Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-24 / 274. szám, szerda

1993. NOVEMBER 24. ÚJ szól SPORT PLUSZ 10 SPORTVILÁG 93 • HALLGATNI ARANY? Úgy dön lőttek a Ferencváros labdarugói, hogy befogják a szájukat. A sportlap hasábjain közölték, ők bizony igno­rálják az újságírókat, egy szót sem nyilatkoznak! Ezzel kapcsolatban Nyilasi Tibor edző (úgy hírlik, nem sokáig lesz az Üllői úton) a követke­zőket mondta: „Szerintem, egy sértő cikk hatására, felindultságukban öl lőtték ki ezt. Egyszerűen gyerekes meggondolatlanság az egész; bolhá­ból csináltak a srácok elefántot. Min­den játékosnak a szerződésében sze­repel a médiákkal történő kapcsolat­tartás, így jogszerűen nem fordíthat­nak hátat a tollforgatóknak. Tudom, egy fiatalemberből miféle reakciókat válthat ki, ha írnak róla, magam Sem tartoztam a hidegfejű futballisták közé, ennek ellenérc, természetesen, tisztában vagyok vele, hogy nem ez a megoldás..." • TRIPLÁZÁSRA KÉSZÜL. A világ talán leghíresebb súlyemelő­je, a török Nairn Suleymanoglu, miu­tán világcsúccsal lett világbajnok a 64 kg-os kategóriában a melbour­ne-i vb-11, közölte, mindenképpen ott lesz az 1996-os atlantai olimpián, hogy a sportág történetében először, három egymást követő olimpia baj­noki címét mondhassa magáénak. A 26 éves török sportember - sokak szerint minden idők legeredménye­sebb súlyemelője - valóságos nem­zeti hős lett hazájában, amikor Szöulban, majd Bercelonában is a dobogó legfelső fokán végzett. 1986-ban, a melbourne-i Világ Ku­pán - még mint bolgár állampolgár — otthagyta a válogatottat, és a török együttesnél keresett menedéket. Kél évvel később, a szöuli olimpián már török sportolóként aratta diadatál. • DUKLA KONTRA DUKLA! A Dukla Praha labdarúgócsapata már évek óta az élvonal leggyen­gébb együttesei közé tartozik. Az. elmúlt idényben az utolsó csehszlo­vák futballbajnokságban csak a cso­dával határos módon menekült meg. Jelenleg reménytelenül sereghajtó. De nemcsak ez nyugtalanítja a játé­kosokat és a szakvezetőket. A had­sereg illetékesei a minap úgy döntöt­tek, ezentúl egy fillérrel sem támo­gatják a klubot. Erre a szakosztály vezérei „civil" klubkent bejegyez­tették a Duklát. A valóságban tehát két Dukla létezik. A honvedelmi minisztérium lermeszetesen egyiket sem akarja. Időközben Václav Samek szakosztályigazgató cs helyettese, Jirí Kafka parázs vitá­ba keveredett. A játékosok azt szor­galmazzák, mindketten mondjanak le, ne feszítsék tovább a húrt. A leg­frisebb értesiilesek szerint egyikük sem hajlandó távozni, veszekedni azonban igen. Könnyen lehet, hogy a napokban a Dukla egyesül a szin­tén prágai Meteorral, ugyanis az utóbbi klub mecénása 160 millió koronával támogatná a fúziót. • TENISZSZTÁROK BUDA­PESTEN. Ismét Postabank Gála lesz a Budapest Sportcsarnokban. Még­pedig holnap, november 25-én; a programot hatórásra tervezik. El­sőként Mansour Bahrami (a közel­múltban Pozsonyban lépett fel) be­mutatója következik (16.00), majd Noszály Sándor Björn Borggal ját­szik (16.30). A harmadik felvonás főszereplője Mary-Joe Fernandez és Temesvári Andrea lesz (17.30). Ezt követi a Temesvári, Noszály-Fer­nandez, Bahraini párosmérkőzés (19.00). A végén lépnek fel a legna­gyobb sztárok: az amerikai-cseh Martina Navrátilová a spanyol szép­séggel, Arantxa Sanchez-Vicarióval mérkőzik (20.15). Aki kíváncsi az eseményre, az „potom" 950 forin­tért megtekintheti... • SCSERBO MÉGIS FIZET? A Belorussz Tornász Szövetseg arra kötelezte Vitalij Scserbo hatszoros olimpiai bajnokot, hogy bevételei­nek harminc százalékát küldje el a szövetség számlájára. Az érintett ezzel kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „A megállapodás csak tíz százalékról szól, ezt bizonyítani is tudom! Ennyit kifizetek, de többet semmi esetre sem. Nem tehetek róla, hogy egyesek nem tudnak olvasni. Ha feltűnik egy tehetség, segítem, szponzorálom őt, ez azonban az én magánügyem." (zsi) TT valami nem halványul! el Ild negyven év során, az az angol-magyar mérkőzés, a 6:3, amely futballtörténelmet irt, amikor is a magyar válogatott a Wembley Stadionban megszakította az angol nemzeti tizenegy hazai veretlenségi sorozatát. Az évszázad mérkőzésé­ről - mert így nevezték a külföldi újságok - nagyon nehéz újai monda­ni, hiszen kötetekre való visszaemlé­kezések sora jeleni meg erről a talál­kozóról. Csak az emlékek feleleve­nítése érdekében írjuk le: ez a meccs úgy jött létre, hogy az Angol Labda­rúgó Szövetség elnöke, Sir Stanley Rous az 1952-es helsinki olimpia megnyerése után hívta meg a ma­gyar válogatottat 1953. november 25-re, az angol szövetség fennállásá­nak 90. szúlelénapjára. Világszerte mindenki azt latolgat­ta, vajon a kor legerősebb váloga­tottjának tartott magyar együttes vagy pedig a sportág szülőhazájának csapata diadalmaskodik-e. A mérkő­zésre zsúfolásig megtelt a Wembley Stadion, de még a legpesszimistább angol szurkoló sem hitte volna azt, ami ott, akkor, az alatt a 90 perc alatt történni fog. Álljon itt emlékez­NEGYVEN ÉVE JÁTSZOTTÁK AZ ÉVSZÁZAD MÉRKŐZÉSÉT LABDÁVAL TERÍTETTÉK LE AZ OROSZLÁNT GROSICS, GELLÉR, BUZÁNSZKY, CZIBOR, HIDEGKÚTI ÉS PUSKÁS A 6:3-RÓL iWt&MMÍSM Grosics Gyula, a fekete párduc tetőül a magyar csapat összeállítása: Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás - Budai If,Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. A talál­kozón szóhoz jutott még Gellér Sán­dor, aki Grosicsot váltotta íel a ka­puban. Sajnos, az egykori 6:3-as diadal résztvevői közül már csak hatan él­nek: Grosics Gyula, Gellér Sándor, Buzánszky Jenő, Hidegkuli Nándor, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán. Okel kereste meg a 40. évforduló alkalmából a Vasárnapi Hírek mun­katársa, Fluck Miklós, hogy meg­érdeklődje: bennük ma miként él en­nek a mérkőzésnek az emléke. 1 • Tudna még cigánykerekezni? - kérdeztem Grosics Gyulái, mert a találkozóról készült filmen a fekete parducnak becézett kapus cigányke­rekeket vetett örömében. Ma már nem lenne olyan szép kivitelezésű, mint akkor, és külön­ben is nem egyszer, hanem kétszer mutattam be ezt a tornagyakorlatot, mégpedig a harmadik és a negyedik gólunk után. Milyen érzésekkel lepett a pa­ly ára? Volt bennem szorongás, ezt nem tagadom, de Hidegkúti Nándor első percben lőtt gólja megnyugtatott. - Igen am, de ön is kapott nem is egyet. Mii érzett ekkor? Egy kapus számára a gól egy kicsit halált jelent. Megsemmisültem egy pillanatra, de éreztem, hogy nem lehet baj. Én azon a meccsen háromszor haltam meg, de hatszor támadtam fel. Mert játékostársaim hatszor vették be az angolok ka­puját. Milyen érzés volt átadni az örse­get Gellér Sándornak? A 11-es előtt egy kicsit megsé­rültem, s úgy éreztem, jobb, ha Sa­nyi barátom védi tovább a kaput. Mi nagyon jóban voltunk. Örülök, hogy megúszta gol nélkül. 2> Az akkori szabályok értelmé­ben csak sérülés esetén volt lehető­ség arra, hogy a tartalék kapus a pá­lyára léphessen. így lehettem részese ennek a fantasztikus mérkőzésnek - mondotta Gellér Sándor. - Miként emlékszik vissza a talál­kozóra? - Talán 20 percet, ha védtem, és két alkalommal kellett csak komoly lövést hárítanom. De volt több jó kifutásom. Szerencsére védőtársaim már addig megszelídítették az angol oroszlánt, pontosabban leterítették a nagy vadat. Mit erez ma, ha szóba keriil az évszázad mérkőzése? - A világ legszebb es legmaradan­dóbb élménye elevenedik meg előttem. 3a Hogyan fogadlak a londoni dia­dal utan? - kérdeztem Buzánszky Jenőt? - Akkor is és most is Dorogon lakom. A bányászházak egyikében éltem és igen rozoga volt a kerítés. Az évszázad mérkőzése után a bá­nya és a szurkolók egy csodálatosan szép kerítést húztak a ház köré, amelyet Dorogon sem hívnak más­ként, csak a 6:3-as kerítésnek. Mit tudtak az ellenfélről a meccs előtt? Akkoriban még nem volt videó, nem sokat tudtunk az angolokról. Ha jól emlékszem, Sebes Gusztáv is csak a magyar szövetség kultúratta­séjától kapott információkat az an­gol játékosokról. Mert akkoriban a hirek nem nagyon lepték át a vas­függönyt. Élő angol labdarúgót én csak a bemelegítéskor láttam. ' - Mit érzett az elsó percekben ? - Nagyon nagy feszültséget, de az első sikeres szerelésem és átadásom után megnyugodtam, nem is beszél­ve Hidegkúti góljairól. 4 a A csapat ördöngös balszélsője, Czibor Zoltán így emlékszik: - A 6:3-as mérkőzés még ma is úgy él bennem, mintha tegnap tör­tént volna. De nemcsak bennem, hanem a futballközvélyeményben is. Erre a legjobb példa, hogy tavaly, amikor a spanyol televízióban meg­interjúvoltak, az első kérdés az volt: milyen emlékeket őrzök az angol -magyarról. Én alig tudtam egy-ket mondatot elmondani, mert a riporter dicshimnuszokat zengett a 39 év előtti meccsről. - Belülről milyen volt a mér­kőzés? - Fantasztikus! Megőrjítettük az angolokat. Ök embert akartak fogni, de mi annyit futottunk ezen a talál­kozón, hogy nem tudták az iramot átvenni. A számomra legemlékeze­tesebb pillanat az volt, amikor az ő jobbszélsőjük megugrott, én utána eredtem, és a 16-osunkon belül sike­rült szerelnem. Ekkor odaszólt ne­kem Puskás Öcsi: Zoli, menj előre, pihend ki magad, most en futok majd érted és a csapatért is! 5 a Hidegkúti Nándor nevét az an­gol szurkolok soha nem fogják elfe­lejteni, inert az már az első percben Örülhetlek az angolok, Kocsis fejese elkerülte a kapui betalált a kapujukba, és még azután kétszer zörgette meg. A brit orosz­lán az ő góljainak is köszönhetően rogyott a földre, nem beszelve arról, hogy a kegyelemdöfés, azaz a hato­dik találat is az ő nevéhez fűződik. - Milyen taktikaval küldtek pá­lyára a csapatot. - Semmi különös taktikai utasítást nem kaptunk. Azt mondták, játsszuk azt, amit tudunk, tartsuk földön a labdát. Tudja, akkor nekünk telje­sen mindegy volt, hogy idegenben vagy otthon vívjuk a mérkőzést. Ko­moly drukk azért volt bennünk, ami meg a taktikát illeti, akkoriban még nem ismerték a számháborút. A ti­zenegyes volt a balszélső, az ötös a jobbfedezet, és az ellenfel hármasa — az fogott engem. Tehát erre kelleti felkészülnünk. Nem mondom, egy kicsit zavart minket, hogy a stadion gyepe jóval puhább volt, mint amit mi megszoktunk, de hamar sikerült alkalmazkodni. - Hogy születelt az elsó gol? - A tizenhatos előtt csináltam egy lövőcselt, a védőm beugrott ennek, és én jól megtűztem a labdát. Meg ma is megborzongok, ha erre a tala­latra gondolok, és ügy hiszem, ez a meccs nemcsak nekem, de mind­nyájunknak életünk legnagyobb él­menye volt. Még aztan itt rukkol­tunk elő azzal, hogy én hátravont középcsatárt játszottam, ezzel az an­golok nem tudtak mit kezdeni. 6a Puskás Ferenc, az aranycsapat kapitánya szinte megőrjítette az an­golokat. - Ez úgy sikerülhetett - mondotta -, hogy akkoriban mi öt csatárral támadtunk, s ha engem fogtak, ak­kor Kocsis vagy Czibor lódult meg, vagy éppen Budai és Hidegkúti, ha őket próbálták fedezni, akkor nálam volt a labda. Mit mondott Sebes Gusztáv szö­vetségi kapitany a mérkőzés előtt? Azt, hogy játsszunk, mert a tipi­kus angol foci ellen csak úgy lehet eredményt elérni, ha kizökkentjük őket a megszokott ritmusukból. Hát mi játszottunk... - A Spanyolországban eltöltött évek során volt-e olyan mérkőzése, amelyről annyiI beszeltek, mint er­ről a 6:3-ről? - Szerencsés embernek mondha­tom magamat, mert az ottani druk­kerek is regélnek még egy meccsről, amikor is a Real Madriddal 1960-ban Európa Kupát nyertünk és én azon a találkozón négy gólt rúgtam. De megsúghatom, nálam az első helyen az angol-magyar áll! Az 1952-ben olimpiai bajnokságot nyert magyar labdarúgó-válogatott - balról: Lantos, Bozsik, Czibor, Palotás, Lóránt, Zakariás, Grosics, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Buzánszky Bttzánszky Jenő Puskás Ferenc Hidegkúti Nándor Csibor Zoltán Grosics Gyula Gellér Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents