Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám, csütörtök

1993. NOVEMBER 25. HAZAI KÖRKÉP 4 EGY RIPORT UTÓÉLETE (KI)MAGYARÁZKODÁS Október 18-án jelent meg Zsúfolt iskola, eladott óvoda című riportom, amelyben Királyhelmec polgármestere egyebek mellett feltárta az oktatásügy gondjait is. Ennek kapcsán ellátogattam az iskolába, beszéltem az igazgatóval és helyettesével, akik szintén elmondták panaszaikat, majd ezt tették a találomra megkérdezett szülők is. Több mint két hét elteltével levelet kaptam Szűcs Sándor iskolaigazgatótól, amelyben, mivel szerinte az írásom „pontatlanságokat" tartalmaz arra kér, közöljük hozzászólását. Az igazgató úr szerint helytelen azt állítani a harmincgyerekes osztályokról, hogy zsúfoltak, de azt is, hogy a pótiskolába szétszórt alsósok helyzete kétségbeejtő, a következőképpen kellett volna fogalmaznom: „Tény és való, hogy alapiskolánkon is évek óta problémát jelent az alsó tagozat szétszórtsága és térbeli feltételeinek kevésbé kielégítő helyzete." Nem szeretnék vitába szállni az igazgatóval, de szerintem igenis kétségbeejtő, hogy az alapiskolások a tanítást kénytelenek csizmában végigülni. S az olyan iskolaépületről, amelyben nincs öltöző és tornaterem, vajon tényleg túlzás azt írni, hogy csak pótiskola?! Az igazgató kifogást emel az ellen, hogy leírtam: „harminc év alatt soba nem volt pénz iskolánk festésére". Szerinte, ez nem felel meg a valóságnak, hiszen két évvel ezelőtt a felsőtagozat tantermeit és folyosóit festették. Szűcs Sándor szerint is az említett épület már több mint harminc éves, s kívülről tatarozásra szorul. A továbbiakban megemlíti, noha a beszélgetésnél nem került szóba, hogy az utóbbi három évben néhány probléma megoldódott: a gázművesítés, a régi épület egy részének — a tető és a padlózat felújítása és a felső tagozat épületében az ablakfestés. Utal arra is, hogy a képesített pedagógusok hiánya gondjának amely sok iskolában hasonló problémát okoz - megoldása a pedagógus-utánpótlás képzésével függ össze. Ugyanezt említettem én is „nincs az alapiskolában elegendő képesített pedagógus — mert a nyugdíjasok munkaszerződését nem újították meg, sőt, a megszüntetett óvodákból nevelőnőket helyeztek el az iskolába", s pontosan ugyanazokra a gondokra hívtam fel a figyelmet, „a megoldatlan pedagógusképzésre"! Számomra az igazgató hozzászólásában az óvatossága a megdöbbentő. Az, hogy a problémákat már nem nevezi nevén, hanem csak finoman utal rájuk. Pozitív példákon keresztül mutat rá a nehézségekre, mintha ezzel az élüket kívánná lefaragni. Lelke rajta, biztosan tudja, miért! A polgármester szerint a Királyhelmec és Tőketerebes közötti 60 kilométeres távolság is oka lehet annak, hogy a tanügyi igazgatóság nem sokat törődik a város iskolaügyével sem. Szűcs Sándor igazgató levelét elemezve nekem úgy tűnik, hogy a tanügyi igazgatóság mégsincs olyan messze, s nagyon is odafigyel a királyhelmeci iskolára! Vagy csak az iskolaügyet érintő nyilatkozatokra?! PÉTERFI SZONYA IDÉN MÁR A MÁSODIK POLGÁRMESTER MONDOTT LE BŐSÖN AKI A KUTYÁT VERNI AKARJA, MEGTALÁLJA HOZZÁ A BOTOT Annak idején lapunk is beszámolt dr. Lelkes László, a Bősön idén májusban megbízott polgármesterré kinevezett alpolgármester néhány hónapos tevékenységének eredményeiről. Azóta megkezdődött például a falu történelmi központjának felújítása, a temető bővítése, új helyet találtak a könyvtárnak, valószínűleg a postának is, visszaszerezték a művelődési ház diszkónak átalakított részét, tatarozták a szlovák iskolát, az állami gazdasággal együttműködve gáz- és vízvezetékproblémákat rendeztek. Ilyen helyzetben meglepetésként hatott a hír, hogy októberben a megbízott polgármester lemondott, sőt nem indul a küszöbönálló polgármesterválasztáson sem. Az okokról Lelkes Lászlót kérdeztük: - Szeptemberre minden képviselő, illetve az ülésekre járó lakosok számára nyilvánvalóvá vált, hogy a képviselőtestület két részre szakadt. Az alpolgármester-pártihoz tartozott az MKDM összes képviselője, valamint a DBP és az MPP képviselőinek a zöme. Velük szemben álltak az Együttélés képviselői, illetve páran a DBP-ből és néhány szakadár az egykori FMKból. Én ezt tulajdonképpen természetes folyamatként értékeltem, hiszen a másság jogától senki sem fosztható meg. Tudatosítottam, hogy a másik fél személyes összeférhetetlenségek vagy tudatos közös érdek alapján képtelen elfogadni személyemet. Ezeknek természetesen a falu érdekeit kellett volna szolgálniuk, de ilyeneket velem hivatalosan nem közöltek. Tulajdonképpen már a szeptemberi plénumúlésen érezhető volt, hogy az egy-egy téma körül kialakult viták túllépték a korrekt tárgyalás kereteit, majd pedig a következő, október nyolcadikai rendkívüli ülésen ki is mondták, amire készültek, hiszen javasolták a leváltásomat. Ez ugyan nem sikerült, de ezután teljesen megváltozott a légkör a községi hivatalban, mivel a hivatalvezetőtől kezdve az utolsó alkalmazottig mindenki a helyét kereste a kialakult kaotikus helyzetben. Ennek az lett a következménye, hogy ebben a fojtott légkörben, óvatoskodásban képtelenség volt bármilyen értelmes és közérdekű dolgot megbeszélni. Szerintem viszont aki ideges, feszült légkörben kénytelen dolgozni, nagyon hamar komoly hibát követ el, ezért én erre csak úgy tudtam reagálni, hogy a soron következő plénumúlésen lemondtam. • Milyen kifogások hangzottak el a munkájával kapcsolatban az Együttélés képviselői részéről? - Hiányolták például, hogy eggyel kevesebb plénumülést, illetve kevés tanácsülést tartottunk. Plénumülés csak az egyik nyári hónapban maradt el, tanácsülésből pedig a sok egyéb elfoglaltságom miatt volt kevesebb, hiszen amit eredményként felmutathatunk, azt sokszor önmagamra utalva végeztem el. Az eredményeket illetően számomra felemelő a lakosok véleménye, akik szerint az utóbbi fél év alatt a falu új lendületet vett. Ehhez azonban sok szakember közreműködésére volt szükség és ehhez kapcsolódik a következő kifogás is. Felhozták ugyanis, hogy sok idegent kértünk fel munkára. Én viszont nem tehetek arról, hogy a faluban nem voltak ilyen szakemberek, ezért Dunaszerdahelyről, Pozsonyból vagy a környékbeli falukból toboroztuk őket. Az is bántotta ellenfeleimet, hogy hetente kétszer négy órát fogorvosként dolgoztam, pedig ezt annak idején jóváhagyták. Ráadásul én csak megbízottként vállaltam ezt a funkciót, és különben is a falu érdekében a heti 42 óránál sokkal többet dolgoztam. Végezetül az is vádként hangzott el, hogy egy hónapra eltávolíttattam a magyar helységnévtáblát. Ez igaz, de mindez csak átmeneti időre történt, amely alatt rendeletet hoztunk a tájékoztató táblák rongálóinak megbüntetéséről, azt a megszabott két hétre nyilvánosan kifüggesztettük és miután így biztosítottuk a törvényes kereteket, újra kihelyeztük a magyar helységnévtáblákat. Később pedig az utódom az általam elképzelt háromnyelvű üdvözlőtáblákat is felszereltette. Mindezek alapján én a plénumúlésen az ellenem felhozott vádakat kreáltaknak ítéltem és elmondtam, hogy aki a kutyát verni akaija, az megtalálja hozzá a botot. • Ez tehát az oka, hogy a faluban mutatkozó igény ellenére nem indul a decemberi polgármesterválasztáson ? - Sajnos, én egy ilyen képviselőtestülettel nem tudok együtt dolgozni. Nagyon remélem, hogy a jövő őszi helyhatósági választásokon az emberek megfontoltabbak lesznek. • Ekkor viszont újonnan választják a polgármestereket is. Megpróbál majd egy új csapat élére állni? — Őszintén szólva nincs szándékomban. Főként azért, mert a Csallóköz egyéb tájaihoz hasonlóan Bősön is tartja magát az a beidegződés, hogy nem fogadják be a nem tősgyökereseket. Pedig szerintem a cél a lényeg, vagyis az, amit a fogorvosok kamarája is jelmondatául választott: Bona opinio hominum, tutior pecunia est, vagyis: Az emberek irántad való tisztelete a te legnagyobb értéked! Én mindig is az emberekhez való jó viszonyt tartottam a legfontosabbnak, úgy érzem, emelt fővel távozhattam a tisztségemből és remélem, hogy az utódom is hozzám hasonló alázattal fogja szolgálni a bősieket. Az viszont biztos, hogy egyedül ő sem fogja bírni ezt az őrlődést, (tuba) LENIN VISSZATÉR? RIMASZOMBATI SZOBORGONDOK (Munkatársunktól) Rimaszombat városa - még a nyolcvanas évek végén, az „örök időkre" jelszó jegyében — megrendelést adott Bártfai Tibor szobrásznak, hogy készítsen egy Lenin-szobrot a kultúrház előtti térre. Közben azonban megváltoztak az idők, a szoborállítás kérdése aktualitását vesztette, így a város visszavonta megrendelését. Bártfai Tibor és a majdani Leninszobor elhelyezését megtervező építész özvegye (az építész közben meghalt) azonban arra hivatkozva, hogy már elkészítették a szobor gipszmását, illetve a talapzatnak és környékének a makettjét, követelik a szerintük őket e munkáért így is megillető pénzösszeget: Bártfai úr követelése meghaladja a 300 ezer, az özvegyé pedig a 70 ezer koronát. Ezért a Szlovák Képzőművészeti Alapon keresztül bíróságra adták a várost. Az ügy hosszabb ideje húzódik, s úgy tűnik, hogy Rimaszombat vesztésre áll e perben. A bíróságtól és a felperesektől közben olyan ajánlatot kaptak, hogy egyezzenek meg a követelésnél alacsonyabb pénzösszeg kifizetésében, s ezzel el is lenne intézve a kérdés. A városi képviselő-testület azonban az elmúlt hét végén úgy határozott, etikai megfontolásokból önkéntesen semmiképpen nem fizet. Az ülésen az a javaslat is elhangzott, hogy ha a bíróság mégis rákényszeríti őket a fizetésre, akkor a makettet megfelelő kommentárral tegyék közszemlére a városban. Az érdekes szoborügyre rövidesen hosszabb írással is visszatérünk. (k-t) JV T cm a Katalinok kemény természete miatt természeteJ- » sen, de a népi bölcsesség okán, amely szerint ha Katalin koppan, Karácsony loccsan. Az ablakon kinézve, látva a fehér hó takarót, rápislantva a hőmérő didergő higany szálára, bajos elképzelni, hogy locspocsos karácsonyunk lesz. Bár ki tudja, az ősi bölcsességeket jó ideje a sutba vághatjuk, annyira kevés érvényes abból, amit eleink megfigyeltek és tapasztalattá örökítették. Hanem a Katalin-nap, az KATALIN KOPPAN tar szerint is, amelyben ugyan több nap is jut nekik, sőt, a Magyar utónévkönyv tanúsága szerint tíz Katalin-nap van egy évben, azért tudjuk, ez a mai az igazi. Hogy kemények-e a Katalinok? Tudja Isten, ahányat ismerek, egy sem teddide-teddoda természetű, s talán illik is rájuk a név jelentése, ami nem más, mint korona. Vélhetően nem a szlovák devalvált pénznem, hanem a koronás főket illető fejdísz, annál is inkább, mert a német Katharinából magyarított