Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-17 / 268. szám, szerda

1993. NOVEMBER 17. ÚJ szól SPORT PLUSZ 10 SIKERES FŐPRÓBA A VÍZEN Az idei Médiahajón 12 órás főpróbát tartott a Szerencsejáték Rt. gépesí­tett feldolgozású LOTTÓ-TOTÓ rendszerre. A játékba érkezett 606 darab szelvény között egy hibásan kitöltött is volt. A nyomtatott és elektronikus sajtó képviselőinek többsége teljes kollekciót (8-szám­táblás, 5-hetes, kombinációs) gyűj­tött be az új, színes sorsjegyekből, így 4 ezer szelvény fogyott el, na­gyobb részbe a LOTTO-ból. A heti és kombinációs TOTÓ iránt kisebb volt az érdeklődés, hisz abban keve­sebb volt a változás, csak egy GÓL­TOTÓ kiegészítő játékkal bővült a szerencsejáték-kínálat. A szám­sorsjátékok félezer éves európai tör­ténetében talán először fordult elő, hogy a sorshúzást folyón rendezték meg. Ha valaha lett volna ilyen vizes szerencsejáték, akkor is biztosak le­hetünk benne, hogy 5 a 45-ből szám­sorsjátékot sehol sem játszottak. Az első számot, a 38-ast Koncz Zsuzsa húzta ki, a másodikat, a 8-ast Tordai Teri, a harmadikat, a 36-ost Zalat­nay Sarolta, a negyediket (egyetlen páratlan számot), a 25-öst Ábrahám Júlia, az utolsót, a 16-ost a Miss Universe Hungary '93 magyarorszá­gi győztese, Pardy Zsuzsa. A 605 darab, helyesen kitöltött sorsjegy között egy 3 találatos volt és 26 darab 2 találatos. A főnyere­ményt, egy 10 ezer forint értékű szerencsecsomagot egy budapesti (XI. kerületi) újságíró nyerte. ELTŰNT A 2 MILLIÁRDOS SZELVÉNY A szicíliai Caltagirone egyik lakója nyerte a minap a LOTTÓ-főnyere­ményt, vagyis kétmilliárd lírát. Az olasz sajtó viszont csak azért foglal­kozik az üggyel, mert a szerencsés­szerencsétlen nyertes nem találja a szelvényét. Eliana Marotta évek óta munkanélküli. Egy ideje minden­féle sorsjegyet, TOTÓ-t, LOTTÓ-t, kaparóst megvásárolt, s így került a kezébe a Giro d'Italia LOTTÓ-ja. Szenvedélyes játékos lévén kívülről megtanulta a sorozatjelet és számot: AB-27743. S úgy látszik, Fortuna meghálálta a lelkesedését, mert az újságosnál a helyi napilap címoldala közölte, hogy a Giro d'Italia kétmil­liárdot érő szelvényét Caltagironé­ban adták fel, száma: AB-27743. Marotta saját elmondása szerint ha­zarohant, hogy ellenőrizze a szel­vényt. Az éjjeliszekrényen azonban semmit sem talált, hiszen a mama kitakarította lánya szobáját. A szel­vény a szeméttartóból sem került elő. Hiába tették tűvé a lakást, Elia­na Marotta úgy összeveszett az anyjával, hogy a szomszédok kihív­ták a rendőrséget. A rendőrök aztán maguk is átkutatták a lakást, de a sorsjegynek nyoma se volt. A vá­rosban aztán már azt pletykálták, hogy a rendőrök lopták el Eliana Marotta kétmilliárdos szelvényét. A rendőrfőnök még cáfoló közle­ményt is kiadott, de Marotta azóta is abban a hiszemben él, hogy a rendő­rök megtalálták a sorsjegyet. Egyelő­re még senki sem jelentkezett a nye­reményért. (s-s) „SZIBÉRIÁBAN SZABADBAN VAN A VÉCÉ..." FETYISZOV LESZERELT, HOGY MILLIOMOS LEGYEN Csendes moszkvai utca, két szürrea­lista