Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-09 / 287. szám, csütörtök

MOZAIK Hiány minden mennyiségben BUN ÉS ERÉNY FORDÍTOTT LEOSZTÁSBAN Ivan Lexa szlovák állampolgár ellen bűnvádi eljárás indult, mert nyilvánosan lejáratta a köztársasági elnököt, ami nálunk, a múltból örökölt jogszabály szerint bűncselekménynek minősül. Ivan Lexa, a kormányhivatal vezetője, államtitkár viszont minden jel szerint pozícióban marad, mert tettével, legalábbis Szlovákiában, nem diszkvalifikálta magát. Az állampolgárt a Büntető Törvénykönyv azért sújtja, mert nyilvánosan mert véleményt mondani az ország első emberéről, mégpedig olyan véleményt, amely korántsem nevezhető hízelgőnek. A múltból örökölt törvény annak idején éppen olyan alapelvek szerint készült, mint az 1989 után megszüntetett, „a köztársaság és a szocialista rendszer elleni" bűncselekményről szóló édestestvére. Bárki, aki nyilvánosan — akár kocsmában két sör mellett a haverokkal — szidni meri az elnököt, az elnöki intézményt vagy akár a Szlovák Köztársaságot, bíróság elé állítható, s ha bűnösnek találtatik, akár két évi szabadságvesztéssel is büntethető. Mindezt csak azért, mert véleményt mondott, szabadon, nyilvánosan s természetesen alkotmányos jogával élve. A politikus viszont nem veszíti el pozícióját, irodáját, hatalmát, titkárnőjét és BMW-jét, mert a jelenlegi kormányzat nem tartja fontosnak, hogy egy állami hivatalnok, főleg olyan magas rangú, mint Lexa, lojális legyen a köztársasági elnök intézményéhez. Főleg nem akkor, amikor nyilvánvaló a kormányhivatal és a vár ellentéte, amikor nemcsak a hivatalnok, hanem a választásokkal mandátumhoz jutott politikus (olvasd: kormányfő) sem nagyon szereti az egy évvel ezelőtt még kedvenc államfőt. Nem is olyan rég Abszurdisztánnak nevezte el valaki Szlovákiát. A helyzet, mint látjuk, nem sokat változott. Totalitárius törvény alapján ítélhető el valaki szabad véleménynyilvánításért, miközben a politikai porondon legalább gazemberségnek nevezhető tett nem minősül távozási - urambocsá! kirúgási - oknak. Ha valóban tiszteletben tartanánk az egy évvel ezelőtt elfogadott s korántsem jó alkotmányt, Ivan Lexának a bűnöldöző szervekkel nem gyűlhetne meg a baja. Sovány vigasz, hogy a köztársaságot és annak képviselőit hasonló törvények fejlett demokratikus országokban is „védik". Soha nem fogom tisztelni a szólásszabadságot megnyirbáló törvényeket, szülessenek bárhol is. Az állampolgár szabad, szeretheti, de utálhatja is a köztársasági elnököt. Sőt: nem is kell tudnia, ki az. Az állampolgár ugyanis nem kötelezhető sem arra, hogy foglalkozzon a politikával, sem arra, hogy megválasztott képviselőit szeresse. Mondjon róluk amit akar, de fogja be a száját akkor, ha tisztséget vállal, ha magas rangú politikus, állami hivatalnok vagy diplomata akar lenni, mert pozíciójával ezt is vállalta. Ivan Lexa állampolgár ellen bűnvádi eljárás indul. Ivan Lexa állami hivatalnok marad. Bizonyítva Teitelbaum rabbi híres mondását: Fiam, mindig minden máshogy van. Szlovákiában legalábbis... LOVÁSZ ATTILA KÉTES ÉRTÉKŰ ÍGÉRET 1993. DECEMBER 9. A SZEGÉNYSÉG HATÁRÁN TENGŐDVE (Folytatás az 1. oldalról) kenységből. No, nem úriasan, de szerényen. Ez azt jelenti, hogy itt-ott luxuscikket is megvehetünk a háztartásba, meg elvétve kirándulásra is futja. Cs. E. rozsnyói háziasszony: Tamás, a harmadik gyermekünk januárban lesz egyéves. Tímea jövőre megy iskolába, Petike pedig két és fél éves. A férjem szerencsére dolgozik, havi keresete a gyereksegéllyel összesen 4800 korona. Az én szülői segélyemmel együtt átlagban havi hatezer korona a bevételünk. Sok a rendszeres kiadásunk, a lakbérre és a kölcsön törlesztésére havonta 2200 koronát fizetünk, így a napi megélhetésre nem sok marad. K. S. tornaijai nyugdíjas: Hetvenöt éves vagyok, és azzal számolok, hogy még rosszabb idők is