Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-10 / 1. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla Ki fizeti meg a ló árát? (Román népmese) Amikor még a törökök basás- kodtak hazánkban, komolyabbak voltak a telek, mint mostanában. Bizony a legtöbb pasa lóháton hazakotródott a zimankó elől, s csak a virágfakasztó tavasz hozta őket vissza. Az egyik pasa kivénhedt lovát nem akarta magával vinni. A szegény parasztoknak kellett eltartaniuk télen. Rettegtek a félelemtől mi lesz velük, ha megdöglik a ló. Az egyik meg is kérdezte: — Méltóságos pasa, mi lesz, ha felfordul a lovad? — Az fizeti majd meg az árát, aki ezt elsőnek közli velem. Amitől annyira féltek megtörtént. Már előre reszkettek, micsoda árat kér majd érte a fösvénynek ismert pasa. Élt a faluban egy góbé, csavaros eszéért tisztelte mindenki.-No, nem kell mindjárt úgy megijedni! - nyugtatgatta román sorstársait. Ha megjön a török, és kérdezősködik a lova sorsáról, ne szóljatok egy szót sem, majd én megtárgyalom vele. A török meg is jött ibolyaviru- lásra. Lovát nem találta sehol, hát összetereltette a falu apraját- nagyját. — No gyaurok, mit csinál a lovam? Azt feleli erre az öreg góbé: — Jól van bíz’az, kint legel a réten. — Vezessétek ide, hadd látom én is! - hitetlenkedett a turbános. — Méltóságos pasa, nem tehetjük — felelt erre a nagy bajuszú góbé. — Tele van vele az egész legelő. Feje itt, lába ott, farkát meg fölkapta a szél. — Egyszóval megdöglött! — Igaz is, de méltóságod fizeti meg az árát, kegyed mondta ki elsőnek az igazságot! Mindenki fellélegzett. A furfangos székelyt örömükben hátba veregették. KISS BÉLA Rázza dunyháját télanyó, Kristály fehéren csillogó Hópihe szálldos, havazik Fehérbe járunk tavaszig. ARANY LÁSZLÓ leinké-picinké Volt a világon egy icinke- picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene, azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke- picinke kis zsajtárba; abból az icinke-picinke kis zsajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszűrte egy icinke-picinke kis szűrön egy icinke-picinke kis fazékba, azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra, befedte egy icinke-picinke kis fedővel. Volt annak az icinke- picike kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája, az az icinke-picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke kis asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát úgy megütötte vele az icinke-picinke kis macskát hogy mindjárt megdöglött bele. Ha az icinke-picinke kis macska meg nem döglött volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna. MEGFEJTÉS A december 22-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: egyformák a B és az E; Vers a Mikuláshoz, Itt a tél, Suttog a fenyves. Nyertesek: Ibos László, Rimaszombat: Harangozó Mária, Nagyölved; Varga Pisti, Tornaija: Sill Klaudia, Pozsony: Dudás Szabolcs, Kassa. BENEDEK ELEK A tülökvár Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, túlonnan túl, még azon is túl, volt egyszer egy király. Ennek a királynak annyi vára volt, hogy szerét-számát sem tudta már. Egyszer, amint ott üldögélt a palotája tornácán, elkezdette számolgatni, sorol- gatni, hogy mi mindenféle vára van neki. Hogy van már neki aranyvára, ezüstvára, gyémántvára; van favára, kővára, de még üvegvára is; van neki mindenféle vára, csak tülökvára nincs. No hiszen, ha nincs, majd lesz! Mindjárt kihirdette az országban, hogy ki ami tülköt talál, mind hordja az ő udvarába! Hej, gyerekek, ha láttátok volna, mi történt erre! Megmozdultak a népek mindenfelé, szedték-vették a tülköt, ahol találták, s vitték a király udvarába, ki ölben, ki talyigán, ki hatlovas szekéren. Vitték, ha jól láttam, még bársonyhintón is. Hát egyszer csak annyi a tülök, hogy nem fér a király udvarába. „Eh - gondolja a király -, minek nekem tülökvár?“ Azzal úgy, ahogy odahordatta azt a rengeteg sok tülköt, mind elhordatta, s belehányatta a Tiszába. Ha majd az a sok tülök mind elázik, csak gyertek, jelentsétek nekem, s tovább mondom a mesémet. Juhász Árpád fordítása UTASSY JÓZSEF l_gckÓ lOVa Homloka csillag, patája tapló, négy kese lábán holdbéli patkó: meg, ami fogná, nincs az a lasszó! Kengyele rézből, nyerge aranyló, zúg a sörénye, szárnya havat szór. Hogyan, hogyan nem: betöri Lackó! SZÁMPIRAMIS Az alábbi számpiramis minden téglalapjában olyan szám van, amely az alatta lévő, egymás mellett álló két téglalapban lévő számok összege. Töltsd ki a számpiramist, azaz írd be az üres téglalapokba a megfelelő számokat. Készítette: Kovács Sándor A padka Virágok elrendezésének művészete Rejt. 2. rész Figyelmeztető szócska Hangszer Cseremisz Ilyen láb is van Vásárol Férfinév ELA Fohász Az i személy, aki valamit tud Mondat - szlovákul Magyar színész mozgás Olvasztókemence Azonos betűk Chilei város Ilyen űt is van Meter Konzervatív Megvalósul Razzia része Furnér Ritka férfinév Magyar festő Névutó Magyar zeneszerző Forma Romániai város Hinti Ritka női név Redőny Római 1002 Oxigén, tallium Szülő férfinév Vonatkozó névmás Terézia Róbert Első osztályú A menet eleje Kötőszó Kötőszó Rejtvény, 1. rész Vonós hangszer Robbanó szerkezet Több pápa neve Rejtvényünk fö soraiban HORVÁTH IMRE egyik aforizmáját olvashatják. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Re- daketa ÚJ SZÓ, Pri- binova 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb 1993. január 12-ig. A levelezőlapra feltétlenül írják rá a KERESZT- REJTVÉNY megjelölést. A helyes megfejtők közöl hárman 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A december 22-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Ha jól olvasunk a betűkből, új világ születik lelkűnkben.“ 300 koronát nyertek: Kovács Tibor, Jablonca; Begai Árpád, Hontfüzes- gyarmat: Lám pl Ignácné, Pozsony. * 1993.1.10. tieujpsß/i
