Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-26 / 276. szám, péntek

5 OLVASÓINK OLDALA ÚJ szól 1993. NOVEMBER 26. A MEGÚJÍTOTT KORMÁNY ÉS AGGODALMAIM A közelmúltban létrejött a DSZM és az SZNP koalíciója. Kívülről nézve ez rendjén is van, de miről js van szó? A DSZMnek szüksége volt arra, hogy a parlamentben megszerezze a szavazati többséget, s ez sikerült is. Az SZNP pedig megkapta a régen áhított bársonyszékeket. Mit várhatunk mi, magyarok ettől a kormánytól? Az SZNP, amint már sokszor tapasztaltuk, nem igen kedvel bennünket, amit, persze, nem ismer el, sőt sértve érzi magát, ha ezt valaki felveti. Mint tudjuk, az oktatási tárca élére ennek a pártnak a jelöltje került. És ezért aggódok (és. nem csupán én) a magyar iskolákért. Az SZNP elnöke már kijelentette, hogy hívei az alternatív oktatás bevezetésének, mert szerintük a köztársaságnak teljes értékű emberekre van szüksége, akik megállják a helyüket Dunaszerdahelytől Rózsahegyig. Bocsánat, Ružomberokig. Köszönjük a féltést, de mi ebből nem kérünk. Van anyanyelvünk, és azt szeretnénk, ne vesszen ki ez a nyelv. Most, hogy megvan a szavazati többség a parlamentben, nem lesz probléma egy-egy törvény megszavazása a kormánypártok számára. Már előre látom, hogy a magyar képviselőknek még nehezebb lesz ezentúl a helyzetük, hiszen javaslataikat, vonatkoztak azok bármire is, eddig is sorban lesöpörték az asztalról. BENYOVSZKY LÁSZLÓ, Léva SCHUBERTTEL ISMERKEDTEK Zseliz parkját Schubertről, a nagy zeneszerzőről nevezték el. Sokan nem is tudják, hogy ebben a hónapban emlékezünk meg halálának 165. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a zselizi könyvtárban úgy döntöttünk, hogy előadást állítunk össze a zeneszerző életéről. Kétségeink támadtak azonban, igénylik-e ezt az emberek? Előző tapasztalatainkból kiindulva a zeneszerető közönséget a legmegfelelőbb helyen, a zeneiskolában kerestük. A kilenctíz éves gyerekek érdeklődéssel fogadták előadásunkat. Bevallom, kellemesen csalódtunk, amikor kezdeményezésünk sikerrel járt. Beszéltünk Schubert életéről, darabjairól. Meghallgattuk egy-egy művét, és a gyerekek kérdéseket lettek fel. Szívesen válaszoltunk, remélve, hogy megmarad bennük az előadás egy-egy momentuma. Végezetül egy kis vetélkedőt rendeztünk, a legügyesebbeket megjutalmaztuk. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy Schubert zenéjének varázsa milyen mély hatással volt a gyerekekre. VARGA ANDREA, Zseliz Adl^y lik A MAGYAR EGYSÉGRŐL, Új Szó, 1993. IX. 11 FÉLBALLADA Az, hogy egyes szerzőknek különféle véleménye lehet az ügyek menetéről vagy a jelenségekről, természetes. Sőt, az szélsőséges és igaztalan is lehet. De ez nem ok arra, hogy egy önmagára adó, valamirevaló lap bármit közöljön. Az ilyen szélesen felfogott pluralizmus távol áll a demokráciától. Fölösleges a „Ballada..." állításait helyreigazítani. Elég fellapozni a korabeli sajtót, hogy lássuk, ki milyen véleményt képviselt. Az Új Szó azt hiszi, hogy olvasótábora csupa szenilis emberből áll, aki képtelen utánanézni az elsárgult lapokon, hogy cáfolja az Ahogy én látom állításait? Arra is emlékszünk, hogy kik durvították el a kisebbségi kampányt, és kik voltak ab ovo a magyar koalíció ellen. A szerző szerint, a hibák beismerése és az azokból kötelezően levonandó vonalmódosítás önfeladás és porig alázkodás. Csoóri Sándor mondta egyszer, a második hibát ott követjük el, ha az elsőt nem ismerjük föl. Dehát Tóth Mihály szerint ez nem így van. Ez a sajátos vélemény is többről árulkodik, mint szerzője szeretné. Többek között arról, hogy a Biblia igazságait érvénytelennek gondolja a politikában. Aki megalázza magát felmagasztaltatik, aki nem, porba hull. Ez a gondolat a vízválasztó a szolgáló vagy uralkodni vágyó újságírás és politizálás között. Bizony, három-négy emberen is múlik, milyen lesz a szlovákiai magyarság sorsa. Lehet, hogy egyen. Mit szólnak majd az Új Szó szerkesztői és Tóth Mihály, ha az ő írásbeli agressziói miatt újra nem sikerül összefogni? Hogy néznek majd a tükörbe és a szlovákiai magyarok többségének szemébe? BALASSA ZOLTÁN Kassa A FÜGGETLENSÉG KÖTELEZ Tóth Mihály ezúttal a ballada műfajában próbálja kamatoztatni politikai éleslátását. Bizonyára abból a megfontolásból, hogy miután a legutóbbi parlamenti választások előtt és után minden igyekezete ellenére sem sikerült lejáratnia az Együttélést, a helyhatósági választások közeledtével a „ki a felelős"1 új csomagolásban próbálja tálalni az olvasóknak. Ám az olvasót nem lehet félrevezetni, számára kezd unalmassá válni az írások tartalma, meg a szereposztás. A ballada pozitív hőse most is László, míg a notorikus bajkeverőnek ismét a Miklós nevet adta. Megemlíti még Bélát és Gyulát, akiket most is „futottak még" alapon bólogató jánosokká alacsonyít. Felfoghatatlan számára, hogy ez utóbbiak mégis a negatív hőst választották szövetségesül. Kikívánkozik belőlem: Bugár Bélát és Popély Gyulát tartom olyan felkészült politikusoknak, hogy nem valószínű: Duray egyetlen telefonja után egyszeriben az MPP ellenzőivé váltak. Bizonyára jó okuk voit arra, hogy úgy döntsenek,ahogy döntöttek. Pedig az MPP nem kis erőfeszítéseket tett, hogy az MKDM-et az Együttéléssel szemben a maga oldalára állítsa. Ez történik napjainkban is, amikor A. Nagy László több pártot is megemlít szóba jöhető partnerként, de az Együttélést kifelejti. Minden újságíró emberi joga, hogy azzal a párttal, mozgalommal szimpatizál, amely szívének a legkedvesebb, de a baj ott kezdődik, ha azt az olvasók pénzén rendszeresen nyilvánosságra hozza. Ilyen alapon ugyanis az Új Szó előfizetői azzal a jogos igénnyel léphetnének fel, hogy minden politikai pártnak, mozgalomnak legyen a lapban munkatársa, aki majd politikai, ízlésüknek megfelelően nyilvánul meg a lap hasábjain. BÉLIK GYÖRGY Ipolyság Ml LESZ A VÁLASZTÁSOKON? Pártjaink huzakodása igencsak nyugtalanít bennünket, választópolgárokat. Nem tudjuk, kinek higygyünk. Nem tudok belenyugodni, miért kell nekünk ennyiféle magyar párt. Amikor Duray úr itt járt Oroszkán ismertetni az Együttélés választási programját, megkérdeztem, miért forgácsolták így szét a magyarságot? Tudomásom szerint a rendszerváltás után elsőként a Független Magyar Kezdeményezést jegyezték be. Miért kellett aztán három pártot csinálni? Duray úr nem adott egyértelmű választ. Tudom, nem könnyű képviselőink dolga. Sok esetben féltem és védem is őket. De némelykor olyan kijelentéseket tesznek, amelyek nem nyerik el a polgárok tetszését. Az a benyomásom, hogy nem tudjuk egymást elviselni. Hogyan tudhatunk akkor megegyezni más nemzetiségűekkel? Állandóan magyarságunkat emlegetjük. Környezetemben azt tapasztalom, hogy igen sokat tudunk fecsegni, de tenni annál kevesebbet. Nincs aki pártfogásába vegye az ifjúságot. Nem törődünk idős szüleinkkel. Községeinkben nem ápoljuk a kultúrát. Miben nyilvánul meg, hogy magyarok vagyunk? Hol van az igazi, öntudatos magyarságtudat? Azt tartjuk, hogy vallásosak vagyunk. Igen, beülünk a templompadokba, de gyermekeinket gyűlöletre neveljük. Ez lenne a mi demokráciánk? Tóth Mihály írásával teljes mértékben egyetértek. Félek, és velem sokan mások, mi lesz itt a választásokon. Talán szavazni sem mennek el az emberek. MÁČAJ JÚLIA Oroszka NEM EGY-KÉT EMBEREN MÚLIK A balladának valós alapjának kell lennie. Tóth Mihály nem volt ott a történteknél, s mégis írt róluk - többször is hangoztatva, hogy kár a múltról beszélni. Én sem voltam jelen, de úgy gondolom, „írok egyet". Nem balladát, de technikus mivoltomhoz híven rövid észrevételeket. • A választások előtt összeült az EPM Országos Tanácsa, vagyis 70 megválasztott küldött, és kialakítottak egy elképzelést, azt szavazataikkal alátámasztották, és megválasztották azokat, akik ebben a szellemben a koalíciós tárgyalásokon részt vesznek. A végekről nem „beszivárognak" a hírek, mert a működő alapszervezetek és a választott tisztségviselők elmondják a tagság véleményét. • 600 ezer kevesebb mint 4 és fél millió, ez tény. Azt a jelmondatot viszont nem értem, hogy 5 több mint 7!? • A kalkuláció megtörtént: négyes koalíció esetén nem érhető el a 10 százalék. A hármas koalíció elérheti a 7, és az egyedüli induló párt az 5 százalékot? Akkor többen vagyunk, mint 600 ezren! • A választások után az MPP vezetői kijelentették, meg vannak elégedve az eredményekkel, körülbelül ilyenekre számítottak. Tehát tudták előre, hogy nem kerülnek be a parlamentbe, de mégis elvonták a szavazatokat a koalíciótól, és így kockáztatták, esetleg olyan eredmény születik, hogy a koalíció se éri el a küszöböt, és így nem lesz magyar képviselet. • Eligazításokat a múltban és ma is sokan kapnak, de a címzett az adott cikkben tévesen van megemlítve. • A törvényhozásban a kis számú képviselőcsoport talán hatékonyabban politizál, mint a kormánykoalíció tagjai politizáltak annak idején. • Tóth Mihály azt írja, hogy az MPP-re leadott szavazatokkal az SZNP és a Mečiar-mozgalom képviselői kerültek a parlamentbe. Ez így igaz, de azt is ő írta, hogy ne töprengjünk a múlton. • A teljes önfeladás és a porig alázkodás kevés keresztény ember kenyere, de a közösség iránt érzett felelősség sokra kötelez. • Ma is az a véleményem, választási koalíció bárkivel: NEM! Négyéves együttműködés, megegyezés az alapkérdésekben: IGEN! • Az újságírónak az a feladata, hogy tisztességesen tudósítson, arról és onnan, ahol jelen van, és ne „alakítson balladát". Tudom, hogy nem 3-4 emberen múlik (esetleg csak „egyetlenegyen" - ez netán bók?) a Szlovákiában élő magyar nemzetrész sorsa, hanem 600 ezrünknek kell megteremtenünk boldogulásunkat, jövőnket. RE ITER KRISZTINA Kassa UJ HID Sok bosszúságot okozott a Köbölkúton keresztül utazóknak a vasúti sorompó. A gyalogosok és kerékpárosok helyzete sem volt könnyű, sokan átbújtak a lezárt sorompók alatt, nemegyszer a veszteglő teherkocsikon másztak át, ami életveszélyes is. Az utóbbi két évtizedben hat halálos baleset történt. A gondot egy híd építése oldotta volna meg. Áz eredetileg tervezett nagyobb nem épülhetett meg, de a gyalogosokat és kerékpárosokat szolgálót ma adják át rendeltetésének. Kovács Ferenc polgármester utánajárása eredményeként, a vasút segítségével, a