Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-23 / 273. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK MINDENT VAGY SEMMIT Végre tisztázódott, hogy a magyar külügyminiszter a hét második felében mégsem látogat Pozsonyba. Jön Jeszenszky novemberben, csak a pontos dátum kérdéses — ilyen értelemben tájékoztattunk lapunkban is az elmúlt hetekben a szlovák külügyminisztériumban szerdánként kapott tájékoztatásra alapozva. Az információk ugyan szűkszavúak voltak, de ugyanakkor biztatóak is a tekintetben, hogy a szeptemberben Bécsben megállapodott szlovák-magyar külügyminiszteri találkozó útjában nem áll semmi, sőt, úgy tűnt: eredményesen zárulhat, netán áttörést is hozhat az utóbbi időben ugyancsak megfeneklett Pozsony-Budapest párbeszédben. Különösen így tűnt ez a legutóbbi külügyi sajtóértekezlet után, amikor azok az újságírók, akik kérték, megkaphatták azoknak a témáknak az írásba foglalt lajstromát, amelyekben várhatóan megállapodás születik a vizit idején. Ki ne örült volna ugyan annak, hogy megállapodást írnak alá új határátkelők nyitásáról, szentesítik a kitoloncolási egyezményt, sőt, addigra tető alá kerül a készülő államközi alapszerződés elveit rögzítő közös nyilatkozat is. Ezeket sorolta fel ugyanis tételesen az említett lista, amelynek kiszivárogtatását - mint órákon belül kiderült - Budapesten nem vették jónéven, illetve egyenesen úgy fogták fel, hogy Pozsony ezzel a kiszivárogtatással mintegy kész tények elé akarta állítani déli szomszédját. Nos, ekkor már sejteni lehetett, hogy valami bűzlik a látogatás körül, s ez a gyanú egyértelműen beigazolódott a debreceni külügyminiszteri találkozó után, amikor Jeszenszky maga jelentette be, hogy pozsonyi vizitjének így most nem látja értelmét. Érvelését megtoldotta azzal a magyarázattal, hogy csak akkor van értelme a külügyminiszteri találkozónak, ha azon eredményeket tudnak felmutatni. De most, hogy a szlovák fél a határátkelőkről régen egyeztetett megállapodást sem hajlandó aláírni mindent vagy semmi alapon, a magyar diplomácia vezetője szerint értelmetlen lenne a vizit. Vizsgálgathatnánk most azt, hogy kinek is adjunk igazat. Hogy helyesen teszi-e Jeszenszky, ha nem jön, illetve Pozsony amikor köti az ebet a karóhoz, s árukapcsolásos alapon legkevesebb két szerződést akar csak aláírni, a már véglegesített határmegállapodást önmagában véletlenül sem. Ehelyett inkább azt kell vizsgálni, hogy miként fogja fel a történteket a külvilág. Brüsszelben, Strasbourgban és más nyugati fővárosokban nyilván úgy könyvelik el mindezt, hogy lám,a két szomszéd továbbra sem képes lényegi dolgokban megállapodni. Pedig égető szükség lenne arra, hogy megállapodások útján fokozatosan csökkenjen a vitás kérdések köre,*hiszen Európa is ezt várja el a két szomszédvártól. Senkitől sem várhatjuk, hogy helyettünk rendezze vitáinkat, azt viszont mind az Európai Unió tagországai, mind pedig az Európa Tanács részéről elvárják, hogy szót értsünk egymással. Civakodó felek előtt senki sem nyit szívesen ajtót, ezt keli Pozsonyban és Budapesten is tudatosítani, különben könnyen az Európa keleti feléhez tartozókhoz rangsorolnak bennünket. Azon sem érdemes töprengeni, vajon most halasztásról, vagy a vizit lemondásáról van-e szó, ez szavakkal való felesleges játszadozás lenne. Inkább a patthelyzet megoldását kellene megkeresni. Remélhetőleg a két ország parlamentje külügyi bizottságainak fél éve halogatott, holnapra tervezett komáromi ülése megvizsgálja, miként zökkenthető vissza a normális mederbe az újra megrekedt kétoldalú párbeszéd. P. VONYIK ERZSÉBET ELLENZÉKI CSOPORT AIDID KLÁNJÁBAN IÚJSZÓA 1993. NOVEMBER 23. Mohamed Farah Aidid tábornoknak, a szomáliai lázadók vezére klánjának egyes tagjai a hétvégén létrehoztak egy ellenzéki csoportot. Elítélték a Szomáliai Nemzeti Szövetség vezérét és reményüket fejezték ki, hogy sikerül mielőbb véget vetni a háborús konfliktusnak. Mohamed Nur Galál tábornok, az ellenzéki csoport vezetője kijelentette: Aidid vezetése semmi mást nem adott a népnek, csak szenvedést, reménytelenséget. Szerinte a szomáliaiak, az ENSZ és az USA között kirobbant konfliktus „Aidid hibás politikájának következménye". Ugyanakkor üdvözölte a Biztonsági Tanácsnak azt a döntését, amellyel megszüntette a hajtóvadászatot Aidid ellen. Amerika már az ünnepekre készül. Bili Clinton elnök Los Angeles központjában a karácsonyi vásáron ismerkedik az ajándékokat „kínáló" télapóval. JELCÜ!: EGYETLEN PARTNEREM A LELKIISMERETEM Borisz Jelcin orosz elnök megerősítette azokat a híreket, melyek szerint az orosz hadsereg magas rangú tisztjei a múlt hónapi képviselői lázadás idején késlekedtek a fellépéssel az elnök ellenfeleivel szemben. Ezt hétvégi számában közölte a The Times című londoni lap. Jelcin nemcsak Pavel Gracsov védelmi minisztert bírálta lassú reagálásáért, hanem a biztonsági minisztériumot is, mondván, az csak magával törődik. Hogy maga mellé állítsa a hadsereget, az elnök több engedményt tett, például hozzájárult a hadkötelezettség kibővítéséhez, amelyet korábban ő maga korlátozott. Ennek következtében az idén ősszel négyszer annyi kiskatona fog bevonulni, mint amennyit tavasszal hívtak be, amikor még érvényben volt a korlátozás. A The Times szerint Jelcin ingerülten reagált arra a vádra, hogy befolyásolható és ingadozó. „Mindig enyém az utolso szó" - mondta, majd hozzáfűzte: ,,Egyetlen partnerem a lelkiismeretem. " Ehhez a lap megjegyezte: a kijelentés emlékeztet III. Sándor cár álláspontjára, aki azt mondogatta: „Az állami ügyeket majd megvitatjuk - Mi és az Isten". JELENTÉS AZ 1956-OS SORTÖZEKRŐL Felszáznál több sortűz dördült el Magyarországon 1956 október 23-a és december 28-a között - állapította meg a magyar kormány által létrehozott Történelmi Tényfeltáró Bizottság. Az eddigi munka eredményeiről tegnap tájékoztatták a közvéleményt a bizottság képviselői. A sortúzek során egyes források szerint 81, mások szerint viszont 163 személy vesztette életét vagy szerzett halálos sérülést. Elhangzott továbbá: a bizottság munkájának alapvető célja „a történelmi értelemben vett felelősök körének megállapítása, vagyis annak vizsgálata, hogy kinek volt joga kiadni a tűzparancsot, s ezzel a joggal ki miként élt". A kutatók szerint a tűzparancsok kiadatásában komoly szerepe volt az időszakot háború ként megélő szovjet tisztek mellett a feltehetően 1956. október 24-én hajnalban megalakult Katonai Bizottságnak, a megyei pártapparátusok vezetőinek, illetve az akkori központi kommunista pártvezetésben levő személyeknek. A bizottság vizsgálja az 1956. november 4-e után létrehozott, a Kádár-rendszer karhatalmi alakulatainak - önállóan, illetve a szovjet katonákkal együtt végzett akcióit is. KOKES JÁNOS, Budapest Az ÚJ SZÓ és a VASÁRNAP HAT KÉRDÉS - HUSZONKILENC DÚ Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Egy nagy magyar költő karácsonyi versének kezdősoraiból idéztünk. KÉRDÉSÜNK: Mi a vers címe és kl írta? __ Tisztelt olvasóinkai arra kérjük, hogy a szaggatott vonallal elkülönített szelvényt vágják csak ki. A hat szelvényt - a hat, feltehetően helyes válasszal együtt - egy levelezőlapra ragasztva, legkésőbb december 5-éig postázzák címünkre: Pribinova 25, 819 15 Bratislava. Olvasóink figyelmébe ajánljuk: a hat szelvényből kettő a VASÁRNAP-ban jelenik majd meg. Negyedik kérdésünket az e heti VASÁRNAP-ban, az ötödiket a hét második felében, újra a napilapban közöljük! HAVEL DILEMMÁJA: ALÁÍRJAM, NE ÍRJAM? Amikor a cseh parlament néhány nappal ezelőtt igennel szavazott a büntetőtörvényt módosító javaslatra, talán a honatyák nem is sejtették, hogy a jogszabály 102. cikkelyének kiegészítése milyen vihart idéz elő a közvéleményben. A szóban forgó cikkely szerint az, aki nyilvánosan becsmérli a Cseh Köztársaságot, a parlamentet, a kormányt vagy az alkotmánybíróságot két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Érdekessége a szavazásnak, hogy a módosítást a legerősebb kormánypárt, a Polgári Demokrata Párt képviselőivel együtt támogatták a szociáldemokraták, akiknek elnöke nemrég arról beszélt, hogy pártjának fő célja a kormány torkonragadása. Számos lap éles hangú írásokban mutatott rá, hogy a 102. cikkely a szabad véleménynyilvánítás jogának megsértése. Az újságírók után több párt és érdekvédelmi szervezet is felemelte szavát az ominózus cikkely ellen. A tiltakozók közt volt a kormánykoalíció két tagja is, a Polgári Demokrata Szövetség és a Kereszténydemokrata Párt, ebben a kérdésben közös nevezőre helyezkedve Jirí Dienstbier Szabaddemokrata Pártjával és a cseh-morva szakszervezeti központtal. A televízió szombati politikai kerekasztal-beszélgetésén — jóllehet annak témája a négy évvel ezelőtti november 17-ei események jelentősége volt - ugyancsak szóba került a 102. cikkely, amelyet az egyik résztvevő elmésen-epésen „szájkosárparagrafusnak" nevezett. A törvénymódosítás érvénybe lépéséhez szükséges a köztársasági elnök aláírása is. Ma még nem tudni, Václav Havel aláírja-e vagy visszaküldi a törvényt a parlamentnek. Ezzel összefüggésben néhányan azt vetik Havel szemére, hogy bár egyik nyilatkozatában szükségesnek tartotta a szóban forgó cikkelyt, néhány nappal később szóvivője által jelezte: megtörténhet, hogy a törvényt éppen e problematikus cikkely miatt nem írja alá. Václav Klaus miniszterelnök szombaton azt nyilatkozta, neki személy szerint nem fáj, ha becsmérlík, s ez a kérdés sem neki, sem a kormány számára nem tartozik a fontos kérdések közé. Közben az Amnesty International arra szólította fel a cseh elnököt, ne írja alá a törvényt, mert az ellentétben áll a Cseh Köztársaság által is aláírt nemzetközi egyezményekkel. Tiltakozott a törvény ellen a PENklub cseh nemzeti tagozata is, amelynek tagjai közt van maga Václav Havel is. Több cseh lapban mutattak rá: úgy tűnik, amikor a cseh törvényhozás nagy szótöbbséggel megszavazta a „szájkosártörvényt" nem jutott a honatyák eszébe, hogy Svejk hazájában a közjogi és alkotmányos méltóságok bírálatának korlátozása ellenkező hatást vált ki a vártnál - nemcsak a sörözők százezreinek tudatában. A gordiuszi csomó megoldása ezúttal Václav Havelra hárul. A cseh közvélemény kíváncsian várja, aláírja-e vagy sem a parlament által már szentesített törvényt. SOMOGYI MÁTYÁS, Prága