Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-10 / 1. szám
A szakemberek makacsul keresik Ádám és Éva nyomát... A paleontológusok sok adatot összegyűjtöttek őseinkről, de még mindig nem sikerült rálelni a primitív és a mai embert összekötő ama hiányzó láncszemre. Hol született az újkori ember? Egyetlen kis csoportból származik-e, vagy a vüágon egyszerre több helyen tűnt fel? Hol volt a bibliai paradicsom? S csak egy paradicsom volt? A paleontológusok már-már feladják... Nem úgy a molekuláris biológusok. Egyesek szerint megismétlődik Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból. Három amerikai kutató azt állítja: megtalálta Éva ősanyánkat, mégpedig a ma élő emberek génjeiben! DÁNIKEN ISMÉT SZÍNRE LÉP A népszerű szerző 1987-ben Németországban megjelent könyvében, a Mindnyájan isten gyermekei vagyunk címűben az első emberpár sírjának a keresésére indult. Éva sírja emberemlékezet óta a szaúd-arábiai Dzsid- da városa peremén fekszik, Ádám sírhelyét pedig négy helyen is vélik felfedezni. Ceylonban van egy domb, amelyet a portugálok Pico d’Adamnak neveztek el, mutogatják a turistáknak a sziklában levő hatalmas lábnyomot, amely állítólag Ádámé... A kiűzés után csak 200 évvel később vezette vissza Gábriel arkangyal Ádá- mot Évához Arábiába... Ádá- mot halála után Mekka közelében temették el, legalábbis az iszlám szerint. Más források azt állítják, hogy Ádám földi maradványait az özönvíz után elszállították Jeruzsálembe, és másodszor is eltemették a Golgota alatt. Ismét más források India egy ismeretlen nevű nagy barlangját jelölik meg Ádám sírjaként. A Krisztus után 730-ban keltezett írás szerint Ádámot a halála után visszavitték a paradicsomba, Mihály arkangyal illatos olajokkal kente be a testét... Dániken ezt a feltevést tartja izgalmasnak. A szaúd-arábiai Kamala Szálibi professzor kutatásaival ért egyet: hogy az éden- kert Arábiában keresendő, ugyanis van ott egy Adana nevű oázis. Dániken valószínűnek tartja, hogy évezredekkel ezelőtt bolygónkra leszállt egy űrhajó, amelynek legénysége azt a feladatot kapta, hogy terjessze a civilizációt és mutálja az élet megfelelő formáit. A KÉPZELET SZÁRNYAIN A földön az élet milliónyi formája létezett, köztük hominid őseink bizonyos fajai. Az űrlények kiválasztották a legmegfelelőbb egyedet, és céltudatos genetikai beavatkozással létrehozták az első emberpéldányt. Danikén szerint ez Darwin fejlődéselméletének is megfelel. Ez lehetne az a bizonyos hiányzó láncszem. Az első embert érthetően meg kellett óvni ellenséges környezetétől mindaddig, amíg kellőképpen fel nem készült a kemény életre. Ezért vitték át abba a bizonyos édenkertbe, s az űrbéliek odavitték neki Évát. Ennyit Dániken elmélkedéseiről. De folytassuk: Ádám nyughelyének hollétét nehéz meghatározni. Annyival könnyebb - állítólag - Éváét. A francia Maurice Tamisier 1840-ben Dzsiddától északkeletre rátalált egy négyszögletes síremlékre. A föld alatt állítólag üreget talált, s benne egy fekete követ, amely Éva köldökén feküdt. A sírt tíz évvel később a német Heinrich von Maltzan is említi... De ami meglepő, hogy az utazók mindnyájan egy - legalább 130 méteres - óriáslény sírjáról beszélnek. Ma már csak a síremléket körülvevő fal maradványai láthatók, Abdulaziz király a sírt 1928-ban leromboltatta. Dániken az ásasátok felújítását szorgalmazza, szeretné megtalálni Éva földi maradványait, hiszen „ő volt az első ember, aki a saját szemével látta a földönkívüli űrhajót“. ÉVA AJPRÍKA1 VOLT Folytassuk a tudósok feltevéseivel. Elődeinktől a gének közvetítésével kapjuk az információkat, az öröklődő tulajdonságokat hordozó kromoszómarészecskék, a nukleinsav-moleku- lák útján. A dezoxiribonuklein- sav a sejtmagnak, ezen belül a kromoszómáknak egyik legfontosabb, a fehérjeszintézist irányító és az öröklődésben döntő szerepet játszó anyaga, a DNS. Ennek létezik olyan változata is, amit csakis az anya ad át az utódoknak. A nyomok Afrikába vezettek. A bibliai Éva a génkutatások szerint 200 000 évvel ezelőtt tűnt fel valahol Afrikában, vadászattal és gyűjtögetéssel tartotta fenn magát, szerszámokat készített és