Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-08 / 286. szám, szerda

1993. DECEMBER 8. ÚJSZÓ; HAZAI KÖRKÉP 4 MERRE TART A MAGYAR POLGÁRI PÁRT? A Közgyűlésről — aggodalommal AHOL A HIVATAL, OH AZ ÉSZ? (Folytatás az 1. oldalról) dolgozni fognak, elkészítik a leltárt. Egyelőre nem tudjuk pontosan, hány gyerek tart igényt a napközire. Próbálunk kapcsolatba lépni a városban működő ifjúsági házzal, hogy esetleg ott helyezhessük el a tanulókat. Tizenöt gyerek kedvéért nem üzemeltethetjük a konyhát, így még azt sem tudjuk, hogyan oldjuk meg az étkeztetést. Kassai gimnázium, Reiter Géza igazgató: - Ha nincs fűtés, világítás, főzés, az valóban megtakarítást jelent. A pedagógusok számára nincs szünet, ők tehát munkát kapnak, amelyet otthon végezhetnek el. A letanított órákon kívül amúgy is sojcat dolgoznak otthon, felkészülnek az órákra, dolgozatokat javítanak, segédeszközöket készítenek, képezik magukat. Ezt fogják most is csinálni, a kérdés csak az, hogy mindez hogyan dokumentálható. Erre is van megoldás, mindenki pontosan leírja, mit végzett otthon a szünet alatt. Az a szerencsém, hogy rendkívül aktív tanári karunk van, nem kell számukra feladatokat kitalálni, kitalálják ők maguk is. Dunaszerdahelyi Tanügyi Hivatal, Hecht Anna igazgató: - Munkajogi szempontból nem okoz gondot a három hetesre bővített karácsonyi iskolai szünet, ugyanis nem felel meg a valóságnak az a híresztelés, miszerint a pedagógusoknak fizetetlen szabadságot kellene kivenniük. Ne feledjük, hogy a tanítók nem heti huszonvalahány órát dolgoznak, amennyi az óraszámuk, hanem ennél jóval többet; rengeteg időt vesz el a felkészülés, az írásbelik javítása, a könyvtári, szertári, szakköri munka, nem beszélve a szakmai továbbképzésről. Ha takarékoskodni akar az iskola a fűtéssel, márpedig ez a tévében elhangzott minisztériumi bejelentés célja, akkor nem rendeli be a pedagógusokat. A megtakarítás elsősorban a kisiskolákban mutatkozik majd, ahol teljesen szünetelhet a fűtés. Továbbá a gimnáziumokban, ahol nincs napközi, nem működik a konyha. Amennyiben a szülők kérik, a napközik üzemelni fognak, s ezeken a helyeken magától értetődően főzni is kell a tanulók számára. Rozsnyói alapiskola, Tóth Sándor igazgató: - Véleményem szerint ez a szünet gazdasági szempontból nem célravezető intézkedés, nálunk konkrétan semmiféle megtakarítást nem jelent, mivel a mi iskolánk a városi hálózatból kapja a fűtést, tehát ki nem kapcsolható, nem szabályozható. Ha nem így lenne, akkor sem szüntethetnénk be a fűtést, mert itt lakik a pedellus. A három hét komoly kiesést jelent, ráadásul a dolgozó szülők gyermekeiről gondoskodnunk kell, így hát a napközit üzemeltetni fogjuk. Hogy a konyha működni fog-e, ezt még nem tudom megmondani, mert eddig még semmiféle tájékoztatást, útmutatást nem kaptunk a szünetre vonatkozólag. Ami a pedagógusokat illeti, próbálok munkát találni számukra, hogy konkrétan mit, még nem tudom, de egy iskolában mindig akad munka. Ezenkívül vannak kollégák, akik sokat helyettesítettek, túlóráztak, ők szabadságot vehetnek ki. -bit-, -vkMeggyőződésem, hogy a Magyar Polgári Párt közelmúltban lezajlott harmadik közgyűlése döntő jelentőségű volt, s hosszú időre meghatározhatja további tevékenységét (sőt megkockáztatom, létét vagy nemlétét is.) Úgy gondoltam, az a fontos, hogy a lényeges kérdésben - a magyar pártok választási koalíciójának szükségességében - már nincs vita, ezt a kérdést senki sem kérdőjelezi meg a legfelsőbb vezetőségben sem. Ezt sugalmazták eddig Tóth Mihály írásai és a vezetők nyilatkozatai is. Ezek azért is hatottak meggyőzően, mert már a parlamenti választások után, a párt második ipolysági közgyűlésének vitaanyagában, amelyet az MPP elnöksége dolgozott ki, ez állt: „Amennyiben