Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-03 / 282. szám, péntek

1993. DECEMBER 3. . ÚJSZÓM HAZAI HÍRKÉP AZ ELJEGYZÉS MEGVOLT - A HÁZASSÁG ELMARAD ? PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: A HÚSZAS ÉVEK BOLSEVIZMUSA (Munkatársunktól) Vladimír Mečiar kijelentése, hogy aki nem szavaz a kormány által előterjesztett állami költségvetési tervezetre, az a nép ellensége, már nem is az ötvenes évekre, hanem a húszas évek bolsevizmusára emlékeztet - jelentette ki A. Nagy László elnök a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén. - A kormány azt állítja, nyolc, illetve tizenegy tervezete is van, szerintem azonban egyetleneggyel sem rendelkezik - jegyezte meg a pártelnök. Emlékeztetett: lassan letelik az Európa Tanács ajánlásainak megvalósítására kiszabott hat hónap, de a kormány még mindig nem tett elfogadható javaslatokat. Az ország területi felosztásának tervezetében figyelembe veszi ugyan az etnikai sajátosságokat, de nem úgy, ahogyan azt az ET javasolta. Olyan területi egységeket szeretne ugyanis kialakítani, amelyekben a nemzeti kisebbség sehol nem érné el a 20 százalékos számarányt. Az MPP számára elfogadhatatlan a kétnyelvű helységnévhasználatról szóló tervezet, amely szerint például Gabčíkovo magyar neve Gabcsíkovo lenne. Ha eddig nem voltak nemzetiségi feszültségek, biztos keletkeznének. (G.L) KDM MÓDOSÍTSÁK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYT! A Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén Ján Fígef képviselő arról tájékoztatott, hogy a KDM Tanácsa múlt heti ülésén határozatot fogadott el a választási törvény módosító javaslatának kidolgozásáról. A módosítás szerint a 150 parlamenti képviselő közül 75-öt választanának meg a jelenlegi választási kerületekben. A többi 75-öt egyenlő számú választókból álló, egymandátumú választói körzetekben választanák. Ezekben az arányos választási rendszerben részt vevő pártok egy-egy jelöltet állíthatnának. Az győz, aki a legtöbb szavazatot kapja, egyenlő számú szavazat esetén a sikeresebb párt jelöltje győzne. Mikuláš Dzurinda alelnök a költségvetési tervezettel kapcsolatban elmondta, amennyiben a parlament elfogadná a kormány által előterjesztett tervezetet, ezzel elveszítené az állampolgárok bizalmát. (gaál) DSZ: NEM SZAVAZZÁK MEG A KÖLTSÉGVETÉST - Az ellenzéki parlamenti képviselők határozottan elutasítják a költségvetési provizóriumot - jelentette ki tegnap Rudolf Filkus, a Demokraták Szövetségének alelnöke. Bár a sajtótájékoztató idején még nem lehetett tudni, mit tartalmaz a kormány jövő évi költségvetés-tervezete - a kabinet még javában tárgyalta - Rudolf Filkus leszögezte, hogy a DSZ parlamenti képviselői (akik a pozsonyi törvényhozásban a függetlenek frakcióját alkotják), nem szavazzák meg azt. Hiányolta, hogy a kormány nem vonja be a törvényhozást a külföldi kinnlévőségek deblokációjába. Mert mint mondta: a honatyáknak kellene ellenőrizniük, hogy a kinnlévőségek felszámolásáért kapott pénzt valóban a megállapodásnak megfelelően használják-e fel, vagy bizonyos politikai erők kasszájába (is) mennek a százalékok, Q ^ (Folytatás az 1. oldalról) pontját. - Ha nem sikerül rövid időn belül tető alá hozni a társaságot, úgy a potenciális külföldi beruházók (néhánnyal már előszerződést is kötöttek) esetleg továbbállnak - mondta. Nagy meglepetésünkre csak tőlünk szerzett tudomást arról: a bősi önkormányzat nem megy bele abba, hogy az alapító szerződésből épp azok a pontok maradjanak ki, amelyeket a falunak oly nehezen sikerült kiverekednie. Petrík azzal érvelt: a falu vezetése ottjártunkig nem jelezte, hogy az alapító dokumentum