Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-09 / 261. szám, kedd

KULTÚRA >ft/szö> 1993. NOVEMBER 9. TIZENKET LEGY EGY CSÉSZE KÁVÉ GYŐRY ATTILÁVAL Ezüstkarikák diszkrét csörgését masszív és határozott bakancsdobbanás kíséri. Hosszú léptekkel érkezik, talpig feketében. Szerény, de öntudatos benyomást kelt, beszélgetés közben többször kamaszosan fölnevet. Huszonhat éves, most jelenik meg második könyve. Az elsőt, a Vércsapolás! nem volt rest maga terjeszteni Szlovákia-szerte. Mint mondja, tanulságos volt. Sokan szeretik elbeszéléseit, kíváncsiak az általa megjelenített punkvilágra, látják benne a tehetséget, mások ezzel szemben modorosnak tarlják, amiéri a szennyes gondolalol szennyesen írja le. Hősei punkok és szkfnhedek, akik hülyére verik egymást, vagy bonyolult lelkivilágú, vérszagtól eksztázisba kerülő böllérek, vagy haláltábori emléket egy életen át keservesen cipelő', meghasonlott kisemberek. Ügy ír, hogy reggeli ébredésének körülményeiből egyórai dunaszerdahely-pozsonyi vonatozás után szinte kész novellát kreál. Amikor nem hajózik, mert foglalkozására nézve diplomás hajóskapitány, Európában csavarog, (rt már novellát punk-rock zene ritmusára, és most underground lapot akar kiadni fiataloknak. Akinek a legtöbbet köszönhet az életben, és aki a legbiztosabb pont számára: az édesanyja. Nagyon bízik magában, azt mondja, hosszú az életvonala, s rengeteg energia lakik benne. Rövid idő alatt összetegeződünk. - Attila, beszélj az új könyvedről! - Nem is regény az, hanem egy narkós darálás. Kitörés a címe, s arról szól, három fiatalember, innen Keletről hogyan éli meg azt, hogy kihúznak Nyugatra, pénz nélkül. Dekadens, deviáns fickók, a nyolcvanas-kilencvenes évek fiataljai. Nem kommersz figurák. Műveltek, tudnak mindent, nem tartoznak a középszerhez. Nyugaton összevissza buliznak, de olyan negatív kisugárzást élnek meg, hogy mindenkit gyűlölnek. Mert nem fogadják be őket. Egy ámokfutás, buli, hasis, híd alatti élet és visszajönnek. A fickó végül azt mondja, hülye vagyok, de legalább tudom, hogy hova tartozom. Tehát az ember akárhova megy, ezt a kelet-európaiságot, ezt nem tudja levetni. - Te is visszatérsz minden csavargás után? Miért? - Egyszer Párizsban néztem a fickókat a kávéházban, ott ültek, volt pénzük és szabadok voltak. Irigyeltem őket. Akkor arra gondoltam, ha lenne száz frankom, én is így ülnék, nagy flegmán. De akkor meg nem tudnék beszélgetni. De ha tudnék is, akkor is idegen lennék nekik. És így tovább. Mikor hazajöttem, beültem egy kávéházba, rendeltem egy vacak kávét, és tíz percen belül háromszor rámköszöntek, helló, szia, Süne. Akkor éreztem, hogy ez van. Lehetek én gazdag, de az nem téma. Az egy állapot. - Hőseid nemegyszer hülyére vernek valakit. Vagy éppen ővelük teszik ezt. A következő pillanatban meg érző, mondhatni lírai gondolatok kerítik hatalmukba őket. Hogy van ez? - Az is egy állapot, például a szkínnél, hogy hülyére ver. Ismerem őket, mozogtam közöttük. Csináltam egyszer egy cseh szkín-zenekar énekesével inteijút. Mentünk a villamoson, beszélgettünk. Nagyon okos, művelt fiú volt, közgázra járt, aki nem ismeri, gondolná, nocsak, milyen helyes, csak kopaszra van nyírva. Egyszercsak fölszállt néhány néger, s ő abban a pillanatban váltott. Bepörgött, azt mondta, szálljunk gyorsan le. És ez nem volt megjátszás. A szkín odamegy, jól