Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-06 / 284. szám, hétfő

1993. DECEMBER 6. ÚJSZÓ* MOZAIK A DAMASZKUSZI ÚT ÁRKÁBAN Közöny, megdöbbenés és tiltakozó felháborodás egyaránt kísér a ma­gyar szellemi életben egy nemrégi igazságügy-miniszteri kijelentést. Dr. Balsai István úgy nyilatkozott: nem tartja kizártnak, hogy Hegedűs András, 71 éves társadalomtudós, aki 1956. október 23-án miniszterel­nök volt, a vádlottak padjára kerül. A vádemelés kilátásba helyezéséhez nem önmagában az akkor betöltött tisztség szolgáltat indítékot. Az idén közzétett ún. Jelcin-dossziéban ott szerepel a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának az a levele - 1956. október 24-ére datálva, - melyben a kormány elnöke a „rendcsináláshoz" a szovjet csapa­tok bevetését kérte. Magát a tényt Hegedűs András egy évtizeddel ez­előtt személyes vallomásában is be­ismerte a Szabad Európa Rádió ri­porterének kérdéseire válaszolva. Az utólagos, 1956. október 28-án odakerült miniszterelnöki aláírás ko­rántsem érdektelen körülményeit is feltáró őszinte vallomást Hegedűs András a magyarországi ellenzéki mozgalom kiemelkedő alakjaként tette. A szembenézésnek kivételes erkölcsi fedezet kölcsönzött katarti­kus erőt. Személyében ugyanis az önélveboncolást az az egyéniség vé­gezhette el, aki 1968-ban a párton belülről, reformerként juttatta kife­jezésre Magyarországon elsőként a Csehszlovákia megszállása elleni til­takozást. A saját magát felülvizsgáló magatartás következetessége akkor, a nyolcvanas évek elején önmagáért beszélt. Alig lett volna szükség má­sok felmentést adó és követelő sza­vára. „Ha van valaki, aki nem elfe­ledtetni, de valóságos tevékenységé­vel »elavulttá« tudta tenni a múltját, Hegedűs András az" - jelentette ki a Márkus Mária-Márkus György fi­lozófus szerzőpáros a Magyar Hírlap hasábjain. A lap szerkesztősége ne­ves társadalomtudósokhoz, így töb­bek között Fehér Ferenchez, Heller Ágneshez, Szelényi Ivánhoz fordult körkérdésével, óhajtanák-e a vádlot­tak padján látni Hegedűs Andrást. A fenti idézet a kérdezettek szinte egységes összegező véleményeként is felfogható. A Svájcban élő törté­nész, Gosztonyi Péter a Népszabad­ságnak küldött, Hegedűs András mellett kiálló levelében civil bátor­ságnak nevezi a hatvanas-hetvenes évekbeli ellenzéki magatartását. Mégis, a Magyar Hírlap egész oldalt betöltő véleménykérésében mintha ott érződne az elbizonytala­nodás. Lőcsei Pál „egy autentikus keresztény államférfiú, egy hiteles keresztény egyházi méltóság kiállá­sára és kiáltására" vár. Eszembe jut egy 1956 nyarán, egy akkor nálunk is hozzáférhető magyarországi lapban megjelent fénykép. Sportújság címoldalán sze­repelt, megörökítve, amint Hegedűs András miniszterelnök a parlamenti ülés szünetében széles mosollyal az arcán társalog a képviselők egy cso­portjával. A gyermeklélek is ugyan­csak csodálkozott, hogy mi oka lehet a miniszterelnöknek a jókedvre ab­ban az országban, ahová az ismerő­sök az akkori csehszlovákiai üzle­tekből legszívesebben mindent vit­tek volna, ami mozdítható. Most a Magyar Hírlapban megtört tekinte­tű, idős férfiút mutató kép látható. Mintha az a tépelődő Hegedűs And­rás tekintene ránk, aki azon töpreng, hogy mi mindent tartogatnak még a kelet-európai történelem képtelen­ségeket szülő rettenetes ellentmon­dásai? KISS JÓZSEF PÉNZTÁRCÁNK SZERINT VÁLOGATHATUNK (Folytatás az 1. oldalról) ajánlunk, amelyekben a szállásért elérhető árat kérnek. Az Alacsony­Tátrában például már 100 korona körüli összegért el tudjuk szállásolni az érdeklődőket. Vannak olyan ví­kendházak, amelyekben főzni lehet, esetleg valamelyik közeli vendéglő­ben étkezhetnek a kirándulók. A Školtour által kínált magas­tátrai szállókban 300 koronából nem futja egy személy elszállásolására és napi teljes ellátására. -Általában egyhetes üdüléseket szervezünk - folytatta Marianna Popracová. - Erre az időszakra csa­ládoknak a magánházakban