Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-09 / 287. szám, csütörtök

1993. DECEMBER 9. ÚJ SZÓ J GAZDASÁG 6 LÉPÉSVÁLTÁS VESZTFÁLIAI MÓDRA Németország világgazdasági szerepvállalását nem kell hangsúlyozni. Ezen belül is különös súlyt fektet térségünk, Közép-Európa államai piacgazdaságának talpraállítására. A nyugati partner jelenleg a második legnagyobb külföldi beruházó

1 Szlovákiában, eddig 621 német-szlovák vegyes vállalat jött létre, melyekben a német tőkerészesedés 1,8 milliárd korona. S hogy a kép teljes legyen, Szlovákia külkereskedelmében az első helyet éppen Németország foglalja el. A két ország intenzív kapcsolatát jelzi, hogy idén már kilenc német gazdasági delegáció tett látogatást Szlovákiában. A közelmúltban egy szövetségi tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália vezetői folytattak tárgyalásokat a privatizációs és gazdasági minisztériummal, valamint a honi vállalatok vezetőivel és Pozsony főpolgármesterével. Lehet, hogy első pillanatban nem tűnik jelentősnek a tartományi szintű delegáció. Azonban ne feledjük: Németország szövetségi tartományait nem lehet egy lapon említeni Szlovákia volt kerületeivel, de még az egész országgal sem. Különösen igaz ez Észak-Rajna-Vesztfáliára, amely a maga 34 ezer négyzetkilométernyi területével és 17,1 millió lakosával a nyugati partner legnépesebb tartománya. Itt dobog az ország vas- és acélszíve, a Ruhr-vidék, Európa egyik legnagyobb ipari zónája Düsseldorf, Essen, Dortmund, Duisburg és Bochum központokkal. A tartomány 45 ezer közép- és nagyvállalata adja Németország ipari termelésének és külkereskedelmének meghatározó részét. Hartmut Krebs, a tartomány gazdasági és technológiai államtitkára az utóbbit egy példával is alátámasztotta: Ha Észak-Rajna-Vesztfália önálló államként szerepelne a világpiacon, az országok sorrendjében a külkereskedelem volumenét illetően a 11. helyet foglalná el. Vajon milyen területeken várható a vesztfáliai—szlovák együttműködés? Bár nem szokás már az első tárgyalásokon konkrét szerződéseket aláírni, mégis azonnal kirajzolódott néhány ígéretes terület körvonala. Először is: a német fél támogatja a vesztfáliai cégek itteni beruházásait. Ha a német vállalat tőkerészesedése meghaladja egy honi cégnél a 25 százalékot, akkor tartományi garanciákat nyújtanak. Másodszor: félmillió márkát különítettek el a szlovákiai menedzserek képzésére. Amint Hartmut Krebs államtitkár leszögezte, a gyakorlati ismeretekre helyezik a súlyt, azaz nem a tanterem falai közt fognak a vállalatvezetők tanulni, hanem a jól működő cégeknél. Harmadszor: a környezetvédelemről folytattak ígéretes tárgyalásokat. A tartomány óriási iparvidékeinek környezetbaráttá való átalakítása során jelentős tapasztalatokkal gazdagodtak, s ezt most felhasználhatják Szlovákia nehéziparának légszennycsökkentésénél. Végezetül: a turizmus - ezen belül a városi idegenforgalom - ad lehetőséget a kooperációra. Peter Kresánekkel, Pozsony főpolgármesterével a vesztfáliai delegáció már folytatott ez irányú megbeszéléseket. Van még egy terület, amely talán a legfontosabb együttműködési lehetőséget kínálja Szlovákiának: a gazdasági szerkezetváltás. Észak-Rajna-Vesztfália bányáival, kohóival, óriási gépgyáraival évtizedeken keresztül a nehézipar fellegvárát jelentette. A hetvenes években a két kőolajár-robbanás és a világgazdasági szerkezetváltás (a vas- és acélgyártás háttérbe szorulása, a tudásigényes ágazatok, az elektronika előtérbe kerülése) egyszeriben hátrányos helyzetbe hozta a Ruhr-vidéket s vele az egész tartományt. A helyi kormány, igaz központi segítséggel, komplex programot dolgozott ki, amelynek révén sikerült az átállás. A leépítések, a szigorú környezetvédelmi normák, az új iparágak honosítása, a tájrehabilitáció révén az egykori „black country", a klasszikus iparvidék arculata megváltozott. Szlovákiában számos terület, elsősorban a felső Vág-völgy áll most hasonló lépésváltás előtt. A vesztfáliai tapasztalatok tehát sokat segíthetnek egész régiók gazdasági szerkezetváltásában. Ennek feltétele a zökkenőmentes szlovák-német gazdasági és politikai kapcsolatok kiépítése és állandó ápolása. (sidó) A

szociális és gazdasági helyzet elemzése során az egyes ágazatok gazdaságiszerkezeti és társadalmi-ökonómiai fejlettségi fokából kell kiindulni, de mind e mögött az EMBERT kell látni, ugyanis mindennek a forrása és hordozója az EMBER. Akkor is, ha már közhelynek tűnik, szükségesnek tartom jellemezni a jelenlegi vigasztalan helyzet gyökereit, amelyek általános érvényűek. A szocialista Csehszlovákia utáni örökségünk a következőképpen foglalható össze: befejezetlen föderáció, tönkretett környezet, a gazdaság és közerkölcs kritikus állapota, demoralizált munkaerő, elhasználódott termelőeszközök, az ökológiailag káros nehéz- és hadiipar Szlovákiába történő kihelyezése, Szlovákia elenyésző részesedése a végtermékek gyártásában. A Nyugat segítségébe vetett naiv illúzióban éltünk, miközben limiteket, kvótákat kaptunk még arra a nagyon kevés versenyképes gyártmányunkra is. Csakhogy figyelemmel kísérve országunk politikai fejlődését, ez a realitás. A populista demagógia táptalaja Szlovákia nyugati dömpingáruk piacává vált. Szerintem a gazdasági reform lépéssorrendjének megszegése okozta ezt az állapotot, ugyanis a helyes sorrend a privatizálás, a demonopolizálás, az árliberalizálás, a külkereskedelem liberalizálása, valamint a pénznem konvertibilitásának megteremtése lett volna. Ehelyett a reform egy árliberalizálásnak nevezett drasztikus áremeléssel kezdőPillanatkép a kikötőből (a fotó nem idén készült) (Archív felvétel) Szemléltetésül lássunk néhány adatot a munkanélküliség alakulásáról: 1990. december 31. - 599 fő - 1,22 százalék; 1991. december 31. - 5005 fő - 10,17 százalék, 1992. december 31. - 6028 fő - 12,73 százalék, 1993. augusztus 31. - 9313 fő - 19,52 százalék. Az év végéig még 2-4 százalékos emelkedés várható, ugyanis 1770 dolgozó elbocsátása valószínű, főként a mezőgazdaságban. A munkanélküliség csökkentését elősegítené, KOMÁROMI JÁRÁS-1993 dött. Az államnak és a pénzintézeteknek mindenekelőtt a munkalehetőséget teremtő produktív vállalkozást kellett volna támogatnia, nem a kereskedelmet, amely sok esetben lelketlen „sefteléssé"züllött. A pénz eredetének anonimitása okozta a demoralizációt, mert ezáltal Szlovákia akár a piszkos pénzek mosodájává is válhatott. A privatizálás céllá vált, amely a gazdaság fellendülését hivatott előmozdítani, és az ország önállósulása óta stagnál. A mezőgazdasági szövetkezetek átalakítása is csak formálisra sikeredett. Az emberek gondolkodásmódjának következtében ugyanis a korábbi működési rendszer és a szemlélet megmaradt. A mezőgazdasági dolgozók a helybeli kiskirályok kiszolgáltatottjai. A rendszerváltást szervesen kísérő válság a radikális megoldások hiányában krónikussá vált. Más szóval: a bizonytalanság érzésének elhatalmasodása az emberekben megteremtette azt az ingatag társadalmi táptalajt, amely a politizálgató egyének és szűk csoportok érdekében élteti a populista demagógiát és a nacionalista konjunkturalizmust. Fokozatosan sorvad a demokrácia, mert nincs felelősség, ami hatáskört, törvényismeretet, törvénytiszteletet, toleranciát, alkotást jelent. A Komáromi járásban az új gazdaságpolitika és a tulajdonjogi viszonyok változása, a fentiekben említett visszahúzó megnyilvánulások ellenére, a vállalkozások számának jelentős növekedését eredményezte. A legnagyobb emelkedést a kft.-k terén tapasztaltuk, amelyekből már 272 van, és számuk idén 140nel, vagyis 29 százalékkal nőtt, miközben 4 részvénytártsaság is alakult. Ezenkívül 6373 kisvállalkozó működik, bár számuk az első félév folyamán 4,3 százalékkal csökkent. Munkanélküliség — az országos átlag fölött Rossz a helyzet a foglalkoztatottság terén, amely folyamatosan csökken. A többi járással összehasonlítva tavaly márciusban még kedvező volt helyzetünk, a tíz legjobb között foglaltunk helyet. A múlt év második felétől azonban a munkanélküliség állandóan meghaladja az országos átlagot. A korábbi kedvező helyzet annak volt köszönhető, hogy a járás nagyobb vállalatainál nem került sor elbocsátásokra. Ebben az időszakban főként a Magyar Köztársasággal való kölcsönös foglalkoztatás számolódott fel, valamint a helyi kisüzemek és szolgáltatások dolgozói vesztették el állásukat. 1992-ben azután szétesett a járási építőipari vállalat, csökkent a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak és dolgozóinak száma, a Hydrostav és a gútai ZMV KOVA Motor is sok dolgozót bocsátott el. Ráadásul minden szervezet csökkenteni igyekezett adminisztratív alkalmazottjainak létszámát. ha a kormány járásunkat is besorolná azon járások közé, amelyekre érvényes a jövedelemadó-kedvezmény, illetve engedélyezné a szabadkereskedelmi övezet kialakítását és üzemeltetését. Ez utóbbi magában mintegy 5000 új munkahelyet teremtene - az állam anyagi hozzájárulása nélkül. A helyzetre jellemző, hogy e tekintetben hiába alakítottam ki jó kapcsolatokat amerikai vállalatokkal, megfelelő hatáskör hiányában nem tudtunk továbblépni. Visszaesés minden vonalon Az 1993-as év első felében jelentkező gazdasági gondok több negatív tényező rovására írhatók, mindenekelőtt a kereskedelmi kapcsolatok csökkenésére és értékesítési nehézségekre. A vállalatok az okot a csökkent keresletben, a bizonytalan gazdasági közegben, a belföldi nyersanyagok árában, a potenciális vásárlók fizetésképtelenségében, az elavult gyártási technológiákban látják. Képtelenek csúcsminőséget gyártani, hiányos a piackutatás, drágák a termékek, a vásárlók kifogásolják a műszaki színvonalat, bírálják az alkatrészellátást. A nagyobb vállalatok közül a hajógyárban a haditermelés helyére új, sikeres konverziós programok léptek. A termelés úgy a hajó-, mint a gépgyártásban európai színvonalú, a gyár termékeinek 93 százaléka exportra készül. A ZDA Partizánske vezérigazgatója a komáromi gyáregységet 1993. augusztus 31ével felszámolta. Egy vállalkozás ugyan kibérelte a gyárat, de a vezérigazgatóság hozzáállása miatt az üzem jövője bizonytalan. Az Agrokom fokozatosan leépül, privatizációs tervezete értelmében kft.-vé alakul, amely az amerikai Lockwood céggel fog együttműködni, miközben a gyártási profil nem változik. A gútai ZMV KOVA Motor a vagyonjegyes privatizáció során részvénytársasággá alakult. A termelés 1991 óta állandóan csökken. Esetében egy 1995-ig kidolgozott válságterv és 1996-ig egy stratégiai tervezet szól a túlélés mellett. Az Arany Fácán Rt. építkezik. Célja a termelés növelése - a dolgozók jelenlegi létszámának megtartása mellett. Forgalma a tavalyi esztendő azonos időszakához képest megnőtt, pénzügyi helyzete azonban több mint bonyolult. A gazdasági reform negatív hatása idén a mezőgazdaságot is tovább sújtotta. Csökkent a haszonállatok száma, a pénzhiány és a kedvezőtlen takarmányellátás negatívan hatott a termelés hatékonyságára. 1993. március elsejéig a szövetkezetek „átestek" a transzformáción, szerintem csak formálisan, névleg váltak termelő és kereskedelmi szövetkezetekké, mert a beidegződések miatt működési rendszerük nem változott. Az állami gazdaságok privatizációs tervezetei már a minisztériumban vannak. Minden esetben nyilvános versenytárgyalás formájában születik meg a döntés. A kérdés, hogy mikor. A szövetkezetek veszteségét az év végére 180 millió koronára tehetjük, az állami gazdaságokét 55 millióra. A mezőgazdaságban már csak az 1989-es létszám 60 százaléka dolgozik, és további létszámcsökkenés várható. A 25 alkalmazottnál többet foglalkoztató építőipari vállalatok első félévi produkciója kisebb volt, mint tavaly. A Hydrostav a nagyberuházásoktól függ, de az ország helyzetét ismerve ilyenekkel nem nagyon számolhatunk. A pályázatokon a komáromi vállalat aránylag eredményesen szerepelt, de a beruházók pénztelensége folytán az építkezések megkezdése általában beláthatatlan időre eltolódott. A turizmust illetően igyekeztünk a járásunkba behozni a Nyugaton nagyon elterjedt kerékpáros turizmust, úgy vélem, sikerrel. Komáromban nagy látogatottságnak örvend a felújított VI-os bástya. Az erődrendszer egyedülálló a világon, de több gondot kellene fordítani karbantartására, felújítására és propagálására. Az Öregvár felújítása és megnyitása a nyilvánosság számára öregbítené városunk hírnevét, és ezáltal az iránta való érdeklődést is. Az ügyben eljártam a legmagasabb hadúrnál is, de a kapott ígéreteket nem követte cselekedet. .. .a polgárnak nincs pénze A fentiek alapján nem kétséges a lakosság szociális helyzete. Ezen a területen is növekednek az állami kiadások. Tavaly fejezték be a gútai nyugdíjaspanzió építését - idén nyolcágyas gondozórészleggel bővül. Ebben az évben nyílt meg a kolozsnémai szociális intézet és az ógyallai nyugdíjasotthon fekvőbetegrészlege. A komáromi építkezés pénzhiány miatt áll. Az őrsújfalusi szociális intézet állaga nagyon rossz. Pénz nincs, betegek, ápoltak és elképzelések vannak. Állandóan gyarapodik a gondozásra szorulók száma. Növekvő tendenciát mutat a családok létminimumának kiegészítése, mivel nagyon sok szülő juttatásból él. A tartásdíjat nagyon sok kötelezett nem fizeti. Növekszik a társadalomba nehezen beilleszkedő személyek száma. A kurátornak nincs jogköre, sem módja munkát vagy lakást szerezni számukra. Az egyetlen segítségnyújtási lehetőség a pénzjuttatás. Segíts magadon, Isten is megsegít - szól a mondás, de a polgárnak nincs pénze, sokaknak egyetlen bevétele a szociális juttatás vagy a nyugdíjnak csúfolt összeg, hitel nincs... Hát, kérem, imádkozzunk. A jövő a regionalizmusé. Nagyon sokan látjuk így. A régió fogalmán mi nem egy fentről megszabott területet, struktúrát értünk (ami most készülőben van), hanem egy önkéntes gazdasági-kulturális együvé tartozást, egy bizonyos történelmi és földrajzi területen belüli közös érdekekkel. A regionális együttműködés feltétele a régió önállósága. Mi, komáromiak, csallóköziek szívesen együttműködnénk bármely más régióval, ahol jóindulatú emberek élnek. Elfogadunk minden barátsággal nyújtott kezet, de az ilyen csak nyitott lehet, nem ökölbe szorított. KARÁSEK ZOLTÁN (Elhangzott a Márai Sándor Alapítvány Régiók fejlődése című konferenciáján, a szerzőt a kormány a közelmúltban váltotta le a Komáromi Járási Hivatal éléről.) Alcímek: Új Szó