ismerte a tüzet. De hány Éva élhetett? Rebeca Came és munkatársai két lehetőséget említenek: az egyik, hogy sok, a másik, hogy csak egy Éva volt. Kétszázezer évvel ezelőtt sok nő élt a földön. Valamennyien szültek gyerekeket. Ám ezek az ágak fokozatosan kihaltak, s csak egy maradt, amely évezredek szakadékán keresztül hozzánk vezet. ÁDÁMNAK NAGY FEJE VOLT Ádámot nehezebb megtalálni, de a genetikusok nem adják fel. A kromoszómák mutáción mennek keresztül, s ennek köszönhetően új kromoszómák jönnek létre. Kiszámították, hogy 18 millió évvel ezelőtt kezdett kifejlődni a gorilla, a csimpánz és az australopithecus, a legrégibb ősember. Az australopithecus Afrika északi és keleti részén élt, de arca, feje nemigen emlékeztetett a mai emberére. Felegyenesedve járt ugyan, de a keze segítségével. Egy- vagy kétmilió éve éppen az australopithecusnál következett be rendkívüli mutáció. A szakemberek nem tartják kizártnak, hogy éppen ez a mutáció eredményezte a koponya agyi részének „azonnali“ megnövekedését. így lett az austra- lopithecusból homo erectus, aki már olyan egyenesen járt, mint mi, szerszámokat készített, tüzet csiholt. De hogy ez a forradalmi mutáció további egyedekben is felfedezhető legyen - az esély, hogy valahol hasonló adottságú nő éljen, egyenlő volt a nullával — egy emberpárra volt szükség. Mégis megtörténhetett a találkozás. Ádám és Éva számos utódot hagyott hátra. A bizonyíték - mi vagyunk. Ilyen rendkívüli mutáció csak egyszer mehet végbe - állítják a genetikusok, s ez egy ismeretlen australopithecus fiánál következett be. A fiú felserdülve családot alapított, „rendelles“ kromoszómáit továbbadta a lányának, akit aztán feleségül vett és sok gyereket nemzett vele. Az ismeretlen australopithecus a keresett Ádám: ő jött előbb a világra, tőle született Éva, hogy később a felesége legyen. AZ UTÓDOK SORSA A fajok fejlődésének folyamatát ma egészen másképpen vizsgálják, mint azelőtt. Még nemrég is a test és a szervek különbözőségéből indultak ki, ma pedig a fehérjék struktúráját kutatja a tudomány. André Laugoney antropológus a világ minden tájáról összegyűjtötte az Rh-fak- torra vonatkozó adatokat. A számítógép a kortársaink szerveiben levő antigének alapján elkészítette - az emberi faj világtérképét. Eszerint Ádám és Éva gyermekeinek első nemzedéke mintegy 100 ezer évvel ezelőtt két csoportra szakadt- keletire és nyugatira. Az emberek állandóan újabb területeket foglaltak el, és később további osztódás következett be- északi és déli. A fajok bőrszín szerinti felosztása tudományos szempontból helytelen, mivel a bőrszín csupán a tíz-húszezer évvel korábbi életkörülményeknek a visszatükröződése. Annál is inkább helytelen, mivel a legújabb feltevések szerint fekete Évától és nagy fejű Ádámtól származunk... (A Reflex nyomán: köp) 15 1993.1.10. ff umanizmusa, szerénysége, fi széles korú műveltséggel és tudással párosulva, lenyűgözi az embert. író, festő, művészettörténész, muzeológus egy személyben, ugyanakkor értője és művelője a zenének is. 1920-ban született Szepesváralján. Nevét Cselényi Lászlóként írták be az anyakönyvbe, de a szlovák irodalomban Ladislav Granc néven tartják számon. 1966-ban feleségével és négy lányával Kanadába települt át. Kivándorlásáig négy könyve jelent meg Szlovákiában. Cselényi László élményekben gazdag gyermekkorát a Szepes- ségben, ifjúságát és világraesz- mélését pedig Kassán élte meg. Hosszú évek után a közelmúltban hazalátogatott. A készülő Löffler Múzeumban találkoztam vele, ahol a névadó mester özvegyének, Klára asszonynak a társaságában hatszemközt beszélgettünk. • • önt baráti szálak fűzték Löffler Béla szobrászművészhez.- Jó volt visszajönni az óhazába, az annyira szeretett Kassára. Már napok óta járom az utcákat. A város olyan, mint volt, de az én Kassámat mégsem találom! Hiányoznak belőle azok az emberek, akik nekem fontosak voltak, közülük is elsősorban Béla. Nagyon fáj, hogy nem lehettem a temetésén. Mintha testvérek lettünk volna. Béla a barátnál is több volt számomra. Kölcsönösen gazdagítani, inspirálni tudtuk egymást. • 1967-ben Löffler Béla is eljutott Kanadába, ahol önt kereste meg elsőként...