szemé­lyenként 1000 korona körüli áron kínáljuk az üdülést, az igényeseb­beknek sem kerül 2000 koronájuk­ba, ha az ajánlatunkból választanak. Akik télen is a nyarat szeretik... Az igényes sízők, illetve azok, akik az országhatáron túl kívánják élvezni a telet, például a pozsonyi székhelyű Reise Kaiser osztrák uta­zási irodához is fordulhatnak. - Kínálatunk igazán bőséges, hi­szen 30 osztrák utazási iroda ajánla­tából válogathatnak a hozzánk beté­rő érdeklődők - mondotta Magda Tošerová irodavezető. - A téli üdü­léseket szeptemberben kezdtük áru­sítani, s ezért nem csoda, hogy kará­csonyig már szinte minden helyünk elkelt. A szünidő meghosszabbítását meglehetősen későn jelentették be, sok szülő már nehezen alkalmazkod­hat hozzá, de a januári üdülési kíná­latunkat kihasználhatják. Svájcban, az osztrák Alpokban, Olaszország­ban tudunk helyet biztosítani szá­mukra. Pénztárcájuktól függően há­rom-, négycsillagos szállóban, vagy olcsóbb hétvégi házakban lak­hatnak. Azokról sem feledkeznek meg, akik télen is a nyarat kedvelik. Persze, ennek az igénynek ára van. A Domi­nikai Köztársaságba, Kenyába, Dél­Afrikába utazhatnak a jelentkezők, februárban pedig 35 ezer koronáért nyolc napig a Szentfölddel ismerked­hetnek. Visszatérve a télhez: az érdeklődők száma szerint egynapos síeléseket szerveznek a Pozsonyhoz legköze­lebb levő osztrák sítelepekre. Az iroda autóbuszával utazók koro­náért vehetik meg a bérletet a sífel­vonókra. D.T. SZMPSZ-HATÁROZAT: MAGUNK DÖNTHESSÜNK... A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1993. november 26-27-én tartotta III., renditívüli Országos Közgyűlését, melyen tisztújításra és új alapszabály elfogadására került sor. A közgyűlés - az alapszabály értelmében - létrehozta az oktatáspolitikai-felsőoktatási, a szakmai-módszertani, az információs, az ifjúsági és a gazdasági szakbizottságot, melyek megválasztott vezetői egyben az országos elnökség tagjai. Az Országos Közgyűlés határozat­ban rögzítette: „Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk azt, hogy az oktatás tartalmi, szervezeti és irányí­tási kérdéseiben önmagunk dönthes­sünk a szubszidiaritás elve alapján. Ezt csak úgy látjuk megvalósítható­nak, ha az oktatás kérdéseiben érvé­nyesül az önkormányzat elve. Ezért a közgyűlés támogatja azt a törek­vést, hogy az Európa Tanács és a hel­sinki folyamat dokumentumai értel­mében a kisebbségek érvényesíthe­tik az önigazgatás elvét. A Nyitrán kialakult helyzettel kapcsolatban elutasítjuk a rektor ál­tal kidolgozott koncepciót, csak olyan tervezetet támogatunk, amely - a négypárti megegyezéssel össz­hangban - biztosítja a teljes magyar anyanyelven történő pedagóguskép­zést. Felkérjük parlamenti képvise­lőinket, dolgozzanak ki törvényja­vaslatot az önálló magyar felsőokta­tási intézményre és terjesszék azt a parlamenti bizottságok elé. Elutasítjuk az alternatív tanítási nyelv bevezetését a magyar isko­lákon. Támogatjuk a 3. Pedagógus Fó­rum nyilatkozatát, mi is elutasítjuk az oktatásügy horizontális integrá­cióját, aminek következtében az is­kolák a belügyminisztérium hatáskö­rébe tartoznának." Az Országos Közgyűlés megvá­lasztotta országos szerveit, s annak tisztségviselőit. Elnök: Sidó Zoltán; alelnökök: Lovász Gabriella, Máté László, Schiller Pál; a szakbizottsá­gok vezetői, s egyben az elnökség tagjai: Dolník Erzsébet, Varga Fri­gyes, Csicsay Alajos, Csúsz László, Mikó Zoltán. Az SZMPSZ Ellenőrző Bizottságának elnöke: Horváth Géza. ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT GÉPPISZTOLYOS MAFFIA DUNASZERDAHELYEN. Ha egyedül­álló eset lenne, akár legyinthetnénk rá, mondván: ilyen is van. De nem tehetjük, mert pestisként terjed a bűnözés. A kisstílű, tyúktolvaj nagyságrendű szatócsbolt-betöréseket szinte már nincs is érkezése számba venni a rendőrségnek. Nem megalapozatlanul feltételezik a nyomozók, hogy az ilyen esetek jelentős része: a kiskereskedői konkurenciaharc sajátos megnyilvánulása. Három élelmiszerbolt van a faluban, így ha kettőbe rendszeresen, havonként kétszer-három­szor betörnek, a kárvallottaknak előbb-utóbb elmegy a kedvük a vállalkozástól. Feladják. Ezt a jelenséget még úgy-ahogy a poszt­kommunista gazdaságátalakítás nem hivatalos, így íratlan forgató­könyvéből is lehetne eredeztetni, remélve, hogy valóban csak gyermekbetegségről van szó. Csakhogy áruszállító kamionok eltűné­sét, kipakolását, bizonyos kirakatok robbantgatását, adósságok magánverőlegények felbérelésével való behajtását már semmikép­pen sem lehet ebbe a kategóriába sorolni. Immár a szolidságáról és szelíd lelkű lakosságáról ismert Csallóközben is meghonosodóban vannak a szicíliai maffia módszerei. Néhány napja - nyilván két konkurens érdekeltség ellentéteit megoldandó - nem vadászpuská­val, nem is pisztollyal (mint a közelmúltban), hanem géppisztollyal lövöldöztek szűkebb pátriánk egyik központjában. Itt már nem arról van szó, hogy valakik a kívánatosnál több gengszerfilmet néznek. Ez egy kicsit már a „gazdaságfejlesztés" dél-olaszországi változata a gyakorlatban. MATA CÁFOLTA, A SZLOVÁK ÚJSÁGOK NEM. A szlovák napilapoknak legalább a fele helyt adott Michal Mata magyarországi szlovák kisebbségi vezető nyilatkozatának, miszerint a déli szomszé­dunkban élő szlovákok rettegésben élnek. Attól tartanak, hogy kiűzik őket otthonukból, mert kell a hely a Dél-Szlovákiából mene­külni készülő magyaroknak. Michal Mata 24 órán belül cáfolta, hogy bármit is mondott volna a magyarországi szlovákok ilyen jellegű veszélyeztetéséről. Úgy tűnik, valóban szándékos és előre kitervelt kútmérgezés történt, mert egyetlen szlovák nyelvű lap sem közölt helyreigazítást. MEČIAR FŐÜGYÉSZJELÖLTJE. Az aranyidai bizalmas pártér­tekezletről megszerzett „jegyzőkönyvnek" több olyan pontja is van, amely miatt minden demokratikus országban nyomban kormányvál­ság törne ki. Ahogy Mečiar a szakszervezeteket és az egyházat fel akarja használni a legközelebbi választási kampányban, ahogy az egyes járásokban végbemenendő kampányról beszélt, ahogy koalíciós partnerének eddigi és várható kisemmizéséről nyilatkozik, az mind­mind az egypártrendszer megteremtésére irányuló korábbi praktiká­kat juttatja az ember eszébe. Fejtegetéseire azonban azzal tette fel a koronát, ahogy Bacho főügyész leváltásáról és utódjának kinevezé­séről beszélt. A jelenlévők egy percre sem kételkedhettek abban, hogy olyan ember lesz Szlovákia következő főügyésze, hivatalánál fogva a törvényesség legfőbb őre, aki szőröstől, bőröstől Vladimír Mečiar „zsebében" van. Kérdés, hogy mit szól ehhez a parlament. Hogy a DSZM-nek mennyire sikerült a Sobona-ügy (miniszterelnök számára) kínos alakulása után konszolidálnia a mozgalmat és a koalí­ciós partnert, az rögtön kiderül, mihelyt a két kormánypárt kezde­ményezésére napirendre kerül Bacho főügyész leváltása. A törvé­nyesség 40 évig a „szocialista" jelzőt viselte. Most netán a „nemzeti" törvényesség kialakítása kerül napirendre? DOLLÁRPRÉMIUM - ÚJSÁGÍRÓKNAK. Nincs új a Nap alatt. A kormánykoalíció fő ereje ugyanolyan módszerekkel próbálja elhallgattatni a másként gondolkodó újságírókat, mint a pártállam évtizedeiben a kommunisták. Igaz, egyelőre még nincs rá módja, hogy pszichiátriai kényszerkezelésre küldje a hivatalos hatalom számára kényelmetlen tényekről tudósító tollforgatókat, és még rács mögé sem ültetheti őket. De már majdnem kimondták Mečiaréknál, hogy „imperialista ügynökök vannak az újságírók között". Azt állítják, hogy Szlovákiában a 30—40 legjobb publicistát dollárban premizálja a Nyugat. A miniszterelnök kilátásba helyezte a pré­miumlista közzétételét. Ehhez a módszerhez már Pezlárék is csak végszükségben folyamodtak. Mindannyian tudjuk, hogyan végezték. Zabigyerekeik azonban megtanulták a leckét, és még itt vannak közöttünk. TÓTH MIHÁLY CSALLÓKÖZI RÉGIÓ: MEGHÍVÓ KOMAROMBA A Csallóközi Városok és Falvak