jönnek. A nyugdíjam 2400 korona, a feleségemé 1960. Saját családi házban lakunk, és ott spórolunk, ahol tudunk. Két gyermekünk van, családosak, keveset keresnek, így nem tudnak nekünk segíteni. Ruházkodásra nem költünk, s már csak egy szobában fűtünk. Néha hozzá kell nyúlnunk megtakarított pénzünkhöz is. M. E., Pozsony: Nem panaszkodhatom, a statisztikai kategóriák szerint a jobban szituált családok közé sorolhatom magunkat. A tavalyihoz képest jóval nagyobb a bevételünk. A féljem magánvállalkozásba kezdett, s ha jól megy az üzlet, a háromszorosát is megkeresi, mint azelőtt. Persze, a kiadások is jócskán megnövekedtek. Két gyermekünk van, hétéves a kislányunk, egyéves a fiunk. A legtöbb pénzt élemiszerre költjük, de a ruházatra is sok kell. Az általános gazdasági helyzet jövőjét illetően pesszimista vagyok, de mivel a féljem a magánszférában dolgozik, rajta múlik, hogyan boldogulunk. Nem érzem azt, hogy veszélyhelyzetben lennénk. F. Gy., Nagymegyer: Szerintem azok a családok is, ahol egy főre három és fél ezer jut, az alacsony jövedelműek kategóriájába tartoznak. Ha nem foglalkoznak például malacneveléssel vagy nincs más mellékkeresetük, akkor szűkösen élnek. A mi jövedelmünk a tavalyihoz képest csaknem a felére csökkent. A kiadások pedig nagyon megnövekedtek. Szaporodott a családunk, van egy két és fél hónapos gyermekünk. A legtöbb pénzt élelmiszerre költjük, a második helyen a ruházkodás áll. Kilencéves kislányunknak hatszáz koronáért kellett csizmát vennünk! Nem tudom, mi lesz jövőre. (G. A.; G. J.; k-t; gl) HÚSKIVITELI TÁMOGATÁS Az Állami Piacszabályozási Alap versenytárgyalást hirdet húskészítmények kivitelének támogatására. Ennek eredményei alapján a következő húskonzervek kiviteléhez járul hozzá: - sertéshúskonzerv - 425 gr - marhahúskonzerv - 440 gr - Luncheon meat - 440 gr - fokhagymás ürühús - 440 gr A kiviteli hozzájárulás az 1992 végéig gyártott konzervekre érvényes. Megítélésének feltétele, hogy a gyártó a termelőknek kifizesse a konzervek előállítására felhasznált hús értékét. A versenytárgyaláson elsősorban a legmagasabb kiviteli értékesítési árat kínáló exportőrök számíthatnak sikerre. Az érdeklődők december 12-éig nyújthatják be ár- és mennyiségi kínálatot tartalmazó ajánlatukat az Állami Piacszabályozási alaphoz. A

z 1994-es, megkésve kidolgozott, 14 milliárd koronás deficittel számoló állami költségvetés várható zajos parlamenti megvitatása s az idei költségvetés vagy 20 milliárdos hiánya foglalkoztatja a honi közgazdászokat. Mintha nem volna ekét probléma elég súlyos, a napokban beütött a harmadik: kiderült, a cseh-szlovák kereskedelemben akkora adósságot halmoztunk fel, hogy már csak a szlovák korona ECU-höz viszonyított devalvációja segíthet). Hosszú hónapokon át a statisztikai hivatal, a kormány megelégedéssel nyugtázta a nyugati partnerünkkel szembeni szlovák többletet. Még az augusztus 31-i adatok szerint is 3,9 milliárd korona volt a kereskedelmi pozitívum a Cseh Köztársasággal szemben. Ma pedig... írd és mondd: december 2-áig 110 millió ECU, azaz 4,144 milliárd koronányi passzívumot halmoztunk fel. A két ország között megkötött fizetési egyezmény játékszabálya szerint az Európai Unió pénznemében, az ECUben számolják el a kölcsönös kereskedelmet. Összesen öt százalékkal lehet a két ország koronáját le vagy felértékelni e fizetőeszközökhöz képest. Végezetül, ha valamelyik ország kereskedelmi adóssága eléri a 130 millió ECU-t, akkor a tartozást konvertibilis valutában kell megtérítenie. Jelenleg Szlovákiát 20 millió ECU választja el e mágikus határtól. Mivel egyik félnek sem érdeke, hogy fizetési nehézsé(Folytatás az 1. oldalról) A dologhoz hozzátartozik, hogy az Európa Tanács ajánlásai között a névhasználat rendezése is szerepel, s valószínű, hogy ezzel függ össze: Michal Kováč a szokásosnál jóval hosszabb