női név eredete a görög Aeikatherine-nél keresendő, amely viszont egy egyiptomi névből lett görög. Kicsit kacifántos, de el tudom képzelni, hogy valamely egyiptomi fennség viselte. Vagy talán papnő? Koronás főket a történelemből is ismerhetünk: Katalin cárnőt, Aragóniai Katalint, de tőlük mindenképp kedvesebb Katák is vannak, például énekesnők, színésznők. Catherine Deneuve, Pitti Katalin, Kovács Kati, vagy az idősebbek feledhetetlen Karády Katalinja. De mondjuk Katarína Tóthová vagy az Arany János által megballadásított Kádár Kata közt is könnyű eldönteni, melyik áll közelebb szívünkhöz. Egyszóval, Katalinok, Katák, Katókák, Katicák, Katinkák, Katkák, Kiskatók, Katuskák és Katyikák, hogy ne soroljam tovább, ne feledjétek a koronát, amit viseltek, s ha könnyű a táncba vinni, vigyázzatok rá, le ne pottyanjon a fejetekről... (kövi) ITT LESZ KOLTAI ELSÓFILMESEK FESZTIVÁLJA POZSONYBAN Hárommillió koronát ígért Szlovákia Kulturális Minisztériuma az elsőfilmes rendezők második nemzetközi fesztiváljának, a végén mégsem adott többet 1 millió 200 ezer koronánál. Kapkodtak is a fejükhöz szaporán a rendezők: ekkorka összegből nem lehet betakarni egy európai rangra váró, itt, közép-keleten a maga nemében páratlan seregszemlét. Kezdődött hát a házalás, pénzt szerezni a lehető leggyorsabban, s persze, a lehető legtöbbet, mert ha csak a „könyöradomány" marad, azonnal lefújhatják a meccset. Itthoni és külföldi szponzorok nyújtották segítő kezüket, s még a fődíjat is olyan cég ajánlotta fel, mint a világhírű Kodak. Ötezer méter színes nyersanyagát, amely nem kevesebb, mint 300 ezer koronát jelent, Bécsben veheti majd át a fesztivál győztes rendezője. E héten vasárnap, este nyolc órakor a Baraka című, világot járt amerikai filmmel kezdődik a rendezvény. Azzal a filmmel, amelyben egyetlen szó sem hangzik el, hiszen a képek önmagukért beszélnek. Önmagukért - nekünk. Az emberről, a természetről, a Földről, a világegyetemről. A díszbemutatót követő vetítéseken 15 film versenyez a legjobb alkotás díjáért. Holland, norvég, román, orosz, német, amerikai, lengyel, új-zélandi, francia, cseh, osztrák és izlandi rendezők munkái mellett Koltai Róbert Sose halunk meg című, Oscar-díjra felteijesztett keserédes komédiája is szerepel a mezőnyben. A Dubini-testvérpár Ludwig 1881 című alkotását a locarnói fesztiválon, A zöld papaya illatát Cannes-ban, A denevér szárnyát Moszkvában fogadta már nagy elismerés. Versenyen kívül mutatják majd be a Veletek is megtörténhet című belga filmet, amelyet Félix-díjra jelöltek, és itt lesz Karanovic Virginája, Jean Campion Zongorája és Scorsese legújabb munkája, Az ártatlanság kora. Retrospektív vetítéssorozatot rendeznek a német Volker Schlöndorffnak. Hat filmje közül a Kolhaas Mihályt most láthatjuk először. Rövidfilmekkel képviselteti magát a párizsi filmiskola. Andrzej Zulawski, Jean-Jacques Annaud, Costa Gavras és mások öt-tíz-tizenöt perces remekei peregnek majd a vásznon. Külön teret kaptak a szlovák és a cseh rendezők. Miloslav Luther, Karel Kachyňa, Dušan Klein, Jaro• mil Jireš frissen forgatott filmjeiket hozzák el. Azt Istropolisban (Szakszervezetek Háza) megrendezett fesztivál nemzetközi zsűrijének elnöke Szrdjan Karanovic szerb rendező, „tanácsosai" pedig Eperjes Károly, Gunnar Carlsson svéd rendező, Hans Joachim Schlegel német filmesztéta és Igor Luther, a Münchenben élő szlovák operatőr. December 4-én B. Webber amerikai rendező Josh és S.A.M című rendezésével zárul a fesztivál, (sz-ó)