Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-14 / 10. szám
Milyenek ma az emberi kapcsolatok? Nem túl hálás téma napjainkban az emberi kapcsolatokról érdeklődni. Főleg olyankor, ha a klasszikus újságírói közvélemény-kutató módszert alkalmazzuk: odalépünk egy vadidegen emberhez az utcán, aki éppen rohan valahová, vagy két tömött szatyorral az üzletből jön, és nekiszegezzük a kérdést: elnézést, de ön szerint milyenek ma az emberi kapcsolatok? Szombat délelőtt a legtöbb ember számára a hétvége viszonylagos gondtalanságának kezdete, amikor talán közlékenyebbek, oldottabbak kissé, mint a hétköznapok hajszájában. A helyszín Szene, több mint falu, kevesebb, mint „igazi“ város, nemzetiségileg meglehetősen vegyes település, amellett erősen rányomja bélyegét a főváros közelsége. Minden további kommentár helyett lássuk nyolc véletlenszerűen kiválasztott személy válaszát - azét a nyolcét, akik a mintegy tizenöt megszólított közül nyolcán hajlandók voltak megállni, nem hagyták faképnél a riportert a kérdés felvetése után. A kérdés így hangzott: Ön szerint milyenek ma az emberi kapcsolatok? STERGERITS JÁNOS, 31 éves gépkocsivezető: ÉNEKES DARINA, 30 éves gyesen lévő háztartásbeli:- Énszerintem nem rosszak az emberek, inkább jók! Mi legalábbis kijövünk majdnem mindenkivel. Azért olyanok is akad- Rosszak, nagyon rosszak, és tudja, hogy miért? Azért, mert rettenetesen irigyek egymásra az emberek! Ha valakinek csak egy picivel jobban megy, hát máris megfojtanák egy kanál vízben! Most nem is annyira a magam példájából indulok ki, mert bár a férjem magánvállalkozó, sokszor megesik, hogy mi is hónapról hónapra élünk. Drága a megélhetés, -amellett egyre nő a különbség egyes emberek és a többség életszínvonala között, ami érthetően irritáló. POÓR MAREK, 19 éves, hivatásos labdarúgó:-Amit én a legjobban érzek a saját bőrömön, a fiatalabbak és az idősebbek közötti ellentét. Nálunk, a csapatban hasonló a helyzet, mint a katonaságnál: a rangidősnek, a „mazáknak" mindig igaza van... KUKKÓ MÓNIKA, 15 éves, egy családi butik alkalmi elárusítónője: nak, akik sértegetnek bennünket, merthogy mi romák vagyunk, de a többiek azért rendesek. Ezt kérdezte, ugye? RACSKÓ KATALIN, 20 éves, titkárnő:-Szerintem az emberi kapcsolatok nagyon megromlottak. Talán a rendszerváltás következménye is, hogy nehezen tudunk alkalmazkodni az új viszonyokhoz. S ami a legszomorúbb, hogy még a családon belül is egyre jobban elhidegülnek egymástól az emberek! Személyes tapasztalataim szerencsére nincsenek, de látom, hallom, meg olvasok a szomorú sorsokról. Persze olyanokról is tudok, akik éppen ebben a helyzetben érzik nagyon jól magukat... MORVAY JÓZSEFNÉ, 62 éves nyugdíjas:- Az a baj, hogy nem szeretik egymást az emberek! Hogy nem hisznek Istenben, és ahol hit nincs, ott szeretet sincs! És ez már a gyerekeknél kezdődik: ma már nem tilos a hittan, mégsem járnak, vagy ha a szüleik elküldik ókét, inkább elcsavarognak. Pedig ott csak a jót tanulnák. Hinni és szeretni kell és ahol szeretet vein, ott béke van... Szülő és gyermek, testvér és testvér, ember és ember között... Vas Gyula (A szerző felvételei)- Szerintem az emberek nem figyelnek oda egymásra. Ez nem okvetlen ellenségeskedésből, vagy nézeteltérésekből ered: egyszerűen mindenki a saját ügyeit intézi, és ez teljesen lefoglalja. Mindemellett azért érezhető egyfajta általános bizalmatlanság is. Nem annyira egymás, mint inkább azok iránt, akik vezetnek bennünket. Akiknek nem hét-nyolcszáz korona marad a megélhetésre, mint az átlagembernek. CSÉPLŐ RÓZSA, 41 éves ápolónő:-Ahogy én látom, mindenki passzív és lehangolt. Az embereknek egyszerűen hiányzik a biztonságérzetük, hiszen ma semmi nem biztos: sem a munkahely, sem a megélhetés, sem a gyerekek jövője... Ezért is olyanok egymáshoz, amilyenek: ridegek, már-már ellenségesek. És ez egyre általánosabb jelenség. Szerintem fő oka az élet- színvonal romlása, amely egyre szélesebb rétegeket érint. POHL IMRE, 62 éves nyugdíjas:-Ami nekem a legjobban fáj: az egyre erősödő magyarelle- nesség. Ezerkilencszázötven- négyben költöztem ide Kisma- gyarról, a Csallóközből, és azóta nagyon sok rossz tapasztalatom volt. Tömbházban élek, a lakók többsége szlovák, de van, akiről tudom, hogy magyar, és ő sem akar magyarul beszélni! Nemrég valaki festékszóróval lefújta a magyar óvoda tábláját. Tessék csak odamenni és lefényképezni ... Vasárnap 1993. március 14. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.54, nyugszik 17.42 Kö- zép-Sziovákia: 06.01, nyugszik 17.49 Nyugat- Szlovákia: 06.07, nyugszik 17.55 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 00.32, nyugszik 09.08 Közép-Szlovákia: 00.39, nyugszik 09.15 Nyugat- Szlovákia: 00.45, nyugszik 09.21 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MATILD - MATILDA valamint Jarmila, Metta, Pólika nevű kedves olvasóinkat • MATILD - a német Mathilde, régebbi alakváltozata szerint Mechthild névből keletkezett. Elemeinek jelentése: hatalom + harc. • 1883-ban született Ota- kar NEJEDLY cseh festő (t 1957) • 1923-ban született Jozef BÁLÁZ szlovák festő és grafikus • 1943- ban született Pieter Come- lis BOUTENS holland költő, a holland szimbolista költészet egyik legjelentősebb alakja (szül. 1870). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő. 32 oldalas számának tartalmából: HARMINC ÉVE A KATEDRÁN Petrőci Bálint írása Hölgye István magyar-szlovák szakos tanárról FARKAS-KIRÁLY Ordódy Vilmos beszélgetése a rimaszombati roma „királlyal“ AZ EMBEREVŐ PÁPUÁK KÖZÖTT Molnár Mária misszionárius 50 év előtti vértanú-halála Rigó Tímea írása VÁLLALKOZNUNK MEGFEJTÉS A 20. OLDALRÓL EGY KIS LOGIKA: A kérdőjel helyére beírandó a 315. Az óramutató irányában haladva a számok közti különbség mindig megduplázódik. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A Vasárnap következő számaiban a Tiptour utalási iroda három héten át turizmussal kapcsolatos kérdéseket tesz fel olvasóinknak. A helyes válaszokat beküldők között három ötezer koronás autóbuszos turistautat sorsolunk ki. Már most biztosítsa a Vasárnap következő számait! az etnikai tisztoga tásokról Nincs nap, hogy a világsajtóban ne jelenne meg valamilyen vérlázító hír az etnikai tisztogatásokról. Ez a kifejezés nem túl régi keletű, a nemzetiségi torzsalkodások, viszályok, háborúskodások szülték. Lényege, hogy az egyes régiókban vegyesen éló nemzetiségek közül a többséget kitevők igyekeznek megszabadulni a kisebbségtől, bogy egyöntetű nemzeti területet hozzanak létre, és ennek állami hovatartozásáról maguk dönthetnek. Az etnikai tisztogatás az esztelen nacionalizmus szélsőséges megnyilvánulása, kegyetlen áldozatokkal, amely eddig még sóba nem oldott meg semmit. Maga a kifejezés is hazug és hamis, mivel a tisztogatás az emberben önkéntelenül ■ is pozitív tettet sejtet, pedig a legpiszkosabb politikai eszköz. A totalizmus idején már átéltünk különféle „tisztogatásokat“ és tudjuk, bogy milyen embertelen leszámolást jelent a más elveket vallókkal. Az etnikai tisztogatás ürügyén a többségi nemzet egész népcsoportokat, közösségeket képes elüldözni. Az etnikai tisztogatások gyökerei a sztálini rémuralom idejébe nyúlnak visz- sza. A történelem még nem dolgozta fel azokat a bestiális kitelepítéseket, amelyeket a generalisszimus egyetlen tollvonással rendelt el. Jóformán órák leforgása alatt mindenüket elhagyva, kis batyukkal az Ural túloldalára telepítették át a volgai németeket, aztán következtek a csecsének, ingusok, kalmükök, kurdok, a krími tatárok és végül a kaukázusi görögök. A nagy Sztálin és hűséges közép-európai vazallusainak műve volt a második világháború után Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról kiüldözött tizenkétmillió német is. De a Csehszlovákiából kitelepített magyarok (amit diplomatikusan lakosságcserének neveztek el, noha kényszerítették őket szülőföldjük elhagyására) sorsát is Moszkvában döntötték el, és sajnos az etnikai tisztogatás e klasszikus formájára Potsdamban a nyugati hatalmak is áldásukat adták. Napjainkban, új körülmények között, más politikai helyzetben, de tovább tart az etnikai tisztogatás. A szétesett Jugoszlávia területein döbbenetes arányokat öltött és a volt Szovjetunió köztársaságaiban is százezrek kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. A kommunista rendszer összeomlása után széthullottak a föderációk is, és tucatnyi állam kikiáltotta függetlenségét. Csakhogy az elmúlt évtizedekben a nemzetiségi keveredés hihetetlen méreteket öltött és az önállóvá vált országok előtt ott áll a nemzetiségi kisebbségek bonyolult problémája. A Baltikumtól, a Kaukázustól kezdve Jugoszláviáig. Az etnikai tisztogatásnak ezernyi változata van. A más országokba rekedt nemzetiségek gazdasági és politikai elnyomásától kezdve a nyűt fegyveres elüldözésig. Boszniai menekültek tízezreivel vannak tele a szomszédos országokba vezető utak, zsúfoltak a menekülttáborok, ahol százezrek várják, hogy elhallgassanak a fegyverek és visszatérhessenek lerombolt szülőföldjükre. Az etnikai tisztogatás egyik rafinált formája a kompakt etnikai közösségek megbontása, az uralkodó nemzet tagjainak erőszakos betelepítése más nemzetiségi közösségekbe. Itt aztán arra hivatkozva, hogy az ó országukban nem lehetnek kisebbségben, viszályokat szítanak. Az etnikai tisztogatás ma Európába igen súlyos megbélyegzés. Ezért hördültek fel a román nacionalisták, amikor Tőkés László püspök Amerikában kijelentette, hogy Romániában is folyik etnikai tisztogatás. Az elvakult hazafiak börtönbe szeretnék záratni, vagy legalábbis ki akarják utasítani az országból. Ez az eset is az etnikai tisztogatás része. Aki szót emel, azt meg kell semmisíteni. A generalisszimus szellemében. Napjaink legszennyesebb politikai módszere az etnikai tisztogatás. Ugyan meddig tűri a világ demokratikus közvéleménye? Szűcs Béla
