Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-24 / 274. szám, szerda

PUBLICISZTIKA IÚJSZÓ­1993. NOVEMBER 24. FOGVACOGVA AVAGY KI TEHET RÓLA, HOGY FÁZNAK A KÜRTIEK A z idén szokatlanul korán megjött a tél. Kürtön azonban nem egy lakás maradt fűtetlen a váratlanul beköszöntő hideg ellenére is. Az ok: nem sikerüli időben befejezni a falu gázművesítését, ezért nem indulhatott meg mindenhol a be­ígért gázfűtés. - Azt ígérték, október elsejére lesz gáz. A falu egyik felén van is, de mi, itl a másik felében lemaradtunk. Pedig a kályhát még tavaly elhozták, a csövekel lefektették, a belső szerelést is elvégez­tettük. csak a rákötés maradt hátra és a gázórák felszerelése, ami mind a mai na­pig nincs meg, noha már november kö­zepén járunk panaszolja a 78 éves Ko­vács László. - Hogy fűteni tudjunk, betettünk a konyhába egy régi tűzhelyet, a hálószo­bában pedig esténként bekapcsoljuk a villanymelegítőt. Csak az a baj, hogy nem vettünk szenet, és mosl nincs tü­zelőnk. Ha elfogy a maradék fa, nem tu­dom, mihez kezdünk teszi hozzá fele­sége. Az idős házaspár megtakarított pénzét áldozta arra, hogy a gázfűtési bevezettes­sék. Mintegy 18 ezer koronái fizetlek ér­te, most mégis úgy néz ki, további ezre­kért kell szenei vásárolniuk, hacsak nem akarnak fagyoskodni. Kovács Máriának még többe, 30 ezer koronába került a gáz bevezetése. Még nyáron megcsináltatták a belső szerelést, hogy mire a fűtési idény megkezdődik, minden kész le­gyen. Három hete azonban kénytelen volt 30 mázsa szenet hozatni. - Szerencsére a régi kazánt nem dob­tuk ki, mosl legalább tudunk fűteni. Már csak azon izgulunk mondja -, hogy a tízéves kazán kibírja addig, amíg beindul a gázfűtés. - Ez mégiscsak tarthatatlan - méltat­lankodik Izsák Ferdinánd magánvállal­kozó. - Mosl hozathatom a szenet, ha fűleni akarok otthon és a műhelyben is. Ez így nem mehet egész télen. Ha ezen a helyzeten nem változtatnak, én valakit meg fogok verni... De mit tegyenek azok, akik már ki­dobták a régi kazánt, sőt még a helyét is átalakították, hogy megteremtsék a felté­telekel a gázfűtéshez? Nem egy kürti la­kos került ilyen helyzetbe, köztük idős emberek, kisgyerekes családok is. Az érintettek, mi sem természetesebb, a községházát ostromolják panaszaikkal. A polgármestertől kérik számon, miért nem lett kész időre a gázvezeték, ki a fe­lelős azért, hogy a falusiak egy része fa­gyoskodni kénytelen. - Ez egy hosszú és bonyolult história - kezdi válaszát Kovács Károly polgár­mesler. - A falu gázművesítését eredeti­úgy tudtuk megvalósítani, hogy már megvolt az anyag, a földmunkál elvé­gezte a szövetkezet a tartozása fejében, és a GASOTHERM-mel sikerült meg­egyezni, hogy részletekben fizetünk a munkájukért. A cég vállalta, hogy be­hozza a lemaradást, és terven felül meg­csinálja a második szakaszt is szeptem­berig. A nyáron úgy nézett ki, a tervet tartani tudják. Szeptemberben elvégez­Kovácsék, akik sokadmagukkal fűtés nélkül maradtak leg három évre terveztük, és négy sza­kaszban akartuk megvalósítani. Mikor a második szakasz munkáit 1992 nyarán elkezdtük, megtudtuk, jobb, ha minél na­gyobb területen elvégezzük a csövek le­fektetését. A munkára pályázatot írtunk ki, amit az érsekújvári Gasotherm cég nyert meg. Tény, nem fejezték be időre a gázvezetékek lefektetését, de ez csak részben az ő hibájuk. Voltak dolgok, amikről nem lehettek. Például mindjárt az elején felmerüli a probléma: hol kezd­jék a munkát. Aztán elakadtak a patak­parton. Egy új hidat kellett a csöveknek építeni, amil a Váhostav egyhónapos ké­séssel adott csak át. Bár addig a falu egy másik részén dolgoztak, a képviselők mégis elégedetlenek voltak a munka üte­mével, ezért javasolták, hogy a második szakaszt egy másik céggel csináltassuk meg. Volt is jelentkező, mégis a Gasotherm-nél maradiunk. Az olc a pénzhiány. A beruházást ugyanis csak lék a nyomáspróbál, és akkor kezdődtek a bonyodalmak. Először eltűni a nyo­másmérő. Újat szereltek fel, akkor meg éjjelente csökkent a nyomás. Végigel­lenőrizték a vezetékei, szivárgást sehol sem észlellek. Miután éjjelre kiküldtük a községi rendőröket, már nem csökkent tovább a nyomás... Ez a kis inlermezzó közel egyhónapos késést eredményezett. Szeptember 28-án végül megtörtént az átadás. A gázgyár máris elkezdhette vol­na a rákötéseket és a gázórák felszerelé­sét, de nem történt semmi. Az volt a ki­fogásuk, hogy amíg nem készül el a jegyzőkönyv, addig nem nyúlnak sem­mihez. Viszont azt nem engedték, hogy akár a Gasotherm, akár más cég megcsi­nálja a rákötéseket. Nagy sokára aztán elkezdtek dolgozni, de igen lassan halad­nak. Bár a gázgyár igazgatója szerint ez a normális tempó, az embereknek más a véleményük. És szerintem igazuk van. Ám a panaszukat én csak továbbíthatom, a gázgyárral szemben tehetetlen vagyok. Egyedül rajtuk múlik, mikor engedik be a vezetékekbe a gázt. A gázgyár, vagyis a komáromi gázművek érsekújvári kirendeltségének igazgatóját, Csepányi Zoltánt is felkeres­tük, hogy megtudjuk, miért nem indulha­tott meg időben Kürtön a gázfűtés. - A gázgyár mint üzemeltető csak a kész vezetéket veszi ál. Ene a jegyzőkönyv szerint 1993. november 12­én került sor, miután a műszaki ellenőr november 10-én kiállította a revíziós je­lentést. Ezek a papírok fontosak, mert a gázt csak akkor engedhetjük be a veze­tékbe, ha a jegyzőkönyv elkészült, vagy­is, ha jogilag átvettük az egészet, mert csak így vállalhatjuk a felelősséget. En­nek ellenére még a jegyzőkönyv elké­szülte előli megkezdtük a csatlakozók felszerelését, a saját felelősségünkre, saj­nos, a rossz idő miatt nem tudtunk olyan tempóban dolgozni, ahogy szerettünk volna Én elhiszem, hogy az emberek tü­relmetlenek, hiszen bíztak az ígéretben. Mi azonban nem tehetünk arról, hogy az ígéretből nem lett semmi. Hogy mikor készül el a vezeték, az nem a gázgyáron, hanem a beruházón és a kivitelezőn mú­lik. Mi csak azután léphetünk. A községi hivatal szerintem ott követte el a hibái, hogy az első szakaszt még be sem fejez­ték, már megkezdték a második sza­kaszt, ezért nem tartották be a határidőt. 1 la a vezetéket október elsejéig átadták volna, én garantáltam volna, hogy a fűté­si szezon kezdetén megindul a fűtés. De mit csináljak, ha nekünk csak november 12-én adták át a vezetéket? A falu nagy részén különben már működik a fűtés, és állítom, november végéig a többi lakás­ban is megindul. Az ügy egyik főszereplője a Gasotherm cég, amelynek azt róják föl, hogy nem adta át időben a vezetéket, ezáltal késleltette a gázfűtés beindítását. A cég tulajdonosa, Lendvai András alap­talannak érzi a vádat. - Nézze, én ebből élek, érdekem te­hát, hogy a munkámmal elégedett legyen a megrendelő. Bizonyára én is követtem el hibát, de voltak külső tényezők, ame­lyek akadályoztak bennünket. Sokszor állt például a munka azért is, mert a föld­munkákat nem végezték el, aztán nem készült el időre a híd. Közben a község gondolt egyet, és terven felül még egy további szakaszt is ránk bízott. F.nnek el­lenére szeptemberben készen lettünk volna, ha nem jön közbe az az incidens a gázórával és a nyomáscsökkenéssel, Csepányi Zoltán, a gázgyár igazga­tója (Méry Gábor felvételei) amit én egyértelműen szabotázsnak tar­tok. Ez újabb három hét késést eredmé­nyezett, ami nekem időben is, pénzben is veszteséget jelentett. Három héten ál tíz embert csak azért fizetlem, hogy végig­ellenőrizze a vezetéket, végül pedig ki­derült, hogy nincs is szivárgás. Szeptem­ber 27-én adtuk át a vezetéket. Hogy a gázt azóta nem engedték be, arról már a gázgyár tehet. Én megértem a kürti pol­gárt. Nekem sem az a célom, hogy a földben legyen a cső, hanem hogy le­gyen benne gáz is. Nem értem például, a gázgyár miért nem engedte, hogy felrak­hassuk a csatlakozókat. Máshol ezt is mi csináltuk, egyszerre a belső szereléssel. Én vállalom a munkámért a garanciát, és nem tűnök el, míg mindent rendben nem tudok. Sajnos, ez a történet nagyon is jel­lemző a mai szlovákiai viszonyokra. Fe­jetlenség, zűrzavar, a felelősségérzet hiá­nya, csapnivaló munkaerkölcs, hatalmi pozícióval való visszaélés - ezt tapasz­talja a polgár lépten-nyomon. Meg azt, hogy bárnályen hiba történik, a fe­lelősségvállalás helyet megy az egymás­ramutogatás. Ki tudná ezek után meg­mondani, ki a vétkes abban, hogy né­hány kürti lakos fűtés nélkül maradt? Mert a felelősséget sem a község ve­zetősége, sem a beruházási végző cég, sem a gázgyár nem vállalja érte. Megle­het. a polgár a hibás, aki gázfűtést meré­szelt igényelni, és voll olyan naiv, hogy hitte is, pénzéért megkapja... S. FORGON SZILVIA P áratlan év ez a mostani az Ifjú Szi­vek történetében. Páratlan a szó szoros értelmében, hiszen másva­laki irányította az együttest májusig, me­gint más a nyári hónapokban, szeptember elsejétől pedig Varga Ervin az új igazgató. Quittner János lemondott annak idején, Rusznák Gábor szintén így döntött, Varga Ervin nagy meglepetésemre azzal kezdi: nem akart igazgató lenni. • Miért hittem én azt, hogy már évek óta itt állt készenlétben? - Nem tudom. Én tényleg nem akartam igazgató lenni. Semmiképpen. • Akkor hogyan lett az mégis? - Engem választott az együttes. Pályázat alapján eddig mindig a minisztérium nevezte ki az új igazgatót, és ez történt volna most is, ha az Ifjú Szívek nem nyújtja be egyöntetű javaslatát. Hogy aztán helyesen döntöttünk-e, arra majd nekem is, meg a többieknek is, akik velem dolgoznak, a jövő ad választ. Egy biztos: igazgatói székben ülni nagyon sok te­herrel jár. Belekerül az ember a mindennapi gondokba, figyelnie kell egy egész gépezelre, tudnia kell a legapróbb történésről is. Én most tanítok a főiskola koreográfusi szakán, 1988-tól pedig, amióta az Ifjú Szivek koreog­ráfusa vagyok, létrehoztam egynéhány műsort, s ezekről a jövőben sem szeretnék le­mondani. Egyedül különben sem bírtam vol­na, ezért vettük fel Keszegh Istvdnl Komá­romból, aki éveken át a Hajós koreográfusa volt. Száz tagú csoportot irányítani nem könnyű dolog, a tánckaron kívül hetvenöt ta­gú gyermektáncstúdiónk van, amelyet én ala­pítottam három évvel ezelőtt. Ott hetente két­szer, két csoportban folynak a próbák, és ez is kemény, becsületes pedagógusi munkát igényel. A tánckar élére tehát Keszegh István kerUlt, művészeti vezetőként maradok én, a többi részlegen az énekkar, a zenekar, a Gau­dium és a Ghymes élén maradtak a régebben kinevezett vezetők. KÉZBE ADOTT STAFÉTABOT ÚJ IGAZGATÓ AZ IFJÚ SZIVEK ÉLÉN: VARGA ERVIN • A tánckar munkáját, fellépéseit tekintve változik majd valami? - Nem kell változtatnom semmin. Szeren­csés helyzetben vagyok, öt éve már, hogy itt dolgozom, és ennyi idő alatt sok mindent megtanultam én magam is. Zsákbamacska helyett egy nagyon jó együttest „vettem", amely az itthoni és a külföldi igényeknek egyaránt megfelel. Nekünk ugyanis nemcsak az itt élő magyarok és a szlovák közönség el­várásait kell maradéktalanul kielégítenünk, hanem a külföldi mércét is szem előtt kell tartanunk, hiszen az együttes iránt, ahogy azt például Japánban is tapasztalhattuk, a világ távolabbi pontjain is komoly érdeklődés mu­tatkozik. Változtatásokat tehát nem tartok fontosnak, mi most fennállásunk negyvene­dik évfordulójára készülünk, amelyet egész heti műsorral fogunk megünnepelni. Hétfőtől péntekig minden részlegünk egész estét be­tültő új műsorral jelentkezik, szombaton pe­dig egy nagyszabású gálával várjuk a közön­séget. Több mint egy évünk van még a fel­készülésre, miközben legutóbbi előadásaink­kaljárjuk a magyar lakta országrészeket. • A néptánc iránti érdeklődés tehát to­vábbra sem kisebb, mint a korál>bi években? - Tapasztalataink szerint nem. Meghívása­ink száma természetesen a művelődési házak költségvetésétől is függ, ráfizetéssel azonban mi sem szereüiénk műsorokat adni. Táncka­runk évente harminc-negyven előadást tart és ugyanennyi fellépésről számolhat be a többi részleg is. A hivatásos együtteseket tekintve nagyon szép eredmény ez. Ha ugyanis egy profi társulat évente kilencven előadást tart, akkor ill házon belül két profi együttes működik, noha az Ifjú Szívek papíron még „Fennállásunk negyvenedik évfordulójára készülünk." (Méry Gábor felvétele) mindig csak félprofi. Ezzel kapcsolatban azonban az a véleményem, teljesítményét te­kintve nem egy hivatásos együttes sokszor az amatőröknél is gyengébb produkciót nyújt, a félprofi pedig a profikat is képes megelőzni. • Többhetes japáni turnéjuk, amelyre az év elején került sor, mennyire növelte az e­gy titles hírnevét? - Egy ilyen fellépéssorozat nagyon nagy megtiszteltetés. Főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy szlovákiai táncegyüttes 1970 óla most járt először Japánban. Huszonhárom éves szünet után úgy jött a meghívás, hogy a Szlo­vák Állami Népi Együttessel karöltve az itt élő nemzetiségek százalékarányának megfelelően az Ifjú Szivek képviselje a magyar színeket. Profi és félprofi között tehát, íme a példa, telje­síünényben nem biztos, hogy különbség van. A mi esetünkben nincs is, ezt a japánok sem győzték hangsúlyozni. És nem az történt ám, hogy a szlovákok a maguk láncait, mi pedig csak magyar táncokat mutattunk be, dehogy is! Minden számot közösen adott elő a két együt­tes. Kapcsolatunk, remélem, a jövőben is szo­ros marad, és azl mutatja majd: politikusaink csatározásától függetlenül köztünk nem lesz­nek félreértések. Kinti fellépéseinkről egyéb­ként film is készUlt, amelyet a Szlovák és a Magyar Televízió is be fog mutatni. • Ebben az évadban új bemutatót mikor tart a tánckar? - Egészen új műsoron ezekben a hónapok­ban nem dolgozunk. December 13-án a ružinovi művelődési házban lépünk fel, ahol az együttes új tagjai, akik a stúdióból léptek át, két számmal fognak bemutatkozni. • Az igazgatóváltdsok, megítélése szerint, nem zavarták meg az együttes munkáját ? - Biztos, hogy nem. Itt minden úgy zajlott, olyan zökkenőmentesen, mint a hosszú távú futamoknál. Kézből kézbe kerUlt a stafétabot. Félelmeim, az. együttest illetően pedig egyál­talán nincsenek. Én nem egy összeomló kár­tyavárat kaptam, hanem egy nagyszerű társulatot, amellyel igazán öröm a munka. • Pénz dolgában hogyan állnak? Jól, s ennek én örülök a legjobban. Ko­bák Terézia, aki az együttes anyagi dolgait intézi, ügyesen gazdálkodik és különben is, addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér. Sz. G. L.

Next

/
Thumbnails
Contents