nevű, „szomszédja", a Bolsaja Kommunyisztyicseszkaja és Malaja Kommunyisztyicseszkaja között. Az egyik házon tábla jelzi, hogy ott egy cég működik. Kényelmesen beren­dezett iroda, elegáns bőrgarnitúrá­val. A cég egyik létrehozója, Vja­cseszlav Fetyiszov (képünkön), a hí­res korongozó, olimpiai aranyérmes, hatszoros világbajnok, jelenleg a New Jersey Devils játékosa. A tu­laj roppant elegáns, hellyel kínálja a moszkvai Ogonyok munkatársát. A beszélgetés témája adott: a jégko­rong és az üzlet. - Csak most vált világossá, hogy a sportolónak egyetlen sportbizott­ságtól sem kell függnie. Ó írja a szer­ződést, ő kezeli a pénzt. Régen más­ként volt: „Megjött a szerződésed ötszázezer dollárról. Ebből négyszázötven a miénk, neked meg­hagyunk ötvenezret." A tengerentú­li szerződtetésem idején ez a rend­szer volt érvényben, most már a klu­bok és a játékosok is megkapják a pénzüket. Melyik volt a legfeszültebb pilla­nat az életében? - A négy évvel ezelőtti látogatás a védelmi miniszternél. Amikor be­nyújtottam a leszerelési kérvénye­met, a CSZKA politikai osztályán megmagyarázták, hogy rosszul te­szem, mert olyan beosztást kapha­tok, amilyent megérdemlek. Először mindenki próbált lebe­szélni, majd fenyegettek. Én min­denhol csak „nemmel" válaszoltam. Végül mégis a miniszter elé kerül­hettem. Mindenütt őrség. Rajtam tiszti dísz­egyenruha, kitüntetésekkel. Két mi­niszterhelyettes között haladtam, s mögöttem Viktor Tyihonov, az edző. Hatalmas hivatali helyiség, akár egy pálya. A miniszter azonnal letámadott: „Miért nem állsz elő­írásszerűen?" Életemben soha nem álltam előírásszerűen, nem is tudom, milyen az. Jazov kiabált, hogy eladtam ma­gam Amerikába, és ebben a hang­nemben hangoskodott hazáról, édes­anyámról. Azt válaszoltam, hogy húséggel szolgáltam, a klubnak nem marad­tam adósa és csak egyet kérek - sze­reljenek le. „Önnek, miniszter elv­társ, a törvény szerint joga van telje­síteni a kérésemet." „Nem hogy nem szerelnek le, ha­nem vidékre küldenek..." — közölte velem a miniszter, a Szovjetunió marsallja. Később ezredesi rendfo­kozatot és kétszobás lakást ígért (ugyanis egyszobásban éltem), csak vonjam vissza a kérelmemet. Újból csak azt mondtam: „Nem." Ismét fenyegetni kezdett. S újból kiabált. „Miért akarsz eltávozni?" - kér­dezte a miniszter. Azt válaszoltam, hogy kritikus helyzetben vagyok, pénzt keresni megyek, hogy segítsek a csapatnak. „Hogyhogy?" - csodálkozott Bevallom, szörnyű volt. Amerikában elmesélte az esetet? - Ott ezt nem értenék meg. Egyszer azt mondta, hogy a pénz­nek forognia kell. Önnél forog? - Érdekeim a céghez kapcsolód­nak. A cég olyan üzletet akar létesí­teni Moszkvában, amely minden vá­sárlót kielégít árban, minőségben és választékban. Jelenleg Moszkvában tíz üzletünk van. Ezekben minden megtalálható az élelmiszertől a kü­lönböző használati cikkekig. Össze­sen nyolcezer cikkel forgalmazunk. Sok a probléma? - Érdemes erre szót vesztegetni? Ugyanazok, mint mindenkinél, aki ma Oroszországban üzlettel akar foglalkozni. Bár az üzlet fejlődik, akadnak bizonyos erők, amelyek ezt gátolják A bűnözők? - Nem. A hivatalnokok. Esetünk­ben a belügy munkatársai. Két struk­túra vetekszik egymással az üzleti élet fölötti uralomért. Nincs tekintélyes vagy befolyásos barátja Oroszországban? - Természetesen van. A hivata­lokban azonban nem én, hanem a társaim járnak. Jómagam csak sza­badságom idején vagyok Moszk­vában. Ön rendelkezik üzleti tapasztalat­tal? Amerikában milyen sikerei voltak? - Minden volt, sikerek és balsike­rek is, de ami a legfontosabb, értékes tapasztalatokat szereztem. Miért Oroszországban fektetett be? - Azért nyitottunk üzleteket Oroszországban, mert az utóbbi idő­ben rengeteg silány portékát hoztak be. Óriási erőfeszítéseket tettünk, hogy minőségi árut importáljunk, hozzáférhető áron. Sok időt vesz el az üzlet a jégko­rongozástól? - Két dologgal nehéz egy időben foglalkozni. Ha időm engedi, bent vagyok az üzletben. Egyébként előbb vagy utóbb be kell fejeznem a korongozást. Azt mondta, hogy az NHL-ben negyvenéves korig lehet játszani. Meddig akar a pályán maradni? - Közeledem a negyvenhez. Csak úgy, passzióból játszani, nincs sok értelme. Mindig az előző idényből kell kiindulni. Ha úgy érzed, hogy van még erőd, akkor folytatni kell, ha úgy érzed, hogy nincs annyi ener­giád, akkor abba kell hagyni. A New Jersey Devilsszel még egy évre szól a szerződésem, és ha semmi nem jön közbe, akkor 1994-ben eldöntöm, hogyan tovább. A következő kérdés: az NHL-ben egyre több volt szovjet hokis kergeti a korongot. Nem gondolja, hogy Oroszország játékosok nélkül marad? - Ezzel a problémával megküz­döttek a svédek és a finnek is tíz évvel ezelőtt. Három-négy év alatt a legjobbjaik elutaztak, maradt a tu­lajdonképpeni második vonal. Ugyanez van nálunk is, csak nekünk több játékosunk van, és helyes edzői tevékenységgel fel lehet nevelni a korongozókat. Ha idővel rendbe jön a gazdasági élet, megjelennek a gazdag cégek, és lesz elég pénzük a klasszis játékosok megtartására. Különben is, nem ja­vaslom, hogy tizenhat-tizennyolc 1 évesek tengerentúlra menjenek. Elő­ször nevet kell szerezni, és nem kiszökni. Mert akinek nincs neve, az bagóért kénytelen játszani. Négy éve játszik a New Jersey Devils csapatában. Értékelik oda­kint, ha valaki hűséges a klubjához? - Az NHL-ben nem a klubhűség szerepel az első helyen, hanem az, hogy hány éve játszol a ligában. Abból a csapatból, amelyhez négy évvel ezelőtt szerződtem, rajtam kí­vül, csak négyen maradtak. Itt min­den igényben a játékosok negyede kicserélődik. Minden játékos először önmagáért játszik, és csak azután a klubért. Mi az, ami még szokatlan az NHL­ben? - Bárhová utazzék a csapat, min­den játékoson egyenruha feszül, egyeninggel, egyennyakkendővel. Ez aztán abszurd helyzeteket szül: a buszban például, hogy kényelme­sen utazzunk, levetjük az öltönyt, és tréningruhái veszünk fel. Ám meg­érkezéskor már mindenki újra pucc­ba vágja magát, s így lép le a jár­műről. Mielőtt hozzáfogott volna az üz­lethet, nyilván tanulmányozta az oroszországi piacot. Itt minden em­ber tudja, hogy legelőnyösebben az élelmiszerrel lehet „seftelni". Osztja ezt a véleményt? - Előnyös még a szórakoztatóipar, például a diszkó is. Mi kettőt üze­meltetünk, de nyitunk újabbakat is, nemzetközi szintűeket. Oroszor­szágban akarok dolgozni, itl akarom felfejleszteni az üzletemet. Ha meg­lesznek a feltételek, másba is belevá­gunk. Azoknak az embereknek, akik sokat keresnek, segíteniük kell a sze­gényebbeket. Derűlátó vagyok ha­zám jövőjél illetően, és bízom a sportsikerekben is. NISZKÁCS LÁSZLÓ ELÖSZÖR TELELNEK AZ ELEN CSALLÓKÖZARANYOSON ÚJRA AZ I. LIGÁBA KOPOGTATNAK Már évek óta gyakran bukkan fel a neve lapunk hasábjain. Edző és szóvivő egy személyben, mint a dél-szlovákiai kézilabdamesterek valamennyien. Mostani kíváncsiskodásomnak azonban más az apropója: Fábián Ferenc csallóközaranyosi női csapata megnyerte a II. liga őszi pontvadászatát. Valamennyi riválisuk közül ők állnak a legközelebb az élvonalba kerüléshez. Félidőben • Egypontos előnnyel teleltek az élen. Eddig mindössze négy pontot veszítettetek: vereség Párkányban, döntetlen Trencsénben és a zárófor­dulóban otthon az IS Košice ellen. Melyik hiányozhat a legjobban? - Mindegyikre szükségünk lehet. Ám az is igaz, formahanyatlás nélkül nehéz végigjátszani a 11 fordulós idényt. A közepe táján mi is megtor­pantunk. Trencsénben közel álltunk a győzelemhez, Párkányban túlságo­san messze. És legutóbb? Egysze­rűen nem ment. Lebénultak a kulcs­emberek. Fáj ez a pontvesztés. Ha nyerünk, nyugodtabban készülhet­nénk a tavaszi szezonra. • Néhány esztendeje rendre má­sodik vonal élcsapatai közé tartoz­tok, de a bajnokság felénél ilyen jól még egyszer sem álltatok. Miben javultak védenceid? - Főleg erőnlétileg fejlődtek so­kat. Kétszázhatvanhét lőtt gólunk sem akármilyen teljesítmény. És a védekezés? Azzal még nem va­gyok megelégedve. • Ismerve korábbi kijelentései­det, biztosan számoltál az elsőség­gel. Játékosaid teljes mértékben va­lóra váltották elképzeléseidet? - Messze vagyunk még attól. Az I. liga végén kullogókkal már fel­vesszük a harcot, de az előttük állók legázolnak bennünket. Egyelőre nem tartunk ott, hogy a mesés sport­otthonunkba látogató csapatok ész­revegyenek, rádöbbenjenek arra, nem akárkivel van dolguk. Sok-sok görcsoldó és hibafeltáró óra vár még ránk. • Jó néhány fiatal van a csapat­ban, ugyanakkor védenceid az ifi élvonalban is gyűjtögették a pon­tokat. ... - Tízet szereztünk, és a középme­zőnyben tanyázunk. Pazsúr, Füsy Nagy, Molnár, Farkas és Vígh mind­két együttesben lehetőséget kapott. Támaszkodhattunk a gútaiakra, sze­rencsés lépés volt a dunaszerdahelyi Molnár leigazolása. Fiataljainkból a jövőben profitálhatunk. S ha olyan sérüléshullám sújtja a csapatot, mint ősszel, nyugodt szívvel emelhetem a felnőttek közé a legtehetségeseb­beket. • Idegenlégiósokból is akad Ara­nyoson. Tavaly Poljak és Jakabos, az idén Ovtus. Hiányzó játékostípuso­kat kerestek, vagy már az I. ligára „fegyverkeztek"? - Is-is. Igazi átlövőből kevés van