odavág, visszajön hozzád és megsimogat. Ez normális. A düh már nincs benne, egy adott pillanatban odairányította valakire, aztán kikapcsolt. - Letetted a kapitányi vizsgát. Hajósnak lenni is állapot? - Igen. Egy paranccsal akár 2-3 hónapra is elmegyek, aztán visszatérek és két hónap szabadom van. Azt csinálok, amit akarok, zsozsó is van. Én a Dunán hajózom, de ez a jugoszláviai állapot most rossz. Lényegében egy éve nincs meló. Különben nem kapitányként dolgozom még. A hajón mindenki mindent alulról kezd. És én most harmadkormányosi beosztásban vagyok. Az első- és másodtisztek arra tanítanak, hogy önállóan, radarral, sötétben, váratlan helyzetekben, bármilyen rakománnyal, bármilyen időjárási körülmények között tudjak hajót vezetni. Hét éve vagyok hajós, és azt hiszem, túl korán értem el a kapitányi rangot. Néhány év, amíg beletanulok, megkapom a beosztást is, és aztán megint azt mondom: mi van? Már előre idegesít, hogy megunom. Ezért is megyek most ki. - Tengeren akarsz hajózni? - Az északi partra készülök. Föl, Islandra. Ott megpróbálok hajóra kerülni. - Mint micsoáa? Mint matróz, vagy akármi. Nekem itt most egyáltalán nem tetszik, ebben az országban, a tartózkodás. Azon a szinten, ahogy itt lehet élni, ott is meg tudom csinálni. - Milyen munkát szeretsz végezni? - Én inkább szeretek kigondolni valamit, szóval az agyamat használni. Ahogy a cseh mondja: dejté mi lidi, ajá to udélám. - És közben írni fogsz ahogy így csavarogsz? - Nem tudom. - Hogy jön az írás? - Teljesen spontánul. Reggel például a legyek ébresztettek fel. Az agyamban ott a novellának az infrastruktúrája. - És le kell ímoá? - Igen, mert kíváncsi vagyok, hogy amit gondoltam, azt hogyan tudnám földolgozni. Mert gondolatban sokkalta gazdagabb az ember. S vajon ugyanúgy érzi-e, ugyanolyan benyomása lesz-e annak, aki elolvassa. - Szóval fölébresztettek a legyek. - Kommandó. Tizenkét légy bejön a szobába, s elkezdenek hülyéskedni. Rádióadókkal vannak összeköttetésben egymással. Egy író ül ott, egy nagyon nyugodt fickó, aki a légynek se tudna ártani. És akkor kezdődik a buli. És akkor fokozatosan a fickó átmegy brutálisba. Nyílják egymást. Állandóan snittek, egyszer a légy szemszögéből, egyszer meg az íróéból. Míg marad egy légy. Lehet, hogy megőrül, vagy valamit csinál. Majd megírom. - Nálad a buli sokszor az élet szinonimája. - A rock'

n roll a legjobb kifejezés. Persze, soha nem a zenére gondolok. Hanem aiTa az életérzésre, hogy benne lenni a közepében, hogy nekimenni, a buliba, élni az életet. Állandóan pörögni. De ezt nem csinálhatja mindenki. Én mindig azt mondom, hogy a rock'

n rollhoz kell magunkat viszonyítani. Persze, nem mindenki élhet rock'n rollban, mert akkor felborulna a társadalom. De akiknek hajlamuk van rá, és tudnak így élni, azok ne hánykolódjanak, ne keresgéljék önmagukat, éljék a rock'n roll életformát. Ezt nagyon komolyan kell venni. Ameddig lehet. - És a kritikai, olvasói, szóval irodalmi visszajelzéseket is komolyan veszed? - Nagyon. Sikeres akarok lenni, népszerű és ismert. Az írás egy késztetés. De ha már alkotok, akkor érdekel, mit szólnak hozzá a többiek. A színész, az a tapsból rögtön tudja, mit produkált. De az íróknál egészen más. Különösen a fiataloknál. Mert a nagyobb íróknak már csak sznobizmusból is odanyalnak, de a fiatal, az megírja, és akkor semmi. Nem történik semmi. Nem reagálnak az emberek. Pedig nekem fontos. - Találkozol az olvasóiddal? - Persze, fiatalokkal. Egyszer odajött hozzám egy gimista fiú, és azt mondta, életében egyetlen könyvet olvasott csak, az enyémet. Mondom neki, ezt ki ne mondd hangosan. Most, amikor a könyvemet árultam, jártam az iskolákat, sokkoltam a népeket. Bementem a magyar órára, előhúztam és mondtam, hogy ez egy underground könyv, a Vércsapolás, erről meg erről szól. Csak néztek rám, mint a moziban. Volt úgy, hogy az egész osztály vett. ök az én olvasóim. Én tudom, hogy jó vagyok, és tudom magamról, hogy még fejlődni fogok. Ezt előre lehet tudni, igen. Sokat kell még olvasnom. - Most éppen mit olvasol? - Faludyt. És az arab irodalom történetét. - Vonzódsz valamilyen valláshoz, vagy misztikához? - Nem, én nem hiszek. Katolikus vagyok, de a vallásra egyelőre nincs szükségem. - Jelent az valamit, hogy magyar vagy? - Egyszer egy underground klubban egy szlovák társaság ült le mellénk, s hamarosan arról kezdtek beszélni, hogy ők a Dunával oldanák meg a magyar kérdést. Kiprovokáltak, hát visszaszóltam nekik, szlovákul, persze. Mondom, nagyon helyes. A Dunába velük. Meg minden hülye szlovákkal. Meg némettel. A sok hülyéjével. Hát mit számít az! Nézzétek, én magyar kultúrán nőttem fel, meg a szlovákot is ismerem. Veled szlovákul beszélek, a némettel meg németül. És most akkor mi van? Föl tud engem dobni, hogy valaki magyar vagy német? Na és? Én mindegyikkel el tudok beszélgetni. Mi az hogy nemzet? Én csak egy egyszerű ember vagyok. Létezem és kész. - Igaz, hogy lapot akarsz indítani? - Tűznézés lesz a címe. Egy spontán formálódó lap, főleg irodalom és grafikák. Progresszív lesz, csak fekete-fehérben, de nem sokszorosítva, hanem gondos nyomdai előállítással. Nem arról szól majd, hogy miből van a Szandi. Az ismerősök teijesztenék, nem is kerül sokba. Lehetne csinálni egy lapkiadási hullámot. Álljanak össze a fiatalok, csináljanak mindenfélét, akár anarchista vagy hard-coor lapot. Sokat. Amerikában rengeteg ilyen van. Gerillasajtónak hívják. Ez egy jó buli lenne. Ugyanis állóvíz van ebben az egészben. Rázzuk fel őket. GERŐ ERVIN TÁRLATA IPOLYSÁGON Az ipolysági Honti Galéria november elejétől ad otthont Gerő Ervin építész képkiállításának. Az 1931-ben, egy Selmecbánya melletü kisközségben született mester tizedik önálló tárlatán mutatkozik perspektivikus ábrázolásmódjával, legfőképp a biszter- és szépiarajzaival. Jellegzetes színvilággal dolgozik: sötét, világos, hideg, meleg, izzó koloritú festményei tükrözik architektonikus látását. Rajzainak körvonalait lavírozással mélyíti, árnyékolja. Gyakran dolgozik egy színnel, világosbarna, enyhén sárgás, vízben oldott festékanyaggal - biszterrel -, mely lehetővé teszi számára a tónusos hatások elérését. Realisztikus világot mutat be, érzéseit bontja le. Szülőfalujához, majd Selmecbánya fényeihez kötődik leginkább. Fokozatosan kísérheti figyelemmel az érdeklődő, miként erjed a lelke, s hogyan forr ki. Tárlatának anyaga a születést, a fájdalmat, a kínt, a gyötrelmet osztályozza. Dübörgő, zengő ecsetvonások sorozata ez, mely úgy tűnik - halkulni, végleg megszűnni, nem tud. Vászonra vitte Selmecbánya arculatán kívül a szlovákiai, valamint a határainkon túli vidékeket is. ő még békében festette meg Szarajevót, Burgasz belvárosát és Korcsula kikötőjét. Bár