Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-14 / 6. szám

Vasárnap 9 1993. II. 14 A könyökünkön jön ki már, mi mindent kell enni ahhoz, hogy lefogyjunk: kevesebb zsiradék, keve­sebb szénhidrát, keve­sebb minden! Tudjuk, és mégsem megy. Ez alka­lommal csupán apró trük­kökkel szolgálunk, ame­lyek abban segítenek, hogy képesek legyünk betartani ezeket a közis­mert alapszabályokat. ELTÉRÜNK A SZOKÁSOKTÓL 1. Arra kötelezem magam, hogy kizárólag ölve egyek, áll­va soha. Ha állva eszünk, köz­ben másra figyelünk, s így sok­kal többet fogyasztunk. Az ele­fánt eszik állva! 2. Ha csak lehet, teli gyomorral megyek vásárolni. így elkerül­hető, hogy olyasmit is vegyek, amit hirtelen megkívánok (s még útban hazafelé meg is egyem...) 3. Sétálni, kutyát sétáltatni le­hetőleg étkezés után megyek, mert a szervezetem ebben az esetben több kalóriát éget el. 4. Már reggel elkészítek ma­gamnak néhány apró falatot a főétkezések közötti időszak­ra, amikor rám tör az éhség (egy mini szendvics, egy kis tálka aprított zöldség, egy po­hár sovány tej). 5. Evés közben semmi mással nem foglalkozom — nem olva­sok, nem nézek tévét, csakis az evésre koncentrálok. 6. Csak annyit főzök, amennyi szükséges. Ha valami mégis megmarad, azonnal elrakom a hűtőbe vagy a mélyhűtőbe. 7. Nem eszem többet két fo­gásnál étkezésenként, de any- nyit mindig. Pl. egy szelet húst körettel, utána sajtot vagy gyü­mölcsöt. A két eltérő íz hatáso­sabban enyhíti az éhségér­zetet. 8. Abban a pillanatban abba­hagyom az evést, amint elmúlt az éhségérzetem. Inkább egy picivel kevesebbet, mint többet eszem. 9. Ha egy nap mégis enged­tem az evés gyönyörűségé­nek, másnap nem állok a mér­legre, de tartok egy szigorúb­ban diétás napot. Zöldségle­ves sok zöldséggel, kevés só­val, gyümölcstea, kevés so­vány tejtermék. Másnap újra lehet méretkezni. BECSAPJUK AZ ÉHSÉGET 10. Mindig tartok magamnál többféle ízű rágógumit. A rágó­gumi kiválóan elveszi az étvá­gyat. 11. A narancslét kétszeresére hígítom ásványvízzel - fele ka­lória, jobban telít és frissít. 12. A narancs levét nem csa­varom ki, hanem darabokra vágva eszem meg. így jobban laktat, s egyszerre egy is elég. 13. A tévé előtt ülve, ha min­denképpen valamit rágni sze­retnék, vékony szeletekre vá­gott nyers uborkát, karalábét, répát, fekete retket vagy mást rágcsálok. 14. Minden étkezést valami könnyű levessel kezdek - le­veskockából. A második fo­gásból már nem kívánok any- nyit. 15. Kezdheti az étkezést egy darabka sajttal is, az is kivá­lóan telít. 16. Mindig van otthon egy nagy üveg kovászos uborka. Ha éhes vagyok, karikára vág­va megeszem belőle egyet- kettőt. 17. Ha leküzdhetetlen vágyat érez egy kis csoki után, egyen, de soha ne önmagában, ha­nem az étkezés végén egy pici kenyérrel. így nem hizlal any- nyira. 18. Étkezés előtt igyon két-há- rom pohár vizet. KEVESEBB KALÓRIÁT 19. A rántottához mindig te­szek egy kis vizet, és teflone­dényben, zsír nélkül készítem. 20. A rántottéba két egész to­jás helyett egy egészet és há­rom fehérjét teszek. 21. A sülteket fedő alatt, in­kább párolva készítem el. 22. Reggelire olyan szénhidrá­tot választok, aminek nagyobb a térfogata: puffasztott rizst vagy kukoricapelyhet. 23. Az almakompótot cukor nélkül, esetleg kis édesítőszer­rel készítem. 24. A majonézhez olaj helyett egy vagy két keménytojás sár­gáját adom. 25. Ha pizzát eszem étterem­ben, olyat választok, amin zöldség vagy gomba van. 26. Ha szezonja van, mindig tartok a hűtőben görögdinnyét, üdít, telít, és nagyon kicsi az energiatartalma. 27. Cukrászdában nem ve­szek süteményt, de otthon rendszeresen készítek kalória­szegény édességet. A jókedv­hez kellenek az édes ízek. 28. Ha valaki semmiképpen nem tud lemondani a cukorról, répacukor (szahoróz) helyett használjon inkább gyümölcs­cukrot (fruktózt), ennek az édesítőereje sokkal nagyobb, így harmadannyi is elég be­lőle. 29. A káposztás ételeknek ér­demtelenül rossz hírük van, pedig nem a káposzta az, ami hizlal, hanem a benne fövő füstölt, zsíros húsok, kolbász és a zsír, amivel készül. De mint minden erjesztett étel, a savanyú káposzta is nagyon egészséges, segíti az emész­tést, s ha önmagában fo­gyasztják, alacsony a kalória­tartalma. Vízben főve baromfi­virslivel vagy csirkehússal kife­jezetten könnyű ételnek számít. 30. A tojásfehérjehab tiszta protein, nagy a térfogata, ezért rendszeresen adagolom min­denhez, amihez csak lehet: omletthez, szufléhoz, gyü­mölcssalátához. 31. A nyers zöldségek desz- szertként is fogyaszthatok: a sárgarépa, a retek, a cékla 13 százalék cukrot tartal­maznak. LÉLEKTANI TRÜKKÖK II wrzr. ­32. Ismert, de bevált trükk: ra­gasszon a hűtőszekrény elejé­re egy fényképet saját magá­ról, amikor még karcsú volt, vagy - ha ilyen nincs - egy szupermodell képet. 33. Ha az ember dolgozik, könnyebben bírja az éhezést. Az igazi veszélyt az otthon, egyedül eltöltött órák jelentik. Ha érzi, hogy kerülgeti a farkas­étvágy, azonnal kezdjen bele valami tevékenységbe: tisztít­son meg egy-két ablakot, rak­jon rendet egy polcon, vagy fejtsen keresztrejtvényt. 34. Nézze meg magát rend­szeresen egy nagy tükörben, mezítláb, ruha nélkül. Ez a leg­jobb ösztönző a fogyókúrához. 35. Ha kedvem támad egy sü- tire vagy egy kis csokoládéra, mielőtt megeszem, várok 20 percet. Néha, s egyre gyakrab­ban, akkor már nem is kell. 36. Gyakran ismételem ma­gamban: karcsú vagyok, szép vagyok, és imádom a kefirt. 37. Elérhető célokat tűzök csak magam elé: például 1 kg hetente. ÖTLETEK A KÚRÁHOZ 38. Hordjon egy zsineget a de­rekán nejlonból vagy más anyagból: automatikusan ke­vesebbet eszik majd. 39. Gyakrabban egyen hide­get, mint meleget. A hideg étel energiatartalma csak úgy ke­rülhet a véráramba, ha a szer­vezet fölmelegíti. Ez pedig las­sítja az emésztést és a fölszí- vcidást. 40. Gyakrabban igyon hideget, mint meleget. 1 liter 10 Cel- sius-fokos víz 37 Celsius-fokra melegítéséhez 30 kalóriát használ föl a szervezet! 41. Az olajat áttöltöm egy kis üvegbe, mércével látom el, s bejelölöm a hetente elfo­gyasztható mennyiséget. 42. Gyakran használom a grill­sütőt, mert a zsír nagy része így eltávolítható. 43. Mindig barna, lehetőleg korpás kenyeret eszem: na­gyobb a vitamin- és rosttartal­ma, s jobban laktat is. 44. Megőrzőm a zöldségek fő­zővizét (zöldborsóét, spenótét, cékláét), behűtve igen üdítőek, tele vannak ásványi és nyom­elemekkel. 45. Egyszer vagy kétszer he­tente tiszta fehérjenapot tar­tok: hal, csirke, tejtermék salá­tával. 46. Jó hatásúak a gyógynövé­nyekből összeállított fogyasz­tóteák - de csak a diétával együtt! 47. A grillezett húsokat és zöldségeket még egy szűrőpa­píron is zsírtalanítom. 48. A legegyszerűbb és leg­hasznosabb szerszám a dié­tás konyhában a reszelő. Al­mát, répát, zellert és még sok mindent nagyobb térfogatúvá és finomabbá varázsol. 49. Ugyancsak gyakran hasz­nálható az alufólia. Halat, csir­két, zöldséget is ebben süs­sünk. 50. Vásároltam egy tesztnad­rágot, azon a napon, amikor elhatároztam, hogy lefogyok. Időnként fölveszem, s ahogy egyre lazábban, csinosabban áll, úgy ad további erőt és kedvet a fogyókúrához. (A Marie Claire nyomán) Már Hippokratész óta kutatják a személyiség és a betegség kapcsolatát és ma sokan úgy vélik, hogy ez bizonyítást nyert. Azt mondják, hogy az örökké gondterhelteknek gyomorfeké­lyük lesz, a túl sokat dolgozóknak a szívükkel gyűlik meg a bajuk, stb. Ezen eléggé elterjedt nézeteket látva, dr. Howard Friedman és dr. Stephanie Booth-Kewley a kaliforniai egye­temről kiválasztottak néhány emberi tulajdon­ságot, amelyek hozzájárulnak a betegségekhez (düh, összeférhetetlenség, depresszió, befelé fordulás, félelem) és öt betegséget, amelyek­nek állítólag pszichoszomatikus összetevőik vannak (asztma, ízületi gyulladás, gyomorfe­kély, fejfájás és szívbetegség). Alapos statiszti­kai módszerekkel elemezték 101 tanulmány eredményeit. Friedmannak és Kewleynek nem sikerült olyan vonásokat találni, amelyek összefüggnek olyan specifikus betegségekkel, mint az ízületi gyulla­dás, vagy az érrendszeri betegségek. Megálla­pították, hogy egyetlen személynél sem követ­kezett be a betegség valamilyen helytelen visel­kedés vagy emóció miatt. Azonban bizonyíté­kokat találtak olyan személyeknél, akiknek „született“ tulajdonságuk a haragosság, ösz­szeférhetetlenség, félelem, befelé fordulás. A gyomorfekély kivételével valamennyi beteg­ségben része volt a depressziónak. Nem igazo­lódott, hogy a gyomorfekély kialakulása össze­függ az említett pszichikai állapotokkal. A kuta­tók a „személyiség“ körébe sorolják a hosszan tartó érzelmi állapotokat, de nem az időnként valamennyiünket érő kellemetlenségeket. „A személyiség funkcionálhat mint életvitel" - állapítják meg a kutatók. „A kiegyensúlyozott­ság hiánya az alapja valamennyi betegség­nek.“ Meg kell jegyezni, hogy a pszichikai zavarok általában befolyásolják az immunrend­szert. A specifikus betegségek előfordulása már kockázati faktoroktól függ, így a do­hányzástól, örökléstől, a betegség lényegétől és attól is, hogy az egyén mennyire képes legyűrni a stresszt. A Vogue nyomán ISMERI A CSALÁDFÁJÁT? Tudjuk, hogy elődeinktől nemcsak a külső hasonlóságot örököljük, ha­nem a hangszínt és egy sors más dolgot is, amely az orvosok számára nagyon fontos. így a vércsoportot, az anyagcsere specifikumait, a felfo­góképességet, vagy a különféle ra­gályos betegségekkel szembeni el­lenállást stb. Előfordul azonban olyasmi is, hogy azzal lep meg bennünket az orvos, hogy gyerekünknek örök­lött betegsége van. Nem tévedés ez? Hiszen a családban soha nem fordult elő az orvos által említett betegség. Miről is van szó? Az öröklődésnek több típusa léte­zik. Egyike a domináló típus, amikor a betegséget közvetlenül a szülőktől öröklik a gyerekek. Például így örök­lődik egyik generációról a másikra az úgynevezett Marfán-betegség, amelyet magas növés, a mellkas deformációja, kézen és lábon hosz- szú újjak és a születés pillanatától rövidlátás jellemez. A másik őröklő- dési típus a lappangó, amelynél a betegség csak abban az esetben jelentkezik az utódokon, ha mindkét szülő ugyanabban a betegségben szenved és génjeik „összeházasod­nak“. Az ilyen gén egyenként nem okoz semmi bajt, de ha egyesülnek, vagyis megkétszereződnek, ez az utód szervezete számára tragikus lehet. Ezen okok miatt a betegek csa­ládfájában nehezen állapítható meg, hogy ki okozta az öröklött betegsé­get. Több generáció teljesen egész­séges lehet, csupán egyetlen távoli rokontól származhat az öröklött baj. Egy ilyen öröklött betegség például a galaktoszémia, amelynek lényege, hogy az újszülöttnek világrajötte el­ső pillanatától kezdve hiányzik egyik enzimtermelése, aminek következ­tében nem bírja a tejcukrot. Azonban térjünk vissza a család­fához. Valaha az arisztokraták nagy gondot fordítottak a családfára és figyelemmel követték annak változá­sait. Erre a nemesi származás bizo­nyításához volt szükségük. Nem sej­tették, hogy egyszer a családfák jó szolgálatot tesznek a tudománynak azzal, hogy segítenek az öröklött betegségek kutatásában és kialaku­lásuk megfigyelésében. Sajnos a családfa készítésének hasznos hagyománya egyre jobban kivész. A mai városi emberek leg­jobb esetben is csak dédapjukra, dédanyjukra emlékeznek. Azonban a civilizációtól távolabbra eső falvak­ban 6-7 nemzedékre visszamenő­leg is tudnak az elődökről. Próbáljuk meg elkészíteni! a csa­ládfánkat. Egy darab papírosra raj­zoljunk fel egy kis négyzetet, ezek vagyunk mi (a férfi ábrázolása négyzet, a nőé kör). Tőlünk jobbra rajzoljuk fel fivéreink négyzeteit, bal­ra pedig lánytestvéreink köreit. Saját négyzetünket kössük össze egy vo­nallal a testvérekkel. A mi négyze­tünk, illetve körünk fölé kerülnek a szülők és az ő testvéreik. Ezután föléjük kerülnek az apa és az anya szülei, apai és anyai ágon. Ugyan­ezen elv alapján készítsük el a csa­ládfa azon részét, amely a nagyszü­lőket, majd a dédszülőket ábrázolja. Saját magunk és feleségünk alá ke­rülnek a gyerekek. Ezután kell élettel megtölteni a családfát. Leírást kell készíteni a családtagok alkati jellegzetessé­geiről, egészségi állapotukról. Ki kell kérdezni mindenkit, aki ismerte őket. Állapítsuk meg születési és elhalálo­zási dátumukat. Lehet, hogy akadnak köztük hosszú életűek, mások vi­szont fiatalon haltak meg. Egy ilyen családfa nemcsak érde­kes dokumentum, hanem nagyon értékes egészségügyi tájékoztató is, amely nagy segítséget jelenthet nemcsak nekünk, hanem gyerme­keinknek és unokáinknak is, ha egyszer a családban egészségügyi problémák kapcsán szükség lenne genetikai konzultációra. Mikor kell felkeresni a genetikai tanácsadót? Az az ideális, ha ez még a házasság előtt megtörténik, hogy a szülők ismerjék megszülető gyerekük egészségének prognózi­sát. Ezen kívül szükséges a szak­emberek tanácsa akkor is, ha a ro­konságban előfordultak öröklött be­tegségek, vetélések. Ha egy család­ban öröklött betegséggel jött világra egy gyerek, fennáll annak a veszé­lye, hogy a további gyerekek is örök­lik a betegséget. (Külföldi lapok nyomán: sz) *» 4 I Kt § I á I ! JK w IN * á «V# I f á ■MU^ I |N f A^J ál | N| i^|

Next

/
Thumbnails
Contents