Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám, kedd

1993. NOVEMBER 30. IÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP LAPSZÉLEN PEZSGŐS KAPCSOLATTEREMTÉS „Pozsony, Prímás palota, 15 óra, a Szlovákiai Polgármesterek Klubjának találkozója. " Mindössze ennyi állt a sajtóiroda tájékoztatójában, amellyel a szerkesztőségek figyelmét hívja fel az arra érdemes napi esemenyekre. Úgy gondoltuk, a városok és falvak társulásahoz hasonlóan a polgármesterek altal létrehozott klub is a városok aktuális közigazgatási és önkormányzati problémáiról kívánja tájékoztatni a sajtó képviselőit. Jóval a megjelölt időpont előtt érkeztem a Prímás palotába. Amikor a sajtóértekezlet felől érdeklődtem, a Tükörterem felé irányítottak. Az még nem lepett meg, hogy a legelőkelőbb teremben fogadnak, amelyben valaha Napóleon is járt, és amelyben az egykori magyar országgyűlés felsőháza hozta határozatait. Az már annál inkább, hogy az ajtó előtt „Belépni tilos" tábla fogadott. A táblát kerülgetve sietős pincérek pezsgős palackokat és poharakat vittek a terembe. Az előcsarnokban néhány újságíró kolléga várakozott, ők sem tudták mire vélni a dolgot, hiszen ők is csak az említett értesítést kapták. Miután az előcsarnokba érkező és a Tükörterem felől érdeklődő Ján Sokol érseket útbaigazítottam, már kételkedni kezdtem, jó helyen járok-e. Amikor pedig kis idő múlva Mikó Jenő püspök ur is megérkezett, szinte biztosra vettem, hogy valami félreértés folytán kerültem en ide. Ebben a meggyőződésemben csak megerősített Milan Zemko, a köztarsasagi elnöki iroda belügyi osztálya igazgatójának, majd egy hölgy jelenlete, akiről kiderült: Kína nagykövete. Ezek után már nem is csodálkoztam azon, hogy az előcsarnokban időközben összesereglett kis csoportban Ausztria pozsonyi nagykövete tört szlováksággal mutatta be a Dél-afrikai Köztársaság képviselőjét a belga nagykövetnek. - Mindegy, ha már itt vagyok, legalább egy tudósítást írok, akármilyen nemzetközi összejövetelbe csöppentem is - gondoltam éppen, amikor Peter Kresánek, Pozsony főpolgármestere fényt derített a rejtélyre. Elmondta, a terembe azért volt tilos a belepés, mert ott éppen a Szlovákiai Polgármesterek Klubjanak közgyűlésé ülésezett, de a pezsgő és a neves vendégek jelenléte sem tévedés. A politikai pártok, az egyházak, érdekvédelmi szervezetek és a bankok képviselőivel együtt őket is a klub hívta meg. A lures Tükörteremben végül egy pohár pezsgő mellett röviden bemutatták a jelenlevőket, majd a házigazda frissítőre invitálta n társaságot, hogy amellett kötetlen formában szö vődhessenek a kapcsolatok. A svédasztalos fogadáson inkább nem vettem részt — egyszerű sajtóértekezletre készülve, nem viseltem szmokingot. (gaál) ZENEI SZÍNHÁZ - A TÉL ARCAIRÓL QUITTNER JÁNOS A SĽUK LEGÚJABB PRODUKCIÓJÁRÓL November utolsó pénteki napján bemutatót tartott a SĽUK. Nem az egész népi együttes, csupán kórusa és zenekara. A Napforduló címet viselő kompozíció számunkra azért is érdekes, mert munkálataiban részt vett és az előadást rendezte Quittner János, akiről tudjuk, hogy sok-sok évvel ezelőtt a Szőttes, a közelmúltban pedig az Ifjú Szivek vezetője volt. A kompozíció zenei anyagát Juraj Lexmann szerezte, aki érdekesen ötvözte a szakrális és népzenei motívumokat, s modern elektroakusztikai hatásokkal tette zenéjét különösen megkapóvá. Ifj. Miloš Pietor színpadán a kisváros alsóbb rétegeinek figurái jelennek meg - cselédek, iparosok, talán azok, akik legjobban kötődnek még az ünnepi hagyományokhoz. A nézőt mindazonáltal váratlanul éri ez a korszerűsített felfogás, a gregorián kórusok által képviselt egyházi motívumok és a folklorisztikus elemek keveredése, a miszticizmus és a tegnapi jelrendszerek (kulcsrázogatás) ötvözése, a látványszínház felülkerekedése a zenei teljesítményen. Dramaturgiai letisztulatlanságot érez a néző, s mialatt a feloldást kereső várakozás tölti el, a katarzis elmarad. Quittner Jánost a bemutatót követően szólaltattuk meg. - Ön szerint mi késztette arra az együttest, hogy - immár nem először — elforduljon a „tiszta forrástól", a legszorosabban vett népművészettől, és képi, zenei, főleg pedig látványfogalmazásában szokatlan produkcióval álljon a nézők elé, jelen esetben a Szlovák Kamarakórus és az együttes zenekarának közreműködésével? - Ez nem elfordulás, hanem útkeresés. Abból az anyagból, amelyet a produkcióhoz kaptam, úgy éreztem, csak akkor tudok valamit kihozni, ha a mába helyezem és zenei színház formájába öntöm. Szó sincs a tiszta forrás elhagyásáról. Hosszú távollétem tapasztalatai és a piacgazdaság rákényszerít minket erre az útkeresésre, amely már az előző rendezésemet is jellemezte, s az Emberfia, ez a szlovák passió ugyancsak megtalálta a helyét a piacon. - Váratlan asszociációk döbbentik meg a nézőt. A látvány szakrális misztikát, népszokások rusztikus és olykor egészségesen erotikus pezsgését ütközteti - természetesen a zene belső parancsának engedelmeskedve - egy kispolgári környezetben. Mit sugall ez a dramaturgia? - A százhúsz perces opusznak készült zenei anyagot kezdetben nagyon heterogénnek találtam. Igyekeztem megtisztítani, hetven percesre meghúzni. A forma keresésénél kiderült, ezt a darabot a modern zenei betétek miatt kénytelen vagyok a mába helyezni, mert elképzelhetetlennek tartok bármilyen népviseletet hozzá. Azonkívül, érzésem szerint, a mai néző, a mai fiatal már nem akar agyoncsicsázott embereket látni a színpadon. A néző úgy találja meg a dramaturgia fonalát, hogy ezeket a fragmentumokat, az András-napi ólomöntést, a Mikulást, a Tamás-napi szokásokat, az ádventieket, a Luca-napiakat, Jézus születését, a háromkirályokat felfűzögeti. És a Tamásnapi jókívánságoknál, amely - különösen a szláv népeknél dívott ez a szokás — előbb patkópengetéssel hangzik fel, azután kulcsrázással, azt akartam kifejezni, hogy a mai emberben föltámadjon az az egykori bársonyos érzés. Én ma csupa csalódott emberrel találkozom. A kulcsrázogatásnál még mást kívántunk magunknak, egymásnak. - Megállja a helyét ez az eléggé statikus - hiszen énekesekről van szó — látványszínpad külföldön is, hiszen a bemutató után rögtön Németországba viszik? Nem gondolja, hogy a látvány elnyomja a talán-talán mégis fontosabb zenei síkot a produkcióban? - Alighanem ezt jól látja. Ahol lehetett, fölülkerekedtem a látvánnyal. De hiszen már egy generáció szokott el attól, hogy kizárólag kórusmuzsikát hallgasson! Ezt a felfogást a világ mai tempója diktálja, érzésem szerint, úgyhogy szándékosan csináltam így. - A kompozíció két kultúrrétegből merít. Olykor mintha összecsapna a babona tréfás világa a katolicizmus szigorával. Két nézet ütköztetése volt netán a szándéka a koreográfiával? - Nincs két nézet, két csapat. A harmincvalahány figura száz csapat is lehet. Mindig más szituációban verődik össze, más és más felállásban találkozik. A Tamás-napi jelenetben sincs stabil vezér vagy szónok, ellenfél sincs, ők folyton változnak, folyton kettéválnak. Győztes nincs, hiszen a darab végén jön valaki és azt mondja, hogy mindez nem így van. Igaz, hogy ő csak egy városi éjjeliőr. Van itt ebben az országban ilyen most is. - A zene viszont eléggé hangsúlyosan szakrális a sok gregorián dallamával. - Éppen azt nem akartam, hogy képileg is ez domináljon. A néző ne azzal az érzéssel távozzon, hogy az egyházon kívül más nincs. Az alapállás akár az is lehetne, hogy ha az emberek a tízparancsolatot mindig betartották volna, akkor nem is lenne szükség a művészetekre. - Ha jól tudom, ön nem a SĽUK állandó stábjához tartozik. Mik tehát a tervei? - Szabadúszó vagyok, nekem ez való. Szeptembertől Ausztráliába szólít egy megbízatás. A tervem pedig évek óta ugyanaz, csinálni egy táncszínházat, amelyet csak én egyedül valósítok meg. Minden kész van hozzá a fejemben, csak a pénz hiányzik. Szponzorokat keresek. A dédelgetett terv az Út a Golgotára. Azt akarom megmutatni, hogy a világon rengeteg Krisztus van. Századokon át jutni el a maiig. Egyéni táncosokkal szeretném megcsinálni. És itt. -bitPALOTAFORRADALOM KOMÁROMBAN? Lapunk szeptember 18-i számában riportban számoltunk be arról, hogy a Komárom-Harcsási Mezőgazdasági Szövetkezetben komoly feszültség keletkezett a vezetés és a jelentős nagyságrendű vagyonrésszel rendelkező tagok között. Az ellenzék elsősorban azt vetette szemére a szövetkezet vezetésének, hogy nem jó! gazdálkodik a tagok nevesített vagyonrészével. Érthetően azt követelték, hogy rendkívüli taggyűlésen kapjanak tájékoztatást a valós helyzetről. A szövetkezet vezetése azonban ezt különböző okokra hivatkozva többször is elhalasztotta. Legutóbb november 27-ére tűzték ki a rendkívüli taggyűlés időpontját. Amint az a szerkesztőségünkbe küldött telefaxból kiderült, a szövetkezeti tagság jelentős részének bojkottja ellenére végül mégiscsak megtartották. Annak ellenére, hogy a szövetkezet elnöke határozatképtelennek minősítette a gyűlést, s nem vett rajta részt, a résztvevő tagok a szövetkezeti alapszabály azon kitételére hivatkozva, amely szerint a vagyonrészük alapján nekik járó szavazatok száma meghaladja a döntéshozatalhoz szükséges szavazati többséget, űgy döntöttek, hogy megvonják a bizalmat a jelenlegi vezetéstől. Egyúttal új elöljáróságot és elnököt is választottak, s írásban kérték fel a régi elnököt, hogy adja át tisztségét a hozzátartozó dokumentumokkal együtt. Tóth Rudolftól, a szövetkezet elnökétől telefonon érdeklődtünk az ügy körülményeiről. Meglepetésünkre a visszahívás tényéről hivatalos dokumentumból még nem értesült, s egyébként is nem tartja jogszerűnek a tagság egy részének eljárását. A szombati taggyűlésen azért nem vett részt (az elején megjelent), mert ott csupán 27 tag volt jelen, a tagsági gyűlés határozatképességéhez viszont legalább 53 tag jelenlétére lett volna szükség. Az ügyet és annak felfújását személye elleni rosszindulatú támadásnak ítéli, amely a szövetkezet szétverésére irányul. Az ügy további fejleményeiről a közeli napokban riportban számolunk majd be. s

zj|) KERESZTÉNY POLITIKUSOK TALÁLKOZÓJA LONDONBAN EGYRE TÖBBEN TUDJÁK HOGY VAGYUNK Londonban évente megrendezik a keresztény politikusok és közéleti személyiségek találkozóját. Az angol parlament alsó- és felsőháza elnökeinek meghívására a rendezvényen az idén a 850 részvevő között ott volt Csáky Pál, az MKDM frakcióvezetője is. Hazaérkezése után megkértük őt, tájékoztassa olvasóinkat erről a számunkra eleddig ismeretlen, nagy nemzetközi összejövetelről. - Az évente megrendezett találkozónak az a célja, hogy összehozzák azokat a személyiségeket, akik egy eszmerendszert vallanak, lehetőségük nyíljon az eszmecserére és arra, hogy új barátságok szövődjenek. A keresztény eszmeiséget felvállaló politikusok, parlamenti képviselők és közéleti személyiségek az egész világból érkeztek. Itt tudatosítja az ember, hogy tni tulajdonképpen egy szinte ismeretlen, apró pont vagyunk csak a térképen. Kelet-Európából nagyon kevesen voltunk, Szlovákiából csak en kaptam névre szóló meghívót. A háromnapos találkozó - amely pártsemleges volt, és a lordkancellár nyitotta meg - lényegében három részből állt: az elsőben mintegy huszonöt előadás hangzott el. t Személy szerint mit adott önnek ez a találkozo? - Rengeteget, de egy ilyen rövid beszélgetésben csak néhány momentumot tudok megemlíteni. Például a bevezetőként megtartott ökumenikus ima keretében név szerint külön imádkoztak a brit miniszterelnökért, az ellenzéki pártok vezetőiért és parlamenti frakcióvezetőiért. Eljátszottam a gondolattal, elképzelhető lenne ez Szlovákiában? Nagyon sok érdekes és hasznos gondolatot tartalmaztak az előadások. Megcsodáltam az előadók felkészültségét és azt, hogy szinte valamennyien művészei a retorikának. Sok mindenkivel találkoztam, többek között az alsóház és a félsőház elnökeivel, az Admiralitás első lordjával és számos külföldi részvevővel is. Részt vettem a konzervatív párt frakcióülésén, ahol láttam, hogyan készítenek elő egy parlamenti beadványt. Kidolgozójának a frakción belül öt-hat órás vitában kell megvédenie az anyagot, kollegái megpróbálják őt sarokba szorítani, szimulálják a parlamenti vitát, mert tudjak, hogy az ellenzék nagyon kemény támadásainak lesznek kitéve. • Ez azt jelenti, hogy az angol parlamentben nagy a pártfegyelem? Elképzelhető, hogy esetleg leváltják a frakcióvezetőt, mert nem egységesen szavaznak a képviselők? - A demokrácia lényegének azt tartják, hogy mindenki elmondhassa véleményét és a legjobbik győzzön. Bevett szokás az angol parlamentben, hogy a képviselők egy része nem úgy szavaz mint a frakció többsége, bár ez nem jelenti, hogy nincs pártfegyelem, csakhogy ez nem vak fegyelem. Az eltérő véleményeket azonban tolerálják, sőt például úgy vélik, hogy akik Maastricht kérdésében nem a többséggel szavaztak, azoknak megnőtt a tekintélyük. • Nemzeti kisebbség képviselőjeként hívtak meg Önt. Hogyan tekintenek ránk azok a politikusok, akikkel találkozott, ismerik helyzetünket? - Beszéltem olyanokkal is, akik nem tudták, hol van Szlovákia, de nem ez volt a tipikus. Felfigyeltető, hogy a hivatalos találkozókon szinte kivétel nélkül megkérdezték, akarunk-e határmódosítást? Ismerték gondjainkat és részletesen érdeklődtek elképzeléseink iránt, autonómiaelképzeléseinket pedig megértéssel fogadták. Ami a brittek nézeteit illeti a kisebbségi kérdésben, a nagyfokú tolerancia jellemzi azokat. A középeurópai kisebbségi kérdés megoldását térségünk egyik legfontosabb feladatának tartják. Az átfogó megoldás hívei, de nem támogatják az uniformizálást. Olyan megoldásokat szorgalmaznak, amely az adott népcsoport számára a legelfogadhatóbb. • Megtiszteltetésként értékelhető, hogy az MKDM politikusaként személyes meghívót kapott erre a találkozóra. Milyen jelentősége van annak, hogy jelen lehetett ezen a fórumon? - Az angolszász nyelvterületen eddig nem nagyon voltunk benne a köztudatban. Legalább ölvén személlyel beszélgettem, akik azl hiszem most már sokkal többet tudnak rólunk mint eddig, és ez nagyon fontos dolog. De például érdekes eszmecserét folytattam az ENSZ emberjogi szekciójának csádi vezetőjével is, aki nagy érdeklődést tanúsított helyzetünk iránt. Egy csomó meghívást kaptam, lesz mit csinálnom, ha ezek egy részének eleget akarok tenni. -esiMérv Gábor felvétele