Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-14 / 10. szám
Szobanövényeink a téli nyugalmi időszak után újból'tiajtani kezdenek. Ilyenkor meg kell vizsgálnunk őket, hogy melyik igényel átültetést, friss, tápdús földet, új, nagyobb cserepet, s hogy melyik maradhat a meglévőben. Erről a legbiztosabban úgy győződhetünk meg, ha a kellően nedves földlabdát a cserépből óvatosan kiütjük és a gyökérzetet megvizsgáljuk. Az egészséges növény gyökérzete világos, dús, sokszor a cserép alján már filcszerű vastag rétegben összecsavarodott. Az ilyen növény már kinőtte a cserepét, illetve fölélte a földjében lévő összes tápanyagot, s az összes alsó megvastagodott gyökérzetből az új gyökérkezdemé- nek már nem képesek kitörni. Ezt a vastag, filcszerű réteget óvatosan, éles késsel leszeletelhetjük, majd a földlabdát körben is átvizsgálva, az esetleges száraz, sérült gyökérrészeket eltávolítva, friss földbe, az előzőnél egy fokozattal nagyobb cserépbe ültessük vissza. Az ilyen erőteljes visszametszéskor hasznos a cserép alján kevés faszénport is elhelyezni, így a gyökérfertőzést elkerülhetjük. Ha a vizsgált földlabda gyökérzete porhanyós, törékeny és elszíne- ződött, gyökérrothadás lépett fel. Ennek oka többek között a nem megfelelő föld vagy a cserép káros vegyi anyaga is lehet. Ilyenkor a növény nem fejlődik, csak tengődik. Leghelyesebb ebben az esetben, ha a földet teljesen kirázzuk a gyökérzet közül, a beteg gyökórrészeket eltávolítjuk és a növényt a megmaradt gyökérzettel új cserépbe, friss földbe ültetjük. Az új cserepet a használat előtt 1-3 napig áztassuk vízben, s csak azután helyezzük bele a növényeket. A földkeverék beszerzése ma már nem okoz gondot, mert a virágüzletekben a növényfajok igényének megfelelőt árusítanak. Az átültetést ne halogassuk tavaszra, mert amikor a növények már erősen hajtanak, nem tanácsos bolygatni őket. Csiba László Bár ma már jóval kevesebb a nyúl, mint régente, azért fiatalabb fáink még most is gyakran esnek nyúlrágás áldozatául. Ezek a fák azonban megmenthetők, még akkor is, ha például a nyúlrágás a törzs kerületének több, mint háromnegyed részét érte. Az ilyen fiatal fák megmentésének hatásos módja az áthidaló oltás. Ezt érdemes akkor is alkalmazni, ha a nyúlrágás a törzsnek csak kis részét érte, hiszen a fa növekedése ebben az esetben is határozottan visz- szaesik. Ezt a visszaesést akadályozhatjuk meg áthidalással. Ha észrevesszük, hogy nyúlrágás érte a fa törzsét, akkor a nyúlrágott részt ne tisztogassuk ki, mert több esetben a megmaradt háncsszövetek alatt a kambium is megvan, s a seb forradása megtörténhet. A rágott részt oltóviasszal azonban minél előbb kenjük be; azután szedjünk olyan hosszú oltóvesz- szőket, amelyek a sebet átérik. A károsodást már a tél végén láthatjuk, ezért még idejében megszedhetjük a vesszőket. Mikor eljön az oltás ideje, a seb szélén a kérget kissé leszedjük, hogy a zöld háncsréteg lássék. Ezután az egészséges kéregbe alul T-alakú vágást, felül pedig fordított T-vágást ejtünk. Az oltóvesszőt úgy készítjük elő, hogy mindkét végét lapos vágással simára metsszük. Mikor mindezzel megvagyunk, a vesszőt alul és felül a kéreg alá toljuk. Az oltást végül zsineggel bekötözzük. Minél vastagabb a fa törzse, ága (hiszen ezt a módszert ez esetben is alkalmazhatjuk), annál több vesszőt oltunk. A vesz- szők azután egybeforrnak az anyafával - s így, kiiktatva a sebes részt - a fa vagy az ág tovább fejlődik. Érdemes megjegyezni, hogy a gyakorlatban ez az oltásmód nagyon jól bevált. Miklós Dénes kertészmérnök 1. ábra: A megrágott törzsön T-alakú vágásokat ejtünk 2. ábra: Az oltóvesszők végeit lapos ékre metsszük 3. ábra: Az oltás bekötözés előtt (I. d. rajza) VEGYES KULTÚRÁJÚ BIOKERTEK A déli, melegebb vidékeken kertészkedő, vegyszer nélküli termelők már rendszerint március elején előkészíthetik a vegyeskultúrás szabadföldi termesztést. A kert talajára csak akkor lépjünk, ha a föld már nem ragad. Akik először szándékoznak vegyeskultúrás sorokon termeszteni, azok a talajfelszín vasgereblyével történő el- egyengetése után előzetes terv szerint előbb készítsenek megfelelő mennyiségű jelzőkarót, amelyekkel az A, B, C sorokat megjelölik. Az A sorok jelölésére kb. 0,50 m-es, a B-re rövidebb, mintegy 0,25 m-es- kb. 1 colos deszkából fűrészelt- karót, a C sorok jelölésére pedig kb. 0,25 m-es kerti nyesedékből készített bot használható. A terveknek megfelelően ACB- CACBCA... kombináció alapján, egymástól 0,50-m távolságra a karókkal megjelöljük a leendő sorok helyét. Ezt követően pedig elvetjük a parajt (spenótot) minden sorköz középvonalára. A sorközökben kikelő paraj nagyon jó szolgálatot tesz- tájékozódást nyújt a fokozatosan történő vetés és ültetés folyamán, és mindaddig, míg nincs elegendő kaszálók, tehát május végéig árnyékolja a talajt. Ha az időjárás engedi, mindjárt a paraj után (terveinknek megfelelően) elvetjük a petrezselymet, hagymát, borsót, korai sárgarépát, salátát, hónaposretket stb. Később - az agrotechnikai terminusoknak megfelelően - kerül ki a többi növény (karalábé, káposzta, karfiol, dughagyma). Április végén, május elején vetjük a bokor- és a karósbabot, csemegekukoricát, uborkát; május második felében ültetjük a melegkedvelő palántákat. Szeptember elejéig a megüresedett sorokra vagy annak egy részére, a sorközökre a betakarítás ütemében vessünk mustármagot mindaddig, míg az kicsírázhat. Azok, akik már az előző évben is vegyeskultúrás biokertészkedést folytattak, első teendőként helyezzék át a sorjelző karókat 0,25 méterrel, így a növények olyan helyre kerülnek, melyet az előző évben ott termelt takarónövényzet kellően ellátott tápanyaggal. Előny az is, ha ezen a helyen előző évben nem voltak olyan növények, amelyek kedvezőtlenül befolyásolnák az idei termést. Ezután a már ismertetett módon végezzük el a vetést, ültetést. Köteles Gábor mérnök Gazdasági állataink viselkedése A juh nagy melegben legel. A le- gelés 10-12 órát is kitehet, a fű mennyiségétől függően; legintenzívebb napfelkeltekor. Ezután lassul. majd az esti órákban fokozódik. A birka a csörgedező vizet szereti. Ebből többet iszik, mint az állóvízből. Az istállóban, ha elegendő vízhez jut, 3-6 alkalommal iszik. Társas viselkedésük kiegyensúlyozott. Általában nem bántják egymást. A leellett anya bárányát felismeri, valószínűleg a magzatvíz szagáról. Idegen bárány szopása elől kitér. Célszerű 5-10 napra fogadó ketrecbe elkülöníteni az anyát, hogy a bárány zavartalanul fejlődhessen. A bárányokat kb. 28 napig célszerű az anyákkal együtt tartani. Utána csökkenteni kell a szopások számát. Kistermelők Lapja Sz. M. bösi olvasónk afelöl érdeklődött, hogyan ültesse el, s kicsírázik-e az üzletekben árult préselt datolya magja... Közkedvelt, mutatós szobanövények a datolyapálmák. Sokan úgy jutnak egy-egy szépen fejlett példányhoz, hogy a növényt magról, maguk nevelik. Többeknek ez azonban csak „véletlenül“ sjkerül, pedig a datolyamag csíráztatása szinte mindig eredményes lehet- persze, ha egészséges -, amennyiben az alábbi módon járunk el. Mivel a datolya magburka kemény, ezért az elültetés előtt a magot 1-2 napig áztassuk langyos vízbe. Van egy másik módszer is, amellyel a magok csírázását megkönnyíthetjük, mégpedig az, ha a héjat a csúcson kissé (óvatosan) megreszeljük. Az így „előkészített“ magokat könnyű kerti földdel megtöltött cserépbe, ládikába ültessük, tegyük őket meleg helyre és bőven öntözzük. Jó tudni azt is, hogy az első lándzsás levelek, illetve a sziklevelek gyakran csak hónapok múltán jelennek meg. Ne legyünk hát türelmetlenek és néhány hét elteltével ne adjuk fel a reményt. S még egy jó tanács: a datolya magját sose ültessük más növény mellé, mert a fiatal pálmát nagyon nehéz innen úgy kiemelni, hogy a növények valamelyikének gyökere meg ne sérüljön. Ha a fiatal növénykét a csíráztatási helyéről ki kell emelnünk, akkor a magot sohasem szabad mellőle eltávolítani, mivel a „pálmacsemete“ sokáig ennek tartaléktápanyagaiból táplálkozik. A pálmamagoncokat gyepszín- és lombföld keverékébe kell átültetni; meleg - 18 Celsius-fokos hőmérsékletű -, világos, léghuzattól mentes helyen kell nevelni. Nagy gondot kell fordítanunk az öntözésre. A magoncok nagyon lassan fejlődnek, megfelelő helyen és jó gondozás mellett az évek folyamán azonban a lakásban 2-3, a virágházakban 8-10 méteresre is megnőhetnek. Ha igazán szép példányokat akarunk nevelni, akkor azokat legcélszerűbb faládákba vagy mély, ún. pálmacserepekbe telepíteni. Sajnos egyes rovarkártevők - pl. levél-, pajzs- és gyapjastetvek- ezeket a szép növényeket is veszélyeztetik. A pajzstetvek kártétele a növény esztétikai értékét is rontja - ugyanis szájszerveik szívásnyoma a levélen apró, kerek, fehéres foltok formájában jól látható. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a különféle levéltetvek által legyöngített növényt a kártevők ürülékében megtelepedő korompenész is megtámadja. Rontja pálmánk díszítőértékét, s a koromszerü, fekete lepedék a növény asszimilációját is gátolja. -rA nyulak - üregben élő rokonukhoz hasonlóan - zárt, sötét ládában, elrekesztett ketrecrészben fialnak a legszívesebben. Ősztől tavaszig így védhetők meg a legjobban a kis- nyulak az időjárás viszonytagságaitól. A zárt ládában lévő alom, vegyítve a nyúl oldaláról, hasáról tépett szőrrel, a leghidegebb időben született kisnyulaknak is biztos védelmet jelent. A fialás várható időpontja előtt két-három nappal a ketrecbe helyezett vagy a külső részére erősített zárt fialóláda deszkából, pozdorjale- mezből vagy rossz hővezető képességű műanyagból készüljön. Fontos, hogy az anya teljesen kinyújtózhasson és ülhessen is benne. Mérete ezért 50x30x30 cm legyen. A bebújónyílás alsó pereme a láda aljától számítva 15 cm magasan legyen, hogy az anyára tapadt kis- nyulak kihúzását a „küszöb“ megakadályozza. A ketrec külső oldalára erősített fialóláda „küszöbje“ a ketrec padlózatával egy szintben álljon. A házilag barkácsolt ketrecek esetében az egymás melletti két anyaketrec között 30 cm széles re- keszték alakítható ki, középen az is kettéosztva, hogy felét az egyik anya, másik felét pedig a másik anya használhassa. Az osztódeszka mellett vágjunk ki bebújónyílásokat, hogy mind a jobb, mind a bal oldali ketrecből bejárhasson az anya a sötét, almozott fészekbe. A fialóhelyet úgy készítsük el, hogy az zárható legyen, s csak a fialás előtt engedjük be az anyát. Csiba László A rügy feletti bemetszést akkor alkalmazzuk, ha a kiválasztott rügyet hajtásnevelésre akarjuk késztetni. A rügy felett 1-2 cm távolságban félhold vagy tető alakban metsz- szük be a héjat - ügyelve arra, hogy a fás részt ne sértsük meg! A seb tápanyagtorlódást okoz, ami elősegíti a rügy kihajtását, illetve a hajtás erőteljes növekedését. A bemetszést almán, körtén és birsen alkalmazzuk. A rügy felett a vesszőn félhold, az idősebb részen (gally, ág) tető alakú bemetszést végzünk rügyfakadás előtt. Gyűrűzéssel a fák termőrügyeinek képződését serkentjük. A gyűrűzést többféle módon végezhetjük. A törzsön, illetve az ágon a kérget gyűrű alakban kimetsszük. Ennek szélessége a kimetszés helyén lévő kéreg vastagságával azonos legyen, így a gyűrű még abban az évben összeforr. Ha ez elmarad, a fa a következő évben kipusztul. A gyűrűzésnek ezt a módját almás termésű gyümölcsfákon rügyfakadás után alkalmazzuk. A fa törzsére bádoggyűrűt szorítunk, amelynek alsó és felső szélét bevágjuk. Kora tavasszal drótozzuk a törzset, amikor a fa hajtani kezd. A bádoggyűrű megakadályozza a törzs vastagodását és gátolja a tápanyag lefelé szállítását. Ennek eredményeképpen a korona jobban fejlődik. Ezt a gyűrűzési módot - mivel sebet nem ejt - minden gyümölcsfajon alkalmazhatjuk, legkésőbb nyár közepéig. K. Sz. 1-2. ábra: Félhold és tető alakú rügy feletti bemetszés 3. ábra: Gyűrűzés törzsön és ágon 4. ábra: A törzsre erősített bádoggyűrű (K. Sz. nyomán rajzolta I. d.) 16 1993. III. 14. f Vasárnap
