Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-20 / 296. szám, hétfő

3 RIPORT ÚJ szói 1993. DECEMBER 20. Meg kellett halnia? EGY FEKETENYÉKI FIÚ TRAGÉDIÁJA Meghalt egy 15 éves fiatal fiú. Búcsúztatására összegyűlt a falu lakossága, koporsóját körülállták iskolatársai, barátai. Eltemették, elsiratták, s ahogy az lenni szokott, hamarosan mindenki megfeledkezik arról, miért, miként is halt meg. Ám szülei, testvérei fájdalmát nem gyógyíthatja az idő. Ők valamennyien úgy érzik, hogy a megmásíthatatlan, könyörtelen valóságot könnyebben fogadnák, ha gyermekük menthetetlen kórban szenvedett volna, vagy ha azt látták volna, hogy a fiukkal kapcsolatba kerülő orvosok mindegyike harcol életben tartásáért. Nekik úgy tűnik, valahol mulasztás történt. Ezért a szülők fájdalma nyílt sebként lüktet, éget... A feketenyéki temető friss sírhalmát tengernyi koszorú, virág borítja. Es a jótékony hótakaró. Mindent nem képes beborítani ... Leesett a kerékpárról - November 11-én, csütörtökön, úgy 13 óra körül kisfiam leesett a kerékpárról. Az esésnek nem voltak szemtanúi, viszont azok szerint, akik megtalálták, eszméletét vesztette, testét furcsa görcsök rángatták. Valaki orvosért telefonált, a gyorsmentő tíz percen belül megérkezett. Addigra a fiam magához tért, s nem emlékezett sem az ájulásra, sem a rángatózásra, s nem tudta azt sem, hogy bevizelt, szegény. Az orvosnő azonnal bevitette a galántai kórházba. Arra gyanakodott, hogy netán epilepsziás rohama lehetett. A férjemmel közölte, számoljon azzal, hogy Pityukát bent tartják. Azzal nyugtatta, hogy a neurológiai vizsgálat mindenre fényt derít - vallotta a kétségbeesett édesanya. A rémült anyát munkáltatója, Simek József szállította a kórházba, s megvárta azt is, míg az orvosnő a kisfiút megvizsgálja, s míg elkészült a koponyaröntgen. Amikor dr. Anna Strašiftáková neurológus közölte, hogy a gyereknek nincs különösebb baja, s másnapra rendelte be az EEG-vizsgálatra, Simek József még megkérdezte, vajon a felvétel nem mutat-e valamit? Az orvosnő nemleges választ adott. Pityu hazaérve lefeküdt, majd elaludt. Este a tévében megnézte a Szomszédokat, ezt követően arra kezdett panaszkodni, hogy arcának jobb oldala nagyon fáj. - Pityukám sírva fakadt, arra kért, ne beszéljünk, mert a zajtól erősödnek fájdalmai, s ismét görcsök gyötörték. Jobb szeme vérbe borult. Szenvedését nem nézhettük tétlenül, fél tíz körül a tizenhét éves lányom mentőkért telefonált. Jöttek is azonnal, de nem volt eredménye. Az édesanya elmondása szerint az orvosnő leült az ágy tövében található székre, a nővérrel megmérette a beteg vérnyomását, beadott neki eunalgit és seduxen injekciót, majd a látogatását igazoló nyomtatványra ráírta: epi-roham. Pityu, míg hatni nem kezdett a gyógyszer, sírt, majd elnyomta az álom. - A közelében voltam, amikor furcsa, hörgő hangokat adott ki magából, és ismét rángatózni kezdett. Annyira, hogy nem tudtam lefogni, lefordult az ágyról. Ismét a lányomat szalasztottam az éjjeliőr férjemért, majd amikor megjött, éjfél körül mentőkért telefonáltattam. Rettenetesen féltem, tudtam, veszélyben a fiam élete. Az orvosnő nem tétovázott, az eszméletlen, hörgő fiamat kórházba vitette. Mentem én is. Pityu infúziót kapott, vizsgálták, majd közölték az anyával, hogy CT-vizsgálatra kell szállítani, mert állapota súlyos. Az érsekújvári kórház mellett döntöttek. Perednél az orvos hirtelen leállíttatta a mentőkocsit, a fiúnak oxigénre volt szüksége. Érsekújvárott felkészültek a beteg fogadására, s rövid időn belül szóltak az anyának, hogy azonnal műteni kell, mivel agyát elöntötte a vér. A kimerült édesanyát azzal küldték haza, hogy a műtét hosszan tartó lehet. - Reggel 5.30-kor értünk Galántára, s a városban lakó húgomtól telefonálfattam az újvári kórházba. Az orvos közölte a sógorommal, hogy a szülők minél előbb menjenek vissza. Reggel fél kilenckor az egyik magyarul tudó orvos - mivel én nem beszélek szlovákul - érezhető részvéttel elmondta, hogy igyekezetük ellenére műtét közben beállt az agyhalál, s kisfiamat csak a műszerek tartják életben. Nem mondta ki nyíltan, de utalt arra, hogy későn hoztuk... Az orvosok megengedték, hogy gyermekünket naponta meglátogathassuk. November 15-én, este 23.15-kor meghalt. A hivatalos iratban a halál okára utaló bejegyzésben ez áll: másodlagos bevérzés az agyba, agyi ödéma, koponyaalapi törés. - Ha a fiamat az orvosnő benntartotta volna a kórházban... Ha este tízkor alaposabban vizsgálta volna meg az ügyeletes orvos, beszállíttatta volna... Nem lehet mentség az, hogy mindenki epilepsziára gyanakodott! Mulasztás, nemtörődömség, könnyelműség áldozata a fiam? Indítsak pert? Mi lesz, ha a beteges, asztmás lányomon csattan az ostor? Vagy egyszer, ha a sors úgy hozza, az 5 esztendős Tamás fiamon? Halott Nem tudunk belenyugodni mat sem. Állítom, hogy alig egy órával a baleset után nyoma sem volt azoknak a tüneteknek, amelyek később láthatóvá váltak. Csodálkozom viszont azon, hogy a beteget aznap este miért nem szállítót-' ták kórházba, hiszen fájdalmai voltak. Számomra érthetetlen az is, az ügyeletes éjfélkor miért nem végeztetett angiográfiát, miért nem mozgósította a sebészA jótékony hó mindent ellep? gyermekemet nem adja vissza senki sem. Talán azzal, hogy közreadom Pityukám tragikus esetét, segítek azoknak, akikkel szintén megesik a miénkhez hasonló eset. De lehet, hogy az orvosok is tanulnak belőle... Orvosi vélemények A rohamkocsival dr. Mária Žemlová vezető orvos, 10 perccel a bejelentés után a baleset színhelyére ért. — A sérültet esés közben nem látta senki, csak azt követően. A járókelők találtak rá az ájult, rángatózó gyerekre, ám érkezésemkor már visszanyerte tudatát. Annak ellenére, hogy nem találtam rajta külsérelmi nyomokat, a kórházba szállíttattam. Nem tagadom, az elmondottak alapján epilepsziára gyanakodtam. Dr. Anna Strašiftáková neurológus azonnal elvégezte a szükséges vizsgálatokat. - A neurológiai lelet rendben volt, a fiú térdén ugyan volt egy horzsolás, de az arcán, a fején, sem karcolás, sem púp nem volt. A két röntgenfelvétel nem mutatott ki elváltozást. Mivel a tünetek epilepsziára utaltak, a gyereket másnapra rendeltem be, EEG-vizsgálatra. Arról, hogy a fiú állapota tragikusra fordult, csak később szereztem tudomást. Nem érzem magam felelősnek a kisfiú haláláért, s nem hibázta(tha)tom a kollégáicsoport tagjait, akik felnyithatták volna a fiú koponyáját. Huszonöt éves gyakorlattal a hátam mögött csak annyit mondhatok, hogy a véletlenek nagyon szerencsétlen összjátékáról van szó, és nagyon sajnálom, ami történt. Dr. Tanušková, orr-fül-gége szakorvos Pityut este 21.45-kor látta: Az ügyelet nagyon mozgalmas volt, hétszer mentünk beteghez. Nem emlékszem jól az esetre. A fiút megvizsgáltam, de semmi nyomós okot nem találtam arra, hogy kórházba szállítsam. Fájt ugyan a feje, kapott megfelelő gyógyszert is, de arról, hogy görcsei lettek volna, nem tájékoztatott senki. Amikor ott voltam, nem sírt és a szeme sem volt véres. Az esetet bejegyeztem az ügyeleti naplóba. Dr. Bakošová, neurológus (a kórházban ügyelt, s látta el - éjfél után - a sérültet): A fiút nagyon rossz állapotban szállították a kórházba. Megvizsgáltam, kapott infúziót, s mivel agyi ödémára gyanakodtam, CT-vizsgálatot rendeltem el. Telefonon értesítettem az érsekújvári kollégákat, készüljenek fel fogadásunkra. Az angio-vizsgálatra időhiány miatt nem gondolhattam, legalább másfél-két óra kell ahhoz, míg - az éjszaka folyamán - beszállítják a szakembereket. Lehetőségeim korlátozottak voltak. Pontos diagnózis kellett, ezért döntöttem a CT mellett. Hiszen ha a betegnek „csak" agyzúzódása lett volna, nem szükséges (Méry Gábor felvételei) a koponya felnyitása. A mentőre is vagy másfél órát kellett várnom. Nem tagadom, a fiúnak régen a kórházban lett volna a helye. Dr. Mária Žemlová, a gyorsmentő vezető orvosa: A sürgősségi szállítást éjjel 2.45-kor kérték, a rohamkocsi 3.10 perckor indult el Érsekújvárra. Tudni kell, hogy a mentőautó vezetőjét az ágyból ugrasztják ki, s hozatják a kórházba. Dr. Michal Ilavský, a galántai kórház neurológiai osztályának főorvosa: Az igazgatói ülésen beszéltünk erről a sajnálatos eseményről. Nem lehet mondani, hogy mulasztás történt volna, viszont be kell vallani, hogy a sérültet előbb kellett volna hospitalizálni. Mivel a szülők nem tettek hivatalos panaszt, ezidáig nem folytattunk vizsgálatot sem. Utólagosan már könnyű azt mondani, hogy mit kellett volna tenni. Én úgy ítélem, hogy ha a fiút a balesetet követően nem is fogták bent a kórházban, mert akkor még tünetmentes volt, este tíz óra körül már biztosan be kellett volna szállítani. El lehetett volna végezni az angiográfiát, s a bevérzést le lehetett volna szívatni... Az is. igaz, hogy hajnalban a szerencsétlen már nem volt szállítható állapotban. # * * A véleményeket elemezve, akár külön-külön, akár együtt, nyugtalanító érzés keríti hatalmába az újságírót. Ugyanis nem lehet nem észrevenni azt, hogy az orvosok milyen árnyaltan hárítják el magukról az esetleges felelősséget. Pedig a család nem esküdött vérbosszút, nem követel fejeket, sőt egyelőre még nem tett feljelentést sem, illetve panaszával nem fordult a kórház igazgatójához. A szülők nem tagadják, félnek. Féltik asztmás, beteges lányukat, akinek gyakran van szüksége gyors orvosi segítségre... De nem hallgathatnak. Az édesanya zárszava mementóként szolgáljon szülőnek, orvosnak egyaránt. -Azzal, hogy közre adjuk tragédiánkat, gyermekünk nem támad fel. Hisszük viszont, hogy az orvosok tanulnak az esetből, s ezentúl egy könnyűnek tűnő esést is halálos komolyan vesznek. PÉTERFI SZONYA A riportban megszólaltattuk mindazokat, akik kapcsolatba kerültek a tragikusan elhunyt gyerekkel. A zárszó legyen a galántai kórház igazgatójáé, dr. Michal Hudáké: - Mivel rendkívül súlyos esetről van szó úgy határoztunk, hogy a pozsonyi Egyetemi Kórház szakértői bizottságával vizsgáltatjuk felül az elhalálozás körülményeit, okait. Jelenleg összesítjük a leleteket, feljegyzéseket, s a boncolási jegyzőkönyvvel együtt azonnal továbbítjuk. És még valami. Szeretném biztosítani a szülőket, hogy félelmük alaptalan. Beteges kislányuk, ha szüksége lesz rá — úgy mint eddig - továbbra is szakszerű ellátásban részesül. A vizsgálat eredményeiről az Új Szó olvasóit tájékoztatjuk majd.