Szlovákiában, ezért csalogatjuk a külföldieket. Na meg lassan a jövő­re is kell gondolnunk. • Többnyire saját nevelésű és helybeli kézilabdázókat küldesz pá­lyára. Kiket? - Öt ifiről már szóltam. Fekete, Mikus, Ovtus, Lapos és Horváth tár­saságában a kapuban Vargáné és Varga váltakoznak. Szezon közben visszatért Szalai Renáta. Védekezés­ben Deák jeleskedik. Sérülés követ­keztében kevesebbet bizonyíthatott Szalai Erzsébet és Fábiánné. Lénárth munkahelyi okok miatt, Olajos egyik napról a másikra hagyta abba. Kár értük! • 7a valy voltak nyárasdi vendég­játékosaitok is. Azóta megszakadt a kapcsolat? - Nem. Csak nekik is szükségük van kiszemeltjeinkre. Lengyel a Co­Impexből igazolt hozzánk. Csupán egyszer játszott, mert nem sikerült megegyeznünk. Én a további tárgya­lások híve vagyok. # TJ Dunaj Zlatná néven szere­peltek. Milyen a támogatók, pártfo­gók köre? - Tóth Károly, Hegedűs Sándor, Nagy László, a faluvezetés, az ön­kormányzat, a szövetkezet és a klub minden tőle telhetőt megtesz. Hatal­mas előny számunkra, hogy olyan létesítményben készülhetünk, ame­lyet az I. ligások is irigyelhetnek tőlünk. Szponzoraink sem hagynak cserben: a komáromi nyomda, az Elektra és az Aureus, Vas Ferenc... Közvetlen segítőtársaim Novák Jenő és Szalay Lajos. • Tavasszal tizenegy erőpróba vár a csapatra. Télen mire próbáltok a legjobban odafigyelni? - Még keményebb, tudatosabb, odaadóbb munkára késztetem majd játékosaimat. Hogy mindenre job­ban tudjanak összpontosítani. Remé­lem, meglesz a gyümölcse, s a végén mi fogunk nevetni. Szurkolóinkkal együtt. Biztatásuk bizony hiányzott a csapatnak. Mennyire más lett vol­na egy vastapssal lezárt idény. Még ha pontot vesztettünk is, azért mi állunk az élen. Többen ezt nem mondhatják el magukról a női má­sodosztályban. (j. mészáros) a miniszter. „Nekem azt mondták, hogy ez a legjobban ellátott csapat a hadseregnél..." „Igen - szólt támogatólag Tyiho­nov -, de hiányzik egy s más." „Mennyi kell?" „Húszezer dollár." „Nem - mondtam - ötvenezer—" „Szemtelen!" - reagált a minisz­ter és telefonált a gazdaságnak. „Ta­láljatok labdarúgócsapatunk számá­ra ötvenezer dollárt!" Közbeszóltam: „Miniszter elvtárs, nem a labdarúgóknak, hanem a jég­korongozóknak " Ó pedig: Tyű, h...., jégkorongo­zóknak! " Majd kérdezett: „Édesapád él? Mert legszívesebben levenném rólad a nadrágot, és rávernék a seggedre!" A válaszom: „Miniszer elvtárs, felnőtt ember vagyok." „Mi az, te nem fogadsz szót az apádnak?" Majd azt mondta: ha egy hónap múlva nem kúszva jövök, és nem vonom vissza a kérvényemet, Amerikát soha nem látom meg, erre ő marsaili szavát adja. A törvény értelmében jogában állt a válaszadást egy hónapra kitolni. Otthon a telefont nem használhat­tam. Egy jóakaróm azt tanácsolta: „Szlava, menj, kérj bocsánatot, ne­ked mindent megbocsátanak." A po­litikai osztályról naponta telefonál­lak: „Ön hozzá van szokva a kelle­mes körülményekhez, a szibériai laktanyákban viszont a vécék a sza­badban vannak—"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents