Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-14 / 6. szám

tos, hogy svájci frank legyen a zse­bében, mert Liechtensteinnek nincs önálló pénze. Azért osztrák schillinggel és német márkával is fizethetünk bárhol, még az utcai parkoló automatáknál is: az okos készülékek mindhárom pénzt elfo­gadják! Az átváltási árfolyamot nemcsak a bankok ismerik, hanem minden liechtensteini polgár, s per­sze elsősorban a kereskedők, s a vendéglősök fejből számolják át a márkát frankra. Liechtenstein ugyanis nemcsak a postafiók-cégekből, nemcsak bé­lyegkiadásból él. Különösen jól jö­vedelmez számára az idegenforga­lom. Még akkor is, ha a turisták egy része csak néhány órára száll ki autójából vagy a buszból. (Vo­nattal is utazhatunk az alig 160 négyzetkilométer területű herceg­ségbe: az express megáll egy perc­re a Vaduzzal „összenőtt“ Schaan- ban. Onnan robog tovább: alig öt percet tartózkodik Liechten­steinben.) Érdemes legalább egy-két napot tölteni a kétezer méter magas he­gyekkel a Rajna partjára települt országban. Különösen könnyen ta­lálunk viszonylag olcsó szállást az Alpok oldalán és völgyeiben lévő őrzik, s ha gépkocsival érkezünk, a határon 30 svájci frankért a szél­védő üvegre ragasztható bilétát vásárolhatunk, amellyel a svájci autópályákon közlekedhetünk. Országúti autózáshoz erre nincs szükség.) ,4 HERCEGI KASTÉLY Ha - a gyönyörű tájakon és virágos ablakű alpesi házakon kí­vül - sok látnivalóra nem is számít­hatunk, akad néhány neveze­tesség. Szinte Vaduz fölé épült egy sziklaorom tetején, kerek kövér sarokbástyájával a hercegi várkas­tély. Mai lakója az uralkodó II. János Ádám herceg. A palotához kacskaringós macskaköves út ve­zet, de a vasveretes kapu zárva várja a turistákat. Ne búslakod­junk: a hercegi család világhírű műkincsgyűjteményének sok érté­kes darabját megtekinthetjük a Vaduz központjában lévő mú­zeum képtárában. Viszont elsétál­hatunk a hegyen a kilátóra, ahon­nan szép időben ellátni a Rajna völgyének túloldalán, nyugaton magasodó kétezer méternél maga­sabb Fulfirst és a Santis júniusban is havas csúcsáig. A vadmi postahivatal, ahová minden külföldi bé- Egy liechtensteini földbirtokos kúriája a szőlóhe- lyeggvüjtö betér gyen. A szerző felvételei Gyalog ereszkedjünk le Vaduz- ba, s akkor útközben látjuk a neve­zetes Vörös Házat, a Das Rote Haust - középkori kőtornyával, toronysisakjával és előtte a szőlős- kertet. Egykor a Benedek-rendi Szent János apátság barátai ter­mesztettek itt szőlőt. A pince, ahol a bort készítették, a préssel együtt ma is megvan, ám sajnos nem látogatható. A vaduzi főutca a Stadtle. Min­den más nevezetesség itt található- a Posta(bélyeg) múzeumtól a vá­rosházáig. A parlament tanácster­me is megtekinthető, de a fogda vagy börtön nem! Liechtenstein­nek nincs hadserege, és rendőrsége is alig három tucatnyi létszámú. Legfeljebb néhány hétig tartják a fogdában a rabokat, akiket a bí­rósági ítélet után hosszabb bünte­tés letöltésére Svájc valamelyik börtönébe szállítanak. Aki teheti, kiránduljon a he­gyekbe, nézze meg a festői kör­nyezetben épült Iriesent, kanyar­gós turistaúton kaptasson fel a Há­rom Nővér - a Drei Schwestern- egymás mellett emelkedő három sziklacsúcsához. A legenda szerint itt egykor három irigy málnaszedő lány előtt megjelent Szűz Mária... Jó úton hajthatunk Malbunba, a sí- paradicsom központjába, ahol ál­talában még júniusban is síelhe­tünk, szánkózhatunk. De az év minden hónapjában várják a turis­tákat. Sebes Tibor liechtensteini riportja Liechtenseint — az Ausztria és Svájc közé ékelődött kis hercegsé­get - alighanem a bélyeggyűjtők közül ismerték a legtöbben a vilá­gon. így volt ez évtizedeken ke­resztül, ám az utóbbi években a pénzvilág emberei alighanem le­körözték a bélyeggyűjtőket. Ha betérünk valamelyik vadúzi iroda­ház vagy bérház kapualjába, ren­geteg ragyogó sárgaréz cégtáblát és postaládát látunk. Statisztika nélkül is bizton állíthatjuk, hogy a mindössze 29 ezer lakosú Liech­tenstein vezet ma a világon az egy főre jutó postaládák számával! SÉTA ,4 „FŐFALUBAiX“ Hogy miért? Tessék csak végig­sétálni Vadúz falu utcáin! Falu? Igen, mert Liechtensteinben nincs város, itt minden helység „Dorf“, vagyis falu és Vaduz, a főváros, az uralkodó herceg székhelye is csak ezt a szócskát kapta: „székhely“. Szóval Vaduz legfeljebb „főfalu“. Ugyanis II. Ferenc József őfensé­gének, a közelmúltban elhunyt uralkodónak sem sikerült elfogad­tatni a városi rangot jelentő tör­vényt a tizenöt tagú parla­menttel ... Nos, a főfalu főutcáján sétáltam helybéli kollégámmal, aki egyszer csak elnézést kért, hogy egy pilla­natra beugrik a hentesüzletbe... De esze ágában sem volt húst vagy felvágottat vásárolni! A postaládá­ja volt a hentesnél! A liechtensteini kolléga ugyanis - állítása szerint - éhen halna, ha az alig egy-két ezer példányban megjelenő újságtól kapott fizetésé­ből kellene megélnie, ezért hát másod-, harmad-, de talán negyed- és ötödállást is vállal. Vagyis: kül­földi, német s amerikai cégek hely­béli képviselője, avagy „postása“. S mivel ő fent, a hegyek között Malbunban lakik, a vaduzi főutca egyik hentesénél állította fel jóko­ra postaládáját... mármint az egyik német cég itteni képviselőjé­nek a postaládáját. De vannak pos­tafiókjai is, a vaduzi főpostán... ahol már nem fért el a rengeteg postafiók, ezért el kellett költöznie egy új modern épületbe. Kollégám naponta összeszedi a neki címzett leveleket, átteszi egy másik borítékba és küldi tovább Münchenbe vagy éppen New Yorkba - anélkül, hogy a le­velet elolvasná... Persze, akad más dolga is, oly­kor maga is ír leveleket, bemegy a bankba stb. - de hát a lényeg a postaláda és a postafiók kezelé­se... Tehát ő annak a néhány kül­földi cégnek liechtensteini megbí­zottja, amelyek — soktízezer má­sikkal együtt - itt nyitottak fiók­vállalatot (egyszerűen postafió­kot). Hiszen a legtöbbnek saját irodája sincs az Ausztria és Svájc közé ékelődött miniországban. Ide menekülnek a magas adózás elől. Az Egyesült Államokból, Német­országból és más országokból: „ide „térítik el“ profitjukat. Ide utalták a pénzt, amit azután cse­kély adó levonása után kivihettek Liechtensteinből. A miniország így vált az „adó­menekültek“ országává, sőt ide hozták „tisztára mosatni“ a piszkos eredetű pénzeket szerte a világból. A minihercegségben ez még a banktitkot szigorúan őrző Svájc­nál is könnyebb volt... AKIKNEK AZ ADÓ EGY EZRELÉK De közbejött az EFTA európai szabadkereskedelmi övezet és az Európai Gazdasági Közösség (a Közös Piac) közötti együttműkö­dési egyezmény. Mivel Svájc (amelynek „hátizsákja“ a vele pénzügyi és vámunióban lévő Liechtenstein) az EFTA tagállama, s aláírta a szerződést, köteles lesz a többi állammal összehangolni adóügyeit! A fényesen csillogó réz­táblák és a postafiókok tulajdono­sai közül máris többen vándorol­nak az ugyancsak adóparadicsom­ként ismert kis Karib-tengeri szige­tekre - mint amilyen például Cayman, amelynek csak az a baja, hogy messze van Európától.- Azért én nem tartok attól, hogy a sok ezer ide honosított külföldi cég postafiókja elmenekül Liechtensteinből - nyugtatott meg helybéli újságíró ismerősöm. — Számukra ugyanis itt szinte sem­miség a jövedelemadó. Jövedel­müknek mindössze egy ezrelé- két(!) kell lefizetniök, amiért liech­tensteini cégként működhetnek. Ilyen takaros házakban talál megfizethető áron kiadó szobát a hegyi falvakban a külföldi turista HÁROMFÉLE PÉNZZEL FIZETHETÜNK A Vaduzban sétáló turistát per­sze ez egyáltalán nem érinti. Fon­takaros kis falvak házaiban, s pan­zióiban. Sokan a szomszédos Ausztriában - Vorarlbergben - foglalnak szállást, parasztház­ban, kempingben és onnan kirán­dulnak át a hercegségbe. (Ne feled­jük: Liechtenstein határát svájciak Az Alpok csúcsai között a hercegi várkastély

Next

/
Thumbnails
Contents