ideig várt annak a törvénynek az aláírásával, amelynek egyes kitételei, de legfőképpen elfogadásának körülményei, semmiképpen sem értékelhetők a nemzeti kisebbségekkel szembeni megértés és jóakarat jeleként. Megkérdeztük a magyar pártok vezetőit, hogyan vélekednek ők a történtekről. BUGÁR BÉLA, az MKDM elnöke: Számunkra elfogadhatatlan a most aláírt törvény. De ugyanúgy az az indoklás is, hogy az államfő gek merüljenek fel, a múlt héten Csehország 3 százalékkal felértékelte, a Szlovák Nemzeti Bank pedig december 7-én 5 százalékkal leértékelte a mgga koronáját. A kettő közti különbség 8 százalék, s ha a nyári 10 százalékos devalvációt is beleszámítjuk, már 18 százalék a távolság a két pénznem között. Mondani sem kell, hogy a cseh korona javára. Az év végi hajrá, a karácsonyi bevásárlások által gerjesztett, megnövekedett fogyasztói szükséglet révén pedig akár napok alatt felélhetjük a maradék 20 millió ECU-t. Ebben az esetben életbe lép a fizetési egyezmény szabálya: a 130 millió ECU-n belüli összeget 15 napon belül vissza kell fizetni, mégpedig konvertibilis valutában. Maga a 130 millió ECU, vagyis mintegy 155 millió dollár, sem csekélység. Több mint a Világbanktól a napokban nagy nehezen kibokszolt újabb hitel, és megfelel a jövő évi védelmi kiadások felének. A teljességhez hozzátartozik, hogy az úgynevezett régi elszámolási blokkon, amely február 8-áig a közös fizetőeszköz megszűntéig volt érvényes, szintén Csehország tett szert jelentős, mintegy 2,6 milliárd szlovák koronányi többletre. Hiány a költségvetésben, hiány a cseh—szlovák kereskedelemben, s egyáltalán a külkereskedelemben ... Lassan már az ígérgetésekből, hitegetésekből is hiány lesz. Az eddigi ígéretek előnye viszont a hitelekkel szemben az, hogy azokat nem kell visszafizetnünk. SIDÓ H. ZOLTÁN a miniszterelnöktől kapott ígéret alapján látta el végül kézjegyével a jogszabályt. Mečiar azt ígérte, olyan magyarázatot csatolnak majd a törvényhez, amely lehetővé teszi a női vezetéknevek -ová végződés nélküli használatát. A beígért anyakönyvi törvényt pedig a kormány csak a jövő héten tárgyalja, így még időbe telik, amíg az a parlament elé kerül. Egyelőre nem is ismerjük tervezetét, és ráadásul a törvényekről a parlament dönt. Felülkerekedett az a vélemény, hogy mivel a külföld, az Európa Tanács már nagyon várja, hogy Szlovákia valamilyen pozitív lépést tegyen, azért alá kell írni a törvényt. Szerintünk azonban ez nem pozitív lépés, és ezért tiltakozni is fogunk ellene. DURAY MIKLÓS, az Együttélés elnöke: Várható volt, hogy a köztársasági elnök aláírja a törvényt. Az a megokolás, hogy azért írja alá, mert a kormányfőtől ígéretet kapott, hogy az anyakönyvi törvény majd kielégítően rendezi ezt a kérdést, úgy ahogy azt az Európa Tanács elvárja, nem fogadható el. Ilyen ígéretet nem tehet a miniszterelnök, mert a törvényeket a parlament fogadja el, másrészt az anyakönyvi törvény csak akkor rendezheti ezt a kérdést, ha egyúttal módosítja a nyelvtörvényt és azt a névtörvényt is. Ezért megalapozatlannak kell tekinteni, amit a köztársasági elnök megokolásként mondott. Azonnal fel kell hívnunk az Európa Tanács figyelmét. PETŐCZ KÁLMÁN, az MPP szóvivője: A törvény mai formájában elfogadhatatlan. A hozzá fűzött magyarázat csak a dolgok csűrés-csavarását jelenti. Szerintem maga a névhasználati törvény fölösleges, ha a kormány igazán meg akarta volna oldani a kérdést, teljesen másként kellett volna az egészet megközelítenie - eleve az anyakönyvi törvényt kellett volna módosítani. Hiszen minden hivatali eljárásban az anyakönyvi kivonat a döntő. Ami Michal Kováčot illeti, ő most megpróbálja Szlovákia képét helyrehozni nyugaton, de időzavarba került, későn eszmélt fel. -esi A FERDÍTÉS PSZICHOLÓGIÁJA Emlékszem, boldogult osztályfőnököm, Sípos tanár úr, aki annak idején marketingre, reklámpszichológiára és hasonló kapitalista csalafintaságokra tanított, alaposan a fejünkbe verte:*a legjobb reklám a rejtett reklám, amely közvetett módon, a képzettársítás segítségével manipulálja a potenciális vásárlót. „Itt van például a Marlboro cigaretta. Kitűnő minőségű, ám nem biztos, hogy épp ezt választja a rengeteg cigarettafajta közül a vevő. De van egy csodálatos luxuskörnyezetben játszódó tévésorozat, ahol időnként, csak egy villanásnyi ideig feltűnik a Marlboro; a főhős asztalán, csak úgy lezseren odahajítva, vagy egy kabátzsebből kandikál ki a doboza. A tévénéző, aki szívesen azonosulna a film gondtalan életet élő sikeremberével, másnap ezt kéri a trafikban, mert ahogy rápillant, lelki szemei előtt megjelenik a tévében látott álomvilág, amely számára ugyan elérhetetlen, de legalább egy kis darabkája, az a bizonyos Marlboro, elérhető. ím, a rejtett reklám pszichológiája, a manipuláció, amelynek mozgatórugója a képzettársítás" - mondta Sípos tanár úr. Egykori osztályfőnököm rég elfeledettnek hitt reklámpszichológiai előadása kedden este jutott eszembe, amikor a képzettársításra alapozott manipulálás egyik mesterpéldáját volt alkalmam látni. A zseniális manipuláló - ki is lehetne más - Vladimír Mečiar kormányfő volt, aki a tévé nyilvánossága előtt válaszolt a külföldi és hazai újságírók kérdéseire. A rengeteg csúsztatásból, ferdítésből terjedelmi okokból csak a bennünket, magyarokat érintőket ragadom ki. Arra a kérdésre, miért nem engedélyezik a magyarlakta települések történelmi neveinek használatát, kormányfőnk rávágta: „Melyeket? A szlávokat, rómaiakat, németeket, tatárokat, törököket, vagy a magyarokat?" Nos, a felsoroltak között ott a „rejtett reklám", a tatárok, törökök képeben. Mi jut róluk az ember eszébe, eltekintve attól, hogy a tatároknak.aligha volt idejük helységneveken törni a fejüket? Vadul száguldozó lovasok, lángokban álló falvak, hörgő sebesültek, halomra gyilkolt emberek, rablás és pusztítás. Tehát semmiképpen sem az a békés lakosság, amely Árpádkori templomokat emelt, heti vásárokat tartott, évszázadokon át szerető gonddal művelte földjét, virágoztatta fel szűkebb és tágabb környezetét, amelynek - nacionalista szlovák szemmel eléggé meg nem bocsátható módon - nevet is adott. Arra a kérdésre, miért nem engedélyezik a magyar személynevek használatát, a kormányfő ismét furcsa asszociációkat szülő választ adott. Közölte, hogy a magyarok olyan neveket hasznaihatnak, amilyeneket csak ajcarnak, kivéve - és itt szigorúan felemelte a hangját - az emberi méltóságot sértő neveket, például állatneveket. Nem tudom, mit gondolhattak magukban a szaporán bólogató dán, ír és egyéb újságírók. Bizonyára meghatódtak ennyi kormányfői gondosság hallatán, amely a mindenáron állatneveket használni óhajtó magyarokat meg akarja menteni a gyalázattól, bárhogy is rúgkapálóznak ez ellen. A Dél-Szlovákiában élő magyar kisebbség jogait firtató újságírói kérdésre Vladimír Mečiar nyomban az ott élő szlovákok jogaira terelte a szót, mert nekik is jár jog, akiket annak idején „kiűztek, legyilkoltak". Ez is olyan képzettársítást szülhetett a magyarok háború utáni kitelepítéséről keveset tudó zsurnaliszták körében, mintha a dél-szlovákiai magyarság mást sem tett volna, mint halomra gyilkolja a mellette élő békés szlovák lakosságot. S mivel, mondom, aligha ismerik a történelmi tényeket, hümmögve mélázhatnak el azon, vajon mit is akar ez a barbár népség, amely így viszonyult a mai többségi nemzethez; örülhet, ha élni hagyják. Elgondolkodtató, hogy Vladimír Mečiar tudatosan veti-e be ezeket a negatív asszociáción alapuló manipulációkat, vagy csak úgy, ahogy zseniális színésznek szoktak ráérezni a szerepükre? így is, úgy is zseniális. A csúsztatás, a manipuláció nagymestere. Csak nem biztos, hogy ezt a külföldi újságírók is rendre észreveszik. VOJTEK KATALIN