiknek se fogja a pártját. Majd kibékülnek! Az élet megy tovább.v A nagymamáról kedves emlékeket ör- zünk. Dédelgetett, a pártunkat fogta, a kedvenc ételünket főzte, és mindig fájt valamije - mert öreg volt. A nagymama mindig öreg a gyerek szemében - a felnőtt szemében is. A harmincas anyuka is csak akkor döbben rá, hogy a 60-70 éves kor még nem kor, amikor ő maga lesz annyi idős. Képzelje el a kedves olvasó, hogy 60-70 éves nagymamája, édesanyja nyugdíjazása után - elmegy mondjuk - táncosnőnek. Mit szólnának hozzá az unokák és a gyerekek? Megbotránkoznának? Tessék jól megnézni a képet! A tizenöt hölgy (a legfiatalabb 63 éves, a legidősebb 86!) vígan táncol. Az arizonai nagymamatánckar Amerika- szerte híres, sokat szerepelnek a televízióban, turnékra járnak. A Pom Poms nevű együttes 1979 óta működik. Sun City városát harminc évvel azelőtt építették fel - kifejezetten nyugdíjasok550 regényt írt Barbara Cartland előkelő angol család leszármazottja, két arisztokrata férj felesége volt. Népszerűsége vetekszik Agatha Christie-ével. Az előkelőség és az egyszerű emberek között egyaránt közkedvelt. Népszerűségét nem származásának, csakis önmagának, illetve aicöny- veinek köszönheti. Kereken 550 regényt írt, s a könnyes, szívfacsaró történeteket hatszázmillió példányban adták el, a világ 24 nyelvén. Mesébe illő találkozások, viharos, de tiszta romantikus szerelmek, csalódások, félreértések, tisztázódások, s végül boldog házasságok története valameny- nyi regénye. Barbara Cartland 1901-ben született. A fénykép 90 éves korában készült róla. Elegáns rózsaszínű ruhát visel, és két kis ölebecskét pátyolgat, s azok közül is csak az egyik fekete. A haját sem kontyba fésüli. Könnyű neki, mondhatja az olvasó, hiszen alig múlt 90 éves... nak. Egy szép napon a városban letelepedett a neves táncospár, Corinne Leslie és a férje, Ray, akik Kaliforniában korábban tánciskolát tartottak fenn; de itt se akartak felhagyni a hivatásukkal. Tánctanfolyamokat szerveztek, s a leglelkesebb „diákokból“ megalakították az együttest. A „görlök“ naponta gyakorolnak, méghozzá keményen. A ma 86 éves Corinne a vezetőjük - aki nemcsak a koreográfiát tervezi, hanem a kosztümöket is, kikeresi a megfelelő zenét. Ha a „lányok“ fegyelmezetlenek, Corinne azzal fenyegetőzik, hogy otthgyja őket, elmegy nyugdíjba. A lányok hallani sem akarnak róla! Nos, mi az olvasó véleménye? Ugye, a nagymamáknak más is való, nemcsak unokavigyázás meg kötögetés a fotelban?! Kedves nagymamák! Nem követik a példát? EMLÉKEK Cowboyok, gengszterek és pozitív hősök megformálója, a hetvenhárom éves Kirk Douglas pályát módosított. Ir. Sokkal jobban érdekel, mint a színészet, mondta, mert írás közben valamennyi szerepet eljátszhatom. Első könyvében (A szemetes fia) az életét írta meg. Óriási sikert aratott vele. Apja a cári Oroszországból vándorolt ki Amerikába, és ócskásként tengette az életét. Kirk Douglas már Amerikában született, de igazi neve Isszur Danyiele- vics Demszki. Sikerült kitörnie a nyomorból, elvégezte a színészakadémiát, a Broadwayn játszott. Első filmszerepét 1946-ban kapta. Nemrég jelent meg új könyve, Emlékek címmel. A regény két zsidó család sorsát mutatja be a holocaust iszonyú éveiben. A kritikusok ezúttal nem fogadták olyan lelkesedéssel a könyvét, mint az elsőt. A VILÁG CSODÁJA A gomba módra szaporodó fiatalító csodagyógyszerek között a ginseng-ké- szítmények magasan vezetnek, tablettában, ampullában nálunk is kaphatók. Talán nincs is olyan betegség, melyet a reklám szerint ne gyógyítana, de elsősorban a szervezet ellenállóképességét hivatott erősíteni, megszünteti a testilelki kimerültséget, gyorsítja a sebek gyógyulását, regenerálja és kisimítja a bőrt, tehát fiatalít. Az ókori Kínában már 4-5 ezer évvel ezelőtt gyógyszerként használták ezt a világ csodájának nevezett gyökeret. Sajnos, a ginseng, különösen nagyobb mennyiségben, nem ajánlható bárkinek. (Kivétel az arckrém.) Magas vérnyomás, láz, szív- és agyérelmesze- dés esetén kerülendő. S ami még fontos, a kínaiak a ginsengkúrát kizárólag télen javasolják. Az öngyógyítás veszélyes lehet - az orvos mondja meg, szabad-e ginseng-készítményt szedni vagy sem. azemn Se9yikjele: az embernek mIndia eszébe jut, amit elfelejteni szeretne, es mindent elfelejt amit szeretne, h°9y eszébe jusson. (Kellér Dezső) A leggazdagabb asszony Az angol királynőnek nincsenek filléres gondjai. Nem töri a fejét hó elején, hogy kijön-e a nyugdíjából. Mert nincs nyugdíja. Holott jócskán benne van a korban... Ha nálunk élne, rég nyugdíjba küldték volna. II. Erzsébetnek bezzeg nem fáj a feje, hogy miből fizeti ki a házadót... Örülhet, hogy Angliában uralkodik, még akkor is, ha most már ő sem mentesül az adófizetés alól. Erzsébet a világ leggazdagabb asszonya. A koronáján 2383 gyémánt, 277 igazgyöngy, 17 zafír, 11 smaragd, 5 rubin meg egy 530 karátos briliáns csillog. Csakhogy nem neki csillog, hanem az alattvalóinak. A korona nem a saját tulajdona. A magán ékszergyűjteményét 35 millió fontra értékelik. Akik látták, azt mondják, sokkal szebbek, mint a koronaékszerek. Néhány kis háza is van. Magántulajdona egy 274 szobás palota, meg a skóciai nyaraló - az utóbbi potom 50 millió fontot ér... Erzsébet asszony hallatlanul takarékos, legendák keringenek a puritánságáról. Az egyszerű ételeket szereti, a használt spárgát, csomagolópapírt, dobozt gondosan elrakja... szűkebb napokra. Ha a szobalány véletlenül kidobja a szappanmaradékot, szidás a bére. A királyi háztartásban külön dobozban gyűjtik a szappanmaradékot és - újrapréselik. Érdemes takarékoskodni... Azért ne irigyeljük a királnyöt. Neki is megvan a maga gondja. Hol az egyik menye miatt vannak álmatlan éjszakái, hol a másik fia rúg ki a hámból, vagy leég egy kastélya... Es ő sem fiatalodik... Tessék csak megnézni a képet. A szomorú öregasszonyt nézhetnénk hazai kisnyugdíjasnak, akár menekültnek is... Gondolná valaki, hogy a királynő áll előttünk zsebre tett kézzel, divatjamúlt esőkabátban? Nézzük meg jól a képet és vigasztalódjunk. Nemcsak mi öregszünk. Jó gyerek, rossz gyerek Egy asszonynak van három felnőtt fia, mégis egyedül van. Mindegyiknek családja, tenger gondja. Anyjukra nem jut idő, hónapokon keresztül feléje sem néznek. Az asszony nem tesz szemrehányást, csak sírdogál csendesen. Egy másik asszonynak van három lánya. Mindegyiknek családja, tenger gondja. De „elosztották“ maguk között az anyjukat, hétvégeken felváltva járnak haza, segíteni. Példáink túl egyszerűek. Nincsenek csak jó, vagy csak rossz gyerekek. Mint ahogy nincsenek csak jó, vagy csak rossz szülők. Egy története legalább van mindenkinek a felnőtt gyerekeiről. Örülnénk, ha Olvasóink megosztanák velünk a titkot. Dicsekedjenek el jó gyerekeikkel, akiktől idős korukra gondoskodást és szeretetet kapnak, de elolvassuk és közre adjuk a panaszos leveleket is. Okulásul ez utóbbiakat, példaként állítva az előbbieket. A borítékra írják rá: Jó gyerek, rossz gyerek. 1993. Ili. 21. összeállította és teldolgozta: KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA
