Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-22 / 298. szám, szerda

1993. DECEMBER 22. OJ SZÓI SPORT - PLUSZ 10 MEGKAPTA A TIZ PONTOT Baggio, a Calcio Garibaldija Amikor a Juventus Roberto Baggio (felvételünkön) szuperprodukciójának köszönve (három gól az elődöntőben a Paris SG-nek, két találat a fináléban a Dortmundnak, és micsoda játék!) májusban megnyerte az UEFA Kupát, az olasz sajtó már akkor emlegette Európa legjobb futballistájának járó Aranylabdát. Mármint hogy senki mást nem illethet, csak Robertot. Ő most az olasz futball Gold Boy-ja. Aztán jött az UEFA Kupa idei kiírása; újabb gólok, újabb látványos alakítások. De nemcsak az Öreg Hölgy (így becézik Itáliában a Juventust) lett vidámabb és fiatalabb Baggio játékától, hanem a válogatott is. Mostanában az a mondás járja Olaszországban, hogy utoljára Giuseppe Garibaldi egyesítette az olaszokat olyan erővel, mint most Roby Baggio. És a külföld is méltányolja a futballcsillagot. Az angol World Soccer tekintélyes szaklap olvasói a világ legjobbjának választják, ugyanezt teszik a nemzeti válogatottak edzői - a FIFA égisze alatt rendezett ankéton. Mi hiányzik még? Az Aranylabda. Biztosan meglesz... SPORTVILÁG '93 • MEHETETT A BRUTÁLIS! A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként nem igazán voltak nyugodt éjszakái Jenei Imrének. Arra azonban talán ő sem számított, hogy a román Steaua Bucuresti gárdájához visszatérve újabb idegtépő meglepetések várják. Márpedig egyik játékosa, Ion Vladoiu mindent megtett azért, hogy felbőszítse a nem éppen heves vérmérsékletű szakembert. A válogatott labdarúgó súlyos sportszerűtlenséget követett el az őszi idény utolsó bajnoki találkozóján. Az ellenfél hátvédje, Nicolae Vochin volt a futballpályára nem illő jelenet szenvedő alanya. Vladoiu ugyanis jól irányzott ütéssel eltörte az orrát. A klub azonnal felbontotta Ion Vladoiu szerződését. Jenei Imre: „Brutális emberre nincs szüksége csapatomnak!" • HOPP VAGY STOP? Alberto Tombáról köztudott, hogy nem sorolható a szürke átlagemberek közé. Az olaszok 26 éves, háromszoros olimpiai bajnok alpesi síelője állandó szereplő a lapok címoldalán, bár ezúttal önhibáján kívül került reflektorfénybe. Történt, hogy a kanadai Stonehamben Tómba kedvenc számában, a múlesiklásban megnyerte pályafutása 30. Világ Kupa-versenyét, de tette mindezt nem hétköznapi körülmények között. Az első futam után vezető Tómba a legjobbak közül utolsóként rajtolt a második futamban, ám néhány méter megtétele után megállt. Mint később kiderült, az olaszok büszkesége azt hitte, visszarendelték, s ezért hagyta félbe a szlalomozást. Csak utóbb tisztázódott, a rajtsátorban valaki „hop, hop, hop" kiáltásokkal próbálta hangosan buzdítani az esélyest, aki rosszul hallotta mindezt, és „stop, stop, stop"-ként felszólításnak vélte a kiáltást... © ÉHHALÁL BUKARESTBEN. Országos megdöbbenést és felháborodást keltett a román televízió drámai riportja, amelyből kitűnt, a bukaresti Olimpia sportklub istállójában egyszerűen éhen veszett'két, az öttusaversenyeken jól ismert angol telivér versenyló, a Rodna és a Geranio, de a többiek is szinte reménytelenül elhanyagoltak. A tévé bemutatta a két kimúlt, az istálló földjén heverő és a többi, ótvaros, beteg állatot. Kitűnt, hogy a klub vezetősége szeptemberben 6 millió lejt kapott takarmány vásárlására, a lovakat mégsem élelmezték megfelelően. A sportminisztérium államtitkára javasolni fogja az Olimpia sportklub teljes vezetésének teljes felmentését, annak ellenére, hogy Aurel Dobica elnök óriási érdemeket szerzett a román sportéletben. A rendőrség feladata lesz a bűnügyi felelősség megállapítása ... ©OROSZOK AZ NHL-BEN. Az egykori Szovjetunió világhírű és világverő jégkorong-válogatottjából (Viktor Tyihonov volt az edzője) a következő hokisok korongoznak a tengerentúlon (két remek együttest is össze lehetne állítani!): írbe (San Jósé) - Kaszatonov (Anaheim), Tatarinov (Boston), Konsztantyinov (Detroit), Kravcsuk (Edmonton), Godinyuk (Florida), Zsitnyik (Los Angeles), Fetyiszov (New Jersey), Malahov (NY Islanders), Kasparaitis (NY Islanders), Zubov (NY Rangers), , Karpovcev (NY Rangers), Juskievics (Philadelphia), Guszarov (Quebec), Mironov (Toronto), Bautyin (Winnipeg), Uljanov (Winnipeg), Mironov (Winnipeg) - Mogolnij (Buffalo), Lomakin (Florida), Kovaljev (NY Rangers), Kovalenko (Quebec), Koroljev (St. Louis), Prohorov (St. Louis), Karamnov (St. Louis), Makarov (San Jósé), Borsevszkij (Toronto), Kaminszkij (Winnipeg), Szemjonov (Anaheim), Fjodorov (Detroit), Kozlov (Detroit), Szemak (New Jersey), Nyemcsinov (NY Rangers), Jasin (Ottawa), Bucajev (Philadelphia), Larionov (San Jósé), Kudasov (Toronto), Zsamnov (Winnipeg), Kvartalnov (Boston), Hmilev (Buffalo), Petrenko (Buffalo), Tyitov (Calgary), Dávidov (Florida), Zelepukin (New Jersey), Kamenszkij (Quebec), Hrisztics (Washington), Körülbelül száz orosz jégkorongozik az NHL-es csapatok tartalékegyútteseiben... Roberto Baggio több éves „készülődés" után végre azt nyújtja, amit tehetsége alapján régóta elvárnak tőle. A Juventus 1990 tavaszán világrekordösszeget, 15 millió dollárt fizetett érte a Fiorentinának, s ez kisebbfajta népfelkelést okozott Firenzében; a szurkolók nem és nem akarták elengedni a városból. Torinóban a dollármilliók arányában állították fel vele szemben a követelményeket. A 10-es számú mezt korábban Platini viselte, és a fiatal Roberto nem kerülhette el az összehasonlítást. Az igényes torinói közönség egyszerűen nem vette tudomásul, hogy Platini a legjobb futballkorban ment a csapathoz, hogy pályafutásának csúcsán volt, hogy olyan játékostársai voltak, mint a lengyel Boniek, Tardelli, Paolo Rossi, Scirea, Cabrini. A lengyel kivételével mindmind világbajnok! Annak ellenére, hogy lőtte a gólokat, még azt is elvárták tőle, a csapat karmestere legyen. Roberto tiltakozott. Nem érezte magát erre alkalmasnak. Emellett szemére vetették, túlzottan individualista és félénk. Labdavezetése mindig is kitűnő volt, testcselei úgyszintén, de ha kezdett puskaporossá válni a levegő, inkább meghátrált, mintsem kockáztassa a védőkkel az ütközést. Ebben az is közrejátszott, hogy fiatal korában sokat volt sérült, nein egy esetben karrieije is veszélyben forgott. A Juve edzője, Giovanni Trapattoni és a Squadra Azzurra szövetségi kapitánya, Arrigo Sacchi íratlan egyezséget kötött vele: nem fogják kényszeríteni a játék szervezésére, nem terhelik le semmilyen taktikai feladattal, szabad kezet kap a támadásokhoz, ám nagyobb iramban és bátrabban kell küzdenie. Eddig nem esett csorba az egyezségen. Az egykori „edzőrém" már megbékült a trénerekkel, bár ő maga vallotta korábban, hogy Azeglio Vicini válogatottja a „mosoly csapata" volt. „A jókedv megmaradt, de talán erősebb az együttesben a meggyőződés. Nem véletlen, eltelt néhány év és tapasztaltabbak lettünk nemzetközi téren is. Kétségtelen, minden mérkőzés újabb stressz, de ha úgy készülünk, hogy közben azon bogyózunk, mi lesz, semmi jóra nem vezet." Szóval tavasszal megrázta magát Roby, és azóta tündököl. Ha jó napja van (és többnyire igen), a szó szoros értelmében feltartóztathatatlan. Ha megkapja a labdát, a futballínyencek kéjesen lecsukják a szemüket, mert Baggio futballozása azokat az időket idézi, amikor a labdarúgást még szépségre is játszották. Hihetetlen a gyorsulása, éppen akkor, amikor ROBERTO BAGGIO. Született: 1967. II. 19., Caldogno. Klubjai: Vicenza 1982-85 (36 bajnoki mérkőzésen 12 gól); Fiorentina 1985-90 (94 bajnokin 39 gól); Juventus 1990- (92 bajnokin 54 gól). Válogatottság száma: 32. Huszonegy találatával a 92/93-as olasz bajnokságban második lett a góllövőlistán. a védők a legkevésbé várják, szinte sóbálvánnyá merevíti őket. Kiszámíthatatlanul cselez, finoman és hajszálpontosan indít, pontosan lő. Nem hálószaggató gólokat. Csak látványosokat. Olyanokat, mint például a Lokomotív Moszkvának (UEFA Kupa) vagy Észtországnak (vbselejtező). Mi ő tulajdonképpen? Offenzív középpályás? Hátravont csatár? Mindegy, nem érdekes. Roberto Baggio napjaink egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb futballművésze. Michel Platini mondta róla: „Ha egy extraklasszis 10 pontot ér, akkor Roberto 9,5-nél tart." Azt a fél pontot már megkapta az angol lap olvasóitol és a világ trénereitől. És még kap valamit az Aranylabdát odaítélő 28 szakírótól is. Néhány vélemény Baggióról - Franz Beckenbauer: „A jelenlegi európai élmezőny legfényesebb csillaga." Raymond Kopa (egykori francia válogatott): „Egészen rendkívüli, amit az idén Baggiótól láttunk." Allan Simonsen (egykori dán válogatott): „Baggio egyike minden idők legnagyobb futballistáinak, csodálom remek technikáját." Marco van Basten: „Baggio az igazi bajnok, jelenleg nincs párja a világon." Természetesen a futballista is tetszhet, nemcsak a játéka. A Guerin Sportivo nőolvasói az A-liga legszebb labdarúgójának választották Baggiót. A mindig kimért, inkább befelé forduló Copfos (frizurája már népszerűbb, mint a hajdanvolt Gullit-fürtök) nem tartozik az átlagolaszok közé. Gondolkodásmódját nagyban befolyásolja a buddhizmus, halkan, viszonylag keveset beszél, szinte alig gesztikulál. Szabadidejében buddhista könyveket olvas, és eme vallás belső nyugalmat árasztó filozófiája szerint viselkedik. Ráadásul talizmánt is visel, minden meccs előtt megcsókolja. Ez eléggé szokatlan a katolikus Itáliában. De hát Baggio egész lénye rendkívüli. Nem olyan „derék", mint mondjuk Bergomi, nélkülözi Lentini extravaganciáját, Vialli férfias megjelenését. Maidini hamvas szépségét. De ami nem hiányzik belőle, az a tipptopp elegancia. A pályán és azon kívül is. Valamilyen közelről meg nem határozható varázst áraszt maga körül. Sokan emlékszünk még (a vasárnapi vb-sorsolás alkalmából levetítették) Roberto fantasztikus cselsorozata után lőtt gyönyörű góljára, amelyet Csehszlovákiának lőtt. Akkor kezdték - stílusos játéka alapján - „fantáziaembernek" titulálni. Most éppen a fantáziát, az ötletet, az invenciót igényli a Juventus és a Squadra Azzurra. Itáliában az „Öreg Hölgynek" van a legtöbb hódolója, a válogatottnak mindenki szurkol. így hát Baggiománia van Csizmaországban. Roberto ünnepelt sztár. Luxusvilla medencével, minden esztendőben új Ferrari, csaknem hárommillió dollár évi fizetés, a szurkolók és a szép nök kedvence. Hiába, ez a csillagok „sorsa". TOMI VINCE Amikor a csapattárs nem örült a győzelemnek Beszélgetés VIMI ROLAND asztaliteniszezővel Amilyen csendben zajlott Vími Roland Ausztriából történő visszaigazolása Szlovákiába, az ŠKST Bratislava együtteséhez, olyan nagy port kavart föl klubjának azon döntése, amikor a legjobb honi asztaliteniszezőt - a szó legszorosabb értelmében - otthon hagyták a BEK negyeddöntője előtt. Pedig azért igazolták le a vásárúti sportolót, hogy a legtehetősebb honi pingpongszakosztály a lehető legjobban szerepeljen a bajnokok között. A csalódott ranglistavezető vasárnap délben az egyéni országos bajnokság után „pakolt ki". • Bécsben, a Sportclub gárdájánál sikert sikerre halmoztál. Miért hagytad ott az osztrák élcsapatot? - Remekül éreztem magam, ám a bajnokság színvonala jóval alacsonyabb, mint nálunk. Annak ellenére, hogy Kristonnal és az Ausztriában profiskodó kínaiakkal játszhattam, a búcsú mellett döntöttem. Rajtuk kívül ugyanis eléggé gyenge asztaliteniszezők voltak az osztrák Bundesligában. • Kétéves bécsi vendégjáték után miért éppen a pozsonyi ŠKST-t választottad? - Ha tudom, hogy ez vár rám, akkor távolról elkerülöm a szlovák fővárost! Nagyon megbántam már ezt a poz„anyi „kalandot". Egyszerűen nem becsülik meg az embert. Pedig a Szuper Ligában hétről hétre hoztam a formámat, sorra nyertem a meccseket, nyolc fordulót követően, nyolc győzelemmel az élen álltunk. 9 A nagy menetelésnek azonban váratlanul vége szakadt. A klub vezetősége úgy döntött, nélküled folytatja, sőt, a charleroi-i BEK-negyeddöntőre sem vitt el... - Mennyi valótlanság látott már napvilágot. Megállapodtunk, ekkor és ekkor megyünk Belgiumba, erre az egész gárda fütyül rám, és nélkülem utazik a találkozóra. És még meg is akarnak büntetni! De miért? Tudták, nélkülem kikapnak (4:0-ra nyertek a belgák - a szerk. megj.), ennek ellenére a megbeszélt időpont előtt indultak Pozsonyból... • Mit gondoltál akkor? - Rettentően felbosszantott a dolog, legfőképp azért, mert ezt megelőzően kivertük a jóval esélyesebb svéd bajnokot. Biztos voltam abban, hogy ott leszünk a négy között. • A pozsonyi ŠKST szakvezetői azt hangoztatják, megbüntetnek. - Csak arra lennék kíváncsi, hogy miért? Talán azért, mert nem tagadtam meg a válogatottságot? Visszakövetelik az eddig keresett pénzösszeget. Nem elképesztő dolog? Vajon, mi okból teszik ezt. Ha leszurkolom az általuk kért összeget, bárhová távozhatok. De én játszani akarok, nem pedig viaskodni. • A válogatottban remekeltél a görögországi Európa Liga-elődöntőn. Mindent megnyertél, aztán jött a pozsonyi országos bajnokság... - Most is azt vallom, a válogatottban szeretnék helytállni. Nálam ez az elsődleges dolog. Itt van miért játszani. A hét végén sorra került ob-n sokáig úgy volt, nem is állhatok asztalhoz. Négy nappal a viadal előtt felébredtek az illetékesek, és neveztek. Most utólag úgy látom, jobb lett volna ha távol maradok... • Miért vállaltad el a részvételt? - Azt hittem, megbékélnek a szemben álló felek, s nyugodt légkörben zajlik majd az országos bajnokság. Sajnos, nem így történt. Még jobban elmérgesedett a helyzet. Most már olyanok is ellenem vannak, akik korábban támogattak. Aki ott volt a récsei ob-n, az láthatta, milyen ellenséges hangulat uralkodik a Szlovák Asztalitenisz Szövetségben. • Csalódott vagy? -Nagyon! Nem ezért, mert nem nyertem meg az országos bajnokságot. Különben, ha nagyon akartam volna, akkor megszerzem az aranyérmet. Egyszerűen nem vettem komolyan az egész viadalt, mégpedig azért, mivel nem szeretem az évvégi vajaskenyértornákat. Ebben a hónapban 15 napot nem edzettem. Nem az én hibámból... © Ha tudod, hogy ez vár rád? - Abban az esetben fütyülök az egészre. Ez a legrosszabb hely, ahol eddig voltam. De viszont Pozsonyban a legjobbak a feltételek. Alig várom már, hogy távozzam a fővárosból. • A legközelebbi állomás? - Minden bizonnyal külföldön lesz. Nyárig azonban itt kell maradnom. Hogy mi történik addig? Azt nehéz megjósolni. • Tomáš Jančí, a vasárnap véget ért ob férfi egyesének győztese nem éppen barátságosan szólt hozzád... - Ezt már megszoktam. Például a legutóbbi világbajnokságon a fejéhez kapott, amikor legyőztem a szöuli olimpia aranyérmesét. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ (Nagy László felvétele) VÍMIROLAND