Társulása hato­dik közgyűlése több, az utóbbi időben vitákra okot adó kérdést tisztázott, de legalább annyit fel is vetett. Egyértelművé vált, hogy a „Déli Régió választott parlamenti képviselőinek, polgármes­tereinek és önkormányzati képviselőinek nagy­gyűlését" január nyolcadikán délután egytől Ko­máromban tartják a kétezer-kétszáz személy be­fogadására alkalmas Városi Sportcsarnokban. Az eredetileg meghirdetett elképzelés annyiban mó­dosult, hogy erre nemcsak a magyar, hanem Dél­Szlovákia vegyes lakosságú járásai összes válasz­tott képviselőjét elvárják (ez becslések szerint mintegy ötezer ember). Tisztázódott az is, hogy a rendezvényen nem valamiféle döntéseket szeretnének hozni, hanem aktuális önkormányzati, közigazgatási és nemze­tiségi problémákról fognak vitázni, sőt, a szerve­zők a négy magyar politikai szervezet képviselőin kívül a Demokratikus Baloldal Pártja regionális vezetőit is felkérték nézeteik ismertetésére. Vé­gezetül pedig a nagygyűlésen ismertet'k a „Dél­szlovákiai Választott Képviselők Polgári Társulá­sa" megalapításának szándékát. Mint ismeretes, ezt 9 polgármester (egyébként a Csallóközi Régió Tanácsának tagjai) magánszemélyként szervezi. Ők eddig a társulási törvény által megszabott keretekkel indokolták eljárásukat, de a közgyűlé­sen arra is figyelmeztették őket, hogy a régiótól eddig csak a nagygyűlés szervezésére és nem a társulás megalapítására kaptak felhatalmazást. A polgári társulás pontos célja - legalábbis a kívülálló számára - még mindig nem teljesen tisztázott. Egyelőre annyit tudunk, hogy az ön­kéntes tagság számára szakmai tanácsokkal és javaslatokkal fog szolgálni, bejuttatja a parla­mentbe a „kommunális" problémákat, agytröszt­ként fog dolgozni, munkajogi biztonságot nyújt a polgármestereknek stb. A kezdeményezők kép­viseletében pénteken sajtóértekezletet tartó Kvarda József és Pásztor István szavaiból viszont az is kitűnt, hogy a tevékenységet leginkább majd a belépők igényei határozzák meg. Azt is megerő­sítették, hogy az egyesülés élére szenátust válasz­tanak. Az, hogy a Csallóközi Régió ambíciói az utóbbi időben egészen Királyhelmecig terjednek, több, a szervezeten belül már régóta lappangó problé­mát is a felszínre hozott. A feszültség már előre érezhető volt, és nyilvánvalóan ezzel függött össze Kvarda József csenkei polgármester javas­lata is, amelynek értelmében a régió fennállása óta első ízben kizárták volna a sajtót a közgyűlés­ről. Szerencsére a polgármesterek nagy többségé­nek nem volt takargatnivalója, mondanivalója vi­szont többüknek is akadt. Egyre nagyobb erővel törnek elő ugyanis az óriásira duzzadt szervezet tevékenységével és eredményeivel kapcsolatos kifogások. Sokan már a közgyűlésre sem járnak el (pénteken is várni kellett, míg összejött a határo­zathozatalhoz szükséges létszám), sőt, még alel­nök is hiányzott. A fenntartásokat legjobban Gódány László egyházkarcsai polgármester fogal­mazta meg, aki szerint a régió a községek számá­ra olyan kevés hasznos dolgot végzett el, hogy nem nagyon tudja, miként számol el az üléseken töltött idejével a választói előtt. Kifogásolta azt is, hogy Duray Miklós többször nyilatkozott a régió nevében, miközben a közgyűlés előtt még soha nem jelent meg. Végezetül pedig a tervezett társulással kapcsolatban az volt a véleménye, hogy azt csak akkor érdemes létrehozni, ha tevékenysége több haszonnal jár, mint amennyi kárt fog jelenteni az itt élők számára a vele kapcsolatban ébredő ellenszenv. Az utóbbi hetek, hónapok eseményei alapján kétségtelen, hogy a Csallóközi Régió vezetői választ szeretnének találni sok, mindannyiunkat egyre inkább nyomasztó kérdésre. Az előbb idé­zett problémák viszont arra is utalnak, hogy ezt átgondoltan kell tenniük, ügyelve arra, hogy ennek eredményeként valóban közelebb jussanak a helyi és a regionális problémák megoldásához. TUBA LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents