Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-07 / 5. szám

Á VASÁRNAP NAGYMAMÁKNAK ^NAGYPAPÁKNAK! Százéves múlt... EGYRE MAGASABB AZ IDŐS EMBEREK RÉSZARÁNYA Az Egyesült Államokban a Statisztikai Hivatal adatai szerint 1980-ban 17000 százéves és százévesnél idősebb ember élt. Tíz évvel később számuk már 35 808 volt! Egyes előrejelzések szerint kedvező körülmények esetén 2080-ban az Egyesült Államokban kerek egymillió anyóka és apóka élhetne! Az amerikai ada­tok arról tanúskodnak, hogy a százévesek kétharmada nő és csak egyharmada fér­fi. A százéves nők nyolcvan százaléka fehér bőrű, többségük középiskolába se járt és kilencven százalé­kuk átlagos évi jöve­delme nem éri el az 5000 dollárt, ami aránylag kevés. Miben rejlik a hosz- szú élet titka? David Wekstein a kentuckyi egyete­men 546 százéves személy életmódját ta­nulmányozta és meg­állapította, hogy a leg­többjüknek „volt vala­kije“. Például élettár­sa, gyermeke vagy leg­alább gondozója, aki rendszeresen látogat­ta. A hosszú életűek többségére az élet megítélésében a derű­látás jellemző és job­bára nem fogyaszta­nak kávét, szeszes italt és nem dohányoz­nak. „Mintha csak szívgyógyá­szok és rákkutatók könyveit ol­vasnák, a tudomány ajánlásával összhangban alakították élet­módjukat“ - állapítja meg Wek­stein. Természetesen akadnak kivételek is. Például HarryAchei- der, aki soha semmiféle gyógy­szert nem fogyasztott, de beval­lása szerint kilencvenöt éven át minden nap ivott skót Whiskyt, ám soha nem volt berúgva. Érdekes észrevételeket közöl Jim Heynen újságíró is Százon túl száz című könyvében a hosszú élet titkának kutatásá­ról. Állítólag sok százéves élete azzal telt, hogy másoknak segí­tettek. Ók maguk különféleképp magyarázzák hosszú életüket. A 101 éves Willi Claire például minden nap táncol és vélemé­nye szerint az egészségét a mozgásnak köszönheti. „Az egyenes testtartás felettébb fon­tos" - tanácsolja. A két hajótörést átélt Henry Neliga tengerész tanácsa a kö­vetkező: „A lábukat tartsák me­legen, a fejük legyen higgadt, a belük üres és higgyenek Is­tenben". A 106 éves Robert Coulter munkás, aki harminc évet töltött a szerelőszalag mellett, egysze­rűbben fogalmaz: „Ha erős szá­rú növényt ültetsz, sokáig ki­bírja. “ Szeretne négyszáz évet _________élni?_________ NE M AJÁNLJUK! Az amerikai kormány évente mintegy három- milliárd dollárt költ az emberi élet meghosszab­bításának lehetőségeit kutató programra. Az utóbbi időben a tudósok­nak a Nobel-díjas James Watson vezetésével sike­rült megtalálniuk az em­beri szervezet öregedé­séért „felelős“ gént. (A gének az öröklődő tulaj­donságokat hordozó kro­moszóma-részecskék.) Úgy tűnhet, hogy a hal­hatatlanságról ősidők óta szőtt álmok beteljesülése kéznyújtásnyira van. Az örökléstannal foglalkozó Watson-munkaközösség tagjai kijelentették, hogy kutatási eredményeik gyakorlati alkalmazásá­val már a mai nemzedék átlagéletkora is meg­hosszabbítható 250 évre, a továbbiaké pedig akár 400 évre is. Ehhez ele­gendő az öregedést ve­zérlő gén hatásának csökkentése, ami már ma se lehetetlen. Az Egyesült Államok Kongresszusához né­hány hónappal ezelőtt 93 neves amerikai tudós for­dult azzal a kéréssel, hogy szüntesse be a hal­hatatlanság kutatásának támogatását. Nézetük szerint az öregedés gén­jének eltávolítása az em­beriség degenerálódásá- hoz (elkorcsulásához) és kipusztulásához vezetne. A levélben leszögezik: „Az agysejteknek termé­szetes módon kell elöre­gedniük és elhalniuk. Amennyiben megfosztjuk őket ettől a lehetőségtől, az agyban visszafejlödési folyamatok veszik kezde­tüket. így megtörténhet, hogy testünk valóban négyszáz évig, „de üres fejjel fog élni“. KISZOLGÁLTATOTT W NYUGDÍJASOK A gazdasági nehézségek elsősorban a nyugdíjasokat sújtják • Sokan a nyomor határán A Szlovákiában győztes politikai mozgalom választási prog­ramjában a nyugdíjasok hátrányos megkülönböztetésének megszüntetése is szerepelt. Ez a népszerű ígéret bizonyára sok voksot jelentett. Októbertől valóban törölték a dolgozó nyugdí­jasok béradójának 100 százalékos emelését. Viszont január elsejétől a nyugdíjasok is kötelesek nyugdíjbiztosítást fizetni jövedelmükből, holott ez a biztosítási összeg nem befolyásolja nyugdíjuk magasságát. A nyugdíjasok a betegségi zenöt százalékos emelését, ez- biztosítást is fizetik, ám táppénzt zel szemben a nyugdíjaknak csak úgy kaphatnak, ha beteg- csupán tíz százalékos emelését ségük idejére lemondanak nyugdíjukról, illetve megszünte­tik annak folyósítását. A nyugdíj- biztosítás alapelve, hogy ki mi­nél magasabb biztosítást fizet, annál magasabb táppénzt kap. Ez csupán a nyugdíjasok eseté­ben nem érvényes. A cseh és a szlovák sajtó sokat foglalkozik a nyugdíjasok ügyével. Megállapítják, hogy az átalakulás következményeit el­sősorban ők viselik, mert a pénz elértéktelenedésével nem tart lépést a nyugdíjak kiegyenlíté­se. Az idős emberek egész éle­tükön át becsületes munkájuk­kal teremtették meg nyugdíjaik feltételeit és igazságtalan, hogy nyugdíjuk reális értéke állandó­an csökken. Egyesek ezt a nyugdíjasokkal szembeni igazságtalanságnak, sőt ember­telenségnek tartják. Minden ország számára ér­vényes az a megállapítás, hogy a társadalom idős emberekhez való viszonya a nemzet kulturá­lis fejlettségének értékmérője. S utóvégre a nyugdíjasok diszk­riminálása sérti az emberi jogo­kat. Már pedig a nyugdíjasok hátrányos megkülönböztetés­ben részesülnek. íme a példa: az 1993. évi költségvetés 15 százaléknál magasabb infláció­val számol. Ez feltehetően jóval magasabb lesz. A bérek kb. ti­tervezik. Ebből nem nehéz le­vonni a következtetést, hogy a nyugdíjasok életszínvonala szükségszerűen tovább csök­ken. A sajtóból olyan megjegy­zések se hiányoznak, hogy talán a nyugdíjakon megtakarított pénzből jut a képviselők, kor­mányhivatalnokok fizetésének nagy arányú emelésére. Gyakran halljuk az érvelést, hogy a nyugdíjak emelésére hi­ányoznak a pénzügyi források. Ugyanakkor szinte naponta ol­vashatunk arról, hogy az adó­csalások százmilliós, milliárdos összegeket tesznek ki. Ki ezért a felelős? A nyugdíjasok a társadalom legkiszolgáltatottabb rétege. Az alkalmazottak egyes csoportjai tüntetésekkel, munkabeszünte­téssel, sztrájkkészültséggel és más eszközökkel szervezetten kényszerítik ki béremelésüket. De mit tehetnek a nyugdíjasok? Számos más kérdésre se kapnak kielégítő választ. Ám egy kérdésre mégis ismerik a fe­leletet. Egész biztosan tudják, hogy az elkövetkező választáso­kon kire (ne) szavazzanak. És ugye nem kell sokat magyaráz- gatni, hogy a nyugdíjasok a vá­lasztásra jogosultaknak csak­nem egyharmadát teszik ki. (al) ALLATTERÁPIA ÖREGEKNEK A magányos öregek számára Ausztriában létesített otthonok kényelmesek és az ellátás kitű­nő. Dr. Hans Bürger, a háziorvos azonban azt tapasztalta, hogy hiába van társalgó, tévé, rádió, hiába rendeznek ünnepségeket, az otthon lakói a kezdeti jó köz­érzet után egyhamar búskomo­rakká válnak és egymással zsör­tölődnek. Újfajta gyógymóddal próbálta hangulatukat feljavítani: az egyik néninek házinyulat, a másiknak macskát, a harma­diknak tacskókölyköt hozott. S mi történt? A társalgóban azó­ta vidám az élet. Csaknem min­den lakónak van dédelgetett kedvence. Papagáj, teknőc, há­zinyúl, kutya, macska teszi kelle­mesebbé napjaikat. Az egyik idős lakó ketrecben tyúkot nevel. A dolog úgy kezdődött, hogy leszólí­tották a kutyánkat. Esti sétánkból ballag­tunk hazafelé, amikor egy idősödő úr megszólította a Zsemlét:- De szép kutyus vagy. Pont olyan, mint a mi Tinánk. A kutya hálás téma, csaknem olyan, mint a gyerek. Mindenkinek a sajátja a legszebb, legokosabb, legsatöbbi. Történetek szólnak róluk. Gyerektelen családban ö az egyetlenke, gyerekes családban ő a legkisebb. Az úr is büsz­keséggel vegyes szeretettel mesélt a Tináról, „akivel“ egyetlen gondjuk van: nem rajong a fiúkutyákért. S mivel a két eb hasonló fajták keveréke lehet, hátha... Rajtunk ne múljon, tettünk egy kitérőt. Ekkor derült ki, hogy Bencze Sándor doktor úr, a hetvenéves fogorvos hét nyelven beszél, tolmács is volt, néhány évvel ezelőtt nagy világjáró, „mellesleg“ amatőr festő, örök házasságpárti - im­már ötödször nős. Bár Győrben született, tősgyökeres pozsonyinak vallja magát, hiszen itt éltek ősei. Pozsonynak köszönheti nyelvtudá­sát. Ó még azokban az években volt gyermek, ifjú, amikor a város három­nyelvű volt. A magyar, német és szlovák nyelvet egyszerre tanulta, a franciát a gimnáziumban, az angolt magánórá­kon, az oroszt a szlovák nemzeti felkelés idején sajátította el, a cseh pedig „rára­gadt“. Évekig tolmácskodott is. Ügyfelei a mai napig képeslapokkal, üdvözletek­kel hálálják meg segítségét. Gyerekei mindegyike örökölt valamit tehetségéből. Egyik lánya grafikus, legi­dősebb fia szobrászművész, a legkisebb három nyelven beszél, a negyediket ta­nulja, s épp úgy rajong a kutyákért, mint apja.- Valamikor nagyon szerettem utazni. Két szenvedélyem volt: az állatok, a ku­tyák és az utazás. Bejártam Lengyel- országot, Németországot, Ausztriát, Olaszországot, Franciaországot, termé­szetesen Magyarországot. Mindegyik gyönyörű, de a legkedvesebb, legszebb számomra Budapest és Firenze. Most már nem szívesen mozdulok ki otthon­ról, fárasztanának a hosszú utak, az évek során türelmetlenebb lettem. A leg­kisebb fiammal azért néhanapján átruc­canunk Ausztriába. Utoljára két éve vál­lalkoztam hosszabb, utazásra, a kicsivel Itáliában jártunk. Sajnos, a nyelvekkel is úgy vagyok, hogy lassan-lassan elfelej­tek franciául, angolul, oroszul, mert nincs kivel beszélni. Németül olvasga­tok, megnézem az osztrák tévé adásait, s ha a fiammal átrándulunk Hainburgba vagy Bécsbe, legalább németül beszél­hetek. A festés is a múlté. Pedig tíz- tizenkét éves koromtól rajzoltam, feste- gettem tájképeket, portrékat, csendéle­tet. Ami képet a falon lát - mutat körbe szobájában mind én festettem. Most már ehhez sincs türelmem, pedig az egyik lányom nagyon kér, hogy fessem le neki is azt a pozsonyi utcarészletet, amely egyik kedvencem. Legszíveseb­ben a feleségemnek segítek a munka­helyén, és kora tavasztól késő őszig a kiskertben dolgozom. Ez jelent felüdü­lést. A füstös, zajos városból boldogan menekülök gyümölcsfáimhoz. Itt gyak­ran összejön a nagy család, a gyereke­im, unokáim. S akár hiszi, akár nem, a volt feleségeimmel is nagyon jó kap­csolatban vagyok. Külföldi útjaimról is hoztam, hozok mindegyiknek ajándékot, s hogy ne okozzak fölösleges vitát, gon­dot, mindegyik egyforma meglepetést kap. Tudja mi az érdekes? Egyik felesé­gem sem ment még egyszer férjhez. Úgy látszik, csak én vagyok ilyen csa­lád- és házasságpárti.-sk-

Next

/
Thumbnails
Contents