ilyen ertelmű modositása szamukra elfogadhatatlan lenne. Az igazgató azt is bevallotta: nem tudott az 1992 decemberében történtekről, arról, hogy mi miatt maradt el az ünnepélyes aláírás. Mentségére azt hozta fel, hogy ö csak 1993 februárjában lett igazgató. Ján Petrík, a Kereszténydemokrata Mozgalom egykori szóvivője, majd pedig a szövetségi parlament képviselője érvként említette: műszaki végzettségű emberként neki az az elsődleges feladata, hogy megfelelő gyártási programokat és tőkeerős vállalkozókat szerezzen. Szavainak alátámasztására vaskos, színes prospektusokat mutatott. Eldugult kommunikációs csatornák? Még nagyobb volt a meglepetésünk, amikor kiderült: se az Általános Hitelbank, sem pedig a morvaországi MS Leasing illetékesei nem tudtak arról, hogy januártól novemberig szinte semmi sem történt a DKT ügyében. - A társaság még nincsen bejegyezve? - kérdezte meglepetését cseppet sem leplezve Jaroslav Novák, a morva cég képviselője, aki mellesleg a DKT elnökségi tagja is. Ezekután kíváncsiak voltunk, hogy a részvénytársaság másik alapítója, az Általános Hitelbank vajon többet tud-e a bősi DKT körüli problémákról. Közel kéthetes telefonálgatás után sikerült kapcsolatba lépni a bank alelnökével. Ivan Svitek nehezen állt kötélnek. S többször is hangsúlyozta: nem a bank, hanem csak a saját nevében nyilatkozhat: - Kezdettől fogva azt tartottam, hogy mihamarább tető alá kell hozni a társaságot. Ha a minisztériumnak kifogásai vannak a VBV részvételével szemben, akkor a részvénytársaságot Binderék nélkül kell megalapítani. A legfontosabb, hogy beinduljanak a tervbe vett programok. A bank alelnökétől megtudtuk: hetekkel azelőtt levelet írt a Hydrostav igazgatójának, amelyben rendkívüli Rt-igazgatótanácsi ülés összehívását szorgalmazta. Azért, hogy megvitathassák, mi gátolja a cég beindulását. Ám levelére választ nem kapott. Az állóvíz megmozdul Úgy látszik, érdeklődésünk nyomán felgyorsultak az események. Kiderült: Ján Petrík egy nappal azután, hogy nála jártunk, érdeklődött a bősi polgármesteri hivatalban, hogy a falu számára valóban elfogadhatatlan-e az alapító szerződés utólagos módosítása a pénzügyminisztériumi elvárások szerint. Szinte egyik napról a másikra soron kívül igazgatótanácsi ülést hívott össze. Ezen világossá vált, hogy a DKT, az eredeti elképzelések szerint, aligha hozható létre. Több lehetőség is felvetődött. Az egyik elképzelés szerint a VBV nélkül alapítanák meg a társaságot. A másik változat a Hydrostav kihagyásával számolt. Elhangzott: a VBV felettes szervei állítólag csak akkor engedélyeznék az állami vállalat betársulását, ha nem közösködik az Ivan Čarnogurský vezette Hydrostavval. De végül is az eredeti DKT-koncepciót sem vetették el, abban bízva, hogy a három érdekelt minisztérium vezetője esetleg mégis zöldet adna a VBV részvételének. Ám a hármas tárcafőnöki találkozóra végül nem került sor. Dr. Ondrej Štrigner, a VBV vállalati jogásza szerint bizonyára azért, mert időközben átalakították a kormányt. A VBV saját terven dolgozik Mi tagadás, heteket vártunk arra, hogy az üggyel kapcsolatban feltehessük kérdéseinket Július Bindernek. Végül is a beígért időpontban nem ő, hanem Marián Hvizdoš gazdasági igazgatóhelyettes fogadott bennünket, a vállalati jogász társaságában. Kérdéseink szemlátomást nem voltak az ínyére, amit leplezetlenül a tudtunkra is adott. Sőt, az egyik kérdés elhangzása után félre nem érthető „pszt" jelzéssel hozta a válaszolni készülő jogász tudomására: jobb, ha lakatot tesz a szájára. Pedig csak mindössze azt akartuk megtudni, valóban elhangzott-e a részvénytársaság vezetésének rendkívüli ülésén, hogy a minisztérium csak akkor mondana igent a VBV belépésére, ha a DKT-ből kimarad a Hydrostav. (Utólag megtudtuk: Hvizdoš mérnök a pszf-tel mindössze figyelmeztette kollégáját: az adott kérdésről nincsenek átfogó értesülései.) - Diplomatikusan erre azt mondják: no comment! - jegyezte meg Hvizdoš. - Az alapító minisztérium kezében a döntés joga, s nem köteles megindokolni, hogy mit miért tesz - fűzte hozzá a jogász. Kifejtette, hogy csendestársként sem vehetnének részt a vállalkozásban — a kormány engedélye nélkül. Mindketten utaltak arra, hogy a társaság létrejöhet nélkülük, de akár a VBV egyedül is belevághat. Hvizdoš mérnök nem titkolta az utóbbit illetően, hogy konkrét terveik is vannak, amelyeket az év végéig papírra vetnek. Azt mondta, a jogászok problematikusnak tartják azt a kormányhatározatot, amelyet röviddel a választások előtt hagyott jóvá a Čamogurský-kabinet. Ami nem más, mint a felvonulási terület tartós kivételének engedélyezése a mezőgazdasági földalapból — csekély négyzetméterenkénti összegért. Marián Hvizdoš szerint a község is hibás, amiért a DKT még nem jött létre. - Ha a falu nem fog erőteljesebb nyomást kifejteni, akkor az egészből nem lesz semmi. Az önkormányzat a mai napig még a telkeket sem volt képes felvásárolni, pedig ez lenne a „hozománya", s ez akadályozza a tervek megvalósítását — vélekedett. Az önkormányzat sem alszik A DKT igazgatótanácsában a falut Both Jenő, a bősi községi hivatal vezetője képviseli. Tőle tudjuk, hogy a rendkívüli igazgatótanácsi ülés után összehívták az önkormányzat gazdasági bizottságát, amely töviről-hegyire megvitatta az ügyet. Arra a következtetésre jutott, hogy a DKT az eredeti ötös felállásban nem valósítható meg - mivel a VBV és a Hydrostav nem fér meg egy társaságon belül. Ezért úgy döntöttek, hogy megvárják, milyen új alapítószerződés-tervezetet dolgoz ki a Július Binder féle VBV, illetve az Ivan Čarnogurský vezette Hydrostav. A község - elfogadható feltételek esetén - nem zárkózna el attól sem, hogy mindkét társaság tagja legyen. Mint azt Kántor István, a bizottság elnöke lapunknak elmondta: csak akkor hajlandóak aláírni a két társulási szerződést, ha azokban is tételesen rögzítik, hogy ki milyen tőkével száll be. Tehát a földek pontos négyzetméterenkénti árát is, méghozzá oly módon, ahogy az az eredeti alapító szerződésbe - a falu követelésére - bekerült. A bizottsági ülésen született egy rendkívül lényeges döntés: kérelmezik a földművelési minisztériumnál, hogy a falu kaphassa meg azokat a kedvezményeket, amelyekről a Čarnogurský-kormány még tavaly tavasszal döntött. (Emlékeztetőül: a kormányhatározat nem kötelezi a bősi erőmű építőit a felvonulási terület rekultivációjára és ez a mintegy kétszáz hektárnyi térség térítésmentesen, tartósan kivonható a mezőgazdasági földalapból. Ellenkező esetben a kivonás hektáronként több, mint tízmillió koronába kerülne.) Az akkori kabinet döntése a Hydrostavnak kedvezett, ám a cég nem használhatta ki a határozat kínálta előnyöket épp amiatt, hogy a részvénytársaság a mai napig nem jött létre. Az a hír járja, hogy a mostani szlovák kormányhoz közelálló körök már felvetették Ján Čarnogurskýék döntésének a visszavonását. A bősiek még idejében észhez kaptak, s rájöttek arra, hogy gyakorlatilag ők is jogot formálhatnak a kivételekre, hiszen a kormányhatározat nem nevez meg konkrét jogi személyt. Both Jenőt a bizottság azzal bízta meg, hogy eljuttassa az illetékes tárcához az erről szóló kérvényt. A bősi huzavona már bizonyára nem tarthat sokáig, s alakulását figyelemmel kísérjük majd. GÁGYOR ALIZ P. VONYIK ERZSÉBET AHOGY ÉN LÁTOM EGY TÁL LENCSE ÁRA A parlamentben és a sajtóban látszólag kérlelhetetlenül folyik a koalíció és az ellenzék párbaja. A gyanútlan állampolgárban az a reménykeltő benyomás alakulhat ki, hogy az oppozíció ma valamivel már elvszerűbb, mint tegnap volt. A Mečiar körül csoportosult erők energiájuk nem kis részét pártbelieik és koalíciós partnereik gyanúsabb egyedeinek megfigyelésére* disszidálástól való eltanácsolására kénytelenek fordítani az állami költségvetés megszavazása esélyeinek javítása érdekében. Ilyen viszonyok között nem egészen megalapozatlanul derülátó az az állampolgár, aki reméli, hogy Szlovákia holnapja érdekében az ellenzék végre megmutathatja oroszlánkörmeit. Csakhogy - mint a világ minden parlamentjében - a pozsonyi törvényhozásban is folynak a „fű alatti" alkuk. Általában nem egy-egy párt egésze hajlandóságának megnyerésére, hanem egyénileg gyakorolják a DSZM rábeszélői a lasszózást. Minden politikai erőnél próbálkoznak. Senkit sem lep meg, hogy kísérleteket tesznek egy-egy demokratikus baloldali honatya megnyerésére, és nincs kizárva, hogy ez nem is mindig végződik kudarccal, ahogy a tavaly nyár óta kialakult ábra mutatja. Előfordulhat, hogy még a szlovák kereszténydemokratáknál is tesznek kísérleteket. Arra pedig mérget vehetünk, hogy az Együttélés és az MKDM törvényhozóit megkörnyékezik. Ugyanis nem is olyan régen - szintén költségvetési kérdésben 140 millió korona (kutyavacsorája értékű) költségvetési tételért ügy szavaztak, ahogy nem lett volna szabad. Véleményem szerint eléggé kimutatta már ez a kormány a foga fehérjét ahhoz, hogy magyar képviselőink képesek legyenek megkülönböztetni a jót a rossztól. Tessék csak tételről tételre végignézni például a kormány mezőgazdasági válságkezelő programját, amely, akárhogy nézzük is, létünkben érinti a szlovákiai magyarságnak legalább a felét. Most is ugyanaz kísért, ami évtizedekig kísértett, most is a teljesítőképesebb területekről igyekeznek elvonni az anyagi eszközöket, hogy azokat a kevésbé jó adottságú járásokban használják fel. Csak annyi a különbség, hogy az átkosban - mivel az államnak ez jól felfogott érdeke volt - az elvonást azért mértékkel tették. Most teljesen elveszítették a mértéket. Kissé ugyan rafináltabban, az állami feldolgozóipar és a kereskedelem beiktatásával történik a megcsapolás, egy valami azonban tény: padlón hever a délszlovákiai mezőgazdaság. A szlovákiai magyar politizálás jövője azt igényli, hogy sem csellel, sem ígérgetésekkel ne hagyja magát egyetlen képviselőnk se „behúzni a csőbe". Nem kétséges, hogy a kereszténydemokraták és a demokratikus baloldaliak messzebb látó személyiségei nem lesznek hajlandók ezt a költségvetést megszavazni. Őket kell követni. Itt nem arról van szó, hogy a számok, az egyes bevételi és kiadási tételek ,,stimmelnek"-e vagy sem, sőt nem is arról, hogy milyenek az arányok. Hanem arról van šzó, hogy ez a kormány már bebizonyította, hogy az az út, amelyen haladni kíván, romlásba dönti az országot. Ez az út — nem a demokrácia építésének az útja. Ennek a kormánynak másfél év alatt sikerült újra államosítania az ellenőrzést, javában folyik a jogszolgáltatás és a törvényességi felügyelet államosítása, és ez a kormányzó mozgalom a tavalyi választások óta a kezébe kaparintotta már a vidéki vezető pozíciók döntő többségét is. Szlovákiában - látszólag parlamentáris viszonyok között - javában folyik az egypártrendszer visszaállítása. Ezért fölöttébb hasznos lesz, ha magyar képviselőink akkor is visszautasítják az egy tál lencsét, ha azt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom színarany tálban tálalja fel.y^^,^ mjpjály