Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-13 / 290. szám, hétfő

3 KALEIDOSZKÓP 1993. DECEMBER 13. Nemzetiségi elnyomás - papíron A Lévai járásban nem a magyar, hanem a szlovák nemzetiségű állampolgárok jogait sértik meg" - olvasható abban a nyilatkozatban, amely a Szlovák Nemzeti Párt és a Keresztényszociális Unió lévai szervezetének közös tanácskozásán született, s amelyben tételesen felsorolják, milyen sérelmek érik az államalkotó nemzetet ebben a régióban. A nyilatkozat szerzői egyebek között nehezményezik, hogy a magyar nemzetiségű lakosokat - állítólag - előnyben részesítik a munkavállalásnál, a különböző rekvalifikációs tanfolyamokba történő besorolásnál, hogy a magyar lakosságú falvakban kizárólag magyar nyelvű istentiszteleteket tartanak és hogy a hivatalos nyelv használatát több helyen is ignorálják. A felsorolt vádak megalapozottságát szerettük volna a helyszínen tisztázni. Elsőként felkerestük a Lévai Járási Munkahivatalt, ahol Stefánia Biela igazgatónőt kérdeztük, valóban előnyt élveznek-e a magyar nemzetiségű munkanélküliek. - Ezt az állítást határozottan meg kell cáfolnom. Számunkra nem a munkát kereső nemzetisége, hanem szakképzettsége, műveltsége a fontos. A rekvalifikációval kapcsolatban ugyanez a helyzet. Persze, megtörténhet, hogy egyik-másik vállalkozó feltételként megszabja a magyar nyelv ismeretét, de ez már nem tartozik a mi hatáskörünkbe. A Lévai járás lakosságának nemzetiségi összetételéből adódóan nehezen tudom elképzelni, hogy aránytalanságok történnének. Például az Ipolysági Körzeti Munkahivatal dolgozóinak 87,5 százaléka magyar, 12,5 százaléka szlovák nemzetiségű, ellenben a Lévai Járási Munkahivatalban az alkalmazottak 77,8 százaléka szlovák és 22,2 százaléka magyar nemzetiségű. A szlovák lakosság diszkriminációjának egyik súlyos példájaként említi a nyilatkozat Felsőszemeréd esetét. A községben ugyanis, ahol a lakosság körülbelül 30 százaléka szlovák nemzetiségű, nincs szlovák nyelvű istentisztelet, pedig állítólag lenne rá igény. - A faluban ebben az évben a szlovák mise miatt kiéleződtek az ellentétek - mondja Jozef Hudec polgármester, aki egyben a szlovák hívők szószólója is. - Igaz, a múltban sem voltak szlovák misék, éppen ezért több szlovák lakó is elköltözött, de akkoriban a vallásszabadság hiánya mindenkit egyformán sújtott. A változások után jogos igényként merült fel, hogy vasárnaponként legyenek szlovák nyelvű istentiszteletek is. A szlovák hívek egy része eddig a szomszéd faluba járt misére, mások pedig elmentek a magyar misére. Ám sokan vannak, akik azért nem járnak templomba, mert nincs szlovák istentisztelet. Megkértük hát a plébános urat, tartson nekünk szlovák misét vasárnaponként, mire azt válaszolta, erre nincs ideje, mert egy nap négy misénél többet nem tarthat. Mi ezt elismerjük, ezért is fordultunk kéréssel a püspöki hivatalhoz, adjanak nekünk egy másik papot, de azt a választ kaptuk, hogy nem lehet, mert kevés a pap. Erre megindult a faluban az ellenkampány, azt teijesztették egyesek, mi azt akarjuk elérni, hogy ezentúl csak szlovák misék legyenek. Pedig ez nem igaz. Mi csupán azt szeretnénk, ha a magyar mellett lenne szlovák is. Jozef Hudec, aki a rendszerváltás előtt több éven át volt a helyi nemzeti bizottság elnöke, s mint ilyen, természetesen, a kommunista pártnak is tagja volt, ebben az évben ismerte föl az igényt, és kezdte el sürgetni a szlovák misék bevezetését. Fáradozása mind ez ideig hiábavalónak bizonyult, az indulatok ennek ellenére már lecsillapodtak a faluban, amihez nem kis mértékben hozzájárult Herdics György, Felsőszemeréd plébánosa is. Ő a következőképpen ismertette a szlovák mise kapcsán kialakult helyzetet: - Egy éve kerültem a községbe, ahol korábban nem tartottak szlovák miséket, egy olvasmány azonban mindig volt szlovákul, a nagy ünnepeken pedig közös ima és prédikáció is. Én ezen a szokáson nem változtattam. A statisztika szerint a lakosság egyharmada vallja magát szlovák nemzetiségűnek. Nem úgy tapasztaltam, hogy nagyon templomba járók lennének. Vasárnaponként négyen-öten jönnek el az istentiszteletre, s amennyire tudom, vagy hárman járnak más községbe. Mondhatnák, ha lenne szlovák mise, többen járnának templomba. Erre azt válaszolom példaként, hogy szeptemberben a Hétfájdalmú szűzanya tiszteletére, mely ugye szlovák jellegű ünnep, szlovák nyelvű misét tartottam, de azon nem volt egyetlen szlovák sem. November hetedikén, búcsú alkalmával szintén volt szlovák mise, amire ezúttal negyvenen jöttek el, de csak nyolc-tíz volt közülük szemerédi. Mióta Felsőszemeréden vagyok, engem senki sem keresett meg olyan kéréssel, hogy vasárnaponként tartsak szlovák misét is. De ha tehetném, én nagyon szívesen tartanék, csak egyszerűen nincs mikor. Három plébániát látok el, vasárnaponként négy helyen misézek. A megoldás a püspöki hivatal kezében van. Nekem semmi kifogásom nem lenne, ha találnának olyan kollégát, aki eljárna Szemerédre, és hetente megtartaná a szlovák misét. Ha valóban van rá igény. A nyilatkozat szerzőinek következő kifogása azzal kapcsolatban merült fel, hogy egyes falvakban a helyi hangszóróban kizárólag csak magyarul teszik közzé a közleményeket. A 800 lakosú Érsekkétyen is ez a helyzet. Lehetséges lenne, hogy ezt a helybeliek sérelmeznék? A kérdést Mikus Irén polgármesternek tettük fel. - A faluban körülbelül húsz szlovák nemzetiségű polgár él, többségük benősült hozzánk vagy ide jött fétjhez, és jobbára tudnak vagy értenek magyarul. Állítom, nálunk jól megvannak egymással a különböző nemzetiségű emberek. Községünk egy éve kapta vissza eredeti nevét, és ezt minden polgár örömmel fogadta. A kétnyelvű falunévtábla sem zavart senkit, még a környező falvakban élő szlovákokat sem. Ennek ellenére a járási útkarbantartó vállalat emberei eltávolították. A hivatalos nyelv használata nem jelent problémát, aki szlovákul szól hozzánk, annak szlovákul válaszolunk, ügyét szlovákul intézzük. Igaz, a hangosbemondóban magyarul jelentjük ki a híreket, de a faluban mindenki ért magyarul, és emiatt még egyetlen polgár részéről sem érkezett hozzánk panasz. Alena Dudášová Pozsonyból ment férjhez Kétyre. Jelenleg a postán dolgozik. Nem érzi, hogy bármiképpen is hátrányos helyzetben lenne azért, mert szlovák nemzetiségű. -Tudtam, hogy magyarok közé kerülök, de nem érzem, hogy engem itt elnyomnának - mondja. - Az emberek szlovákul beszélnek velem, aki meg nem tud, például az idősebbek, azokhoz megpróbálok én alkalmazkodni, ha törve is, ha hibásan is, már beszélem a magyar nyelvet. A gyerekeim szlovák iskolába járnak a szomszéd községbe, de mindkét nyelvet szépen beszélik, én ennek örülök, és természetesnek tartom. Nem tudom, máshol mi a helyzet, de bennünket, szlovákokat Kétyen nem diszkriminál senki... Ki tudja, milyen adatok alapján készült az SZNP és a KSZU lévai szervezeteinek nyilatkozata, mert mi a helyszínen kicsit mást tapasztaltunk, mint a szerzők. A jelek szerint a Lévai járásban a többségi nemzet elnyomása csupán ezen a bizonyos papírlapon létezik. Már csak azt szeretnénk tudni, hogy mire jók az ilyen és hasonló valótlanságoktól hemzsegő nyilatkozatok? Ha a szándékos konfrontáció és hangulatkeltés volt a szerzők célja, úgy remélem, hogy azt nem sikerült elérniük... S. FORGON SZILVIA közi balettversenyt az ő nevével jegyeznek majd be a táncvilág nagykönyvébe. Bokor Roland, a rendezvény igazgatója úgy tervezi: a Nurejev balettverseny újabb és újabb fejezetei háromévenként íródnak majd tovább, miközben a világ egyik legrangosabb kulturális eseményeként fogják számon tartani. A háromfordulós versenyben 18 és 28 év közötti hivatásos és nem hivatásos táncosok vehetnek részt, s az elődöntőben egy pas de deux-vel vagy két különböző, klasszikus balettből választott variációval kell bemutatkozniuk. A Magyar Televízió a verseny minden napjáról összefoglalót ad, a döntőről felvételt készít, a sztárgála egy részét pedig élőben kívánja közvetíteni. Eddig 22 ország (köztük Kanada, az Egyesült Államok, Chile, Argentína, Dél-Afrika, Mongólia, Japán, Ausztrália és Kazahsztán) több mint 60 táncosa nevezett be a versenybe, melynek színhelye áz Erkel Színház és az Operaház lesz. A nemzetközi zsűri elnöke a milánói Scala sztátja, napjaink egyik leghíresebb balerinája, Carla Fracci lesz, „tanácsosai" között pedig ott ül majd Róna Viktor és Harangozó Gyula. És még két név a rendezvény plakátjáról. A verseny fővédnöke őkirályi Fensége Margit hercegnő, II. Erzsébet brit uralkodó húga, aki pályája során Nurejevet is kitüntetően támogatta, az „örökös házigazda" pedig a világsztár nővére, Rosa Nurejeva lesz. Sz. G. L. VELE ÉS NÉLKÜLE Nurejev balettverseny Budapesten Még élt, amikor piedesztálra emelték. Megérdemelte. Csupa nagybetűvel írták a neve mögé, hogy ő, Rudolf Hametovics Nurejev a TÁNC ISTENE. 1992 októberében, a Bajadér párizsi színpadraállítása után Jack Lang francia kultuszminiszter az ország legmagasabb kulturális kitüntetését nyújtotta át neki. Nurejev, a balett arisztokratája a Becsületrend Lovagja lett. Három hónappal később, ötvennégy éves korában, szerzett immunhiány okozta szívelégtelenségről szólnak a hírek. Nurejev halott. A balett sosem lesz többé az, ami volt, közlik a nekrológok. Szenzációs táncos volt, igazi szupersztár, fenomenális művész, kinek jelentősége felbecsülhetetlen. A műfaj legendás alakja marad, akár Nizsinszkij, ezt is szalagcímben hozták a világlapok. Mindegy, hol táncolt, a színpad elején, hátul vagy oldalt, ahol ő állt, ott volt a színpad közepe. Nurejev géniuszát senki sem vonhatta kétségbe. Le is írtak sok mindent a neve után. Elismerő jelzők nélkül egyetlen sor sem szólt róla. Egyvalamit azonban most először hall a világ: Nurejev balettverseny lesz Budapesten január 6-a és 12-e között. Már az időpont is a tisztelgés jele. Nurejev 1993. január 6-án halt meg Párizsban, és 12-én temették el ugyanebben a városban. BudapestNurejev (balról) és honfitársa: Mihail Barísnyikov hez egyébként kellemes emlékek fűzték. Bécs és Athén után ez volt a harmadik hely, ahol karmesterként is bemutatkozott. A pulpitusra egyébként nem kisebb Mester, mint Karajan „segítette fel". Egy komolyabb sérülése után ugyanis azt tanácsolta a balettszínpad akkor már ötvenkét éves királyának, hogy hagyja abba a táncot, és tanuljon meg vezényelni, a dirigensek amúgy is hoszszabb életűek. Nurejevet nem kellett győzködni. 1991 júniusában Haydn-, Mozart- és Csajkovszkijmüveket dirigál Bécsben, három hónappal később pedig már a Failoni Kamarazenekar élén áll az Operaház közönsége előtt. Budapest után a Los Angeles-i Opera, majd a New York-i Metropolitan közönsége tapsol az újdonsült karmesternek, nem sokkal ezután pedig ismét Budapestre utazik, de már táncolni. Keveházi Gábor koreográfiájában, a Szakcsi Lakatos Béla zenéjére készült Cristoforóban vállalja el az Angyal szerepét. Ez volt élete utolsó táncos fellépése, ezt követően már csak koreográfusi munkát vállalt. Akkor, azokban a hetekben még ő sem gondolta, hogy 1994 januárjában egy Budapesten megrendezett nemzetr ÉVFORDULÓ Egy hiányzó név 150 ÉVE SZÜLETETT BAL0GHY DEZSŐ Ipolybalog lakossága az elmúlt napokban emlékezett meg szülöttéről, Baloghy Dezsőről, akinek a neve, sajnos, nem szerepel a magyar irodalmi lexikonokban. Pedig munkásságával ugyancsak rászolgált a történelmi számontartásra. Atyja, Baloghy Lajos hajdani földbirtokos és anjya, Prónay Jozefa korán elhalván, hatéves korától gyámja, szül. Prónay Emília, farádi Veres Istvánné házánál Szügy községben nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányait 1853-ban kezdte Losoncon, majd Rimaszombatban, Pesten és Nagykőrösön végezte. Mint katona 1864-ben Olaszországba került, és huszárhadnagyként részt vett az 1866-os nevezetes custozzai csatában. A hadseregtől 1867 tavaszán vált meg és mezei gazdaként földműveléssel foglalkozott. Mint nagy tekintélyű földesúr, gazdag tapasztalatok birtokában számos tanulmányt írt a Borászati Füzetekbe (1871-72), később a Közoktatási Lapokba (1877-78). Mintegy tíz könyv fémjelzi rendkívüli gazdag irodalmi tevékenységét; köztük „Az ordaskői család", „Az ember őstörténete", „Szerelmes költemények". Az egyetemes magyar irodalmat 240 nyelvtörténeti ritkasággal gazdagította; számos palóc tájszót kutatott fel, gyűjtött össze (lexikálisan írt le), eljuttatva a Magyar Tudományos Akadémiának. A rakoncátlan, palóc Nílusnak is nevezett Ipoly folyó partján Ipolybalognak, ennek az alig 900 lelket számláló ízig-vérig palóc községnek a népe a halhatatlan palóc fejedelmeknek, Madách Imrének és Mikszáth Kálmánnak kijáró tisztelettel adózik Baloghy Dezső emlékének is. ILLÉS JÓZSEF Az UNI-benzin és a Favoritok Az elmúlt hónapok során több Favorit-tulajdonos is megkeresett bennünket levélben vagy telefonon, többé-kevésbé egybehangzó panasszal: az UNI-benzinfajták megjelenése óta problémáik vannak a kocsijukkal. A motor gyakran egyenetlenül jár, mint gyújtáskimaradás vagy elégtelen üzemanyag-ellátás esetén. Van-e ennek a jelenségnek valami köze az új benzinfajtákhoz, s ha nincs, mi lehet az oka? - kérdezik. Válaszért Dániel Bratský mérnökhöz, a Slovnaft illetékes kutatási részlegének vezetőjéhez fordultunk, aki elmondotta, hogy az UNI-91 és az UNI-95 kifejlesztése során - amelyekben egy ANABEX nevű, környezetkímélő vegyület helyettesíti az ólmot - rendkívül alaposan megvizsgálták azok hatását, a legkülönbözőbb típusú gépkocsik mototjaira, beleértve a Favorit 135/136-osokat is. A vizsgálatok során semmiféle negatív hatást nem tapasztaltak, noha a tesztkocsik összesen mintegy 2 millió kilométert tettek meg. Amire viszont okkal lehet gyanakodni, azok a Favoritok benzinszűrőinek papírbetétei. Az ilyen típusú szűrőbetéteket ugyanis cserélni kell, mégpedig legkésőbb 50 ezer kilométer megtétele után. Esetleg jóval korábban, minőségüktől és a benzinbe bekerülő mechanikus szennyezőanyagok mennyiségétől függően. VAS GYULA