tehát a koalíció nem jött létre, abban nekünk is szerepúnk van... Politizálásunk nem volt elég céltudatos, a konszenzuskeresést sok esetben a konfrontáció váltotta fel, s az FMK-MPP fölösleges konfliktusokba keveredett az Együttélés és az MKDM képviselőivel. Ebben szerepet játszott az a tény is, hogy a másik két mozgalom megítélésében nem mindig a tényekből, hanem sokszor szavakból, a látszatból és személyes ellentétekből indultunk ki. Ezek után úgy éreztem, hogy levontuk a tanulságot és rajtunk már nem múlhat a koalíció megkötése. Miklós Dénes olyan gyakorlatot újít fel, amelyről azt hihettük, hogy már a múlté. A sajtó nyilvánosságán keresztül kíván megoldani olyan problémákat, amelyek más fórumokra tartoznak, s amelyek egyébként jó úton vannak a megoldás felé. Miklós Dénes javaslatát a magyar koalíció megkötésével kapcsolatban az MPP III. Közgyűlése valóban elvetette. De nem azért, mert nem értett egyet azzal, hanem mert a magyar koalíció ügyében már az MPP III. Közgyűlése 1992. októberében nagyon egyértelmű határozatot hozott. Minden javaslat, amely újraismételné az 1992-es határozatot, komolytalanná tenné az előző döntést. Hadd idézzünk ebből a határozatból: „Az MPP-nek arra kell törekednie, hogy hosszútávú együttműködést alakítson ki a másik két magyar mozgalommal, melynek egyik fontos eleme kell legyen a legközelebbi Az MPP harmadik közgyűlésén a nyárasdi helyi csoport nevében felhívással fordultam a küldöttekhez azzal a céllal, hogy a párt további lépései a koalíció megteremtése irányában mindenki előtt egyértelműek legyenek. A telhívás így hangzott: Az MPP nyáradi helyi csoportja felhívja a közgyűlés küldötteit egy olyan határozat elfogadására, melynek értelmében az esetleg előrehozott vagy az 1996-ban esedékes parlamenti választásokon az MPP csak a többi magyar mozgalommal (Együttélés, MKDM, MNP) együtt, koalícióban indulhatna. Felszólítja az MPP vezetőségét, hogy akár jelentős engedmények árán is kössenek választási koalíciót a magyar mozgalmakkal, mivel a szlovákiai magyarság létérdeke ezt kívánja. A közgyűlés előtt már furcsállottam, hogy a vezetők közül egyesek megpróbáltak lebeszélni a felhívás felolvasásáról. Azt is furcsállottam, hogy a közgyűlés vége zárt volt. A felhívást mindezek ellenére előterjesztettem és a küldöttek megtapsolták. A szavazáskor legnagyobb meglepetésemre nem kapott egyetlen szavazatot sem. Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy az MPP egyes vezetői és Tóth Mihály keményen felléptek választásokon való egyúttindulás." A. Nagy László válaszában kellően indokolta ezt, sőt, elnöki beszédében, melyet követendő politikai irányvonalként a III. Közgyűlés egyhangúlag elfogadott, a következőket mondta erről a témáról: „Választóink abszolút óhajával összhangban egész sor bizalomerősítő lépést tettünk a szlovákiai magyar pártok irányába. Együttműködésünket arra alapozzuk, hogy még egyszer nem szabad a magyar választópolgárokat olyan dilemma elé állítani, mint megtörtént az 1992ben a parlamenti választásokon. Bebizonyosodott, hogy a közös célok és elképzelések talaján lehetséges az együttműködés, s közös fellépésünknek nemcsak otthon, hanem nemzetközi szinten is mérhető hatása van. (...) Azt sem titkoltuk partnereink előtt, hogy ennek az együttműködésnek kellene megalapoznia azt ellene. (Csak azt furcsállom, hogy A. Nagy László egy héttel korábban az MPP dunaszerdahelyi járási közgyűlésén még a koalíció mellett tett hitet. Igaz, ez csak szóban történt.) Tóth Mihály felszólalásában addig is elment, hogy indítványozta: az MPP ne a magyar, hanem éppen a szlovák mozgalmakkal, pártokkal kössön koalíciót! A közgyűlés döntő jelentőségű volt. Végre világossá vált, hogy az MPP vezetői elutasítják a koalíciót és a választókkal ellentétben nem akarják a megegyezést. Meg kell kérdeznem: merre tartasz MPP? Mi lesz annak a következménye, ha a vezetők másfelé tartanak, mint az MPP választói? A dél-szlovákiai magyar kevés szóból is ért és meg tudja különböztetni, ki az, aki csak beszél az egységről és ki az, aki hajlandó is a közös fellépésre - ebben igaza van Tóth Mihálynak a Ballada a magyar egységről című írásában. Én még hozzáteszem: hogy milyen lesz a szlovákiai magyar egységről szóló ballada következő strófája, az most már szerintem elsősorban az MPP vezetőségén múlik. MIKLÓS DÉNES, az MPP nyáradi helyi csoportjának elnöke, dunaszerdahelyi járási elnökségének tagja a választási koalíciót, melyre a kisebbségi magyar társadalom már tavaly is oly nagyon várt." Miklós Dénes a közgyűlésen is, most is nyitott kapukat dönget. Nem az MPP-n fog múlni a magyar koalíció létrejötte a jövőben. Mind az MPP vezetése, mind a tagsága számára a közgyűlések határozatai a meghatározóak. Tiszteletben tartva Miklós Dénes türelmetlenségét és aggodalmait, kérjük őt, s mindazokat, akiknek a nevében beszél, hogy segítsék a munkánkat ebben. Tóth Mihály személyével és kijelentésével kapcsolatos megállapításokra nem kívánunk reagálni, mert azok nem fedik a valóságot, s csak a személyeskedés irányába vinnék el az ügyet. Egyébként, ahogy Miklós Dénes is megállapítja, azért vagyunk szabadelvű párt, hogy helyt adjunk mindenki véleményének. Az MPP sajtószolgálata KRASZNAHORKAVÁRALJA KONTRA BRADÁČ CSALÁD BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS A TELEKELADÁS ÜGYÉBEN (Munkatársunktól) Tegnap tárgyalta a rozsnyói bíróság Krasznahorkaváralja község és a Bradáč fivérek telekeladási perét. Az üggyel lapunk egy szeptemberi számában egész oldalas riport foglalkozott. A lényege: az elmúlt év nyarán egy képviselőtestületi határozat alapján Krasznahorkaváralja község eladta a vár tövében található autóparkoló melletti rétet a Csehországból odatelepült Bradáč fivéreknek, akik már hosszú évek óta céllövöldét, körhintát és egyéb attrakciókat üzemeltetnek ott. Bradáčék tavaly a falu nyilvánossága előtt ígéretet tettek arra — és ez az adásvételi szerződésbe is belekerült -, hogy egy éven belül vendéglátóipari komplexum építését kezdik el a megvásárolt területen. Az önkormányzat idén nyáron úgy határozott, hogy mivel a Bradáč család nem tartotta be ezen ígéretét, visszaperelik a területet. A tegnapi tárgyaláson, mely az első volt ez ügyben, Bradáčék azzal védekeztek, hogy ők az építkezést megkezdettnek tekintik, mivel idén tavasszal félmillió korona értékben kutat fúrattak a várdombon, és elkészíttették a komplexum tervdokumentációját is. Hogy ennél többet nem tettek, annak oka egyrészt az, hogy az illetékes szervektől nem kapták meg a folytatáshoz szükséges engedélyeket, másrészt pedig az, hogy megkezdődött a telek visszaperelése. Jogi képviselőjük pedig hangsúlyozta, az önkormányzat megkésve indított keresetet, így indítványát vissza kellene vonnia. A másik fél, a krasznahorkaváraljai önkormányzat ügyvédje viszont a keresetet jogosnak tartotta, mondván, hogy Bradáčék az építkezés megkezdését ígérték, de erre a mai napig nem került sor, nem kaptak - és nem is kértek - rá engedélyt. A tárgyalás január 8-án folytatódik. (k-t) AHOGY ÉN LÁTOM Időzavarban van Vladimír Mečiar kormánya. Vagy kitölti a választások alapján elnyert megbízás négy esztendejét vagy nem. Figyelembe véve politikai viszonyainkat, sajnos nem teljesen reménytelen a helyzete. A miniszterelnök némely megnyilvánulásaiból arra lehet következtetni, hogy apaitanyait belead hatalma megszilárdítása érdekében. Lekötelezi a (kormánylap)kézbesítő postásokat. Körüludvarolja a papokat. Becserkészi a szakszervezeti vezetőket. Közben pedig fáradhatatlanul hirdeti a nemzeti igét, mert valamit még mindig hoz az is a konyhára. A DSZM-csapat tisztában van vele, hogy ha ezt a négy esztendőt kibírja, nagy a valószínűsége annak, hogy tartósan is berendezkedhet, hiszen 1996 nyaráig kézbekaparinthat minden központi-, regionális- és helyihatalom-megtartási pozíciót. A szlovákiai magyarság is időzavarban van. Egyebek között azért is, mert a kormány hivatalba lépése óta melegen tartja a közigazgatási és területi átrendezés kérdését, és tudjuk, hogy elképzelései mit jelentenek számunkra. Joggal tartunk tőle, úgy hajtják végre ezt az átrendezést, hogy az érdemi döntések helye - mind földrajzilag, mind beleszólásunk lehetősége szempontjából - nagyon messze lesz Somorjától, Dunaszerdahelytől, Komáromtól, Fülektől, Király helmectől. így dugába dőlnek azok a reményeink, amelyeket négy esztendeje az önigazgatással kapcsolatban fogalmaztunk meg. Amelyek - ugye - azt jelentették volna, hogy helyben, emberközelben dönthetnek választott képviselőink a falvak és a városok életének kérdéseiről. A vertikális területi elrendezés a Mečiar-recept szerint nemcsak azt jelentené, hogy hány fokozata lesz a köz- és államigazgatásnak, hanem ennek - hogy úgymondjam földrajzi vetülete is kialakulna; a közigazgatási nagy egységekhez tartozna egy kevés a Csallóközből, valamennyi a vegyes lakosságú vidékből és minél több az államalkotó nemzet által lakott területből. A kormány és udvari „földrajztudósai" nem is nagyon palástolják, hogy milyen célt követnek ezzel. Mi is tudjuk, és mi sem rejtjük véka alá, hogy miként vélekedünk róla. Tisztában vagyunk vele, hogy ha nem létezne az Európa Tanácsnak a területi elrendezéssel kapcsolatos ajánlása, már végrehajtották volna Szlovákiában a „megyésítést", teljesen figyelmen kívül hagyva a gazdasági ésszerűség szempontjait és az önigazgatás erősítésének írott és Íratlan törvényeit. A Csallóközi Városok és Községek Társulása január 8-án többezer dél-szlovákiai polgármestert és önkormányzati képviselőt vár Komáromba. Van, aki 1500-2000 résztvevővel számol, van aki 5000 helyi vezető megjelenését reméli. Ha csak ezren jönnek össze, az is komoly erőt jelenthet, hiszen ennyien is tízezrek bizalmát élvezve foglalták el tisztségüket. Mindenképpen a szó legjobb értelmében vett demonstráció lesz ezt a centralizációs törekvésekkel szemben. Sok, szinte minden a szervezőkön múlik. Rajtuk múlik, hogy majd mivel érvelnek. Rajtuk, hogy kilóg-e avagy sem az elfogadott dokumentumból, illetve a megválasztott száztagú bizottmány összetételéből a pártpolitikai lóláb. Tőlük függ, hogy a nemzetiségi szempontokon kívül mennyi gazdasági argumentumot tudnak felsorakoztatni és hogy ezzel mennyire tudják megnyerni a Délen élő szlovákok közül azokat, akik nem eleve elutasítással szemlélik törekvéseinket. Még ha csak ezren jelennek is meg, akkor sem lesz könnyű olyan határozatot hozni, amely valóban meggyőződéssel elfogadható minden jelenlévő számára. Negyven év alatt megtanultuk, hogy egy-egy nagygyűléssel mennyire semmitmondó, ugyanakkor a visszaélésre is kiválóan alkalmas „rezolúciót" lehet elfogadtatni. Tudjuk, hogy mit érnek a 20. században a „Duna jegén" végrehajtott pajzsra emelések. Pontosabban: mit érhetnek, amennyiben a mesterségesen kiprovokált egyhangú „igen" csak pártszempontú manipulálás eredménye. A komáromi nagygyűlésnek csak akkor lesz értelme, ha az egyházkarcsai, a nagykeszi, az ipolyszakállasi és az alsószeli és a többi polgármester is érzi, hogy szavazáskor a választóira gondolva emelte fel kezét. Ha ez megvalósul, lesz értelme a nagygyűlés-demokrácia e megnyilvánulásának, és messze hangozhat falvaink és városaink vezetőinek a szava. TÓTH MIHÁLY MIKLÓS DÉNES NYÍLT KAPUKAT DÖNGET ÖTEZREN - KOMÁROMBA