Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-10 / 288. szám, péntek

1993. DECEMBER 10. IMII imiimmIII^MiiiiHIIIÍHMIM 11 1111111 1 i ÚJSZÓ* MOZAIK 4 Nézze velünk! A Szlovák Televízió magyar adását szombaton 18.45-kor A tartalomból: • Tardoskeddi falukép • Új vásárcsarnok épül Ko­máromban • Takarékpskodjunk - laká­sért • Új szolgáltatás a zöldség­termelőknek • Hagyományőrző együtte­sek seregszemléje • Látogatóban egy pásztor családjánál • Mi újság a PIJÁK-nál Műsorvezető: Bárdos Ágnes MIKOR SZÁLL FEL A KÖD? (Folytatás az 1. oldalról) natot, hogy átadhassák azokat a határnyitás ügyében legilleté­kesebb kormánytagoknak. Kedden Pácinban és Nagykö­vesden az a hír járta, hogy Jozef Moravčík külügyminiszter e hét végén oda is ellátogat. Tegnap szerettük volna megtudni, igaz-e a hír. Nos, kiderült, Jozef Mo­ravčík pénteken valóban készül a Bodrogközbe, de hogy Tisza­csernőn, Dobrán és Királyhel­mecen kívül Nagykövesdre is el­megy-e, azt sem a külügyminisz­ter, sem a DSZM szóvivője nem tudta megerősíteni. (gazdag) KARÁCSONYI KIRAKODÓVÁSÁR ROZSNYÓN (Munkatársunktól) Hosszú évti­zedek óta az idén először ismét tartanak karácsonyi kirakodóvá­sárt Rozsnyón, a város főterén. A ma délelőtt kezdődő és szom­bat délutánig tartó vásárt - min­den bizonnyal a gyermekek örö­mére — a Mikulás is meglátogatja majd. Azonkívül, hogy ki-ki mégvásárolhatja itt a még hiányzó karácsonyi ajándéko­kat, az esti mulatságban-diszkó­ban táncolhat is az, akinek a nagy, karácsony előtti költeke­zések idején még van erre ked­ve. (k-t) INFORMÁCIÓS RENDSZER ÁRUCSERE KERETÉBEN (Munkatársunktól) COMET néven már hazánkban is jó néhány vállalat­ban alkalmazzák azt a vállalatirányí­tási információs rendszert, amely ed­dig a világ 41 országában, 21 nyelv­változatban és mintegy 80 ezer ki­szerelésben segíti a vállalkozások hatékony működését. Az Ecodata cég által forgalmazott programcso­magot - amely a Siemens-Nixdorf terméke - 1978 óta folyamatosan fejlesztik, s komplex módon átfogja a vállalat irányításának legfontosabb területeit. Az Ecodata pozsonyi leányvállalata a programcsomag for­galmazási joga mellett a Siemens -Nixdorf számítógépek kizárólagos forgalmazási jogát is megszerezte. Ennek kapcsán tartottak sajtóérte­kezletet tegnap a cég képviselői, amelyen többek között megtudhat­tuk, hogy az Ecodata pozsonyi köz­pontjában végzik a kelet-európai or­szágokban forgalmazott vállalatirá­nyítási információs rendszerek nem­zeti környezetbe való átültetését az illető ország nyelvi és jogi követel­ményei szerint. Tekintettel a jelenle­gi bonyolult pénzügyi helyzetre az Ecodata árucsere, ún. barter fejében is hajlandó az említett információs rendszer beszerelésére, ami annyit jelent, hogy az adott vállalat termé­keivel fizethet az Ecodata által nyúj­tott szolgáltatásért. t. szil. PARTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: Figyelemelterelés ŠtB-módra (Munkatársainktól) A minisz­terelnöknek sikerült elérnie, hogy a nemzetiségek problémáit már külföldön is a kétnyelvű helységnévtáblák körüli huzavo­nával azonosítják, a valódi prob­lémákról, a nyitrai nemzetiségi pedagógusképzés és a kisebbségi törvény kérdéséről nem vesznek tudomást - jelentette ki Petőcz Kálmán szóvivő a Magyar Pol­gári Párt tegnapi sajtóértekezle­tén. - A kormánynak ez a politi­kája a volt ŠtB vagy a KGB figyelemelterelő manővereire emlékeztet - fűzte hozzá A. Nagy László pártelnök. Utalt Vladimír Mečiar Aranyidán el­hangzott beszédére is, amelyben a kormányfő egyebek között ki­jelentette: a kárpátaljai autonó­miakövetelés idején készen állt három ezredet a saját parancs­noksága alatt az ukrán határra vezetni. A. Nagy szerint elszo­morító az a fásultság, hogy egy ilyen kijelentésre csak néhány újságíró reagál, de a büntetőeljá­rásban részt vevő szerveknek nem jut eszükbe fellapozni az alkotmányt, és utánanézni, van-e ilyesmihez joga a miniszterel­nöknek. A pártelnök beszámolt az MPP Kassa-vidéki szerveze­tének rendezésében szerdán Bu­zitán létrejött magyar-szlovák vállalkozói találkozóról. KDM: Mi kell még Mečiar visszahívásához? - A miniszterelnökkel szembeni bizalom megkérdőjelezését első­sorban saját mozgalmának kelle­ne kezdeményeznie. Úgy tűnik, már ők is kezdik tudatosítani felelősségüket elnökük kijelen­téseiért - válaszolta Ivan Simko alelnök a Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekez­letén arra a kérdésre, aranyidai beszéde után mit kell még elkö­vetnie a miniszterelnöknek. hogy végre valaki kezdemé­nyezze a visszahívását. Július Brocka képviselő arra figyel­meztetett, amennyiben jóvá­hagyják a költségvetésről, vala­mint a Nemzeti Biztosítóról szó­ló törvénytervezetet, a biztosító a kormány befolyása alá kerül, és az államhatalom újabb centra­lizálásának lehetünk majd tanúi. (gaál) Ha bebizonyosodik, hogy Me­čiar kormányfő Aranyidán való­ban azt mondta el, ami a magnó­szalag átírása alapján egyes na­pilapokban nyilvánosságra ju­tott, mindent megteszünk azért, hogy pártunk önazonosságát megőrizzük, jelentette ki Ľudovít Černák pártelnök a Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) tegnapi sajtóértekezletén, s egyben azt is elmondta, hétfőig várnak arra, hogy Mečiar cáfolja a nyilvános­ságra hozott beszédet. A SZNP elnöke a továbbiakban főként a helységnévtáblákról szóló tör­vény előkészületeiről beszélt - meglehetősen zavarosan. Nyi­latkozatából mindenesetre kide­rült, hogy nemzetieskedő képvi­selőink egyes esetekben elfogad­hatatlannak tartják az általuk szorgalmazott tükörfordítását a szlovák helységneveknek, és ugyanígy elfogadhatatlan szá­mukra az is, hogy magyar helye­sírással írjanak le egyes lefordít­hatatlan szlovák elnevezéseket, mert az „bántaná a szlovákok szemét". (fekete) EGYENLŐK ÉS EGYENLŐBBEK Ivan Lexa kedden a jogrend szembeköpésének minősítette, hogy a teljes nevét nyilvánosságra hozták a köztársaság elnökének gyalázásával kapcsola­tos vádemeléssel összefüggésben. Állítása szerint még a többszörös gyilkost is védi az ártatlanság védelme, mert ilyen esetekben rendszerint csak a név kezdőbetűit tüntetik fel. Ugyanakkor kilátásba helyezte azt is, hogy pert indít azon lapok ellen, amelyek hírként közölték: Ivan Lexa államtitkár ellen büntetőeljárás indult a köztársasági elnök gyalázásának vádjával. Ivan Lexa polgártársunk - ha jól tudom - jogi karon szerzett diplomát. Tudnia kell, hogy a sajtó törvényes kötelessége a hiteles és objektív tájékoztatás. Az újságírók csak kötelességüknek tettek eleget, amikor olva­sóikat tájékoztatták arról, amit talán csak több, egymástól független informá­ció összegezése alapján tudtak meg. Az általános európai joggyakorlat szerint, amíg a sajtó csupán a létező tényeket közli, nem sérti a személyiségi jogokat - főként, ha közéleti személyiségekről, politikusokról van szó. A politikusok ugyanis saját szabad akaratukból vállalják a nyilvánosság előtti szereplést, és éppen ezért olyasmit is el kell viselniük, ami a közszereplést kerülő emberek esetében már a személyiségi jogaik megsértésének minő­sülne. A sajtó akkor követné el a személyiségi jogok megsértését, ha mondjuk nem tájékoztatna a Lexa-ügy későbbi fejleményeiről, így például arról, hogy a büntetőeljárást megszüntették vagy a bíróság felmentő ítéletet hozott. Ebben viszont államtitkár-polgártársunk nemigen reménykedhet. Egyébként Ivan Lexára nem igazán jellemző az, hogy tiszteletben tartaná azokat a jogokat, amelyekhez ő maga annyira ragaszkodik. Mert ha ugye tiszteletben tartotta volna ezeket a jogokat, nem sértegette volna a köztársa­sági elnököt, és az általa vezetett hivatal sem hozta volna nyilvánosságra, hogy Karol Hirman, a ČTK kassai tudósítója ellen bűnvádi eljárást kezdemé­nyeznek. És ilyenkor jut eszembe sokadszor is Orwell Állatfarmja, ahol minden állat egyenlő, de az egyenlők között vannak egyenlőbbek is. FEKETE MARIAN VÁLASZ SOÓKY (GÁL) LÁSZLÓ NYILATKOZATÁRA Tisztelt kollégám - Kedves László Barátom! Megvallom őszintén, megdöbbentett a nyilatkozatod! Sőt, meg kell vall­jam, nem tudom mi az, ami egy ilyen elkeseredett lépésre késztetett. A ké­szülő törvényről meg kell, hogy nyugtassalak — azonos a vélemé­nyünk. Ami viszont a kormánnyal és végleges elhatározásoddal kapcsola­tos, afölött nem tudok napirendre térni. Mindketten részesei voltunk már hatalommal szembeni kiszolgálta­tottságnak annak ellenére, hogy mindketten tudjuk, nem mi voltunk azok, akik törvénybe ütközőt cse­lekedtünk. Nem ez lesz az első tör­vény (amennyiben életbe lép!) amely egyértelműen ellenünk - ma­gyarok ellen irányul! Mégis úgy ér­zem, a mai napig emelt fővel állha­tunk megbízóink, a választók előtt. Talán ezért vagyok biztosabban, sohasem lesz ' MARCELOVÁ - MARCEL esetleg MARCELNÉ fel­irat, mintahogy nem lesz VEĽKÉ LU­DINCE - VEĽKÉ LUGYINCE - NAGY NÉPESSÉG vagy valami hasonló „költői" őrület községeink határában elhelyezve. Ezért is maradok, amíg választóim is jónak látják! Bízom benne, nem fogod lemon­dásoddal a hatalmon lévők sikerél­ményét hizlalni! Tisztelettel: Vavreczky József, Nagyölved A MÁSODIK HAZA EMLÉKE Rejtélyes, valamiféle női becenevet sejtető, Sicu címmel harangozta be a tévéújság azt a dokumentumfilmet, mely a Magyar Televízió 2-es csator­náján az 1939-40-es szovjet-finn há­ború magyar önkénteseinek emlé­keit elevenítette fel. Mar majdnem a vége felé tartott az egymást kiegé­szítő visszaemlékezések pergése, amikor kiderült, mit is jelent a titok­zatosnak tűnő szó: a finnországi ma­gyar önkéntes zászlóalj tagjainak zubbonyán, az ősi atyafiságra utalva szerepelt karpaszományként. Pár évvel ezelőtt aligha hihette az a két tucatnál is több idős, hetven éven túli férfi - abból az egykori 350, egyes források szerint 344 fős egységből -, akit megtaláltak a fil­mesek, hogy az ország és a magyar­ság nyilvánossága elé tartják emlé­keiket és élményeiket. Ki tudja, hogy milyen rejtekhelyekről kerítet­ték elő 1989 után a féltve őrzött fényképeket, amelyek Lápua város műemléktemploma előtt, a finn és a koronás magyar címert ábrázoló emléktáblával a háttérben készültek. Ha az ötvenes években óvatlanul netalán gyermekkezekbe kerültek ezek a bajtársi csoportfelvételek, az édesapjukat a többi fülessapkás ka­tona között felfedezve azon csodál­kozhattak, hogy vajon miért nem ünneplik őt is, mint partizánt. S talán észre sem vették, hogy valami azért nem „stimmel" - hiányzik a sapka­jelvény, az ötágú csillag. Főbenjáró bűnnek számított vol­na a korszellemnek megfelelő gyer­mekhiedelmek eloszlatása. Szent­ségtörésként kellett volna elmonda­ni, hogy ott, az ezer tó országában, ahol a fényképezőgép akkor elkat­tant, a maroknyi finn népre hadüze­net nélkül rátörő szovjet betolako­dók viselték - ugyanolyan bá­ránybőr sapkákon - azt a csillagot, amely az északi tél félelmetes sötét­jében kegyetlen kézitusák biztos cél­pontjaként szolgált. Jelezte, hogy hova sújtanak le könyörtelen pon­tossággal a puukkónak nevezett finn tőrök. A békediktátum után, 1940 nyarán a finn tanyavilágba visszaté­rő katonáknak aszerint járt honfitár­saik elismerése, hogy zsebükben hány ilyen csillag lapult. Szeretett szülőföldjüket védték a finnek azokkal szemben, akik ma­guk is áldozatok voltak, az emberi függetlenséget, a népek és országok érdekeit semmibe vevő sztálini ön­kény kiszolgáltatottjai. A Szovjet­unió a Lenin által is elvetett történel­mi jogra hivatkozva követelte vissza a cári hódításokkal megszerzett terü­leteket. A finn népre 16 hetes hősi ellenállás után rákényszerített béke­szerződés úgy határozta meg a ma is érvényes határokat, ahogy azt annak idején Nagy Péter cár térképén meg­húzták. Az önkéntes magyar zász­lóalj finnországi jelenlétében - min­den egyéb szándék ellenére is - a ro­konnép sorsközösségként átélt igaz­sága tükröződött. Persze, vegyes volt a jelentkezések közvetlen indí­téka. Olyan is akadt, aki a spanyol­országi polgárháborút a köztársasá­giak oldalán interbrigadistaként megjárt bátyja példaját követte. A toborozás szájról szájra járó hírek kel egyébként az egész akkori Ma­gyarországra kiterjedt. A műsorban hét rimaszombati önkéntes jelentke­zőről is szó esett. Tisztelet és szinte testvéri meleg­ség övezte - ahogy erről a filmben finn lakosok is vallottak - a magyar segítőkészséget. Igaz, a magyarok a harcokban már nem vettek részt. De ottlétük emlékét mai napig őrzik a helyiek, s ahogy a filmből kiderült, még szerelemgyerekek is. Valószí­nűleg nem mindenki járt úgy, mint az egyik visszaemlékezőnek huszon­éves önmaga, a finn szauna gyúró­padkáján. Közép-európai férfiassága nem tudta elviselni az északi vér­mérsékletnek megfelelően a női ke­zek érintését, mire vödörnyi hideg víz zúdult rá. A fiatalság egy jó ideig feledésre ítélt varázsképei keltek most életre a kamerák előtt. Az egyik visszaem­lékező megmutatta azt a cipőt, amelyben viszontagságos hajózással tarkított útvonalon megjárta társai­val Suomi földjét. A film zárójelen­tésében egy másik résztvevő fátyolos szemmel, elcsukló hangon vallotta meg, hogy hazatérése után visszavá­gyott abba az országba, melyet má­sodik hazájának érzett. Megkapó mozzanatokban bővel­kedve került emberközelbe a finn -magyar kapcsolatok e homályfedte fejezete. Kár, hogy a személyes em­lékeket itt-ott azért nem kísérte ma­gyarázó kiegészítés. A nézők pél­dául azt sem tudhatták meg, hogy amikor 1940. április 9-én megindult a Dánia és Norvégia elleni német támadás, a magyar önkéntesek tiszti gyűlésén felvetődött a Norvégia se­gítségére siető bevetés gondolata, de ezt Pestről - „lefújták". A Molotov -Ribbentropp paktumban szentesí­tett hatalmi osztozkodás hitleri érde­keltsége nem nézte jó szemmel - a magyarországi németbarát kö­rökkel együtt - a Finnország melletti kiállást. Ezért is kellett az önkénte­seknek szinte titokban kijutniuk és hazatérniük. Vajon hogyan alakulhatott a sor­suk a világháború kitörése után, ami­kor a Szovjetunió vívott honvédő háborút a német támadókkal szem­ben? S miként formálódott szemléle­tük és magatartásuk a háború utáni évtizedek kusza, megtévesztő ellent­mondásai közepette? Erre gondolva felelevenedik előttem a tíz évvel ezelőtt elhunyt szlovákiai magyar költőnk, Gyurcsó Istvánnak a sorsa. Pista bácsi az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás után a Csemadokban dolgozó fiatal munkatársak barátja­ként titkot árult el bizalmas kvater­kázás közben. A kisnépek során töp­rengve elmesélte, hogy mozgalmas életét a finnek ellenállása iránti egykori rokonszenv sem hagyta érintetlenül. Jelentkezett a toborzó­irodán, s csak valami ügyintézési rö­vidzárlat folytán maradt ki a hárshe­gyi cserkésztáborban gyülekező zászlóaljból. Vajon hogyan szólt vol­na bele az életébe, ha ő is szemtől szembe megélhette volna a finn test­vérek szabadságszeretetét. Akkor talán az 50-es évek illúzióival szem­ben felvértezve tört volna felszínre belőle a költői ihletettsége? S elke­rülhette volna, hogy a mélyről jöttek őszinte szociális fogantatású versei­vel maga mögött érje a csalódás, amikor 68-as magatartása miatt fél­reállították és a megbélyegzettek lis­tájára került? Ha lesz a filmnek folytatása, re­mélhetőleg az életutak övéhez ha­sonló örvénylései sem hiányoznak majd belőle. KISS JÓZSEF SZNP: Hétfőig várnak

Next

/
Thumbnails
Contents