Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-27 / 300. szám, hétfő

1993. DECEMBER 27. LÚJSZÓ* MOZAIK NÉHÁNY SORBAN B

ili Clinton amerikai elnök csütörtökre virradó éjszaka telefonbeszélgetést folytatott Borisz Jelcin orosz elnökkel. A másfélórás beszélgetés fő témája Clinton január közepére tervezett moszkvai útja volt. Arról még nem született döntés, találkozik-e Vlagyimir Zsirinovszkijjal, a választásokon győztes liberális demokraták vezérével. Clinton elmondta, a beszélgetés során Jelcin levertnek tűnt neki a választások eredményei miatt, ugyanakkor nagyon magabiztos volt a gazdasági reformok folytatását illetően. J

esse Jackson amerikai polgárjogi harcos, aki a karácsonyi ünnepeket Kubában töltötte, felszólította az Egyesült Államokat a szigetország elleni gazdasági szankciók feloldására. A Havannában, egy kis baptista templomban celebrált karácsonyi mise során a tiszteletes azt mondta magáról, hídépítőként jött Kubába, s el akarja érni, hogy Kuba és az USA ismét közeledjék egymáshoz. S

imon Peresz izraeli külügyminiszter a Versailles-i palesztin-izraeli tárgyalások után bejelentette: a megbeszéléseket a héten Kairóban folytatják. A delegációk még mindig nem egyeztek meg a határvonal kijelöléséről, s az is hátráltatja a megegyezést, hogy a washingtoni megállapodással ellentétben Izrael vonakodik kivonni valamennyi katonáját Gáza és Jerikó térségéből. F

idel Castro kubai vezér törvénytelen lánya az Egyesült Államokba emigrált. A 40 éves Alina Fernandez Revuelto előbb Spanyolországba repült, ott kapott kedvező választ kerelmére, s már mint politikai menekült érkezett Atlantába. Egyelőre nem tudni, hol fog élni az USA-ban. Alina, aki mindig nagyon btrálóan nyilatkozott apja politikájáról, 15 éves lányát Kubában hagyta. M

ieczyslaw Wachowski, Lech Walesa lengyel államfő egykori sofőrje államminiszteri rangot kapott az elnöki hivatalban. A 43 éves exsofőr eddig ugyanott államtitkár volt, s az utóbbi három évben az elnök legközelebbi tanácsadója. Államminiszterként biztonsági, védelmi és külügyi kérdésekért lesz felelős, vagyis azokért, melyek alkotmányos felügyelete közvetlenül Walesa hatáskörébe tartozik. (Folytatás az 1. oldalról) képviselők. A régió tanácsának legutóbbi megállapodása szerint azonban a nagygyűlés akkor lesz igazán jó, ha ott csak a polgármesterek lépnek fel. - Ön szerint mi okozta a szlovák részről tapasztalható hisztérikus reagálást? - Talán hibát követtünk el azzal, hogy megjelentettük felhívásunkat, amelyet meghívónak szántunk. Nem tagadjuk, némi hangulatkeltés is volt benne. A felhívás általunk hitelesített szlovák fordítása nem jelent meg azonnal. A szlovák sajtóban közreadott fordítást mások készítették, s az abban szereplő kifejezések némelyikébe belekapaszkodtak a szlovák újságírók. - A íélreértések elkerülése végett miért nem adtak önök egy hiteles szlovák fordítást a szlovák sajtónak? - Bevallom, ez a mi mulasztásunk. A hiteles szlovák fordítás csak néhány nappal a felhívás magyar szövegének megjelenése után készült el. - A köztársasági elnök először a kormányfővel és a parlament elnökével tárgyalta meg az ügyet. Nem kértek önöktől előzetes felvilágosítást a nagygyűlés célját illetően ? -Találkozójuk előtt nem beszéltek velünk; de az elnöki iroAZ 1994-ES ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS MARGÓJÁRA Gödör helyett Mariana-árok? Megkésett beterjesztés, a parlamenti bizottságok többnyire elutasító álláspontja, az ellenzéki képviselők lesújtó birálatözöne, egy parlamenti frakció kettészakadása, s végül néhány téves gombnyomás a végső szavazás során - ennyi minden előzte meg a Szlovák köztársaság 1994-re szóló állami költségvetésének elfogadását. Mire elegendő és mire nem a jövő évi költségvetés? Először is, az ideitől eltérően 1994-ben, 14 milliárd koronás hiánnyal számolnak a pénzügyminisztérium szakemberei, vagyis ekkora a különbség a 124,5 milliárd koronásra tervezett bevétel és a 138,5 milliárdra becsült kiadás között. A három legfontosabb makroökonómiai irányszám, amelytől 1994-ben ugyancsak függ az állam pénzügyi gazdálkodása, a következő: a bruttó nemzeti össztermék 0 százalékos növekekdése, azaz, az 1993-as szint tartása, 12 százalékos infláció és 17 százalékos munkanélküliség. Persze, kérdés, vajon mennyire reális a három irányszám? Az idén a bruttó nemzeti össztermék 5 százalékos visszaesésével számolhatunk, a konjunkúrát, a gazdasági megélénkülést jelző építőipar termelése és a munkatermélékenység is alaposan csökkent. A prognózisok szerint jövőre további 3—4 százalékos visszaesés vár ránk. Az infláció mértéke 1993-ban mintegy 23 százalékos. Vajon 1994-ben miért mérséklődne közel a felére, amikor már most várható a villany, a gáz, a tömegközlekedés árának érezhető emelése és folytatódik az árliberalizálás? Végezetül, a 17 százalékos munkanélküliség csak akkor tartható, ha továbbra is elodázzuk a csődtörvény tényleges érvényesítését. Egy költségvetés akkor jó, ha biztosítja a gazdaság működésének keretfeltételeit, világos célokat tűz ki, van mobilizáló hatása, és megőrzi a társadalmi békét. Ha az 1994-re elfogadottat összevetjük az ideivel, kiderül: csak az erőszakszervezetekre fordított összegek, a védelmi és belügyi kiadások növekednek. Valamennyi egyéb területen számottevő lefaragásokat eszközöltek. Becslések szerint az oktatásügyben a pénzügyi restrikció következtében 15-20 ezer ember elbocsátása várható, a honi tudomány számára pedig egyenesen a halálos ítéletet jelenti a jóváhagyott szűkös anyagi támogatás. A költségvetésből áprilistól már nem folyósítják az állami kompenzációs segélyt, ami újabb pofon a nagycsaládosoknak és a fiatal házasoknak. Ezek után szinte természetes, hogy az önkormányzatok bevételeit ugyancsak megkurtítják, a központosítási törekvések nagyobb örömére. A gazdaság sem jár jobban. Nehezen hihető, de így van: a kormány tartalékalapjából együttesen mindössze 1,6 milliárd koronát szán olyan fontos területekre, mint a konverzió, a szerkezetátalkítási programok, a gazdaságstabilizálás, és a komplex lakásépítés. Oly sokszor elhangzott: az ország húzóágazata lehet az idegenforgalom, valamint a kedvező geopolitikai fekvés adta infrastrukturális előnyök. Ennek ellenére a turisztikára szánt 50 millió koronás pénzinjekciót elvették, míg a közlekedés fejlesztésére csupán 1 milliárdot szán a költségvetés,, amiből 4-5 kilométernyi autósztráda építésére futja. Öszszehasonlításképpen: Csehországban jövőre 10,5 milliárd cseh koronát szánnak a közlekedési beruházásokra. A korszerűsítésre, az új technológiák behozatalára gyakorlatilag nincs keret. A gazdaság mobilizálása kizárólag a külföldi tőke és a bankkölcsönök feladata lesz. Végezetül két riasztó tény - az országot egyre jobban fojtogatja a belső és a külső adósság. Jövő év végén, ha a deficit valóban nem haladja meg a 14 milliárdot, a belső adósság mintegy 45 milliárd koronára emelkedik. Ennek kamatai és törlesztése jelentős forrásoktól fosztja meg az államháztartást. A külső adósság pedig a devizatartalékokat apasztja le. A Szlovák Nemzeti Bank közel 500 millió dollár devizatartalékkal rendelkezik; 1994-ben 23,4 milliárd koronányi tartozást kell kifizetni, ennek felét konvertibilis valutában (kb. 350 millió dollárt). Nagyon nehéz év áll előttünk. Sportnyelven szólva kis pénz, kis foci vár valamennyi tárcára. Meddig tart még a hét szűk esztendő? Állítólag 1994-ben éijük el a gödör alját, majd jön az elrugaszkodás. Csak a szüntelen süllyedés során ki ne derüljön: nem is gödörbe estünk, hanem egyenesen a földkerekség legmélyebb hasadékába, a Marianaárokba. SIDÓ H. ZOLTÁN ITTHON TŰBTÉNT - 7 NAP ALATT TÉTOVA ELLENZÉK. Túlságosan sok „véletlen" mozzanata volt a költségvetés megszavazása-elutasítása körüli harcehurcának, így ma már bizonyítható, nem egészen alaptalanul gyanítottuk már hónapokkal ezelőtt is, hogy jelentős számú honatya „székrekedésben" szenved. így a választó hiszi is, meg nem is, hogy Peter Weiss és Ladislav Pittner valóban csak tévedésből nyomta meg az „igen" gombot. Azzal a ténnyel pedig már valóban nem tud mit kezdeni a szlovákiai magyar választópolgár, hogy számos képviselőnk vagy tartózkodott, vagy nem szavazott. Hüledezve nézi az ember a sajtóban közzétett listát, amelyből kiderül, hogy egyesek nem tudták eldönteni, szeressék-e Vladimír Mečiart és kormányát, vagy sem. És voltak magyar képviselők, akik egyáltalán nem nyomták meg a gombot. KETTÉVÁLT A SZLOVÁK NEMZETI PÁRT. Bekövetkezett, amit már hónapok óta gyanítottunk. Ľudovít Černák pártjában alig néhány nappal a koalícióba való belépés után két irányzat alakult ki. Az egyik nem változtatta meg a nevét, a másik Nemzeti Demokratikus Klubnak nevezte el magát, és olyan politikusok csatlakoztak hozzá, akik megelégelték, hogy pártjukból Mečiar miniszterelnök Nemzeti Front-típusú pártot igyekezett faragni. Egyelőre csak ennyit tudunk és nem többet Cernákék politikai szándékairól. A miniszterelnöknek parírozok fő érve az, hogy nem szabad a nemzetet megosztani, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy az önálló Szlovák Köztársaság létének első esztendejében ne bukjon meg a kormány. Černák csapata abból indul ki, hogy meg kell őrizni a párt arculatát. Félő azonban, hogy egyvalamiben, a magyarellenességben mindkét klub egy húron pendül. NEM TANÁCSOLT A KISEBBSÉGI TANÁCS. A pártállam leépítése óta mindenki tudta, hogy Szlovákia belpolitikai életében a nemzetiségi kérdés megoldatlansága felmérhetetlen kockázattal jár. Ennek ellenére nincs az országban kormányszintű intézmény, amely teljes komolysággal e problémára összpontosítana. A kormány kisebbségi tanácsa sóhivatalnak bizonyult. Arra, hogy a helyzeten változtatni kell, most maga a köztársasági elnök figyelmeztetett. Ma még azt sem tudjuk, hogy mi lenne az új intézmény neve, milyen lenne a hatásköre, kikből állna. Egy valamit azonban előre lehet tudni: csak akkor lesz ez a hivatal működőképes, csak akkor érdemes rá pénzt áldozni, ha a testületbe olyan emberek kerülnek, akik képesek előítéletek nélkül közelíteni a nemzetiségi kérdés szerteágazó problémájához. A kormány kisebbségi tanácsa nem tanácsolt, mert vezetői eleve azt akarták bizonyítani, hogy ebben az országban már megoldották ezt a kérdést. Tehát nem az a lényeg, hogy lesz-e a kormánynak nemzetiségi hivatala, hanem hogy úgy működik-e majd ez az intézmény, ahogy működnie kell. TÓTH MIHÁLY ÚJ POSTA SOMORJÁN Somorján a posta már a hetvenes évek óta kényszerkörülmények közt működik és a telefonközpontot sem tudták tovább bővíteni. Ezért fogadták örömmel a távközlési és postaigazgatóság vezetői a város ajánlatát a befejezetlen PÜT (polgári ügyek testülete) épület megvételére. A szerződés aláírása után a dunaszerdahelyi OSP-Danubius 13 hónap alatt elvégezte a szükséges átalakításokat, így karácsony előtt Duóik František, a Szlovák Távközlési Vállalat kerületi és Szalay János dunaszerdahelyi területi igazgatója, illetve Obický Vladimír a Szlovák Posta kerületi és Gomos Zoltán dunaszerdahelyi területi igazgatója ünnepélyesen átvehették az épületet. Az esemény különlegessége, hogy ebben szerelik az ország második digitális telefonközpontját. Ez egyrészt 1200 új vonal bekötését teszi lehetővé Somorján, Csölösztőn és Úszoron, illetve lényegesen emeli a szolgáltatások minőségét. Ezt hangsúlyozta az átadó ünnepségen Gyulai Lajos polgármester is. -tlCélzatos volt a reagálás da vezetőjével már korábban is tárgyaltunk e témáról, és teljes megértésben váltunk el egymástól. Éppen ezért meglepett, amikor négy nap múlva időzített bombaként robbant az egész ügy. A köztársasági elnök minden hétfőn találkozik a parlament és a kormány elnökével. Az említett megbeszélésükön a költségvetésről és egyéb fontos problémákról kellett volna tárgyalniuk. Hogy mégis a komáromi nagygyűlés került terítékre, és hogy a sajtó éppen ezt a témát fújta fel, ebben látom én a célzatosságot. A szlovák rádióból értesültem arról, hogy a köztársasági elnök magához kéreti a parlamenti pártokat. Akkor már magam is kérni akartam, hogy fogadjon engem, s tájékoztatni szerettem volna, hogy valóban objektív információkat kapjon. — A felhívás szövegében szerepel a tartomány szó, s ez irritálja leginkább a nagygyűlés ellenzőit. Területi autonómiát jelent ez a kifejezés, vagy sem? - A felhívásban azt írtuk, hogy a nagygyűlésnek egy különleges jogállású területre való igényt kell megfogalmaznia. Mi ezt a kifejezést az Európa Tanács 1201-es ajánlásából vettük át. Én most nem kívánom megfogalmazni, hogy ez alatt mi értendő, mert éppen a komáromi nagygyűlés feladata, hogy ezzel foglalkozzon. - Az eredeti elképzelés szerint a nagygyűlés megválasztana egy száztagú szenátust, vagy bizottságot - bárhogy is nevezzük. Milyen jogkörökkel bírna, és mi lenne a feladata? - A nagygyűlés a petíciós törvény értelmében jön össze, és a bizottság a petíciós bizottság jogkörével rendelkezhet. A pontos taglétszám még nem dőlt el. Mi azt javasolnánk, hogy a bizottság tagja legyen minden egyes parlamenti képviselő, azaz a két magyar mozgalom és a Demokratikus Baloldal Pártja magyar nemzetiségű honatyái. A polgármesterek és az önkormányzati képviselők a politikai erők megoszlása szerint részarányosán kapnának helyet a testületben, amely így megközelítőleg nyolcvan emberből állna öszsze. Ezt esetleg száztagúra egészíthetjük ki, de a százas szám a felső határ. - De hiszen a kezdet kezdetén arról volt szó, hogy ez egy pártok feletti fórum lenne, politikai hovatartozástól független részvétellel. Akkor most miért fontos a politikai részarány? - Ez kényes kérdés! Szeretnénk nagyon igazságosak lenni, hogy senkit se sértsünk meg. - Az eredeti elgondolás szerint a komáromi nagygyűlés résztvevői csatlakozhattak volna a dél-szlovákiai polgármesterek és választott képviselők társulásához, amennyiben az addig létrejön. Úgy tudom, a belügyminisztérium elutasította a társulás bejegyzését, a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának 6. közgyűlésén úgy döntöttek, a legfőbb ügyészséghez fordulnak jogorvoslatért. - Ez meg is történt. Választ egyelőre nem kaptunk. így a nagygyűlésen esetleg csak tájékoztathatunk arról, hogy erre törekedtünk. - Hány embert várnak Komáromba ? - A megszólítottak száma körülbelül ötezer. Véleményem szerint ezren talán eljönnek. De ha több százan vesznek részt, akkor is nagyon hasznos talalkozó lesz. - Nem érzik úgy, hogy ilyen nagy ellenállással szemben fejjel mennek a falnak, ha 8-án mégis megtartják a gyűlést? - Naponta több információt kapok ezzel kapcsolatban. Mind magyar, mind a szlovák részről vannak ellenzői és támogatói is a rendezvénynek. Sokan azt mondják: „gyerekekj ne csináljuk, mert ebből baj lesz". Többen vannak viszont azok, akik azt állítják, nem szabad félni. GAÁL LÁSZLÓ Elnézést kérünk olvasóinktól, főleg Pásztor Istvántól, mivel az általa jegyzett közleményt lapunk, a nyotnda hibájából, tévesen közölte. A további félreértések elkerülése végett közöljük a helyreigazítást, miszerint a komáromi békés nagygyűlés célja a következő kérdések megvitatása: - az önkormányzatok jogi helyzete; - az ország új közigazgatási és területi átszervezése — tekintettel az Európa Tanács 1201-es ajánlására; - a szlovákiai magyarság alkotmányos jogállása; - a dél-szlovákiai választott képviselők és polgármesterek társulása.