- Montrealban találkoztunk. Akkor még ott éltem, újdonsült kanadaiként. Száz dollárért vettem egy régi autót, azzal indultunk Torontó felé. Emlékszem, pléhlemezt tettünk á lábunk alá, mert a kocsi alja lyukas volt. Hétórás furikázás után egy nagy városba értünk, ahol a hómunték egymást, életük hátralevő idejét a sok borzalom után együtt kívánták leélni. Ezt én megértettem, helyeseltem, és amikor hatvanháromban értesültem a kivándorlás lehetőségéről, én is beadtam a kérvényemet. Nos, ezt követően nyolc órán belül leváltottak igazgatói tisztségemből, többé nem léphettem át a múzeum küszöbét, kizártak a pártból és a kiHa hívják, újra eljön Hatszemközt a Kanadából hazalátogató Cselényi, alias Granc Lászlóval későktől kérdeztük meg, hol vagyunk. Tőlük tudtuk meg, hogy Torontó centrumában. Telefonáltunk Béla ottani barátjának és végül is minden nagyon jól végződött. Béla több szobrot is készített ott. Az alkotásait nagyra becsülték, galériák vásároltak tőle. • Nálunk kevesen tudják, hogy önnek köszönhető a kassai Keletszlovákiai Képtár létrejötte a pazar Dessewffy-paíotában 1958-tól kerek öt éven át ön lett a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatója, és nyilván az is maradt volna, ha nem adja be áttelepülési kérvényét Kanadába.- A motiváció tisztán családi eredetű volt. A feleségem zsidó származású. A családjukból egyedül a nővére maradt életben, aki Montrealban lelt otthonra. Nagyon szeretutazási engedélyt sem adták meg. Annyit mondtak, hogy menjek a termelésbe dolgozni. A Slovnaftban a káderes azzal fogadott: „Mit akarsz,elvtárskám, ilyeneknek, mint te, itt nincs hely!“ Reménytelen helyzetemben felkerestem Bilak elvtársat. Csak annyit mondtam neki: „Nem az bánt, amit velem tettetek, de mondjátok meg a gyermekeimnek, hogy ebben az államban miért nem kereshetem meg a mindennapi kenyérrevalót!“ Aztán felvettek az egyetemi könyvtárba, havi 1200 korona fizetéssel. • Végül is sikerült kijutniuk Kanadába?- Kérvényt kérvény után írtunk és végül 1966-ban engedélyezték a kitelepülésünket. A prágai kanadai nagykövetségen a legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy most viszont ők nem akarnak beengedni az országba. Alighanem azért, mert korábban a pártnómenklatúrához tartoztam. • Ilyenkor mit lehetett tenni?- Az édesapám több, mint harminc évig volt tanár a római katolikus tanítóképzőben a Szepesi-káptalanban, amiért 1935-ben kitüntetést, arany keresztet és oklevelet kapott a pápától. Az oklevél másolatát elküldtük a feleségem nővérének Montrealba, eljuttatta Trudeau képviselő úrnak, aki később Kanada köztársasági elnöke lett. Nos, igy kaptam meg a beutazási engedélyt Kanadába. • Ott már minden simán ment?- A sógornőm jóvoltából laknunk volt hol, de eltartani nem tudott bennünket, és ezt nem is várhattuk el. Sok mindennel próbálkoztam, végül is festészettel biztosítottam a megélhetést. Később átköltöztünk Torontóba, ahol felvettek a Királyi Múzeumba, és rövid időn belül megbíztak az európai osztály vezetésével. • Az amenkai kontinensen ez a második legnagyobb múzeum...- Valóban, roppant gazdag gyűjteménnyel rendelkezik. Tizenkilenc éven át - nyugdíjba vonulásomig - életem igen szép és termékeny időszakát éltem itt le. A zenei osztályt a hangszergyújteménnyel, a grafikai, illetve a textilosztályt én hoztam létre. Közben publikáltam. A legújabb regényem nemrégen egy New York-i kiadóban jelent meg angol nyelven A tévedések háza címmel. Hiteles történelmi dokumentumokra épülő regény, és a XVII. századi Szepességben játszódik. A kritikusok kedvezően fogadták. Közben a politikára terelődik a szó.- Hagyjátok a politikát a politikusokra - veti közbe Löffler Klára néni, aki háziasszonyként eddig türelmesen hallgatta dialógusunkat. Most ö tesz fel egy szívből fakadó kérdést Cselényi Lászlónak: - Mondd, ha Kassa városa meghívna, eljönnél berendezni a Löffler Múzeumot? A váratlan kérdés elérzékenyítet- te Cselényi Lászlót. Kezet csókol Klára asszonynak, és csendes szavakkal mondja:- Ha hívtok, és az egészségem engedi, nagyon szívesen eljövök... Szaszák György <