sokféle ábrázolásmódot kedvel, nem idegen tőle a karikatúra vagy a tanulmányrajz sem: arckifejezések, melyek sokat mondanak, képletekre épülnek. Tárlatának van ereje, vége, kiindulópontja, sőt csúcsa is. Túl kevesen, túl sokan hiszik és vallják: bőszítő ez a cudar világ. Szépíteni próbálja azonban ezt a piktúra, mindenképpen sugallva a kínzó érzést, az emberi gyarlóság címén megítélve. Ipolyságon az első alkalommal bemutatkozó, ma Losoncon élő Gerő Ervin november 22-ig vendége a város galériájának. turczi MAGYAR FILMEK POZSONYBAN KÉSVE, DE NEM KÉSŐN Ha késve is, de láthatja végre az itteni magyar közönség a februári budapesti játékfilmszemle legértékesebb darabjait. Pozsonyban, a Magyar Kulturális Központban november 17-e és 19-e között Mai magyar filmalkotások címmel háromnapos „fesztivált" rendeznek, melynek során tíz játék- és rövidfilmet, valamint egy százperces animációs válogatást láthatnak az érdeklődők. Az első napon Szabó Ildikó alkotását, a Gyerekgyilkosságokdi és Molnár György Anna filmje című rendezését vetítik. Szabó Ildikó pár évvel ezelőtt a perifériára szorult fiatalokról készített figyelemfelkeltő filmet Hótreál címmel; újabb munkája egy intézetben felnőtt cigánylány és egy szülők nélkül cseperedő kiskamasz sorsát ábrázolja megdöbbentő erővel, újszerű filmes látásmóddal. A Gyerekgyilkosságok a világ számos feszüválján szerepelt már és díjat is nyert nem keveset. Az elsőt épp a budapesti játékfilmszemlén. Molnár György munkája, az Anna filmje Esterházy Péter Hrabal könyve című írása alapján született Cserhalmi György, Ráckevei Anna és Gáljfy László főszereplésével. November 18-án Böszörményi Zsuzsa (Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza lánya) első, mindössze 22 perces rendezését tekintheti meg a közönség. Az Egyszer volt, hol nem volt egy apátlan-anyátlan kislány és egy magányos, vidéki asszony egymásra találásáról szól meghatóan emberi keretbe ágyazva. Ez a film már Oscar-díjat kapott (a fiatal filmesek Los Angeles-i versenyében), Koltai Róbert keserédes komédiája, a Sose halunk meg épp ezekben a napokban került az Amerikai Filmakadémia grémiuma elé. Az év legjobb külföldi filmje címért versenyző alkotást most vetítik a tengerentúlon a rendező, valamint a két női főszereplő: Pogány Judit és Kathleen Gati személyes részvételével. Dárday István Magyar töredéke és Pajer Róbert Bukfence (a főszerepben: Alföldi Róbert, a Pesti Színház Rómeója) után animációs filmeket vetítenek majd a központban. Remek alkotást láthatnak az érdeklődők a fesztivál utolsó napján is: Madr Gyula Hoppá!-ját Törőcsik Mari és Garas Dezső főszereplésével. Egy jobb napokra váró nyugdíjas házaspárról szól a film, akik sem a régi rendszerben, sem a maiban nem érzik, hogy „róluk szól a dal", ráadásul a féij életében felbukkan a régi szerető, harminc évvel ezelőtti szerelmük eltitkolhatatlan gyümölcsével. Sopsits Aladár, aki a Céllövöldével írta be nevét a magyar film nagykönyvébe, Videoblues címmel mesél el egy különös szerelmi történetet, amelyben a háromszög két csúcsa: két fiútestvér. Sólyom Árpád a Temetéssel, Dér András pedig az Árnyékszázad&i 1 lesz jelen Pozsonyban, s amint a felsorolt filmek jelzik: lesz miből válogatni. (sz-ó) Tóth Lehel felvétele Attila fölnevet, fülében diszkréten összecsendülnek az ezüstkarikák. Pozitív kisugárzás. BROGYÁNYI JUDIT