Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-10 / 1. szám
»—1—waaMMWi^gBmwn.M^—aaBtmamMmmmmm—bm—■ I tarázsió asszonyt ne J,V hagyj életben“ - olvashatjuk a bibliában. (Mózes II, 22:18). De nemcsak a biblia, a törvény is tiltotta a varázslást. Mind a középkorban, mind az újkorban szigorúan megbüntették a varázsló asszonyokat - a boszorkányokat. A boszorkányüldözés Vili. Ince pápa 1484-ben kiadott Summis de- siredantes kezdetű bullájához fűződik. Magyarországon már Szent István király törvényei is büntetéssel fenyegették a boszorkányokat - igaz, csak $1 _ a visszaeső bűnösöket. Könyves Kálmán ugyan a XII. század elején kijelentette, hogy boszorkányok nincsenek, mégis, Magyarországon a XIV. században is megszaporodtak a perek. Boszorkány szavunk ótörök eredetű (talán a török hódítók illették e szóval a szép magyar menyecskéket?). Guazzo Francesco Maria olasz démonológus az 1608- ban megjelent könyvében roppant eleven képet fest a boszorkányokról. Szerinte ők azok a némberek, akik „az istennel a keresztelés folytán létesített szövetségről teljesen lemondanak... kiváltképp arra kötelezik magukat, hogy az ördöggel testileg közösüljenek. Ez... nagyon könnyen megtörténhetik. Ó állítólag testet ölt vagy el tulajdonítja valakinek a’ magját és felhasználja a’ testi közösüléshez". De boszorkány nem lehetett akárki! Félelmetesen rémsé- ges vizsgákon kellett a jövendőbeli boszorkánynak megfelelnie. A kiszemelt jelöltnek éjfélkor a keresztútnál kört kellett maga köré húznia, és abból akkor sem volt szabad kimenekülnie, ha négylovas szekér vagy netántán bika rontott rá... Fekete macska húsát kellett elfogyasztania, éjfélkor a temetőben kóborolnia, hogy bizonyságot tegyen a sátánnak rettenthetetlenségéről és jutalmul elnyerje a természet- feletti képességet. SEPRÜNYÉLEN... Először is: paráználkodni magával az ördöggel (nem lehet véletlen, hogy a legtöbb asszony, akit boszorkánysággal vádoltak, fiatal és szemre- való volt. Elvégre a Sátánnak is van ízlése...). De őket okolták, ha nyomorék gyereke született valakinek, ha elapadt a szoptatós asszony teje, ha megdöglött a szomszéd tehene, ha nagy volt a szárazság vagy jég verte el a termést... Az új boszorkányokat szombati összejöveteleken avatták fel... ezek voltak az ünnepeik. A legnagyobb ünnepük pedig a Walpurga-éj, az április harmincadikéról május elsejére virradó éjszaka, amikor is a világ minden tájáról összesereg- lett boszorkányok és varázslók hegycsúcsokon tartották kongresszusukat, a Sátánnak hódolva. A régi könyvek szerint tízezer küldött is összegyűlt egy-egy alkalommal. Minthogy igen nagy távolságokat kellett megtenniük a nagygyűlés helyéig-természetes, hogy csakis sebes járművet vehettek igénybe, nevezetesen seprűnyélen lovagolva tették meg az utat... Jegyzőkönyvekben történik említés arról is, hogy mielőtt útra keltek, levetkőztek és - a repülést megkönnyítendő - bekenték magukat boszorkánykenőccsel ... A kenőcs összetételét is elárulják a régi iratok: mandragóra, be- léndek és más narkotikus növény kivonatából kotyvasztották. Nem kizárt az sem, hogy a kenőcs okozott náluk halluci- nációkat, és színes beszámolót adtak orgiáikról. ÁRTATLANOK A MÁGLYÁN Európában Skóciától Erdélyig, Spanyolországtól Finnországig tízezernél több asz- szonyt állítottak egyházi és világi bíróság elé a boszorkányság vádjával. (Egyes források tízmilliót is említenek.) Viszonylag könnyű volt boszorkánnyá válni. A bosszúvágy, a féltékenység gyakran juttatott máglyára ártatlanokat. Svédországban 270 nőt és 15 gyereket ítéltek halálra 1670- ben. Magyarországon 554 boszorkánypert folytattak le (eny- nyiröl tudunk), 1565-ben az elsőt, 1756-ban az utolsót. A szerencsétlenek közül 192-t máglyára küldtek. A boszorkánygyanús személyt a bíróság előtt meztelenre vetkeztették, hogy megkeressék testén a stigmát, az ördög jegyét - amelynek a hiedelem szerint érzéketlennek illett lennie. Ha a delikvens tagadott, tortúrának vetették alá: sütögették a testét, hüvelykszorítóba fogták az ujjait, csigázták, s ha még akkor sem tett beismerő vallomást, szöges csikóra (szögekkel kivert falóra) ültették. Aki még ezt is hősiesen tűrte - azt mérlegpróbának, illetve vízpróbának vetették alá. Kezét-lábát gúzsba kötötték és beleengedték a vízbe. Na már most vagy elmerült, vagy nem. Ha nem, azt bizonyította, hogy a Sátán szövetségese, tehát máglyára vele. Ha elmerült - akkor megfulladt. De legalább kiderült az ártatlansága... ...VOLT SZEGEDEN BOSZORKÁNY A leghírhedtebb magyarországi boszorkányper a szegedi volt 1728-ban, amikor 9 embert végeztek ki. A bábaasz- szonyra sütötték rá a boszorkányságot, ö meg kínvallatás közben egymás után nevezte meg a társait, nem kímélve a vagyonos főbírót sem, aki „mintegy 82 esztendős, nem gondolván Isten és a világ törvényeivel... a pokolbéli sátánnyal közösködvén... számtalan ártatlant megrontott“ Az öregember nem bírta a vallatást, a saját feleségét is beárulta ... A krónikás ezeket jegyezte fel a kivégzés után: „A közönséget az a megnyugvás töltötte el, hogy a közjóra és Isten dicsőségére ezen példaadó büntetés mily szükséges és hasznos volt, s hogy a keresztény társadalom ezáltal mily nagy veszedelemtől lett megmentve. Sokan örvendtek és a tanács bölcsessége és erélye fölött hálálkodtak." A Monarchia területén csak Mária Terézia tiltotta meg a boszorkányüldözést 1765- ben, de Bajorországban még 1775-ben fejét vették egy cselédlánynak. A kivégzéssel végződő utolsó európai boszorkányper a lengyelországi Poznanban volt 1793-ban. A boszorkányüldözés Amerikát sem kerülte el: a három salemi boszorkányt 1688-ban végezték ki, s ezen „felbuzdulva“ még 16-ot; Mexikóban még 1874-ben is megégettek két asszonyt. „A boszorkányokról, kan ördögökről azt mondják, hogy az embert megnyergelik, és a Szent Gellért hegyére vagy ők tudják, hova lovagolnak, az üres szekeret megállítják puszta nézésekkel, úgy hogy egy tapodtat se mehessen, a tehenet, borjút, kis gyereket ezer meg ezer féleképpen megrontják“... - írja az 1794- ben(!) megjelent prédikáció- gyűjtemény. A bírák, az ítélkezők kivétel nélkül férfiak voltak - a boszorkánysággal vádoltak 67 százaléka nő. De érdekes módon a vezető pozíciót még bo- szorkányéknál is férfi töltötte be. A vezér (már akkor is) mindig férfi volt... (kopasz) ÚJ ÉTREND-TREND AMERIKÁBAN Az amerikai általános és középiskolákban hamarosan gyökeresen új irányelveknek megfelelően fogják tanítani a kőtelező egészségtantárgy keretében a táplálkozási ismereteket. Mivel az ennek alapjául szolgáló elvek egyértelműen élvezik a táplálkozás- és orvostudomány, valamint a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek támogatását, aligha kétséges: az ilyen kérdésekben igen tudatos - és öntudatos - amerikaiak új keresletet, új piacokat, új üzleti lehetőségeket kínálnak az erre mozduló tőkének. Az amerikai honpolgár számára hamarosan megismerendő úgynevezett élelmiszer-piramis öt alapvető élelmiszercsoportot határoz meg: a gabonanemú ételeket, a zöldségeket, a gyümölcsöket, a tejtermékeket és a húsféléket. (Ez utóbbiba tartozik a húson kívül a hal, a tojás, a szárazbab és az olajos mag is.) A piramis alsó, legszélesebb részét a gabonanemúek - kenyér, száraztészta, gabonapelyhek - foglalják el, jelezve, hogy az új koncepció ezeket tartja a legalapvetőbb emberi tápláléknak. A fogyasztható mennyiségeket az ,,új menüt“ kidolgozó szakemberek adagokra osztották. Csak tájékoztatásul: a gabona- neműek említett kategóriájában például egy adagnak számit egyetlen darab zsemle vagy egy szelet kenyér, esetleg háromnegyed csésze főtt tészta, egy fél csésze főtt rizs is. Amerikában a csésze, azaz a „cup“ 2,35 deciliter mennyiségnek felel meg. A fent említett gasztronómiai tartományban egy ember - korától és súlyától függően - naponta 6-11 adagot vehet magához. ZÖLDSÉGBŐL SE SOKAT! A gabonanemúeket rögtön követik a zöldségek, amelyek esetében szertefoszlani látszik a korlátlanul fogyaszthatóság korábbi mítosza. Esetükben ugyanis csupán napi 3-5 az ajánlott adagok száma. Azonos pozíciót élveznek a zöldségekkel a gyümölcsök, amelyekből napi 2-4 adag fogyasztandó. Összeadva az ajánlott mennyiségeket, e két kategóriában együttesen 5-9 adagot lehet fogyasztani. Lakomáról tehát e két „osztályban“ sincs szó, mivel egy-egy adag fél csészének felel meg, ami nem jelent többet egy közepes nagyságú almánál vagy banánnál, esetleg két szilvánál. A mennyiségi szerénység vonatkozik a gyümölcslevekre is. A piramis két legfelső grádicsán a húsfélék és a tejtermékek osztoznak. A hasukat szerető amerikaiaknak éppen ebben a csoportban lesz szükségük a legnagyobb önkorlátozásra, ha valóban a tudomány mai állása szerint akarnak egészségesen táplálkozni. A kegyetlen piramis ugyanis csak napi 2-3 adagot engedélyez mindkét csoportban. Márpedig napi 2-3 „adagnyi“ húsféleség legfeljebb egy szeletke. Egy adag sovány hús, baromfi, hal - a fajtától függően - legfeljebb 57-85 grammnak felel meg, de elég egy fél csészényi főtt hüvelyes, és máris lecsúszott egy porció. Az amerikai, ha a jövőben fontosnak tartja az egészségét, tejtermékekből sem fogyaszthat többet napi 2-3 adagnál. Ráadásul a tejtermékeknél az „adagok“ igencsak minimennyiségeket takarnak. íme: egy csésze tej, alig 3 deka sajt, fél csésze túró, fél csésze fagylalt, egy csésze joghurt. Ha reggel a hagyományos három deci tejjel kezdjük a napot, már teljesítettük is a „penzumot“. KERESZTESHÁBORÚT AZ ELHÍZÁS ELLEN Az eddigiekhez képest az már egyáltalán nem meglepő, hogy a zsiradék és a cukor külön lépcsőfok nélkül, egyszerűen csak a piramis csúcsára került, ami ez ügyben korántsem jelent dicsőséget. Ezekből ugyanis - mivel nem számítanak alapvető élelmiszernek - az útmutatás szerint minél kevesebb, annál jobb. Ha ugyanis a táplálékokat a piramis egyéb lépcsőfokain ajánlott arányban és mennyiségben fogyasztjuk, az elegendő zsiradékot és cukrot biztosít, kiegészíteni fölösleges, sőt káros. Egy bizonyos, az új táplálkozási elvek nem számítanak majd pusztába kiáltott szónak. Az amerikai kultúra, mint ismeretes, mindig is bálványozta a szépséget, az egészséget, az erőt, a sikert. Bár az ideálok az idők során valamelyest változtak, a mindenkori mintáknak való megfelelés vágya mindig erős, sőt, mondhatnánk, nyomasztóan erőteljes volt. Az elhízás elleni mentális „keresztes háború“ sem új front, már all. világháború óta tart. Nem túlzás azt állítani, hogy Amerikában különösképpen rossz kövérnek lenni. A túlsúlyos ember nemcsak a másik nemmel készülhet fel kudarcra, de még a munkaerőpiacon is hátrányba kerülhet. A dolog helyenként odáig fajult, hogy a közvélemény a túlsúlyt nemegyszer már-már a jellemtelen- séggel, az akaraterő hiányával, sót a szellemi tunyasággal azonosítja. Bár ezt csak ritkán lehetne bizonyítani, kétségtelen, hogy az alkalmazásnál, az előléptetésnél sokszor komoly hátrányt jelentenek a zsírpárnák. Ezért milliók „fogyóznak“ kétségbeesetten. De közben az érintettek létrehozták saját szervezetüket is. „National Association to Advance Fat Acceptance" néven, azzal a céllal, hogy együttes erővel küzdjenek a dagadtakat sújtó hátrányos megkülönböztetés ellen. Igaz, eddig csak egy állam, Michigan merte törvénybe is foglalni, hogy tilos a „hájdiszkrimináció“. Amerikában sem könnyű az étrendet megváltoztatni. Segédcsapatnak mindenesetre ott az üzleti érdek: az ipar és a kereskedelem az állami egészségpropaganda hullámára ülve, sőt arra ráerősítve már korábban is óriási választékban ontotta a csökkentett zsír-, só- és kalóriatartalmú ételeket. A húsipar sem tétlenkedett, a csökkentett zsírtartalmú felvágottak, virslik bevezetése után a szarvasmarha-tenyésztők most minden korábbinál alacsonyabb zsírtartalmú húst ígérnek. Az Amerikai Táplálkozási Egyesület egyik legutóbbi felmérése szerint, az amerikaiaknak már egynegyede nemcsak vallja az egészséges táplálkozás szükségességét, hanem e szerint étkezik is. (HVG) Staff Elrettentő példa? A japán birkózókat nem agga'-fJa ,su ’ harminc-ötven korsó sört is elfogyasztana1-■■ sieg-