község felépítette a hidat, amelyen ma megindulhat a forgalom. SZABÓ ZOLTÁN, Köbölkút NE HAGYJÁK MAGUKAT KIPROVOKÁLNI! A Szlovák Televízió Téma című műsorában a szlovák értelmiség gondjait, bajait próbálták kibogozni a jelenlevők. Roman Kaliský, a Republika napilap helyettes főszerkesztője a műsorban ismételten magyarellenes támadásaival keltette fel a nézők figyelmét. Még szerencse, hogy a többi jelenlevő nem értett vele mindenben egyel. František Buda november 12-én ezt írta a Pravdában: a magyarok száma Szlovákiában azért növekszik, mert egyáltalán nincsenek elnyomva. Nos, szerintem egyáltalán nem erről van szó. Néhány éve szabadabb a légkör, és sokan, akik addig szlovákok voltak, vállalni merték magyarságukat. A valóságban a magyarok száma állandóan csökken. Szlovákiában és mindenütt. Csak a statisztika mutatja ki azokat, akik úgy látják, elérkezett az idő, hogy átírassák nemzetiségüket. Ismerek sok magyar embert, akinek személyi igazolványában szlovák nemzetiség van beírva. Olyan szlovákok ők, akiket a pap magyarul temet majd el. Mert az őseiket is magyarul temették. Ezek az emberek tudják, hogy miért „szlovákok" ők a statisztikai hivatal számára. Egyet s mást tudnának mondani Kaliský úrnak az 1948 előtt történtekről, deportálásukról Csehországba. Az az ember, aki naponta rémhírekkel eteti az olvasókat, illetve a választókat, aki abban is nacionalizmust lát, ha valaki anyanyelvén szeretne tudáshoz jutni, aki szerint a Kárpátok Euróregió létrehozása mögött az a szándék húzódik meg, hogy Kelet-Szlovákiát Magyarországhoz csatolják, aki Szlovákia biztonságát csak a rakétatelepítésben és egy volt nagy szövetségben látja, még egy esetleges román-szerb -szlovák titkos katonai szerződést is kilátásba helyezve - nos, egy ilyen ember nem maradhat sokáig beosztásában. A magyar kisebbségnek már régen nem volt ilyen képviselete a parlamentben, sem a közéletben, mint ma. És ez sokaknak szemet szúr. Vigyázniuk kell képviselőinknek, hogy ne hagyják magukat kiprovokálni. Először polgári védelmi gyakorlat, majd... Ez nem az az út, amelyen mi haladni akarunk. Ez keletre vezet. Ott pedig már többször is voltunk! SZTANKÓ JÁNOS, Homonna ÉRTHETŐ INGERÜLTSÉG A Téma című vitaműsor legutóbb jól indult, de aztán a párbeszéd annyira leszűkült, hogy a Szlovák Értelmiség Fórumának jelen levő tagjai nem is tartották érdemesnek válaszolni a felvetett primitív gondolatokra. Jerguš Ferko az egyszerű embert is kacajra fakasztotta, amikor azt magyarázta, hogy a magyar nemzetiségű állampolgároknak jobb a helyzetük a szuverén Szovákiában, mert nem kell ügyeiket Prágában intézniük. Hadd ne részletezzem, mit intézett el számunkra eddig Pozsony... Roman Kaliský belevörösödve összehordott minden rosszat a magyarokról, kifejtette, hogy irtózik az autonómiától, mert mi, magyarok és szlovákok „úgy össze vagyunk nőve, mint az árvái szalonna". A fórum képviselői nagyon tárgyilagosan magyarázták elveiket, de a másik fél nem képes befogadni érveiket. Ha a szlovák intelligencia egy része nem képes erre, ne csodálkozzunk azon, hogy az egyszerű emberek ingerültek és tájékozatlanok, hiszen ők elsősorban félrevezető információkat kapnak. HAJTMAN KORNÉLIA, Nána Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. •Az itt megjelent vélemények nem okvetlenül azonosali a szerkesztőségével. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.